Tiltott gyümölcs

  Sziasztok drága olvasóink!

Tudom nagyon régen volt új rész,sokan biztos fel is adtátok a várakozást de remélem maradtatok még néhányan.
A jó hír az,hogy visszatértünk! Ahogyan Laura is írta mindkettőnk életében történtek olyan dolgok,amik akadályoztak minket az írásban.
Szerencsére a problémák megoldódni látszanak és mi újult erővel vetjük bele magunkat az írásba.
Tudom hamarosan kifutok az időből de fogadjátok nagyon sok szeretettel az új részt és boldog mikulást kívánunk Nektek!

Ariana

                                                      Keserű csalódás

Egész délután arra vártam, hogy Kellan jelentkezzen, de hiába néztem percenként a telefonomra az süket maradt. Nem jól küldöm a jeleket vagy mi történt? Hisz láthatta, hogy hajlandó lennék megbocsájtani neki. Mandy és Jane nemrég jöttek át hozzám kiöltözve, hogy elmenjünk kicsit bulizni főleg amiatt, hogy a mi kismamánk ellazuljon kicsit. Úgy döntöttem én sem fogok egész este ott ülni a telefon mellett és várni mikor csörren meg. Kicsíptem magam és a Heavenbe indultunk a csajokkal. Ahogy beléptünk egy pasi rögtön rám tapadt és hiába próbáltam lerázni magamról egyre jobban nyomult.  Váratlanul Kellan bukkant fel és hatalmasat húzott be a srácnak, majd kegyetlenül püfölni kezdték egymást. A döbbenettől szóhoz sem jutottam csak álltam ott ledermedve, míg a biztonsági őr ki nem dobta a fiúkat. Kellan a hátsó kijáraton távozott én pedig rögtön utána rohantam.

-         -Kellan, mi a baj? – sikerült megállítanom végül mire zokogni kezdett és szorosan ölelt magához. Mégis mi a fene üthetett belé? Talán fáj valamije?

-         -Nem hagyhattam, hogy bántson, szerelmem, hisz most vagy a legérzékenyebb! – simogatott, mire kicsit eltávolodtam és kezeimet arcára fektettem.

-         -Miről beszélsz, szívem? – néztem a szemébe értetlenül.

-         -Én mindenben segítek neked, és melletted állok! De miért nem mondtad? Miért kihallgatnom kellett? – Húzott újra magához és láttam, hogy még zaklatottabb, mint eddig.

-         -Kellan, mi a fenéről beszélsz? – fakadtam ki.

-         -Arról, hogy babát várunk! Mikor akartad elmondani? – kérdezte mérgesen én pedig nem tehettem róla nevetnem kellett. Egy kis fejmosás nem ártana a hallgatózó fajtájának.

-         -Mégis, mi van veled?! Ennyire nem fogod fel, hogy gyereket várunk?! Tudod, hogy mennyi felelősséggel jár egy baba?! – kérdezte egyre dühösebben szinte tombolt.

-         -Édesem, nem vagyok terhes! – folytattam a nevetést, mint valami hülye.

-         -Mi? De hát…

-         -Mandy vár babát, én csak eljátszottam, hogy adnám elő neked! Gyógyszert szedek, drágám! – mosolyogtam rá mire végre leesett neki.

-         -Akkor mi nem is…

-         -Nem, édesem, nem várunk babát. – csókoltam meg, majd megérezve az elképesztő alkohol ízt fintorogva néztem rá. – Miért kell mindig felszámolnod az összes alkoholkészletet, mikor nem jön össze valami? – kérdeztem és felhúztam az orrom.

-         -Mert ilyen tökfej vagyok! – hajtotta le a fejét.

-         -Szeretlek, te kis tökfej! – csókoltam meg újra és hozzásimultam.

-         -Én is szeretlek! És bocsáss meg, amiért megvádoltalak, hogy drogozol.

