Sziasztok!
Bocsánat, hogy csak most hozom, de teljesen kiment a fejemből, kicsit el voltam kapva a héten :S Remélem nem haragszotok annyira :)
A komikat köszönjük szépen: Timinek, Tusinak, Donának és Annának! ♥
Annyira rossz volt látni, hogy ennyire szenved a bátyja miatt. Megértettem teljes mértékben. Ha lenne testvérem, és ilyesmi történne vele, biztos, hogy én is nagyon magam alatt lennék. Nem maradhattam sokáig, mert mennem kellett dogozni. Emmy szülei mondjuk kicsit furcsállták, mit keresek ott, de azt mondtam, hogy nagyon kedves tanítványom, mind Ben, mind Emmy. Szerencsére elhitték, sőt, még becsültek is emiatt. Nekik mondtam, hogy el kell mennem, mert holnap iskola. Így is fél tizenegyig ott voltam. Bennek mihamarabbi felépülést kívántam, Emmyit meg üdvözöltettem, majd hazamentem, és megpróbáltam egy kicsit aludni. Ami a jelen helyzetben nem ment ínnyira, mert végig Emmy könnyáztatott arcra lebegett előttem. Eddig el sem tudtam képzelni, hogy ennyire együtt lehet érezni valakivel, hogy ennyire át tudjam érezni a fájdalmát. Piszkosul rossz érzés volt így látnom Őt. Mivel álom nem jött a szememre elmentem lezuhanyozni. A forró víz megtette hatását, így nem sokra rá elnyomott az álom.
Reggel úgy keltem, mint akin átment az úthenger. Fasza, elmegyek, megfürdök hideg vízbe, hátha jobb lesz.
Kicsit, tényleg jobb volt, de mg most sem lehetett az igazinak nevezni. Gyorsan megittam a kávémat, majd elmentem a suliba. A legtöbb órámat arra szántam, hogy kosáredzéseket tartsak, mivel szerettem volna – na meg Jacobson -, hogy erős csapatunk legyen. Jason, és Nick voltak talán a legjobbak, de a többi srác is csak fejlődött. Épp kint voltunk az udvaron, mikor meghallottam a számomra olya sokat jelentő hangot. Kicsit jobban is tudtam fülelni, míg a srácok csinálták a dolgukat. Amitől viszont azonnal bepöccentem, hogy a focicsapatból Connor szinte felfalta a szemeivel, és a vállára tette a kezét.
- Gyere, menjünk innen! Elmehetnénk, moziba mit szólsz? – kérdezte tőle, mire megvilágosodott arcot vágott, és lerázta magáról a kezét.
- Ne haragudj, de nekünk ez most nem fog összejönni! – mondta neki azonnal.
- Nézd, szépségem valószínűleg nem kell, hogy bemutassam magam neked! Bármelyik csajt megkaphatnám, de én téged választottalak! Nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy visszautasítanak! – Mégis mit képzel magáról ez a bájgúnár. Már oda akartam menni, de ekkor Emmy igen csúnyán nézett rá.
- Nézd, „Mr. Én vagyok, a focicsapat kapitánya azt a lányt kapom, meg amelyiket csak akarom”! Valószínűleg Te még nem ismersz engem, ha volt bátorságod egy ilyen baromsággal ideállítani. De ajánlom, hogy kopj le rólam, mert a pasim péppé ver! – ezen kicsit meglepődtem, de eszméletlenül elszálltam magamtól. Az én kiscicám! nagy mosollyal az arcomon fordultam a fiúk felé, mivel a mai órának vége. Lihegve mentek befelé, mikor is megláttam az én cicámat, és mögé osonva a szemére tettem a kezem.
- Nick Jacobson esküszöm, hogy letépem a tököd, ha te vagy az! – morogta, mire majdnem kiszakadt belőlem a nevetés.
- Inkább ne mert még szükségem lehet rá! – válaszoltam neki. Megfordult, mire hozzám akart hajolni. Gondolom, én is hiányozhattam már neki, akárcsak Ő.
- Találkozunk ma? – kérdezte gyorsan, mert észrevette, hogy Mr. J. közeledik.
- Ma kosáredzésem van, de ahogy tudok, elszabadulok! – hadartam majd mosolyogva Jacobsonhoz fordultam. Kicsit beszélgettünk vele Benről, és elmesélte, hogy már sokkal jobban van, aminek nagyon örültem, mert így Ő is boldog. Ez után szóltam a fiúknak, hogy kezdődik az újabb edzés. Azonnal felpattant mindegyik, és mögöttem haladva kiindultunk a pályára. Elég jól mozogtak, bár Sam, David, és Bill technikáján még egy kicsit javítani kell. A többiek egész jól játszottak. Többször csináltunk olyat, hogy kétfelé bontottuk a csapatot, és egymás ellen játszottak. Büszkén néztem őket. Jó érzés volt látni, hogy nem hiába tanítom őket. Annyira lázba hoztak, hogy én is beálltam közéjük, és este tízig kint voltunk a pályán. Folyt rólunk a víz, és halál fáradtak voltunk. Viszont mindenki arcán ott volt még a hatalmas lelkesedés.
- Gyerekek, ha így folytatjuk, év végén még az állami sulit is kiüthetjük! Gratulálok mindnyájatoknak! – mondtam nekik, teljesen komolyan gondolva.
- Köszönjük tanár úr, de ezt magának köszönhetjük! – mondta Nick.
- Nélkületek nem ment volna. Egyezünk meg abban, hogy ez kétoldalú, és rohadt jól játszotok! – mosolyogtam rájuk, mire helyeselni kezdte, aztán lepacsiztam mindenkivel, és jó éjszakát kívánva hazaindultam. Dög fáradt voltam már, és alig vártam, hogy hazaérjek, lefeküdjek aludni. Épp csak zuhanyozni mentem, mert olyan szagom volt, mint egy oroszlánnak. Te jó ég!! Emmy! Mekkora hülye vagyok, elfelejtettem felhívni. Fenébe, most már nem zavarom, nagyon késő van. Miután ezt végiggondoltam szinte az ágyba estem. Ilyen jót nem mostanában aludtam.
Korán reggel, nagyon fitten ébredtem. Egy gyors készülődés után, na meg a kávém után azonnal, elindultam a suliba. Épp a szertárban voltam, mikor a nyitott ablakon meghallottam Emmy hangját. Aztán Mandyét, és Jane hangját is.
- Majdnem lefeküdtem vele. Ha nem jön Rob akkor tuti meg is teszem. – hmm… cica…
- Késznek érzed magad? – hallottam meg Mandyt.
- Szeretem Kellant és nagyon kívánom. El nem tudjátok képzelni, de a buli óta legszívesebben, rávetném magam és megerőszakolnám, ahányszor csak meglátom. A legszebb szülinapi ajándék ez lenne! Igen határozottan ezt szeretném. – nevetett, de bennem meg teljesen eluralkodott ez az érzés. Te jó ég…
- Csak nehogy aztán inadba szálljon a bátorság! – nevetett Jane.
- Ugyan már mitől ijednék meg? Már alig várom, hogy szépen lassan levetkőztethessem, aztán csókokkal borítsam be mindenhol. – búgta érzéki hangon, sóhajtozva, és pedig teljesen elképzeltem az egészet, és egyáltalán nem volt rám hatástalan a dolog…
- Simogatom majd az egész testét, és amikor egyesülünk az olyan lesz, mint a… mint a csillaghullás!- mondta. Csillaghullás? Gondoskodni fogok róla, hogy csillaghullás legyen. – nyeltem nagyot.
- Hogy micsoda? Csillaghullás? – nevették ki a lányok, ám én egyáltalán nem tudtam nevetni, csak még jobban elképzeltem a dolgot.
- Igen, na, olyan lesz, mint a csillaghullás! – erősködött szerelmem.
- Miért érzem azt, hogy csak a szád nagy? – kötekedett Jane.
- Jó lesz érezni őt. Alig várom már, hogy megérinthessem mindenhol!- Ha ezt tovább folytatja, nem fogom tudni elrejteni a vágyamat…
- Mindenhol? – kérdezte Mandy.
- Ne legyél már ilyen perverz! Emmy nem kell erre válaszolnod! – mondta neki Jane. – Tisztára olyan hülye vagy már, mint Rob! – vigyorogtak.
- Igen, mindenhol! Ott is. – válaszolta. Cicám… fergeteges együttlétben lesz részed, azt garantálom!
- Láttál már olyat egyáltalán? – húzta fel a szemöldökét Mandy.
- A tévében egyszer. – mondta Ő.
- Tartsunk neked felvilágosító órát? – kérdezte komolyan Jane.
- Köszönöm, de inkább ne! Nem lesz, gond ebben biztos vagyok! – állt fel.
- Már megy is lerendezni! – nevettek mire mosoly szaladt az arcomra. Pár perccel később megjelent a szertár ajtajában, és karba tett kezekkel, és összehúzott szemekkel nézett rám. Ajaj, csak ne robbanjon a bomba…
- Ne haragudj cicám! Nagyon későn értem haza és már nem akartalak zavarni! – kezdtem azonnal mondani neki, még mielőtt kiveri a balhét.
- Hívhattál volna! – durcáskodott, mire elővettem a legszebb nézésemet. Erre elmosolyodott. – Jól van, nem haragszom, de akkor ma találkozzunk!
- Sajnálom kicsim, de nem tudunk! Nagyon sokat kell edzeni a csapatot, hogy a jövő heti meccsre formában legyenek. – néztem rá félve. Lemondóan sóhajtott és szomorúan nézett rám. Kedvem lett volna megcsókolgatni, hogy ne szomorkodjon. De tényleg nem tudtam elszabadulni.
- Rendben akkor majd találkozunk máskor! De nagyon hiányzol már! – ingatta magát a sarkán, és tudtam, hogy kérdezni szeretne valamit. Ismertem már annyira.
- Ki vele! – mosolygott rám.
- Honnan veszed, hogy kérdezni akarok valamit?
