Megváltozom! Vagy mégsem.....

Sziasztok!

Meg is jött a következő rész! Laura később válaszol a komikra,nagyon szépen köszönjük őket!

Jó olvasást! :-)



ZoÉ: Nagyon örülünk, hogy tetszik, ahogy Ariana is mondta imádjuk írni, meg így visszaolvasni is, mert tök jó látni, honnan, hova jutottak :D


Dona: Jaj, Dona, nagyon-nagyon örülök, hogy itt is itt vagy:D:D A szópárbajokból rendesen kijut majd nekik, mert szegények nem tudnak mindig kompromisszumot kötni... biztos a korkülönbség miatt :D


Tusi: köszönjük szépen! :D



Lizzyke: Drága Lizzyke!♥ Megint csak köszönöm/köszönjük, hogy munka mellett szánsz erre is időt! ♥♥ Majd láthatod a későbbiekben, hogy náluk semmi sem oldódik meg olyan könnyen, mert hűű, de makacsok :D Kíváncsiak vagyunk, mit mondotok majd később :D:D



Anna: Hát most olvashatod, mi lett :D:D Igen jól mondod, érezhető már egy kicsit a vonzalom köztük, csak ezt még annyira nem veszik észre...


Mindenkinek további szép napocskát!♥

Laura

Egész testemben remegtem muszáj volt megállnom és egy fának támaszkodva megpihennem, mert úgy éreztem menten összecsuklok. Ilyen ciki helyzetben is régen voltam már. Atyaég nem akartam, hogy hallja ezt a beszélgetést ez tényleg nagyon durva volt. A francba Emmy miért az iskolában kell jártatni a szádat? Az igazán nagy ijedtség akkor ért, amikor az ajtóhoz szorított. De miért ijedtem meg? Nem félek tőle, ha kell, szétrúgom a tökét és akkor pattoghat nekem. Mégis mi a fene ütött belém, hogy most itt zihálok, mint egy tüdőbajos? Izomagynak határozottan kellemes és férfias illata volt és a szemei csak úgy szórták a szikrákat, azt hittem még a végén meggyulladok.  Felnevettem és a közelben megláttam közeledni Janet és Mandyt. Aggodalmas arccal siettek felém és a fejüket rázták.

-        -Emmy jól vagy? – ölelt át Jane.

-        -Már azt hittük ott a helyszínen ki fog nyírni. Még sosem láttam senkit ennyire idegesnek!

     -Mondtam, hogy fogd be a szádat! – tapogatott meg Mandy.

-        - Lányok jól vagyok! Nem mert kárt tenni bennem! – nevettem, de nem voltam igazán nyugodt.

-        - Tiszta hülye vagy Emmy! Örülhetsz, hogy nem vitt azonnal az igazgatóhoz! – korholt Jane.

-      -Oké nyugi csajok semmi baj! Menjünk inkább a múltkori pubba és igyunk valamit a nagy ijedtségetekre! – játszottam a menőt, előlük is eltitkolva, hogy most valami bezavart a képbe.

-          - Mi lesz, ha a tanár úr megint ott lesz? – kérdezte Mandy.

-          -Nem lesz ott. Gondolom hazament dühöngeni.  – vontam meg a vállam és elindultam.

A pub most aránylag üres volt nem lett volna nehéz helyet találni, de akkor felfedeztem két ismerős arcot. Izomagy barátai. Dobtam rájuk egy mosolyt mire egyikük felénk intett.

-          -Csajok! Oda fogunk leülni. – mutattam rájuk.

-          -Emmy! Mi lesz, ha a tanár úr is befut? – aggodalmaskodott Mandy.

-          -Nem érdekel. Azt csinálok, amit akarok. – mondtam és széles mosollyal megindultam az asztaluk felé.

-          -Nahát, kit látnak szemeink? A gyönyörű és nagyszájú Emmy és a bájos barátnői. – pattan fel az egyik.

-         - Gyertek, üljetek le! –szólalt meg a másik is.

-          -Hölgyeim a nevem Rob, Ő pedig Tom. Emmyt már ismerjük, de ki ez a két bombázó? – szólalt meg a kisfiús arcú.

