Sziasztok drága olvasóink!
Tudom nagyon régen volt új rész,sokan biztos fel is adtátok a várakozást de remélem maradtatok még néhányan.
A jó hír az,hogy visszatértünk! Ahogyan Laura is írta mindkettőnk életében történtek olyan dolgok,amik akadályoztak minket az írásban.
Szerencsére a problémák megoldódni látszanak és mi újult erővel vetjük bele magunkat az írásba.
Tudom hamarosan kifutok az időből de fogadjátok nagyon sok szeretettel az új részt és boldog mikulást kívánunk Nektek!
Ariana
Keserű csalódás
Egész délután arra vártam, hogy Kellan jelentkezzen, de
hiába néztem percenként a telefonomra az süket maradt. Nem jól küldöm a jeleket
vagy mi történt? Hisz láthatta, hogy hajlandó lennék megbocsájtani neki. Mandy
és Jane nemrég jöttek át hozzám kiöltözve, hogy elmenjünk kicsit bulizni főleg
amiatt, hogy a mi kismamánk ellazuljon kicsit. Úgy döntöttem én sem fogok egész
este ott ülni a telefon mellett és várni mikor csörren meg. Kicsíptem magam és
a Heavenbe indultunk a csajokkal. Ahogy beléptünk egy pasi rögtön rám tapadt és
hiába próbáltam lerázni magamról egyre jobban nyomult. Váratlanul Kellan bukkant fel és hatalmasat
húzott be a srácnak, majd kegyetlenül püfölni kezdték egymást. A döbbenettől
szóhoz sem jutottam csak álltam ott ledermedve, míg a biztonsági őr ki nem
dobta a fiúkat. Kellan a hátsó kijáraton távozott én pedig rögtön utána
rohantam.
-
-Kellan, mi a baj? – sikerült megállítanom végül
mire zokogni kezdett és szorosan ölelt magához. Mégis mi a fene üthetett belé?
Talán fáj valamije?
-
-Nem hagyhattam, hogy bántson, szerelmem, hisz
most vagy a legérzékenyebb! – simogatott, mire kicsit eltávolodtam és kezeimet
arcára fektettem.
-
-Miről beszélsz, szívem? – néztem a szemébe
értetlenül.
-
-Én mindenben segítek neked, és melletted állok!
De miért nem mondtad? Miért kihallgatnom kellett? – Húzott újra magához és
láttam, hogy még zaklatottabb, mint eddig.
-
-Kellan, mi a fenéről beszélsz? – fakadtam ki.
-
-Arról, hogy babát várunk! Mikor akartad
elmondani? – kérdezte mérgesen én pedig nem tehettem róla nevetnem kellett. Egy
kis fejmosás nem ártana a hallgatózó fajtájának.
-
-Mégis, mi van veled?! Ennyire nem fogod fel,
hogy gyereket várunk?! Tudod, hogy mennyi felelősséggel jár egy baba?! –
kérdezte egyre dühösebben szinte tombolt.
-
-Édesem, nem vagyok terhes! – folytattam a
nevetést, mint valami hülye.
-
-Mi? De hát…
-
-Mandy vár babát, én csak eljátszottam, hogy
adnám elő neked! Gyógyszert szedek, drágám! – mosolyogtam rá mire végre leesett
neki.
-
-Akkor mi nem is…
-
-Nem, édesem, nem várunk babát. – csókoltam meg,
majd megérezve az elképesztő alkohol ízt fintorogva néztem rá. – Miért kell
mindig felszámolnod az összes alkoholkészletet, mikor nem jön össze valami? –
kérdeztem és felhúztam az orrom.
-
-Mert ilyen tökfej vagyok! – hajtotta le a fejét.
-
-Szeretlek, te kis tökfej! – csókoltam meg újra
és hozzásimultam.
-
-Én is szeretlek! És bocsáss meg, amiért
megvádoltalak, hogy drogozol.
-
-Semmi baj, édesem, te már csak ilyen őrült vagy!