- Látom rajtad. Halljam! – kacsintottam.
- Azon gondolkoztam nem lehetséges-e, hogy már bánod ezt az egészet. Meg, hogy nem tartasz-e mégis… - Istenem, ezt meg honnan vette?
- Cica ez most komoly? – néztem rá felhúzott szemöldökkel, mire elmosolyodott, és miután küldött egy puszit, elment mellettem.
A fiúkkal most is kimentünk a pályára játszani, és ma még talán jobb formában voltak, mint tegnap. Már egy jó ideje ment az edzés, mikor valaki jól vállba dobott. Váratlanul ért, meg is tántorodtam tőle. Megfordultam, és láttam, hogy Nick volt az.
- Elnézést tanár úr, nem figyeltem... Nézzen csak oda! – mondta, mire a lelátó felé mutatott. Emmy volt ott, aki épp lehajolt a táskájáért, és a combja kivillant. A lábát a padra tette, és lejjebb hajolva pont a dekoltázsába láttam. Egészen eluralkodott rajtam a vágy. Megnyaltam a számat, és beharaptam, közben gyönyörködtem benne.
- Azta, haver, de rohadt jól néz ki ez a csaj… - szólalt meg Bill. Ja, majd ha beverem a képed kisapám, nem lesz akkora szád… Teljesen felhúzott ezzel a mondatával. Őt csak én bámulhatom! Mint aki jól végezte a dolgát, fogta magát, aztán elsétált. Na nem, ezt ne ússza meg „büntetlenül.” Arra hivatkozva, hogy be kell írnom a naplót, azonnal utána iramodtam. Nem teheti ezt velem! Felhúz, aztán itt hagy! Épp az ajtóban kaptam el a karját, és magam felé fordítottam.
- Azt, hogy ez mi volt megbeszéljük később! – majd se szó se beszéd berángattam a szertárba, és magunkra csuktam az ajtót. Szinte faltam a látványát, egyszerűen gyönyörű! Nem sokáig tétovázott, magához húzva azonnal lehúzta a pólómat. Ajkait az enyémeknek nyomta, és nyelve azonnal feltérképezte az egész számat. Ellökött magától, majd az asztalra ülve gombolni kezdte az ingjét. Annyira szexin csinálta, hogy nem bírta tovább tétlenül nézni, azonnal az ajkara hajoltam, és vadul csókolni kezdtem. Körém fonta a lábait, így érezhette, mennyire készenlétben állok már. Kezem a mellére csúszott, mire édes sóhaj hagyta el ajkait. Hátrahajtotta a fejét, így elértem a nyakát, amit nyelvemmel kényeztettem. Már majdnem megszabadítottam a melltartójától, mikor váratlanul kopogtak az ajtón.
- Kellan odabent vagy? – hallottuk meg Jacobson hangját. Ijedten nézett rám és gyorsan magára kapta az ingét. Én még nem igazán tértem magamhoz ezért is történhetett meg, hogy hülyeséget válaszoltam.
- Nem! – mondtam, aztán gyorsan átgondoltam. – Öööö… igen Timothy egy pillanat! – javítottam ki magam, aztán Emmyt az ajtó mögé bújtatva kinyitottam az ajtót.
- Elnézést csak mostanában zárom az ajtót! Tudod, bárki beléphet, és nem szeretnék ebből problémát! – mentegetőztem, majd kijjebb tessékelve elindultam vele az udvarra, hogy Emmy ki tudjon szökni. Nem érdekelte más, csak az, hogy mennyire erős a csapat. Öregem… mintha nem számolnék be erről mindig neki… Miután elszabadultam visszamentem a fiúkhoz, de semmire nem mentem velük, mert mind csak Emmyről beszéltek. Már nagyon idegesített, de mégsem mondhattam azt, hogy „Ő az én csajom, pofa be!” Így végighallgattam őket, aztán nyolcra befejeztem az edzést. Azonnal felhívtam Emmyt, mert nem akartam, hogy nehezteljen rám. Meg amúgy is hiányzott már a hangja.
-Szia! Nem buktunk le ugye? –vette fel azonnal, mire majdnem kiszakadt belőlem a nevetés. Ennyire aggódott?
- Szia, cica! Nem ezúttal szerencsénk volt! – szóltam bele a telefonba.
- Akkor jó! Már azt hittem bajba kerültél miattam!
- Ne aggódj miattam! –mosolyogtam a telefonba. – Viszont királylány nekünk nem ártana elbeszélgetnünk! Ez a mai akciód majdnem kinyírt. Szerencsétlen fiúkkal nem lehetett aztán már kezdeni semmit!
- Sajnálom, nem az volt a célom, hogy az ő figyelmüket felhívjam! De Veled lehetett volna kezdeni valamit, ha nem jön Mr. J. ugye? – kérdezte… elég csak említenie, és azonnal felizgat.
- Ha te azt tudnád cicám! – mondtam neki, és magam is meglepődtem, milyen rekedt vagyok.
- Talán folytathatnánk ezt a beszélgetést személyesen is! – vetette fel reménykedve.
- Holnap ígérem, hogy elszabadulok előbb! Találkozhatnánk nálam és vacsizhatnánk együtt! – válaszoltam várakozással a hangomban.
- Az nagyon jó lenne! Mikorra menjek?
- Ötre mindenképpen hazaérek! Nem is kell kopognod csak, gyere be nyitva lesz az ajtó! Jó éjszakát kicsim! Nagyon szeretlek! – mondtam neki, majd miután elbúcsúztunk letettem a telefont. Alig vártam már a holnapot, hogy végre vele legyek.
Másnap megint kezdődött az edzés, és csak azt sajnáltam, hogy Emmyéknek sem én tartottam az órát, a kosár miatt. Alig vártam már, hogy elszabaduljak, és tekintve, hogy már két napja estig edzünk, meg tudtam beszélni Jacobsonnal, hogy előbb hazamehessek.
Otthon azonnal nekiláttam összeütni valami finom vacsit. Mivel nem igazán erősségem a főzés, így a spagetti mellett döntöttem. Fél óra alatt végeztem is vele, majd megterítettem, és vártam Emmyt. Míg meg nem jött elmentem zuhanyozni, hogy felfrissült legyek, mire ideér. Nagyban fürödtem, mikor egyszer csak megláttam Emmyt a fürdőben, aki kimeresztett szemekkel nézett rám, és hátrálva megbotlott a szőnyegben. Teljesen zavarba jött, a meztelen testem látványától. Nagy nehezen feltápászkodott, aztán miután megigazította a szőnyeget, kiszaladt. Hírtelen nem tudtam szóhoz jutni, lefagytam. Na nem mintha zavart volna, hogy látott, csak neki ez sok(k) lehetett. Megértem, hisz nem volt még fiúval, és ahogy mondta, csak tv-ben látott ilyet. Gyorsan leöblítettem magam, és magamra csavarva a törülközőt, kimentem hozzá. A konyhában rá is akadtam. Annyira zavart volt, hogy elmosolyogtam magam. Közelebb mentem hozzá, mire a tűzrózsák is megjelentek gyönyörű arcán.
- Ne haragudj, én… én nem… nem akartam - dadogott.
- Kiscicám, nem történt semmi baj. Ha minden jól alakul nem most először látsz majd meztelenül. – suttogtam neki, mire még pirosabb lett. – Kicsim, kérlek ne légy zavarban, én sem vagyok. – mondtam neki. Megfogtam a kezét, majd az egyik székre ültetve leguggoltam hozzá. – Nézd, az égvilágon semmit nem akarok rád erőltetni. Igaz tudom, neked már konkrét elképzeléseid vannak, hogy hogyan, mit fogsz csinálni. – mosolyogtam rá féloldalasan, mire felnyögött.
- Jaj, hallottad mikor a csajokkal beszéltem igaz? – kérdezte tiszta vörös arccal. nem bírtam ki, és nyomtam egy csókot a szájára.
- Igen, egyetlenem, hallottam. De tudom azt, hogy egészen más beszélni róla, és megtenni. Ne aggódj, ha eljön az idő… - gondoltam itt a születésnapjára, mert nagyon meg fogom tervezni. – akkor mindent megteszek, hogy tökéletes legyen! – néztem mélyen a szemébe, miközben ajkain már súrolták egymást.
- Köszönöm! – suttogta, majd végre úgy igazán Istenesen megcsókolhattam. Kezdett megint komolyabb mederbe terelődni a dolog, így eltávolodtam tőle, mire színpadiasan felsóhajtott.
- Felöltözöm, és itt is vagyok! – mondtam neki, majd nyomtam egy csókot a szájára, és beszaladtam a szobámba. Felkaptam egy pólót, és egy rövidnadrágot, aztán mentem is ki hozzá. Az asztalnál ült, gondolom most vette csak észre, a vacsorát.
- Itt is vagyok királylány! – mosolyogtam rá, majd vele szemben helyet foglaltam.
- Gyors voltál! – mondta Ő is mosolyogva.
- Siettem hozzád! – simogattam meg az arcát. – Merítek neked! Nem tudom, milyen lett, nem igazán vagyok otthon a konyhában – mondtam neki szégyenlősen. – Azért jó étvágyat!
- Neked is, édesem! - elragadottan mosolygott, majd miután merítettem neki, bátran tekerte a villájára az első falatot.
- Hmm, ez nagyon finom! – mondta elismerőn.
- Köszönöm! – jöttem zavarba, amin jót mosolygott. Mindig zavarba jövök, ha dicsérnek.
- Hogy telt a napod? – kérdezte közben.
- Hát kicsit elfáradtam, de elég jól. Viszont ne beszéljünk a munkáról. Kicsim, ha jól tudom, holnap születésnapod van. Mit szeretnél csinálni? – kérdeztem tőle. Kicsit zavarba jött, nem is kellett gondolkodnom rajta, hogy miért.
- Hát, szeretném megünnepelni a barátokkal, és persze veled, ha ez lehetséges. – mondta bátortalanul.