-          -Ő itt Jane, ő pedig Mandy. Remélem, ti nem vagytok olyan agresszív barmok, mint a tanár úr! – huppantam le miután a lányok helyet foglaltak a fiúk mellett.

-          -Kellan nem agresszív. –vette védelmébe rögtön Rob.

-          -Biztos, hogy ugyanarról az emberről beszélünk? – vigyorogtam.

-          -Emmy te nagyon rossz kislány vagy! Kikészíted szegény barátunkat! – szólalt meg Tom is.

-          -Tom én egy angyal vagyok! – vettem elő az imádnivaló Emmy énemet és még a szempillámat és megrebegtettem. Ezen mindketten elnevették magukat.

-          -Igen Tom Emmy egy angyal. Egy bukott angyal! – nevetett Mandy.

-          -Na, jó azt hiszem, én lassan lelépek. – mosolyogtam.

-          -Csak nem fél valaki attól, hogy rajtakapják? – bökdösött Rob.

-          -Én nem félek, semmitől ezt jegyzed meg! Viszont úgy látom, Ti nagyon elvagytok itt négyesben így hát lassan el is indulok.

-          -Maradj még! Mesélj mi volt a suliban? – kérdezte Rob.

-          -Jó voltam. – vigyorogtam mire elnevették magukat. Abban a pillanatban ért oda kedvenc tanárom az asztalhoz és úgy fújtatott, mint egy dühödt bika.

-          -Mégis mi szart csináltok ti itt? A lányok kiskorúak és semmi keresnivalójuk nincs itt. Lehetne ennyi eszetek!

-         - Nyugodj meg haver! Csak beszélgettünk! – csitította Rob.

-          -Ne vigye túlzásba az idegeskedést tanárkám, mert árt az egészségének! –szólaltam meg nyugodt hangon.

Nem szólt egy szót sem csak rám nézett, mint aki ölni tudna majd hirtelen mozdulattal felrángatott és elkezdett húzni kifelé.

-          -Vigyétek őket haza! – szólt még hátra a fiúknak majd kihúzott a pub elé.

-          -Mi a franc baja van magának? – kiabáltam rá.

-          -Nekem mi a bajom? Tudod, már rohadtul elegem van, hogy ahová csak megyek te ott vagy és bajba kerülsz!

-          -Nem kerültem bajba és nem mondtam, hogy jöjjön ide! – böktem a mellkasára az ujjammal. elkapta a kezem és nem engedte, hogy elhúzzam tőle.

-          -Az agyamra mész! Egyszerűen elviselhetetlen, vagy de majd én, megtanítalak viselkedni, kerül, amibe kerül! – rángatott az autója felé.

-          -Most meg mit csinál? Elrabol és agyonver? Idefigyeljen, tanár úr most sulin kívül vagyunk ahol nem az igazgató tesz igazságot! Én nem félek magától, és ha nem ereszt el azonnal esküszöm, hogy megcélzom a gyenge pontját!

-          -Ma már megcéloztad. Nem igaz Emmy? – állt meg hirtelen mire kis híján nekiütköztem a mellkasának.

-          -Jaj, már tanár úr nem úgy értettem!  - biggyesztettem le a számat.

-          -Emmy! Ez nálam nem jön be! Gyerünk, ülj be! –nyitotta ki az ajtót. Dacosan néztem rá és elfordítottam a fejem mire azt éreztem, hogy a lábaim hirtelen felemelkednek a földről és Izomagy betesz az autóba, mint egy kisbabát.

-          -Jesszusom, Izomagy kikészítesz! – motyogtam, de meghallotta. Felém fordult és megragadta a vállam.

-          -Na, idefigyelj cicám! Meg ne halljam még egyszer azt, hogy Izomagy! Keményen megdolgoztam azért, hogy így nézzek ki! Én sosem tettem megjegyzést a külsődre szépen megkérnélek, hogy te se tedd azt!

-          -Jól van, na! Most mit kapja fel a vizet?  - forgattam a szemeimet.

-          -Nem lehetsz ilyen az emberekkel! Meg kell tanulnod normálisan viselkedni!

-          -Egész úton hallgatnom kell a dumáját? Mert akkor inkább gyalog megyek haza! – förmedtem rá.