– nevettem. – De kérlek, bízz bennem egy kicsit jobban! – pusziltam meg a
száján majd kézen fogva hazavezettem.
Nessa és az anyukája a nappaliban ültek és mesét néztek,
amikor megérkeztünk. Kölcsönös bemutatkozás után kezelésbe vettem Kellant. A
fürdőszobába vittem, hogy kitisztítsam a sebeit mire tenyere azonnal a
fenekemre simult. Játékosan ráütöttem mire lerántott az ölébe és csókolni
kezdett. Teljesen felforralta a véremet, de itt és most ennek nem volt helye.
Nessa bármikor bejöhetett és jutott már ki elég sok ciki helyzet eddig is.
-
-Mr. Lutz ne kelljen emlékeztetnem, hogy kiskorú
is tartózkodik a házban! –mosolyogtam rá mire lemondóan sóhajtott egyet és
elengedett.
-
-Ünneprontó – horkant fel és engedelmesen tűrte,
hogy leápoljam.
-
-Ígérem, ha eljön az az idő, hogy csak kettesben
leszünk, teljes körű ápolást fogok neked nyújtani. Már ha érted mire gondolok!
–kacsintottam rá majd alaposan végigmértem mire felvillant a szemében a fény,
amit annyira imádtam.
-
-Sosem gondoltam volna, hogy egy ilyen fiatal
kiscsaj ennyire el tudja venni az eszem! – forgatta a szemeit.
-
-Mi fiatal
csajok ilyenek vagyunk! Ellentétben az öreg huszonhat évesekkel! –vigyorogtam
gonoszul mire magához rántott kezei villámgyorsan utat találtak a pólóm alá.
Elakadt a szavam és lehervadt a vigyor az arcomról, ahogy kezei mellemre
simultak és ujjaival szakavatottan simogatni kezdett. Felsóhajtottam mire
kihúzta a kezét és most rajta volt a sor, hogy rám villantson egy gúnyos
vigyort.
-
-Mondtam neked, hogy nem jó ötlet velem
szórakozni kiscicám! – nézett rám öntelten mire meglegyintettem az arcát. Hogy
lehet nekem ennyire jó pasim? Lehetetlen betelni vele. Már ha csak ránézek is
belebizsereg az egész testem.
-
-Készen vagyunk!- mondtam végigsimítva az arcán
és elléptem tőle. Nem mozdult csak ült maga elé meredve.
-
-Baj van? – közelítettem mire a kezemért nyúlva
az ölébe húzott és a nyakamba fúrta arcát.
-
-Mindenben segítenünk kell Mandynek és Robnak. –
mondta és várakozóan nézett rám.
-
-Ez természetes. De a legnehezebb még hátra van.
Mandy szülei totál ki fognak borulni, ha megtudják, hogy terhes.
-
-Rob vállalja a felelősséget értük. Tudom, hogy
néha kicsit őrült, de nagyon szereti Mandyt és mellette fog állni történjen
bármi.
-
-Ajánlom is, mert az én haragommal kell
szembenéznie, ha nem így lesz! – néztem rá komolyan mire bólintott.
-
-Te mikor fogod elmondani a szüleidnek, hogy
együtt vagyunk? – nyögte ki nagy nehezen. Váratlanul ért a kérdés, eddig még
nem is gondolkoztam azon, hogy ez számára fontos lehet. Persze nekem is nagyon
jó, hogy ismerem az anyukáját, de az én szüleim annyira mások. Teljesen ki fognak
fordulni magukból és az apám talán még arra is képes lenne, hogy kirúgassa őt
az iskolából.
-
-Ez nem ilyen egyszerű. Tudod, hogy nem éppen
törvényes, amit teszünk és van itt még valami, amit nem tudsz. Apám az
államügyész legjobb barátja. Attól félek, ha megtudja, hogy mi ketten együtt
vagyunk mindent meg fog tenni, hogy eltávolítson a közeledből.