- Ez csak természetes szerelmem. – csókoltam meg mellé ülve. – Ezen kívül, esetleg valami kívánság? – kérdeztem.
- Csak azt szeretném, ha velem lennél ott, és együtt ünnepelnénk. – mondta.
- Rendben cicám! – simogattam meg, majd miután leszedtem az asztalt, nekiláttam mosogatni. Persze Emmy azonnal odajött hozzám, miszerint ezt nézni is rossz. Nem akartam átadni neki, mégis csak ő a vendég, de csúnyán nézett rám, így nem veszekedtem, de legalább a törölgetésben segítettem.
Mosogatás után leültünk a kanapéra, és rengeteget csókolóztunk, közben persze beszélgettünk a suliról, és nem akartam, de a kosár is szóba került. Nem szeretek beszélni róla, mert nem akarom, hogy azt higgye, nekem fontosabb a kosár, ahogy Gina mondta neki. Egész jó megvoltunk, este nyolc körül kértem ki.
- Na, cicám, aztán óvatosan vezetni! – húztam magamhoz a derekánál fogva.
- Vigyázok! – hajolt hozzám egy forró csókra. – Köszönöm a vacsorát, és a szép estét.
- Én köszönöm, hogy itt voltál! – Húztam még szorosabban magamhoz, majd újra megcsókoltam. Nem volt rest viszonozni, sőt bele is harapott az ajkamba. – Te nem cica vagy, édesem, hanem egy vadmacska! – néztem szenvedélyesen a szemébe.
- Talán… baj? – búgta nekem.
- Baj?... Na beszállás a kocsiba, és tünés, különben nem tudom, mit csinálok veled! – Motyogtam az ajkainak, mire kuncogni kezdett.
- Jó éjt, szerelemem!
- Jó éjt, cicám! – mondtam neki, majd kocsiba szállt, és integetve elhajtott. Azonnal berohantam, és felhívtam Mandyt.
- Mandy szűkségem van a segítségedre!
- Miben segíthetek tanár úr? – kérdezte azonnal.
- Holnap lesz Emmy születésnapja, és van egy meglepetésem számára. – hadartam neki.
- Micsoda? Csak nem… elmondta magának, mit akar? – kérdezte hüledezve.
- Elegyen elég, hogy hallottalak titeket! De igen erről lenne szó.
- Nézze, én a védekezésbe is segítek! Egy csomó védekezési módszer van! - kezdte azonnal. Majdnem elnevettem magam.
- Tudom, de nem ehhez kellene segítséged. Gyertyára, és rózsákra lenne szűkségem!
- Oké, amiben csak tudok, segítek! – villanyozódott fel azonnal. – Jaj, ez olyan romantikus… - szinte láttam, ahogy ábrándozva néz.
- Hidd el Rob is ki fog tenni magáért – mosolyogtam a telefonba. – Akkor holnap találkozunk suli után, rendben? – kérdeztem
- persze, tanár úr! – mondta azonnal
- Akkor jó éjt, és köszönöm!
- Nincs mit, jó éjt! – búcsúzott, majd letette. Ezután lezuhanyoztam, és boldogan, mégis izgatottan feküdtem le, és vártam a holnapot.
Laura
2012. február 24., péntek
2012. február 14., kedd
Riadt őzike
Sziasztok, megérkeztem Ariana részével, jó olvasást hozzá! :) A kommentárokat köszönjük szépen: Donának, Tusinak és Annának :)
A szertárba sietett velem majd a falnak döntött és szenvedélyesen csókolni kezdett. Teljesen elveszi az eszemet minden alkalommal. Láthatóan a dolog kölcsönös.
-Gyönyörű voltál odakint, kedvesem! Teljesen felhúztál a táncoddal, szóval magadra vess! – suttogta és mikor el szerettem volna magyarázni, hogy miért csináltam ajkával tapasztotta be a számat. Eddig tartott az én visszafogottságom is. Belemarkoltam a hajába és szorosan hozzátapadtam. Amikor megéreztem, hogy beleharap az ajkamba felnyögtem. Kezével végigsimított rajtam majd belemarkolt a fenekembe. El akartam mondani mennyire felizgat ezzel, de nem hagyott szóhoz jutni. Gondoltam lesz, ami lesz, én ezt már abba nem hagyom. Lesimogattam róla a zakóját majd gyengéden megharaptam az ajkát, mire felmordult.
-Te jó ég, de szexi hangod van! – nyögtem. Az egyik gyengém a hangja volt a másik az illata. Elvált az ajkaimtól és nyakamon haladt végig, néha óvatos megszívva azt. Keze vészesen közeledett a szoknyám felé és végigfutott az agyamon, hogy most kellene megállni. Ám ekkor belenézett a szemembe és tudtam, hogy nem fogom megállítani, mert akarom őt. Ujját becsúsztatta a bugyim alá és simogatni kezdett mire zihálni kezdtem és belekapaszkodtam a vállába. Csókolni kezdett és folytatta a kényeztetést addig, amíg már csaknem azt éreztem, hogy az eszemet vesztem. Ekkora valami furcsát érzés járt át, ami annyira jó volt, hogy alig kaptam levegőt. Hirtelen abbamaradt a simogatás és azt vettem észre, hogy lesimítja a szoknyámat majd csillogó szemekkel néz rám.
Csodálatos vagy, szerelmem. – suttogta egy pillanatra sem szakadva el a szemeimtől. Ahogy eljutott a tudatomig, hogy mi is történt az elmúlt percekben rögtön zavarba jöttem és jó szokásomhoz híven elkezdtem rágcsálni a számat.
- Mi a baj? – emelte meg az állam.
-Én… teljesen úgy viselkedtem… mint egy… - dadogtam és nem mertem rá nézni.
-Ne, kérlek, ki se mondd! Miért viselkedtél volna úgy? Természetes, hogy erre így reagálsz, szerelmem! - mosolygott és megcsókolt. Elpirultam erre halkan felnevetett.
-Menjünk, kiscicám! – fogtam meg a kezem és már indult volna kifelé.
-Köszönöm! – mondtam neki halkan.
-Jaj, gyere ide! – húzott magához és megcsókolt.
- Én köszönöm! – suttogta a fülembe. Ez az este eddig remekül sikerült. Semmi kedvem nem volt hazamenni szívesebben lettem volna nála.
-Cica, a bátyád nem fog szólni, hogy ma is nálam alszol? – kérdezte.
-Nem, édesem, Ben, szerintem most kihasználja, hogy egyedül lehet. – mosolyogtam rá sokat sejtetően.
-Oh, értem. – vette az adást és elindultunk hozzá. Ahogy hazaértünk gondolkozni kezdtem. -Olyan sokat kaptam tőle ezen az estén talán itt lenne az ideje, hogy viszonozzam. Egy közös fürdőzés talán jó ötlet lenne. Elkezdtem vetkőzni szépen lassan, ahogy a filmekben láttam erre a szerelmem, mint egy gyáva kukac kimenekült a szobából. Oké akkor nem fogunk együtt fürdőzni. Gyorsan lezuhanyoztam majd gondoltam meglepem őt. A hűtőnek dőlve ivott valamit nekem háttal. Mögé osontam és a kezemet mellkasára tettem majd simogatni kezdtem őt. Lábujjhegyre álltam és a tarkóját puszilgattam mire nagy nehezen megszólalt.
-Ké… kérlek, hagyd abba Emmy. Nem akarok elhamarkodottan cselekedni. –elmosolyodtam, mert ez jó jel volt.
-Hmm… mondd azt, hogy nem akarod… - suttogtam a fülébe.
-Emmy… ez nem megy olyan egyszerűen. Te… Te még nem voltál fiúval, és nagyon kell figyelnem majd rád, nem akarom, hogy fájjon, vagy, hogy ne élvezd. – Szegény igyekezett megmagyarázni nekem, hogy miért nem teheti, de a szertáros akciója annyira feltüzelt, hogy most azonnal kellett nekem. A nyakát kezdtem ingerelni mire megfordult és felkapott, majd a hálóba vitt. -Éppen kezdtünk volna belemelegedni a dolgokba, amikor megszólalt a csengő.
-Francba! – szidtam azt az átkozott csengőt.
-Megnézem… megnézem ki az, jó cicám? – nézett mélyen a szemembe és láttam, hogy mennyire vágyik rám.
-Ne, kérlek, majd elmegy! – nyögtem a fülébe. Már majdnem beadta a derekát, de az a valaki mintha ráfeküdt volna a csengőre.
-Ne haragudj, cicám, de meg kell néznem ki az. Lehet, hogy fontos.
-Jó, akkor nézd meg! –húztam össze a szemöldököm mire rám mosolygott és adott egy csókot majd kiment. Felálltam és óvatosan az ajtóhoz osontam, hogy megnézzem, ki lehet az
-Kellan, itt van Emmy? – hadarta máris Rob ahogy kinyílt az ajtó.
itt, igen. Miért? – kérdezte szerelmem én pedig közben már nyúltam a nadrágomért, mert gondoltam biztos itt marad.
-Baszki, a tesója autóbalesetet szenvedett, és súlyos sérülésekkel kórházba szállították! – ütötte meg a fülem hirtelen mire azonnal kirobbantam a szobából.
-Mi? – rohantam Robhoz. – Nem az nem lehet! – ráztam a fejem mintha ezzel semmisé tehetném, amit hallottam.
-Emmy kérlek, nyugodj meg! Most azonnal odamegyünk jó? – ölelt át Kellan de kibontakoztam az ölelésből. Míg én azon igyekeztem, hogy ágyba csábítsam őt a testvérem balesetet szenvedett lehet, hogy meg is hal.
-Induljunk! – rohantam gyorsan magamra kapva a cipőmet. Azonnal autóba ültünk és a kórházba mentünk ahol, mint egy őrült rohangáltam az orvost keresve. Ha nincsenek, ott a fiúk lehet, hogy hatalmas botrányt csapok, de szerencsére mindenben segítettek. Hamarosan már a bátyám szobájának ajtaja előtt álltam. Ledermedtem és nem mertem belépni. Kellan odalépett hozzám.