-          -Miért csinálod ezt? Nem akarsz beszélgetni?

-          -Nem. – mondtam és örömmel vettem észre, hogy mindjárt hazaérünk. Leparkolt a házunk előtt és várt.

-          -Ugye nem akar bejönni és beköpni a szüleimnek? –fordultam hozzá.

-          -Miért Emmy? Nem azt érdemelnéd? – nézett rám gúnyosan. – De ne aggódj nem jött még el az ideje. Viszont tudd, hogy ha szükség lesz rá meg fogom tenni lelkiismeret furdalás nélkül.

-          -Tudja tanár úr nagyon bántam azt, amit ma az iskolában mondtam. De most már látom, hogy mégis lehetett benne valami! – hadartam majd kiugrottam és becsaptam az ajtót. Nagyon reméltem, hogy nem jön utánam és nagy megkönnyebbülésemre azonnal el is hajtott.

Megcsináltam a házim és vettem egy forró fürdőt majd bebújtam az ágyikómba és rögtön el is aludtam. Másnap reggel késve ébredtem ráadásul Ben ma ment valahova így busszal mentem volna suliba. Ha mindez nem lett volna elég az első órám tesi volt. Gyorsan összeszedtem a cuccom és rohantam, hogy legalább a következő buszt elérjem. Már tíz perce elkezdődött az óra és eszem ágában sem volt bemenni, hogy aztán megint megszívasson a férfi, akit nem szabad Izomagynak hívnom. Küldtem egy smst  Mandynek, hogy a suli mögött várom őket majd leültem a lépcsőre.

Hamarosan kicsengettek és két barátnőm tűnt fel a színen. A kölcsönös üdvözlés után feltettem a legfontosabb kérdést.

-          -Mit szólt a tanár úr?

-          -Megkérdezte, hogy hol vagy, miért nem jöttél. - válaszolt Jane.

-          -Erre Te?

-          -Mondtam, hogy nem tudom.

-     -Jól van, majd kitalálok valamit. - dőltem hátra. Mandy egy doboz cigit vett elő a táskájából és megkínált minket. Jane rögtön vett egy szálat, én tétováztam, mert még sosem cigiztem.

-        -Csak próbáld ki! Ha nem ízlik, otthagyod! – adott egy szálat Mandy. Csak tartogattam a kezemben majd végül beleszívtam. Azonnal heves köhögő roham tört rám, de hamar leküzdöttem. Mandy és Jane elszaladtak a mosdóba én pedig ott maradtam és próbáltam rájönni mit szeretnek mások ebben a büdös bagóban. Nagyon súlyos büntetést kapott az, akit dohányzáson kaptak rajta a suliban, de itt ez a veszély nem fenyegetett, ide Mr. J. nem járkált. Gondoltam beleszívok még egyszer a cigibe és eldobom, de abban a pillanatban, ahogy a számhoz emeltem befordult a sarkon Izomagy. Azonnal meglátott és sietve közeledett felém. Felkaptam a táskám és elkezdtem futni, de ő gyorsabb volt nálam. A vállamnál fogva ragadott meg és maga felé fordított.

-          -Szóval emiatt nem jöttél be? Jobb elfoglaltságod is van, mint bejárni az órámra. Mondd mégis mit képzeltél? Nagyon sok mindent elnéztem neked, de most nem csak ellenem követtél el szabályszegést, hanem az iskola ellen is!

-          -Most mi lesz? – néztem vele farkasszemet.

-          -Indulunk az igazgatóhoz! – kulcsolta ujjait csuklóm köré és elkezdett húzni.

-          -Nem! – kiáltottam. – Nem akarok odamenni!

-          -Előbb kellett volna gondolkoznod! Elég volt Emmy ez most már tűrhetetlen! – vonszolt tovább. A folyosón már senki sem volt, elkezdődött a következő óra.

-          -Esküszöm, hogy életemben először és utoljára gyújtottam rá! – húzattam magam ezzel nehezítve a dolgát.

-          -Nem hiszem el!

-          -A rohadt életbe, de ha egyszer így történt! –tört ki belőlem.

-          -Ezzel nem sokra mész! Ideje, hogy felelj a tetteidért!