-         -Semmi baj, édesem, te már csak ilyen őrült vagy! – nevettem. – De kérlek, bízz bennem egy kicsit jobban! – pusziltam meg a száján majd kézen fogva hazavezettem.

Nessa és az anyukája a nappaliban ültek és mesét néztek, amikor megérkeztünk. Kölcsönös bemutatkozás után kezelésbe vettem Kellant. A fürdőszobába vittem, hogy kitisztítsam a sebeit mire tenyere azonnal a fenekemre simult. Játékosan ráütöttem mire lerántott az ölébe és csókolni kezdett. Teljesen felforralta a véremet, de itt és most ennek nem volt helye. Nessa bármikor bejöhetett és jutott már ki elég sok ciki helyzet eddig is.

-         -Mr. Lutz ne kelljen emlékeztetnem, hogy kiskorú is tartózkodik a házban! –mosolyogtam rá mire lemondóan sóhajtott egyet és elengedett.

-         -Ünneprontó – horkant fel és engedelmesen tűrte, hogy leápoljam.

-         -Ígérem, ha eljön az az idő, hogy csak kettesben leszünk, teljes körű ápolást fogok neked nyújtani. Már ha érted mire gondolok! –kacsintottam rá majd alaposan végigmértem mire felvillant a szemében a fény, amit annyira imádtam.

-         -Sosem gondoltam volna, hogy egy ilyen fiatal kiscsaj ennyire el tudja venni az eszem! – forgatta a szemeit.

-          -Mi fiatal csajok ilyenek vagyunk! Ellentétben az öreg huszonhat évesekkel! –vigyorogtam gonoszul mire magához rántott kezei villámgyorsan utat találtak a pólóm alá. Elakadt a szavam és lehervadt a vigyor az arcomról, ahogy kezei mellemre simultak és ujjaival szakavatottan simogatni kezdett. Felsóhajtottam mire kihúzta a kezét és most rajta volt a sor, hogy rám villantson egy gúnyos vigyort.

-         -Mondtam neked, hogy nem jó ötlet velem szórakozni kiscicám! – nézett rám öntelten mire meglegyintettem az arcát. Hogy lehet nekem ennyire jó pasim? Lehetetlen betelni vele. Már ha csak ránézek is belebizsereg az egész testem.

-         -Készen vagyunk!- mondtam végigsimítva az arcán és elléptem tőle. Nem mozdult csak ült maga elé meredve.

-         -Baj van? – közelítettem mire a kezemért nyúlva az ölébe húzott és a nyakamba fúrta arcát.

-         -Mindenben segítenünk kell Mandynek és Robnak. – mondta és várakozóan nézett rám.

-         -Ez természetes. De a legnehezebb még hátra van. Mandy szülei totál ki fognak borulni, ha megtudják, hogy terhes.

-         -Rob vállalja a felelősséget értük. Tudom, hogy néha kicsit őrült, de nagyon szereti Mandyt és mellette fog állni történjen bármi.

-         -Ajánlom is, mert az én haragommal kell szembenéznie, ha nem így lesz! – néztem rá komolyan mire bólintott.

-         -Te mikor fogod elmondani a szüleidnek, hogy együtt vagyunk? – nyögte ki nagy nehezen. Váratlanul ért a kérdés, eddig még nem is gondolkoztam azon, hogy ez számára fontos lehet. Persze nekem is nagyon jó, hogy ismerem az anyukáját, de az én szüleim annyira mások. Teljesen ki fognak fordulni magukból és az apám talán még arra is képes lenne, hogy kirúgassa őt az iskolából.

-         -Ez nem ilyen egyszerű. Tudod, hogy nem éppen törvényes, amit teszünk és van itt még valami, amit nem tudsz. Apám az államügyész legjobb barátja. Attól félek, ha megtudja, hogy mi ketten együtt vagyunk mindent meg fog tenni, hogy eltávolítson a közeledből.

-         -Emmy felnőtt férfi vagyok, hidd, el képes leszek viselni a következményeket. Végülis mi történhet? Lecsukat? – mosolygott, de én nem viszonoztam.