-Cicám bemehetsz nyugodtan! – biztatott, de nem ölelt meg gondolom rosszul esett neki, hogy visszautasítottam a kedvességét. Megráztam a fejem és patakzottak a könnyeim.
-Miért nem kicsim? – nézett rám aggódva.
-Mi van ha már… - kezdtem bele de sírásba fulladt a mondat. Megfogta a kezem és megszorította.
-Emmy nézz rám! Nincsen semmi baj! Ben erős srác és gondolj csak bele, hogy hagyna itt téged? Ki lesz, aki megvédi a hátsód attól, hogy a szüleid szétrúgják? Hm? –mosolygott mire én is elmosolyodtam és bólintottam. Elengedtem a kezét és lenyomtam a kilincset majd halkan beléptem a szobába. Ben az ágyon feküdt és nagyon sápadt volt. Mindenféle csövek álltak ki belőle és be volt gipszelve a lába. Az orvos azt mondta keletkezett egy vérömleny a hasüregben, amit már eltávolítottak,így nincs veszélyben. A lány könnyebben sérült, de sokkot kapott. Lassan az ágya mellé léptem és leültem a székre. Megfogtam a kezét és simogattam az arcát miközben megállíthatatlanul patakzottak a könnyeim. Nem tudtam megszólalni csak szorongattam a kezét majd az arcomhoz emeltem és úgy simogattam. Nem tudom, hogyan történt, de elaludhattam, mert arra riadtam fel, hogy valaki megszorítja a kezem. -Felnyitottam a szemem és bátyám arcába néztem, aki bágyadtan mosolygott rám.
-Ben! Hogy vagy? – ugrottam fel és adtam neki egy hatalmas puszit.
-Én, jól de te pocsékul nézel ki! – vigyorgott már amennyire tudott. – Olyan az arcod, mint egy pandamacinak!
-Hát persze mert itt virrasztottam melletted és elkenődött a sminkem- mosolyogtam rá. –Annyira aggódtam - vált síróssá a hangom mire megsimogatta az arcom.
-Már jól vagyok! Bár a gyógyulás nem lesz rövid se kívül sem pedig belül, de nem lesz gond. -Oké? Ne sírj! –húzott magához.
-Jó. Én mindenben segíteni fogok! Hívjam az orvost? – eszméltem fel.
-Nem. Már volt itt, de olyan mélyen aludtál, hogy észre sem vetted. Minden rendben lesz! Kellannek el kellett mennie a suliba, de egész éjjel odakint ült a hírekre várva.
-Egészen elfeledkeztem róla - döbbentem rá.
-Megértette ne aggódj ezen is! Most pedig szeretném, ha hazamennél és lefeküdnél aludni. -Anyáék már itt vannak csak elmentek kávét inni meg hoznak nekem valami újságot, mert megőrülök itt egész nap.
-Bejövök hozzád majd jó? De tényleg nem ártana átöltöznöm. – mondtam és felálltam majd megöleltem őt. – Nagyon szeretlek, ezt ne felejtsd el! – mondtam neki mire megütögette a mellkasát a szíve felett és mosolygott. Integettem majd elmentem megkeresni anyáékat. Miután mindent megbeszéltem velük apa hazavitt majd visszament a kórházba. Beálltam a zuhany alá és sokáig folyattam magamra a vizet. Nem voltam álmos és még csak reggel kilenc volt gondoltam benézek a suliba. Összepakoltam a cuccomat és elindultam. Még javában folytak az órák így az udvaron ténferegtem, amikor a focicsapat kapitánya odajött hozzám.
-Szia, Emmy! Csak nem eltévedtél? – kérdezte kedvesen. Csodálkoztam, mert végülis mi a fenét akarhat tőlem? Ő a suli egyik legjobb pasija, a kapitány, aki után döglenek a csajok, és aki eddig nem is tudta, hogy létezem.
-Szia Connor! Várok valakit. – mosolyogtam rá. Különben is honnan tudja a nevem.
-Lehet, hogy éppen engem? – ölelte át a vállam. Annyira ledöbbentem, hogy hirtelen nem is reagáltam.
-Gyere, menjünk innen! Elmehetnénk, moziba mit szólsz? – kérdezte és erre kijózanodtam. -Leráztam a kezét vállamról majd arrébb léptem.
-Ne haragudj, de nekünk ez most nem fog összejönni!
-Nézd, szépségem valószínűleg nem kell, hogy bemutassam magam neked! Bármelyik csajt megkaphatnám, de én téged választottalak! Nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy visszautasítanak! – tornyosult felém mind a százkilencven centijével. Sikerült annyira felidegesíteni, hogy az agresszív énem ismét felszínre került.
-Nézd, „Mr. Én vagyok, a focicsapat kapitánya azt a lányt kapom, meg amelyiket csak akarom”! Valószínűleg Te még nem ismersz engem, ha volt bátorságod egy ilyen baromsággal ideállítani. De ajánlom, hogy kopj le rólam, mert a pasim péppé ver! – csúszott ki a számon. Egye fene biztos nem lesz alkalmuk összeakaszkodni. Otthagytam leesett állal és a tornaterem elé sétáltam. Lassan vége kellene, legyen az órájának. Hirtelen valaki mögém osont és befogta a szemem.
-Nick Jacobson esküszöm,hogy letépem a tököd ha te vagy az! – morogtam, hátra mert ő volt az, aki folyton ezzel szórakozott.
-Inkább ne mert még szükségem lehet rá! – hallottam meg a számomra oly kedves hangot. -Megfordultam és majdnem megcsókoltam, de aztán rájöttem, hogy itt talán nem kellene.
-Találkozunk ma? – kérdeztem gyorsan, mert láttam, hogy Mr. J. közeledik.
-Ma kosáredzésem van, de ahogy tudok, elszabadulok! – hadarta majd mosolyogva az igazgatóhoz fordult. Egy ideig beszélgettem velük Benről majd Mr. Jacobson hazaküldött, hogy pihenjem ki magam. Délután bementem a bátyámhoz egy rakás neki való cuccal és vele voltam egészen öt óráig. Gondoltam addigra már csak vége van az edzésnek és Kellan felhív. Este kilenckor már kezdtem nagyon ideges lenni. Minden pillanatban a telefont lestem, de nem csörrent meg. Mérgesen feküdtem le aludni és reggel sem keltem jobb kedvel főleg mikor láttam, hogy nem érkezett smsem és hívásom sem volt. Dühösen érkeztem meg a suliba is és azonnal a szertárhoz mentem, de nem találtam ott senkit.
-Már kint edzenek! – szólalt meg a hátam mögött Mandy. Ő tudott mindenről, mert tegnap nekik panaszkodtam ki magam.
-Fel sem hívott! – csaptam a szertár ajtóra és dühösen ellöktem magam tőle.
-Gyere Jane kint vár! Most úgysem tudsz tenni semmit! – karolt belém és a szertár mögé húzott. Üdvözöltem Janet majd leültem a szokásos helyemre.
-Na, mesélj! – néztek rám nagy szemekkel. Elmeséltem nekik a buliban történteket majd rátértem a tegnapelőtti éjszakára.
-Majdnem lefeküdtem vele. Ha nem jön Rob akkor tuti meg is teszem.
-Késznek érzed magad? – vigyorgott Mandy.
-Szeretem Kellant és nagyon kívánom. El nem tudjátok képzelni, de a buli óta legszívesebben, rávetném magam és megerőszakolnám, ahányszor csak meglátom. A legszebb szülinapi ajándék ez lenne! Igen határozottan ezt szeretném. – nevettem.
-Csak nehogy aztán inadba szálljon a bátorság! – nevetett Jane.
-Ugyan már mitől ijednék meg? Már alig várom, hogy szépen lassan levetkőztethessem, aztán csókokkal borítsam be mindenhol. – búgtam érzéki hangon, sóhajtozva, amitől alig bírták visszafogni a nevetést. - Simogatom majd az egész testét, és amikor egyesülünk az olyan lesz, mint a… mint a csillaghullás!- vigyorogtam.
-Hogy micsoda? Csillaghullás? – fuldokoltak a röhögéstől ezzel elrontva érzékletes bemutatómat.
-Igen, na, olyan lesz, mint a csillaghullás! – bólogattam.
-Miért érzem azt, hogy csak a szád nagy? – kötekedett Jane. Felszegtem az államat mintha megsértődtem volna majd mosolyogni kezdtem és álmodozva könyököltem a térdemre.
-Jó lesz érezni őt. Alig várom már, hogy megérinthessem mindenhol!
-Mindenhol? – lökött meg Mandy.
-Ne legyél már ilyen perverz! Emmy nem kell erre válaszolnod! – verte fejbe Jane. – -Tisztára olyan hülye vagy már, mint Rob! – vigyorgott rá, mire ő is kapott egy legyintést majd várakozóan néztek rám.
-Igen, mindenhol! Ott is. – vigyorogtam.
-Láttál már olyat egyáltalán? – húzta fel a szemöldökét Mandy. A kérdés jogos és a válasz hát igen kicsit talán gáz.
-A tévében egyszer. – vontam meg a vállam.
-Tartsunk neked felvilágosító órát? – kérdezte komolyan Jane.
-Köszönöm, de inkább ne! Nem lesz, gond ebben biztos vagyok! – álltam fel.
-Már megy is lerendezni! – nevettek én pedig felmutattam a középső ujjamat majd elmentem megkeresni Kellant. A szertárból lépett ki éppen és mosolyogva indult felém mire én megálltam karba tett kézzel és szemöldökömet összehúzva néztem rá.
-Ne haragudj cicám! Nagyon későn értem haza és már nem akartalak zavarni! – kezdett rögtön mentegetőzni. Helyes legalább tudja, mi bajom van vele.
-Hívhattál volna! – durcáskodtam mire nagyon szépen nézett rám és végül mosolyt csalt az arcomra. – Jól van, nem haragszom, de akkor ma találkozzunk!