-          -Most ezt azért csinálja, amit mondtam ugye? Ez akar lenni a bosszú? – szedtem a lábaim.

-          -Nem Emmy, ha bosszút akarnék állni az nem így nézne ki!

-          -Álljon már meg! – mondtam ingerülten mire megállt és hátrafordult, de a csuklómat továbbra sem engedte el.

-          -Mit szeretnél még mondani? – nézett ingerülten.

Oké Emmy most vesd be magad. Sikerült könnyeket előcsalnom és hagytam, hogy végiggördüljön az arcomon.

-          -Na, már csak ez hiányzott! – sóhajtott fel. – Mi a baj? Miért sírsz?

-          -Kérem, ne vigyen az Mr. J-hez! Ő biztos elmondja a szüleimnek, akik irtó dühösek lesznek pedig tényleg most először próbáltam ki a cigit! – megtöröltem a szemem, ami még több könnycseppet eredményezett. Láttam, hogy tanárom tekintete megenyhül ezért hozzádobtam még egy kedves kis szipogást is, amivel valószínűleg levettem a lábáról, mert elengedte a kezem.

-          -Úgy érzem, hogy ezt most őszintén mondtad és végre megmutattad milyen is vagy valójában. Ne sírj tovább, nem megyünk be! De a következő alkalommal nincs, menekvés ezt jegyezd meg! – nyugtatgatott. Visszatartottam a kitörni készülő nevetést és mivel ma balerinacipőben jöttem egy ötlet fogalmazódott meg bennem. Ha már hoztam az aranyos formát, akkor ne szakítsuk ezt meg alapon cselekedtem. Közelebb léptem hozzá, egyenesen a szemébe néztem majd lábujjhegyre álltam és puszit nyomtam az arcára.

-          -Köszönöm! A tanár úrtól jobb ember nincs is a világon. – búgtam neki. Látszólag zavarba jött bár azt hihette, hogy jól titkolja.

-          -Jó rendben! Most viszont menj, mert már elkezdődött az órád! – búcsúzott el majd bement a tanáriba. Mosolyogva néztem utána majd besiettem irodalom órára.

A nap hamar eltelt és eljött az utolsó óra, ami szintén tesi volt. Az első órán csak kosárlabdáról volt szó így nem késtem el semmiről.  Jó kislány módjára átöltöztem a melegítőmbe és besurrantam a terembe. Jane és Mandy még nem voltak ott, mert ma nem egy teremben voltak óráink.  Tanárom odajött hozzám és rátette a kezét vállamra. Mosolyogva fordultam meg.

-          -Jobban vagy? – kérdezte.

-          -Igen már sokkal.  Köszönöm! –néztem rá látszólag hálásan.

-          -Rendben.  Remélem nem lesz több gond!

-          -Nem lesz. –mosolyogtam rá. Bólintott és otthagyott. Milyen buták is tudnak lenni a férfiak.

Közös bemelegítés után futnunk kellett és most még én is komolyan vettem, mert a cigi szagát még éreztem a kezemen és tudtam, hogy ha kihúzom, a gyufát elvisz az igazgatóhoz. Két kör után már úgy éreztem meghalok, de mosolyt erőltettem az arcomra és továbbfutottam. Hamarosan igazgatónk tűnt fel a pálya szélén és valamit mondott a tanár úrnak majd mosolyogva méregetett és elégedetten bólogatott. Milyen könnyű félrevezetni a pasikat. De most már rohadtul elegem van ebből a futkározásból.  Lehajoltam és a térdemre támaszkodtam. Izomagy kíváncsian nézett rám mire felemeltem a hüvelykujjam, hogy minden oké. Nem tudtam mire vélni a pillantását, de olyan furcsa volt. Miután kifújtam magam újra futni kezdtem és hála a csengőnek hamarosan véget ért a tortúra.

Már a szünetben megbeszéltem a lányokkal, hogy ma suli után beülünk a kávézóba és ott is fogunk tanulni. Mikor megérkeztem még nem voltak ott. Rendeltem magamnak egy jeges teát és a hátsó részbe ültem. Itt csak két asztal volt, nem nagyon ült ide senki, de nekünk ez tökéletesen megfelelt. Olyan volt, mint egy saját kis világ távol a kávézó nyüzsgő részétől.  Csend és félhomály éppen ez kellett most nekünk. Hamarosan befutottak a lányok és izgatottan huppantak le.