-
-Emmy felnőtt férfi vagyok, hidd, el képes leszek
viselni a következményeket. Végülis mi történhet? Lecsukat? – mosolygott, de én
nem viszonoztam.
-
-Ne már Emmy! Csak nem csukat le! – komolyodott
el majd felhúzta a szemöldökét. – Ugye nem tenné?
-
-Nem tudom. Nem merném rátenni a fejem! De ne
foglalkozzunk most ezzel! Meg fogják tudni, ígérem! – öleltem át a nyakát és
nyomtam a szájára egy gyors csókot majd el akartam lépni, de visszarántott és
az ölébe vont majd forrón csókolni kezdett.
- -
Kellan! – sóhajtottam a szájába mire elhúzódott
tőlem és kérdőn nézett rám.
-
-Kicsim ne kérd, hogy hagyjam abba! Az egész a te
hibád! –mondta és már a nyakamat csókolgatta, amitől teljesen elvesztettem a
fejem.
-
-Az ajtó! Zárjuk be legalább az ajtót! –
suttogtam mire felkapott és elfordította a kulcsot a zárban. Pillanatok alatt
megszabadított a pólómtól és melltartómtól majd lassan kényeztetni kezdett.
Amikor már úgy éreztem nem bírom tovább feltornáztam magam az ölében és
elkezdtem kigombolni az ingjét. Pillanatok alatt szabadultunk meg a felesleges
ruhadaraboktól és kölcsönös kényeztetés után a falnak döntve belém hatolt.
Szorosan átkaroltam a nyakát és felvettem az ütemét, ügyelve, hogy egyetlen
hang se hagyja el a számat. Hamar elérkezett a beteljesedés és kimerülten
borultam a nyakába. A hajamat simogatta és belecsókolt a nyakamba, amitől újra
megbizseregtem, de most már tényleg mennünk kellett. Nehezen, ugyan de
kibontakoztunk egymás öleléséből és magunkra kapkodtuk a ruháinkat majd
kiléptünk a fürdőszobából és a nappaliba indultunk. Nessa és az anyukája már nem voltak ott.
-
-Nancy biztosan elvitte lefektetni Nessát. –
ölelte át a vállam Kellan és közelebb húzva magához puszit nyomott a hajamra.
-
-Remélem, nem tudja, hogy mit műveltünk mi
ketten! –néztem fel rá.
-
-Úgy legyen!
Én viszont most megyek. Kicsit kimerítő volt ez a nap és bármennyire is
maradni szeretnék, érzem, hogy valami nincs rendben. –mondtam és elfordulva tőle tettem néhány
lépést.
-
-Mire gondolsz? – jött utánam és gyengéden
szembefordított magával.
-
-Nem tudom furcsa előérzet. Talán csak megint
túlreagálom, de ne aggódj, minden rendben van. –álltam lábujjhegyre és nyomtam
egy csókot a szájára. Próbáltam nyugalmat erőltetni magamra miközben azon
gondolkoztam mi lehet ez az érzés, ami nem hagy nyugodni.
-
-Biztos vagy benne, hogy nem maradsz itt
éjszakára? - próbálkozott, de valamiért
azt éreztem, hogy ennek most nem szabad megtörténnie. Haza kell mennem és a
szobám rejtekében végiggondolnom a mai beszélgetést.
-
-Jobb, ha ma este inkább nem. - erőltettem
mosolyt az arcomra, remélve, hogy nem tűnik fel neki semmi. Az ajtóhoz
sétáltunk és szembefordultam vele.
-
-Mondd meg Nancynek, hogy üdvözlöm, és ne
haragudjon, amiért nem tudtam megvárni. – mosolyogtam és csókra nyújtottam az
ajkam. Gyors csókot lehelt rá és kérdőn nézett rám.
-
-Tényleg nincs baj, hidd el! – kacsintottam és
kinyitottam az ajtót. Odakint barátainkkal találtam szemben magunkat.
-
-Nahát, csak nem menni készülsz? Lenne itt néhány
dolog, amit meg kellene beszélnünk. – tolt beljebb Tom.