-Sajnálom kicsim, de nem tudunk! Nagyon sokat kell edzeni a csapatot, hogy a jövő heti meccsre formában legyenek. – nézett rám félve. Lemondóan sóhajtottam és szomorúan néztem rá.
-Rendben akkor majd találkozunk máskor! De nagyon hiányzol már! – ingattam magam a sarkamon és nem tudtam, hogy kérdezzem, meg ami valójában érdekel.
-Ki vele! – mosolygott rám.
-Honnan veszed, hogy kérdezni akarok valamit?
-Látom rajtad. Halljam! – kacsintott.
-Azon gondolkoztam nem lehetséges-e, hogy már bánod ezt az egészet. Meg, hogy nem tartasz-e mégis..
-Cica ez most komoly? – nézett rám olyan arccal, amin rajta volt a válasz is. Elmosolyodtam és küldtem neki egy puszit majd bementem órára. Egész nap kattogott az agyam és a nap végére megszületett egy zseniális terv. Majd meglátjuk, hogy tud-e neki ellenállni. Szerencsére Nicknek jó napja volt éppen így tudtam vele pár szót váltani az edzésről és arról, hogy továbbra is tartja a száját. A végén kiderül, hogy egész normális.
Hazarohantam és gyorsan lezuhanyoztam majd felvettem a miniszoknyám egy inggel, aminek a felső három gombját nem gomboltam be így elég jó belátást lehetett nyerni. Felkaptam a magas sarkú szandálom és szórtam magamra a kedvenc parfümömből. Szerencsére a szüleim nem voltak itthon valószínűleg le is ütöttek volna, ha meglátnak így. Mivel Ben autója majdnem totálkárosra tört így apa megengedte, hogy az ő Jaguárját használjam. Beültem és a sulihoz hajtottam. A fiúk a kosárpályán voltak és Kellan éppen magyarázott nekik valamit nekem háttal. Feltipegtem a lelátóra és meggyőződtem arról, hogy ők is pontosan látnak. Véletlennek tűnő mozdulattal leejtettem a táskám, amiből minden kiszóródott. „Sajnos” le kellett hajolnom és mivel előttem már nem voltak padok így jól láthatóvá vált az egész combom. A csajokkal egy időben sokat gyakoroltuk, hogy álljunk úgy be, hogy az szexi legyen, de ne láthassanak túl sokat. Ezeket most sikeresen alkalmaztam. A szemem sarkából láttam, hogy a fiúk lassan felém fordulnak és lökdösik egymást. Nick éppen dobás közben volt, amikor hozzá is eljutott a hír. Irányt változtatva egyenesen Kellan vállát dobta le a labdával, aki meg is tántorodott a váratlan ütéstől. Valamit mondott neki, de nem hallottam. Szegény drágám ezt azért nem akartam. Viszont így legalább észrevette, hogy a fiúk kicsit máshova figyelnek és felém fordította a fejét. Erre a pillanatra vártam, egyik lábammal feltérdeltem a padra és lejjebb hajoltam, hogy beláthasson a dekoltázsomba is. Az arcát látva majdnem hangosan felnevettem. Magam sem tudom milyen kifejezés ült, rajta de reflexszerűen megnyalta a száját majd beharapta. Kellett pár pillanat, míg észhez tért és rendre utasította a fiúkat. Mint aki jól végezte dolgát felálltam és az udvar felé indultam, amikor meghallottam, hogy valaki fut utánam. Meg sem kellett fordulnom, hogy tudjam ő az. Elkapta a karom és maga felé fordított. Attól, amit a szemében láttam izgalomba jöttem és nagyot nyeltem. Szó nélkül követtem a szertárba és mosolyogva néztem, ahogy kulcsra zárja az ajtót.
Azt, hogy ez mi volt megbeszéljük később! – jött közelebb hozzám és majd felfalt a szemeivel. Nem hagytam, hogy hozzámérjen helyette magamhoz húztam és levettem róla a pólóját. Karja és mellkasa csillogott az izzadságtól. Megcsókoltam, nyelvem bejárta száját majd ellöktem magamtól és felültem az asztalra. Megtámaszkodtam a kezemen majd lassan gombolni kezdtem magamon az inget. Már majdnem az utolsónál tartottam, amikor nem bírta tovább és vadul csókolni kezdett. Köré fontam a lábaim és éreztem hozzám nyomódó férfiasságát a nadrágon keresztül. Ettől egy pillanatra zavarba jöttem, de sok időm nem volt ezzel foglalkozni, mert keze már is melleimet masszírozta, amitől elégedetten felmordultam és hátrahajtottam a fejem, hogy nyelvével is kényeztethessen. Már majdnem sikerült megszabadítani a melltartómtól, amikor váratlan kopogtattak az ajtón.
-Kellan odabent vagy? – hallottuk meg Mr. Jacobs hangját. Ijedten néztem rá és gyorsan magamra kaptam az ingem.
-Nem! – mondta mire majdnem felröhögtem. – Öööö… igen Timothy egy pillanat! – mondta és az ajtó mögé állított majd kilépett hozzá. Bentről hallgattam miről beszélnek.
-Elnézést csak mostanában zárom az ajtót! Tudod, bárki beléphet, és nem szeretnék ebből problémát! – mentegetőzött aranyosan miközben a probléma, vagyis én bent kuksoltam. Hallottam, ahogy távolodnak erre kiosontam és hazamentem. Otthon aztán volt alkalmam mindent végiggondolni és rájöttem, hogy igencsak vakmerő voltam. Amikor megéreztem őt egy percre megijedtem. De nem lesz a csajoknak igazuk! Nincs mitől tartanom!
A telefonom csörgése szakította meg a gondolatmenetemet. Mosolyogva néztem a kijelzőre. Kellan.
-Szia! Nem buktunk le ugye? –vettem fel.
-Szia, cica! Nem ezúttal szerencsénk volt! – szólt bele a telefonba én pedig majd elolvadtam.
-Akkor jó! Már azt hittem bajba kerültél miattam!
-Ne aggódj miattam! –mosolygott a telefonba. – Viszont királylány nekünk nem ártana elbeszélgetnünk! Ez a mai akciód majdnem kinyírt. Szerencsétlen fiúkkal nem lehetett aztán már kezdeni semmit!
-Sajnálom, nem az volt a célom, hogy az ő figyelmüket felhívjam! De Veled lehetett volna kezdeni valamit, ha nem jön Mr. J. ugye? – kérdeztem, de közben teljesen zavarba jöttem.
-Ha te azt tudnád cicám! – mondta és hallottam, hogy rekedt a hangja.
-Talán folytathatnánk ezt a beszélgetést személyesen is! – vetettem fel reménykedve.
-Holnap ígérem, hogy elszabadulok előbb! Találkozhatnánk nálam és vacsizhatnánk együtt! – válaszolta várakozással a hangjában.
-Az nagyon jó lenne! Mikorra menjek?
-Ötre mindenképpen hazaérek! Nem is kell kopognod csak, gyere be nyitva lesz az ajtó! Jó éjszakát kicsim! Nagyon szeretlek! – mondta mire vadul dörömbölni kezdett a szívem. -Elbúcsúztunk majd mély álomba zuhantam.
Alig bírtam kivárni, hogy vége legyen az óráimnak. A tesit is más tartotta, mert Kellan most csak a kosarasokra koncentrált. Szinte nem is láttam egész nap ezért türelmetlenül vártam, hogy végre fél öt legyen és elindulhassak hozzá. Háromszor öltöztem át végül egy könnyű nyári ruha mellett döntöttem, ami szigorúan térdig ért. Ahogy eljött az idő, mint egy őrült menekültem a házból és siettem hozzá. Öt előtt pár perccel már ott voltam és csendben beléptem. Kellant szólítottam, de nem jött válasz. A kocsi kulcsot letettem az asztalra és elindultam megkeresni. Az egyik ajtó mögül hallottam, hogy folyik a víz. Elmosolyodtam. Biztosan borotválkozik- gondoltam majd benyitottam. Attól, ami ott fogadott majdnem lementem hídba. Megtaláltam Kellant, de nem, úgy ahogy szerette volna. A zuhany alatt állt anyaszült meztelenül és észre sem vette, hogy beléptem. Pár pillanatnyi döbbenet után eldöntöttem, hogy most azonnal lelépek és ez sosem fog kiderülni. Annyira figyeltem arra, hogy ne vegyen észre, hogy megbotlottam a szőnyegben és a fenekemre zuhantam. Ezt már meghallotta és megfordult mire kisebb sokkot kaptam. Hátráltam, mint egy rák majd kitapogattam a falat a szemem egy percre sem véve le róla és felálltam. A szőnyeget azért még megigazítottam, hisz mégiscsak anyáék neveltek nem farkas falka. Talán hozzám szólt, de lehet, hogy nem. Annyira zavarban voltam, hogy ha megkérdezik, a nevem még lehet, azt sem tudnám megmondani. Kiszaladtam a konyhába és tanakodtam, hogy most mit tegyek. Eszembe jutott mit mondtak a lányok a meztelen valóságról és káromkodva vallottam be, hogy igazuk volt. A nagyszájú Emmy megijedt a meztelen férfitesttől! Lehet, hogy Kellan nem is hozza szóba, majd úgy csinálunk mintha meg sem történ volna az egész. Kijön felöltözve, megkérdezi, hogy telt a napom és megcsókol. Úristen, ha megcsókol rögtön eszembe fog jutni mi történt! Na, nem mintha most nem ezen kattognék. Biztos nem fogja megemlíteni végülis ez neki nem olyan nagy dolog. Zajt hallottam és nagyon lassan megfordultam. Ha lehet még jobban zavarba jöttem. Az ajtóban Kellan állt egy szál törölközővel a derekán.
Ariana
A szertárba sietett velem majd a falnak döntött és szenvedélyesen csókolni kezdett. Teljesen elveszi az eszemet minden alkalommal. Láthatóan a dolog kölcsönös.