-         -Ne már Emmy! Csak nem csukat le! – komolyodott el majd felhúzta a szemöldökét. – Ugye nem tenné?

-         -Nem tudom. Nem merném rátenni a fejem! De ne foglalkozzunk most ezzel! Meg fogják tudni, ígérem! – öleltem át a nyakát és nyomtam a szájára egy gyors csókot majd el akartam lépni, de visszarántott és az ölébe vont majd forrón csókolni kezdett.

-        - Kellan! – sóhajtottam a szájába mire elhúzódott tőlem és kérdőn nézett rám.

-         -Kicsim ne kérd, hogy hagyjam abba! Az egész a te hibád! –mondta és már a nyakamat csókolgatta, amitől teljesen elvesztettem a fejem.

-         -Az ajtó! Zárjuk be legalább az ajtót! – suttogtam mire felkapott és elfordította a kulcsot a zárban. Pillanatok alatt megszabadított a pólómtól és melltartómtól majd lassan kényeztetni kezdett. Amikor már úgy éreztem nem bírom tovább feltornáztam magam az ölében és elkezdtem kigombolni az ingjét. Pillanatok alatt szabadultunk meg a felesleges ruhadaraboktól és kölcsönös kényeztetés után a falnak döntve belém hatolt. Szorosan átkaroltam a nyakát és felvettem az ütemét, ügyelve, hogy egyetlen hang se hagyja el a számat. Hamar elérkezett a beteljesedés és kimerülten borultam a nyakába. A hajamat simogatta és belecsókolt a nyakamba, amitől újra megbizseregtem, de most már tényleg mennünk kellett. Nehezen, ugyan de kibontakoztunk egymás öleléséből és magunkra kapkodtuk a ruháinkat majd kiléptünk a fürdőszobából és a nappaliba indultunk.  Nessa és az anyukája már nem voltak ott.

-         -Nancy biztosan elvitte lefektetni Nessát. – ölelte át a vállam Kellan és közelebb húzva magához puszit nyomott a hajamra.

-         -Remélem, nem tudja, hogy mit műveltünk mi ketten! –néztem fel rá.

-         -Nancy elég laza, ráadásul nem hiszem, hogy bármit is hallott volna.

-         -Úgy legyen!  Én viszont most megyek. Kicsit kimerítő volt ez a nap és bármennyire is maradni szeretnék, érzem, hogy valami nincs rendben.  –mondtam és elfordulva tőle tettem néhány lépést.

-         -Mire gondolsz? – jött utánam és gyengéden szembefordított magával.

-         -Nem tudom furcsa előérzet. Talán csak megint túlreagálom, de ne aggódj, minden rendben van. –álltam lábujjhegyre és nyomtam egy csókot a szájára. Próbáltam nyugalmat erőltetni magamra miközben azon gondolkoztam mi lehet ez az érzés, ami nem hagy nyugodni.

-         -Biztos vagy benne, hogy nem maradsz itt éjszakára?  - próbálkozott, de valamiért azt éreztem, hogy ennek most nem szabad megtörténnie. Haza kell mennem és a szobám rejtekében végiggondolnom a mai beszélgetést.

-         -Jobb, ha ma este inkább nem. - erőltettem mosolyt az arcomra, remélve, hogy nem tűnik fel neki semmi. Az ajtóhoz sétáltunk és szembefordultam vele.

-         -Mondd meg Nancynek, hogy üdvözlöm, és ne haragudjon, amiért nem tudtam megvárni. – mosolyogtam és csókra nyújtottam az ajkam. Gyors csókot lehelt rá és kérdőn nézett rám.

-         -Tényleg nincs baj, hidd el! – kacsintottam és kinyitottam az ajtót. Odakint barátainkkal találtam szemben magunkat.

-         -Nahát, csak nem menni készülsz? Lenne itt néhány dolog, amit meg kellene beszélnünk. – tolt beljebb Tom.