-
-Nekem most mennem kell tényleg. –néztem
könyörgően Jane-re, de ezúttal ő sem sietett a segítségemre én pedig lassan
elüldöztem a fejemből a fenyegetőnek vélt gondolatokat és betudtam a szokásos
női kombinálásnak.
Leültünk
és hamarosan belemerültünk a beszélgetésbe. Jó hangulatban telt az este és
kiűzött a fejemből minden baljós gondolatot. A csengő hangja nem sokkal éjfél
után hasított bele vidám nevetésünkbe és magával hozta azt a nyugtalan érzést,
ami korábban is a hatalmába kerített. Kellan nyitott ajtót és akárhogy is
füleltünk egy szót sem hallottunk. Hamarosan nyílt az ajtó és legnagyobb
döbbenetemre a szüleim nyitottak be nyomukban Mandy szüleivel. Felpattantam és közben szememmel Kellant
kerestem. Mögöttük állt és értetlenül nézett rám.
-
-Anya! Ti meg, hogy kerültök ide? – dadogtam
zavartan.
-
-Amikor ma este felhívtak telefonon és közölték,
hogy a lányom titkos viszonyt folytat a testnevelés tanárral azt hittem ez csak
egy rossz vicc. Hogy az én Emmym ilyet tegyen ráadásul ilyen körülmények
között. Erre idejövök, és azt kell látnom, hogy mégsem csak alaptalan vádak
sorozata volt mindaz, amit hallanunk kellett. – mondta anyám túlságosan nyugodt
hangon, de a szeme szikrákat szórt.
-
-Anya ez nem az, aminek látszik! Én csak azért
vagyok itt, mert.. – próbáltam mentegetőzni és sebesen járt az agyam milyen
elfogadható magyarázatot adhatnék.
-
-Szedd össze a holmidat és indulunk! –parancsolt
rám apám majd Kellanhez fordult. – Nehogy azt higgye, hogy annyiban hagyom,
amit a lányommal művelt. Holnap első dolgom lesz kirúgatni magát és
garantálhatom, hogy az országban többé nem kap munkát.
-
-Uram nézze, én megmagyarázom.. –kezdett bele, de
apa félbeszakította.
-
-Ne magyarázkodjon! Inkább örüljön, hogy nem
verem szét a fejét. Indulás Emmy! Ne kelljen még egyszer mondanom! – kiáltott
rám. Kellanre néztem, aki bólintott, hogy tegyem, amit az apám mond. Felvettem
a földről a táskám és tettem egy lépést a szüleim felé majd újra Kellanre
pillantottam. A pillantásától földbegyökerezett a lábam.
-
-Nem megyek sehova! –dobtam le a táskám és mellé
léptem. Egy pillanatra megfagyott a levegő a szobában. Egy hang sem hallatszott
csak a néma döbbenet ölelt körül mindenkit.
-
-Emmy! Azt mondtam indulj! – eszmélt fel apa és
felém nyúlt, de kitértem előle.
-
-Nem mondhatod, meg mit csináljak! – néztem rá
villámló szemekkel.
-
-Rendben, nem hagysz más választást. Ha nem
indulsz el most azonnal és szállsz be az autóba, nem csak kirúgatom a tanár urat,
hanem még fel is jelentem és tönkreteszem, azért mert viszonyt folytatott
veled. – mondta azon a nyugodt és jéghideg hangon, amit annyira gyűlöltem.
Szemembe könnyek gyűlöltek és közvetlen közel léptem hozzá.
-
-Ha tudnád, mennyire utállak! Minden
tönkretettetek! Gyűlöllek! – kiáltottam majd kétségbeesetten kirohantam a
házból. Mintha a szívemet tépték volna ki a helyéről. Zokogva borultam az
autóra és legszívesebben meghaltam volna. Ez most más volt, mint az eddigi
ballépéseim. Most valami végérvényesen megváltozott és lezárult egy szakasz az
életemben. Ha tetszett ha nem kezdetét vette a felnőtté válás.
Ariana