-Gyönyörű voltál odakint, kedvesem! Teljesen felhúztál a táncoddal, szóval magadra vess! – suttogta és mikor el szerettem volna magyarázni, hogy miért csináltam ajkával tapasztotta be a számat. Eddig tartott az én visszafogottságom is. Belemarkoltam a hajába és szorosan hozzátapadtam. Amikor megéreztem, hogy beleharap az ajkamba felnyögtem. Kezével végigsimított rajtam majd belemarkolt a fenekembe. El akartam mondani mennyire felizgat ezzel, de nem hagyott szóhoz jutni. Gondoltam lesz, ami lesz, én ezt már abba nem hagyom. Lesimogattam róla a zakóját majd gyengéden megharaptam az ajkát, mire felmordult.
-Te jó ég, de szexi hangod van! – nyögtem. Az egyik gyengém a hangja volt a másik az illata. Elvált az ajkaimtól és nyakamon haladt végig, néha óvatos megszívva azt. Keze vészesen közeledett a szoknyám felé és végigfutott az agyamon, hogy most kellene megállni. Ám ekkor belenézett a szemembe és tudtam, hogy nem fogom megállítani, mert akarom őt. Ujját becsúsztatta a bugyim alá és simogatni kezdett mire zihálni kezdtem és belekapaszkodtam a vállába. Csókolni kezdett és folytatta a kényeztetést addig, amíg már csaknem azt éreztem, hogy az eszemet vesztem. Ekkora valami furcsát érzés járt át, ami annyira jó volt, hogy alig kaptam levegőt. Hirtelen abbamaradt a simogatás és azt vettem észre, hogy lesimítja a szoknyámat majd csillogó szemekkel néz rám.
Csodálatos vagy, szerelmem. – suttogta egy pillanatra sem szakadva el a szemeimtől. Ahogy eljutott a tudatomig, hogy mi is történt az elmúlt percekben rögtön zavarba jöttem és jó szokásomhoz híven elkezdtem rágcsálni a számat.
- Mi a baj? – emelte meg az állam.
-Én… teljesen úgy viselkedtem… mint egy… - dadogtam és nem mertem rá nézni.
-Ne, kérlek, ki se mondd! Miért viselkedtél volna úgy? Természetes, hogy erre így reagálsz, szerelmem! - mosolygott és megcsókolt. Elpirultam erre halkan felnevetett.
-Menjünk, kiscicám! – fogtam meg a kezem és már indult volna kifelé.
-Köszönöm! – mondtam neki halkan.
-Jaj, gyere ide! – húzott magához és megcsókolt.
- Én köszönöm! – suttogta a fülembe. Ez az este eddig remekül sikerült. Semmi kedvem nem volt hazamenni szívesebben lettem volna nála.
-Cica, a bátyád nem fog szólni, hogy ma is nálam alszol? – kérdezte.
-Nem, édesem, Ben, szerintem most kihasználja, hogy egyedül lehet. – mosolyogtam rá sokat sejtetően.
-Oh, értem. – vette az adást és elindultunk hozzá. Ahogy hazaértünk gondolkozni kezdtem. -Olyan sokat kaptam tőle ezen az estén talán itt lenne az ideje, hogy viszonozzam. Egy közös fürdőzés talán jó ötlet lenne. Elkezdtem vetkőzni szépen lassan, ahogy a filmekben láttam erre a szerelmem, mint egy gyáva kukac kimenekült a szobából. Oké akkor nem fogunk együtt fürdőzni. Gyorsan lezuhanyoztam majd gondoltam meglepem őt. A hűtőnek dőlve ivott valamit nekem háttal. Mögé osontam és a kezemet mellkasára tettem majd simogatni kezdtem őt. Lábujjhegyre álltam és a tarkóját puszilgattam mire nagy nehezen megszólalt.
-Ké… kérlek, hagyd abba Emmy. Nem akarok elhamarkodottan cselekedni. –elmosolyodtam, mert ez jó jel volt.
-Hmm… mondd azt, hogy nem akarod… - suttogtam a fülébe.
-Emmy… ez nem megy olyan egyszerűen. Te… Te még nem voltál fiúval, és nagyon kell figyelnem majd rád, nem akarom, hogy fájjon, vagy, hogy ne élvezd. – Szegény igyekezett megmagyarázni nekem, hogy miért nem teheti, de a szertáros akciója annyira feltüzelt, hogy most azonnal kellett nekem. A nyakát kezdtem ingerelni mire megfordult és felkapott, majd a hálóba vitt. -Éppen kezdtünk volna belemelegedni a dolgokba, amikor megszólalt a csengő.
-Francba! – szidtam azt az átkozott csengőt.
-Megnézem… megnézem ki az, jó cicám? – nézett mélyen a szemembe és láttam, hogy mennyire vágyik rám.
-Ne, kérlek, majd elmegy! – nyögtem a fülébe. Már majdnem beadta a derekát, de az a valaki mintha ráfeküdt volna a csengőre.
-Ne haragudj, cicám, de meg kell néznem ki az. Lehet, hogy fontos.
-Jó, akkor nézd meg! –húztam össze a szemöldököm mire rám mosolygott és adott egy csókot majd kiment. Felálltam és óvatosan az ajtóhoz osontam, hogy megnézzem, ki lehet az
-Kellan, itt van Emmy? – hadarta máris Rob ahogy kinyílt az ajtó.
itt, igen. Miért? – kérdezte szerelmem én pedig közben már nyúltam a nadrágomért, mert gondoltam biztos itt marad.
-Baszki, a tesója autóbalesetet szenvedett, és súlyos sérülésekkel kórházba szállították! – ütötte meg a fülem hirtelen mire azonnal kirobbantam a szobából.
-Mi? – rohantam Robhoz. – Nem az nem lehet! – ráztam a fejem mintha ezzel semmisé tehetném, amit hallottam.
-Emmy kérlek, nyugodj meg! Most azonnal odamegyünk jó? – ölelt át Kellan de kibontakoztam az ölelésből. Míg én azon igyekeztem, hogy ágyba csábítsam őt a testvérem balesetet szenvedett lehet, hogy meg is hal.
-Induljunk! – rohantam gyorsan magamra kapva a cipőmet. Azonnal autóba ültünk és a kórházba mentünk ahol, mint egy őrült rohangáltam az orvost keresve. Ha nincsenek, ott a fiúk lehet, hogy hatalmas botrányt csapok, de szerencsére mindenben segítettek. Hamarosan már a bátyám szobájának ajtaja előtt álltam. Ledermedtem és nem mertem belépni. Kellan odalépett hozzám.
-Cicám bemehetsz nyugodtan! – biztatott, de nem ölelt meg gondolom rosszul esett neki, hogy visszautasítottam a kedvességét. Megráztam a fejem és patakzottak a könnyeim.
-Miért nem kicsim? – nézett rám aggódva.
-Mi van ha már… - kezdtem bele de sírásba fulladt a mondat. Megfogta a kezem és megszorította.
-Emmy nézz rám! Nincsen semmi baj! Ben erős srác és gondolj csak bele, hogy hagyna itt téged? Ki lesz, aki megvédi a hátsód attól, hogy a szüleid szétrúgják? Hm? –mosolygott mire én is elmosolyodtam és bólintottam. Elengedtem a kezét és lenyomtam a kilincset majd halkan beléptem a szobába. Ben az ágyon feküdt és nagyon sápadt volt. Mindenféle csövek álltak ki belőle és be volt gipszelve a lába. Az orvos azt mondta keletkezett egy vérömleny a hasüregben, amit már eltávolítottak,így nincs veszélyben. A lány könnyebben sérült, de sokkot kapott. Lassan az ágya mellé léptem és leültem a székre. Megfogtam a kezét és simogattam az arcát miközben megállíthatatlanul patakzottak a könnyeim. Nem tudtam megszólalni csak szorongattam a kezét majd az arcomhoz emeltem és úgy simogattam. Nem tudom, hogyan történt, de elaludhattam, mert arra riadtam fel, hogy valaki megszorítja a kezem. -Felnyitottam a szemem és bátyám arcába néztem, aki bágyadtan mosolygott rám.
-Ben! Hogy vagy? – ugrottam fel és adtam neki egy hatalmas puszit.
-Én, jól de te pocsékul nézel ki! – vigyorgott már amennyire tudott. – Olyan az arcod, mint egy pandamacinak!
-Hát persze mert itt virrasztottam melletted és elkenődött a sminkem- mosolyogtam rá. –Annyira aggódtam - vált síróssá a hangom mire megsimogatta az arcom.
-Már jól vagyok! Bár a gyógyulás nem lesz rövid se kívül sem pedig belül, de nem lesz gond. -Oké? Ne sírj! –húzott magához.
-Jó. Én mindenben segíteni fogok! Hívjam az orvost? – eszméltem fel.
-Nem. Már volt itt, de olyan mélyen aludtál, hogy észre sem vetted. Minden rendben lesz! Kellannek el kellett mennie a suliba, de egész éjjel odakint ült a hírekre várva.
-Egészen elfeledkeztem róla - döbbentem rá.
-Megértette ne aggódj ezen is! Most pedig szeretném, ha hazamennél és lefeküdnél aludni. -Anyáék már itt vannak csak elmentek kávét inni meg hoznak nekem valami újságot, mert megőrülök itt egész nap.
-Bejövök hozzád majd jó? De tényleg nem ártana átöltöznöm. – mondtam és felálltam majd megöleltem őt. – Nagyon szeretlek, ezt ne felejtsd el! – mondtam neki mire megütögette a mellkasát a szíve felett és mosolygott. Integettem majd elmentem megkeresni anyáékat. Miután mindent megbeszéltem velük apa hazavitt majd visszament a kórházba. Beálltam a zuhany alá és sokáig folyattam magamra a vizet. Nem voltam álmos és még csak reggel kilenc volt gondoltam benézek a suliba. Összepakoltam a cuccomat és elindultam. Még javában folytak az órák így az udvaron ténferegtem, amikor a focicsapat kapitánya odajött hozzám.