-         -Nekem most mennem kell tényleg. –néztem könyörgően Jane-re, de ezúttal ő sem sietett a segítségemre én pedig lassan elüldöztem a fejemből a fenyegetőnek vélt gondolatokat és betudtam a szokásos női kombinálásnak.

Leültünk és hamarosan belemerültünk a beszélgetésbe. Jó hangulatban telt az este és kiűzött a fejemből minden baljós gondolatot. A csengő hangja nem sokkal éjfél után hasított bele vidám nevetésünkbe és magával hozta azt a nyugtalan érzést, ami korábban is a hatalmába kerített. Kellan nyitott ajtót és akárhogy is füleltünk egy szót sem hallottunk. Hamarosan nyílt az ajtó és legnagyobb döbbenetemre a szüleim nyitottak be nyomukban Mandy szüleivel.  Felpattantam és közben szememmel Kellant kerestem. Mögöttük állt és értetlenül nézett rám.

-         -Anya! Ti meg, hogy kerültök ide? – dadogtam zavartan.

-         -Amikor ma este felhívtak telefonon és közölték, hogy a lányom titkos viszonyt folytat a testnevelés tanárral azt hittem ez csak egy rossz vicc. Hogy az én Emmym ilyet tegyen ráadásul ilyen körülmények között. Erre idejövök, és azt kell látnom, hogy mégsem csak alaptalan vádak sorozata volt mindaz, amit hallanunk kellett. – mondta anyám túlságosan nyugodt hangon, de a szeme szikrákat szórt.

-         -Anya ez nem az, aminek látszik! Én csak azért vagyok itt, mert.. – próbáltam mentegetőzni és sebesen járt az agyam milyen elfogadható magyarázatot adhatnék.

-         -Szedd össze a holmidat és indulunk! –parancsolt rám apám majd Kellanhez fordult. – Nehogy azt higgye, hogy annyiban hagyom, amit a lányommal művelt. Holnap első dolgom lesz kirúgatni magát és garantálhatom, hogy az országban többé nem kap munkát.

-         -Uram nézze, én megmagyarázom.. –kezdett bele, de apa félbeszakította.

-         -Ne magyarázkodjon! Inkább örüljön, hogy nem verem szét a fejét. Indulás Emmy! Ne kelljen még egyszer mondanom! – kiáltott rám. Kellanre néztem, aki bólintott, hogy tegyem, amit az apám mond. Felvettem a földről a táskám és tettem egy lépést a szüleim felé majd újra Kellanre pillantottam. A pillantásától földbegyökerezett a lábam.

-         -Nem megyek sehova! –dobtam le a táskám és mellé léptem. Egy pillanatra megfagyott a levegő a szobában. Egy hang sem hallatszott csak a néma döbbenet ölelt körül mindenkit.

-         -Emmy! Azt mondtam indulj! – eszmélt fel apa és felém nyúlt, de kitértem előle.

-         -Nem mondhatod, meg mit csináljak! – néztem rá villámló szemekkel.

-         -Rendben, nem hagysz más választást. Ha nem indulsz el most azonnal és szállsz be az autóba, nem csak kirúgatom a tanár urat, hanem még fel is jelentem és tönkreteszem, azért mert viszonyt folytatott veled. – mondta azon a nyugodt és jéghideg hangon, amit annyira gyűlöltem. Szemembe könnyek gyűlöltek és közvetlen közel léptem hozzá.

-         -Ha tudnád, mennyire utállak! Minden tönkretettetek! Gyűlöllek! – kiáltottam majd kétségbeesetten kirohantam a házból. Mintha a szívemet tépték volna ki a helyéről. Zokogva borultam az autóra és legszívesebben meghaltam volna. Ez most más volt, mint az eddigi ballépéseim. Most valami végérvényesen megváltozott és lezárult egy szakasz az életemben. Ha tetszett ha nem kezdetét vette a felnőtté válás. 

          Ariana