-         - Annyira sajnálom Emmy! – szabadkozott Mandy. – Te is tudod, hogy soha senki nem jár arra. -Honnan tudhattuk volna, hogy Izomagy éppen oda fog menni?

-          -Nyugi semmi vész elintéztem! Nem vitt az igazgatóhoz. – mondtam lazán.

-          -Hát ezt meg, hogy intézted el? – nézett rám kíváncsian Jane.

-          -Nőből vagyok, drágáim pontosan tudom, mit kell csinálnom ahhoz, hogy megpuhítsak egy pasit.

-          -Mesélj! – hajolt közelebb Mandy.

      - Jó mesélek! Na, szóval a történet ott kezdődött, hogy észrevett, amikor még egy utolsót akartam szívni a cigiből. Ahogy megláttam őt elkezdtem rohanni, de utolért és elkezdett rázogatni. Azt hajtogatta, hogy mit képzelek én magamról meg, hogy most aztán már elég volt és visz az igazgatóhoz. Megfogta a kezem és elkezdett húzni át a sulin. Persze nem akartam menni, úgyhogy ellenkeztem, de tudjátok, milyen jó formában van! Mondtam neki szépen, csúnyán, hogy engedjen el, de nem hatottam meg. Az igazgatóhoz nem mehettem, mert biztos hívta volna anyáékat és akkor nekem annyi. Meg persze a bankszámlámnak is, ami mint tudjátok, kicsit megviselne. Nem maradt más választásom kicsikartam magamból pár könnycseppet.  Hát látnotok kellett volna az arcát – nevettem el magam. Először mintha megijedt volna aztán megsajnált. Megdörzsöltem a szemem, amitől még jobban könnyezett és akkor már megígérte, hogy nem köp be.  Erre gondoltam eljátszom a tüneményest. Lábujjhegyre álltam és megpusziltam az arcát! – nevettem hangosabban.

7.   -Nem mondod? – kapcsolódtak be a lányok.

8.  -De bizony. Na, szóval megpusziltam őt, amitől szerintem totál felizgulhatott, mert zavarba jött és bemenekült az irodába. – mondtam miközben alig bírtam visszafojtani a röhögést. –De itt még nem lett vége, mint láthattátok tesi órán is hoztam a jó kislány formámat. 

9.  -Ne is mondd! Mikor lehajoltál majd kiesett a szeme! – nevetett Jane.

10 - Igen azt én is láttam csak nem tudtam mit bámul annyira.

11 - Emmy te pokoli nő! – csapott a kezemre Mandy.

12 - Most miért? Látnotok kellett volna! Milyen arcot vágott, amikor sírni kezdtem!  - szórakoztam miközben barátnőim arcára valami furcsa kifejezés ült. Jane meresztgette rám a szemét, amin ismét csak jót szórakoztam.

13 - Emmy szerintem most már abbahagyhatnád!- nyögte ki.

14 - Miért hagynám abba, hiszen remekül szórakozom?! Na, szóval olyan arcot vágott, mint amikor valakit gyomron vágnak. Szépen megetettem a tanár úrral, hogy megváltoztam és mától a kedves kis Emmy vagyok, aki azt teszi, amit mondanak neki. Szegényke nem tudja, hogy ez csak azért volt, hogy ne mártson be Mr. Jacobsonnál. Soha nem is fogja megtudni ebben biztos, vagyok! Tuti kinyírna, ha rájönne! – fejeztem be és nem tudtam mire vélni a lányok feszült arckifejezését, amíg meg nem hallottam a tapsot a hátam mögül. Behunytam a szemem ráharaptam az alsó ajkamra. Nem kellett megfordulnom, hogy tudjam ki áll a hátam mögött, éreztem, hogy szemével meg tudna ölni. 

15 - Gratulálok Emmy igazán szép előadás volt! – szólalt meg és fojtott hangján érezni lehetett, hogy most tényleg túl messzire mentem.

-

  

-AAriana