-Szia, Emmy! Csak nem eltévedtél? – kérdezte kedvesen. Csodálkoztam, mert végülis mi a fenét akarhat tőlem? Ő a suli egyik legjobb pasija, a kapitány, aki után döglenek a csajok, és aki eddig nem is tudta, hogy létezem.
-Szia Connor! Várok valakit. – mosolyogtam rá. Különben is honnan tudja a nevem.
-Lehet, hogy éppen engem? – ölelte át a vállam. Annyira ledöbbentem, hogy hirtelen nem is reagáltam.
-Gyere, menjünk innen! Elmehetnénk, moziba mit szólsz? – kérdezte és erre kijózanodtam. -Leráztam a kezét vállamról majd arrébb léptem.
-Ne haragudj, de nekünk ez most nem fog összejönni!
-Nézd, szépségem valószínűleg nem kell, hogy bemutassam magam neked! Bármelyik csajt megkaphatnám, de én téged választottalak! Nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy visszautasítanak! – tornyosult felém mind a százkilencven centijével. Sikerült annyira felidegesíteni, hogy az agresszív énem ismét felszínre került.
-Nézd, „Mr. Én vagyok, a focicsapat kapitánya azt a lányt kapom, meg amelyiket csak akarom”! Valószínűleg Te még nem ismersz engem, ha volt bátorságod egy ilyen baromsággal ideállítani. De ajánlom, hogy kopj le rólam, mert a pasim péppé ver! – csúszott ki a számon. Egye fene biztos nem lesz alkalmuk összeakaszkodni. Otthagytam leesett állal és a tornaterem elé sétáltam. Lassan vége kellene, legyen az órájának. Hirtelen valaki mögém osont és befogta a szemem.
-Nick Jacobson esküszöm,hogy letépem a tököd ha te vagy az! – morogtam, hátra mert ő volt az, aki folyton ezzel szórakozott.
-Inkább ne mert még szükségem lehet rá! – hallottam meg a számomra oly kedves hangot. -Megfordultam és majdnem megcsókoltam, de aztán rájöttem, hogy itt talán nem kellene.
-Találkozunk ma? – kérdeztem gyorsan, mert láttam, hogy Mr. J. közeledik.
-Ma kosáredzésem van, de ahogy tudok, elszabadulok! – hadarta majd mosolyogva az igazgatóhoz fordult. Egy ideig beszélgettem velük Benről majd Mr. Jacobson hazaküldött, hogy pihenjem ki magam. Délután bementem a bátyámhoz egy rakás neki való cuccal és vele voltam egészen öt óráig. Gondoltam addigra már csak vége van az edzésnek és Kellan felhív. Este kilenckor már kezdtem nagyon ideges lenni. Minden pillanatban a telefont lestem, de nem csörrent meg. Mérgesen feküdtem le aludni és reggel sem keltem jobb kedvel főleg mikor láttam, hogy nem érkezett smsem és hívásom sem volt. Dühösen érkeztem meg a suliba is és azonnal a szertárhoz mentem, de nem találtam ott senkit.
-Már kint edzenek! – szólalt meg a hátam mögött Mandy. Ő tudott mindenről, mert tegnap nekik panaszkodtam ki magam.
-Fel sem hívott! – csaptam a szertár ajtóra és dühösen ellöktem magam tőle.
-Gyere Jane kint vár! Most úgysem tudsz tenni semmit! – karolt belém és a szertár mögé húzott. Üdvözöltem Janet majd leültem a szokásos helyemre.
-Na, mesélj! – néztek rám nagy szemekkel. Elmeséltem nekik a buliban történteket majd rátértem a tegnapelőtti éjszakára.
-Majdnem lefeküdtem vele. Ha nem jön Rob akkor tuti meg is teszem.
-Késznek érzed magad? – vigyorgott Mandy.
-Szeretem Kellant és nagyon kívánom. El nem tudjátok képzelni, de a buli óta legszívesebben, rávetném magam és megerőszakolnám, ahányszor csak meglátom. A legszebb szülinapi ajándék ez lenne! Igen határozottan ezt szeretném. – nevettem.
-Csak nehogy aztán inadba szálljon a bátorság! – nevetett Jane.
-Ugyan már mitől ijednék meg? Már alig várom, hogy szépen lassan levetkőztethessem, aztán csókokkal borítsam be mindenhol. – búgtam érzéki hangon, sóhajtozva, amitől alig bírták visszafogni a nevetést. - Simogatom majd az egész testét, és amikor egyesülünk az olyan lesz, mint a… mint a csillaghullás!- vigyorogtam.
-Hogy micsoda? Csillaghullás? – fuldokoltak a röhögéstől ezzel elrontva érzékletes bemutatómat.
-Igen, na, olyan lesz, mint a csillaghullás! – bólogattam.
-Miért érzem azt, hogy csak a szád nagy? – kötekedett Jane. Felszegtem az államat mintha megsértődtem volna majd mosolyogni kezdtem és álmodozva könyököltem a térdemre.
-Jó lesz érezni őt. Alig várom már, hogy megérinthessem mindenhol!
-Mindenhol? – lökött meg Mandy.
-Ne legyél már ilyen perverz! Emmy nem kell erre válaszolnod! – verte fejbe Jane. – -Tisztára olyan hülye vagy már, mint Rob! – vigyorgott rá, mire ő is kapott egy legyintést majd várakozóan néztek rám.
-Igen, mindenhol! Ott is. – vigyorogtam.
-Láttál már olyat egyáltalán? – húzta fel a szemöldökét Mandy. A kérdés jogos és a válasz hát igen kicsit talán gáz.
-A tévében egyszer. – vontam meg a vállam.
-Tartsunk neked felvilágosító órát? – kérdezte komolyan Jane.
-Köszönöm, de inkább ne! Nem lesz, gond ebben biztos vagyok! – álltam fel.
-Már megy is lerendezni! – nevettek én pedig felmutattam a középső ujjamat majd elmentem megkeresni Kellant. A szertárból lépett ki éppen és mosolyogva indult felém mire én megálltam karba tett kézzel és szemöldökömet összehúzva néztem rá.
-Ne haragudj cicám! Nagyon későn értem haza és már nem akartalak zavarni! – kezdett rögtön mentegetőzni. Helyes legalább tudja, mi bajom van vele.
-Hívhattál volna! – durcáskodtam mire nagyon szépen nézett rám és végül mosolyt csalt az arcomra. – Jól van, nem haragszom, de akkor ma találkozzunk!
-Sajnálom kicsim, de nem tudunk! Nagyon sokat kell edzeni a csapatot, hogy a jövő heti meccsre formában legyenek. – nézett rám félve. Lemondóan sóhajtottam és szomorúan néztem rá.
-Rendben akkor majd találkozunk máskor! De nagyon hiányzol már! – ingattam magam a sarkamon és nem tudtam, hogy kérdezzem, meg ami valójában érdekel.
-Ki vele! – mosolygott rám.
-Honnan veszed, hogy kérdezni akarok valamit?
-Látom rajtad. Halljam! – kacsintott.
-Azon gondolkoztam nem lehetséges-e, hogy már bánod ezt az egészet. Meg, hogy nem tartasz-e mégis..
-Cica ez most komoly? – nézett rám olyan arccal, amin rajta volt a válasz is. Elmosolyodtam és küldtem neki egy puszit majd bementem órára. Egész nap kattogott az agyam és a nap végére megszületett egy zseniális terv. Majd meglátjuk, hogy tud-e neki ellenállni. Szerencsére Nicknek jó napja volt éppen így tudtam vele pár szót váltani az edzésről és arról, hogy továbbra is tartja a száját. A végén kiderül, hogy egész normális.
Hazarohantam és gyorsan lezuhanyoztam majd felvettem a miniszoknyám egy inggel, aminek a felső három gombját nem gomboltam be így elég jó belátást lehetett nyerni. Felkaptam a magas sarkú szandálom és szórtam magamra a kedvenc parfümömből. Szerencsére a szüleim nem voltak itthon valószínűleg le is ütöttek volna, ha meglátnak így. Mivel Ben autója majdnem totálkárosra tört így apa megengedte, hogy az ő Jaguárját használjam. Beültem és a sulihoz hajtottam. A fiúk a kosárpályán voltak és Kellan éppen magyarázott nekik valamit nekem háttal. Feltipegtem a lelátóra és meggyőződtem arról, hogy ők is pontosan látnak. Véletlennek tűnő mozdulattal leejtettem a táskám, amiből minden kiszóródott. „Sajnos” le kellett hajolnom és mivel előttem már nem voltak padok így jól láthatóvá vált az egész combom. A csajokkal egy időben sokat gyakoroltuk, hogy álljunk úgy be, hogy az szexi legyen, de ne láthassanak túl sokat. Ezeket most sikeresen alkalmaztam. A szemem sarkából láttam, hogy a fiúk lassan felém fordulnak és lökdösik egymást. Nick éppen dobás közben volt, amikor hozzá is eljutott a hír. Irányt változtatva egyenesen Kellan vállát dobta le a labdával, aki meg is tántorodott a váratlan ütéstől. Valamit mondott neki, de nem hallottam. Szegény drágám ezt azért nem akartam. Viszont így legalább észrevette, hogy a fiúk kicsit máshova figyelnek és felém fordította a fejét. Erre a pillanatra vártam, egyik lábammal feltérdeltem a padra és lejjebb hajoltam, hogy beláthasson a dekoltázsomba is. Az arcát látva majdnem hangosan felnevettem. Magam sem tudom milyen kifejezés ült, rajta de reflexszerűen megnyalta a száját majd beharapta. Kellett pár pillanat, míg észhez tért és rendre utasította a fiúkat. Mint aki jól végezte dolgát felálltam és az udvar felé indultam, amikor meghallottam, hogy valaki fut utánam. Meg sem kellett fordulnom, hogy tudjam ő az. Elkapta a karom és maga felé fordított. Attól, amit a szemében láttam izgalomba jöttem és nagyot nyeltem. Szó nélkül követtem a szertárba és mosolyogva néztem, ahogy kulcsra zárja az ajtót.
Azt, hogy ez mi volt megbeszéljük később! – jött közelebb hozzám és majd felfalt a szemeivel. Nem hagytam, hogy hozzámérjen helyette magamhoz húztam és levettem róla a pólóját. Karja és mellkasa csillogott az izzadságtól. Megcsókoltam, nyelvem bejárta száját majd ellöktem magamtól és felültem az asztalra. Megtámaszkodtam a kezemen majd lassan gombolni kezdtem magamon az inget. Már majdnem az utolsónál tartottam, amikor nem bírta tovább és vadul csókolni kezdett. Köré fontam a lábaim és éreztem hozzám nyomódó férfiasságát a nadrágon keresztül. Ettől egy pillanatra zavarba jöttem, de sok időm nem volt ezzel foglalkozni, mert keze már is melleimet masszírozta, amitől elégedetten felmordultam és hátrahajtottam a fejem, hogy nyelvével is kényeztethessen. Már majdnem sikerült megszabadítani a melltartómtól, amikor váratlan kopogtattak az ajtón.
-Kellan odabent vagy? – hallottuk meg Mr. Jacobs hangját. Ijedten néztem rá és gyorsan magamra kaptam az ingem.
-Nem! – mondta mire majdnem felröhögtem. – Öööö… igen Timothy egy pillanat! – mondta és az ajtó mögé állított majd kilépett hozzá. Bentről hallgattam miről beszélnek.
-Elnézést csak mostanában zárom az ajtót! Tudod, bárki beléphet, és nem szeretnék ebből problémát! – mentegetőzött aranyosan miközben a probléma, vagyis én bent kuksoltam. Hallottam, ahogy távolodnak erre kiosontam és hazamentem. Otthon aztán volt alkalmam mindent végiggondolni és rájöttem, hogy igencsak vakmerő voltam. Amikor megéreztem őt egy percre megijedtem. De nem lesz a csajoknak igazuk! Nincs mitől tartanom!
A telefonom csörgése szakította meg a gondolatmenetemet. Mosolyogva néztem a kijelzőre. Kellan.
-Szia! Nem buktunk le ugye? –vettem fel.
-Szia, cica! Nem ezúttal szerencsénk volt! – szólt bele a telefonba én pedig majd elolvadtam.
-Akkor jó! Már azt hittem bajba kerültél miattam!
-Ne aggódj miattam! –mosolygott a telefonba. – Viszont királylány nekünk nem ártana elbeszélgetnünk! Ez a mai akciód majdnem kinyírt. Szerencsétlen fiúkkal nem lehetett aztán már kezdeni semmit!
-Sajnálom, nem az volt a célom, hogy az ő figyelmüket felhívjam! De Veled lehetett volna kezdeni valamit, ha nem jön Mr. J. ugye? – kérdeztem, de közben teljesen zavarba jöttem.
-Ha te azt tudnád cicám! – mondta és hallottam, hogy rekedt a hangja.
-Talán folytathatnánk ezt a beszélgetést személyesen is! – vetettem fel reménykedve.
-Holnap ígérem, hogy elszabadulok előbb! Találkozhatnánk nálam és vacsizhatnánk együtt! – válaszolta várakozással a hangjában.
-Az nagyon jó lenne! Mikorra menjek?
-Ötre mindenképpen hazaérek! Nem is kell kopognod csak, gyere be nyitva lesz az ajtó! Jó éjszakát kicsim! Nagyon szeretlek! – mondta mire vadul dörömbölni kezdett a szívem. -Elbúcsúztunk majd mély álomba zuhantam.
Alig bírtam kivárni, hogy vége legyen az óráimnak. A tesit is más tartotta, mert Kellan most csak a kosarasokra koncentrált. Szinte nem is láttam egész nap ezért türelmetlenül vártam, hogy végre fél öt legyen és elindulhassak hozzá. Háromszor öltöztem át végül egy könnyű nyári ruha mellett döntöttem, ami szigorúan térdig ért. Ahogy eljött az idő, mint egy őrült menekültem a házból és siettem hozzá. Öt előtt pár perccel már ott voltam és csendben beléptem. Kellant szólítottam, de nem jött válasz. A kocsi kulcsot letettem az asztalra és elindultam megkeresni. Az egyik ajtó mögül hallottam, hogy folyik a víz. Elmosolyodtam. Biztosan borotválkozik- gondoltam majd benyitottam. Attól, ami ott fogadott majdnem lementem hídba. Megtaláltam Kellant, de nem, úgy ahogy szerette volna. A zuhany alatt állt anyaszült meztelenül és észre sem vette, hogy beléptem. Pár pillanatnyi döbbenet után eldöntöttem, hogy most azonnal lelépek és ez sosem fog kiderülni. Annyira figyeltem arra, hogy ne vegyen észre, hogy megbotlottam a szőnyegben és a fenekemre zuhantam. Ezt már meghallotta és megfordult mire kisebb sokkot kaptam. Hátráltam, mint egy rák majd kitapogattam a falat a szemem egy percre sem véve le róla és felálltam. A szőnyeget azért még megigazítottam, hisz mégiscsak anyáék neveltek nem farkas falka. Talán hozzám szólt, de lehet, hogy nem. Annyira zavarban voltam, hogy ha megkérdezik, a nevem még lehet, azt sem tudnám megmondani. Kiszaladtam a konyhába és tanakodtam, hogy most mit tegyek. Eszembe jutott mit mondtak a lányok a meztelen valóságról és káromkodva vallottam be, hogy igazuk volt. A nagyszájú Emmy megijedt a meztelen férfitesttől! Lehet, hogy Kellan nem is hozza szóba, majd úgy csinálunk mintha meg sem történ volna az egész. Kijön felöltözve, megkérdezi, hogy telt a napom és megcsókol. Úristen, ha megcsókol rögtön eszembe fog jutni mi történt! Na, nem mintha most nem ezen kattognék. Biztos nem fogja megemlíteni végülis ez neki nem olyan nagy dolog. Zajt hallottam és nagyon lassan megfordultam. Ha lehet még jobban zavarba jöttem. Az ajtóban Kellan állt egy szál törölközővel a derekán.
Ariana
2012. február 6., hétfő
Fokozatosan előre...
Sziasztok!
Bocsánat, hogy ilyen későn hozom, most jutott eszembe...:$
Nem tudtam átnézni, csak felraktam, szóval bocsánat a hibákért előre is...
Köszönjük szépen a komikat és a pipákat is:) (L)
A francba! Ne hiszem el! Hogy a fenébe ihattam le magam ennyire?! Álmodtam, vagy tényleg elmentem Emmyhez az este? Na várjunk csak… ránk nyitotta bátyja is… Te jó ég, mégis mi ütött belém? Elmentem hozzá, és megmondtam, hogy szeretem. Aztán, mikor kicsit elragadott bennünket a hév, akkor… Istenen, szinte most is érzem, ahogyan rajtam mozgott, és… na jó, kicsit elkalandoztam, és ekkor nyitott ránk a bátyja. Arra még emlékszem, hogy meg akartam magyarázni a dolgot, de, hogy utána mi történt?... És, hogy kerültem haza… Jó, most szépen felkelek, aztán lezuhanyozom. Utána jobban megy a gondolkodás.
A zuhany után felfrissülve léptem ki a nappaliba. Csodálkoztam is, hogy milyen vagyok, nem fáj a fejem, nincs hányingerem. Ahogy közelebb mentem a kanapémhoz, mit látok? Rob, és Tom egymás mellett szuszognak, és mindegyik egy párnát szorongat. Úgy néztek ki, mint a kisgyerekek. Majdnem dobtam egy hátast tőlük, de gondoltam, inkább kiszúrok velük. Hoztam két poharat, az egyikbe töltöttem vizet, és közelebb mentem hozzájuk. Pont közéjük helyeztem el a poharakat. Elkezdtem beleönteni lassan a vizet az üres pohárba, aztán vissza. Közben fogtam vissza magam, hogy ne röhögjek hangosan. Emlékszem kis srác koromban ezt megcsinálták velem, nem lehettem több hat évesnél, és ettől a hangtól, azonnal pisilnem kellett. Elkezdtek mocorogni, én meg már alig tudtam visszafogni a nevetésemet.
-Tom, baszki, nem kellett volna ennyit innunk, én asszem be fogok pisilni – nyitogatta Rob a szemeit.
-Picsába, nekem is kell. – pattant fel Tom, és kiütötte a kezemből a poharat, aminek a tartalma egyenesen Rob arcára ömlött, aki szintén felpattant, és elkezdett szitkozódni.
-A kurva életbe Tom, nem tudtad volna elrakni a vizedet, baszd meg! - támadt rá, égnek meredező hajjal. Én már magamba szakadtam a röhögéstől, mert Rob, még mindig nem vett észre.
-De Rob, nem…
-Menj a francba, baszki, most nézd meg, tiszta víz az arcom… meg a pólóm is! – mutogatta neki.
-De nem én voltam, értsd már meg, Te vad barom! Nem látod, hogy ez a marha már kékül a visszatartott röhögéstől? Idióta! – kiabált vele Tom, és ekkor robbant ki belőlem a röhögés. Ahogy Rob nagyra nyílt értetlen szemekkel rám nézett, kitört belőlem.
-Mi olyan vicces, tanár bácsi? – nézett rám összeszűkült szemekkel. Egy pillanatra elhallgattam, mert összenéztek Tommal, aztán együttes erővel megragadtak, és betuszkoltak az ágyba. Mindketten püfölni kezdtek a párnákkal, sőt, éreztem, hogy néha nem csak a párnával.
-Na, kellett neked a balhé, tanár úr? Látom igen jól sikerült az éjszakád, hogy még szemtelenkedni is van időd! - püföltek tovább.
-Hagyjatok máár! Fenébe, nem kapok levegőt! – próbáltam megszólalni, amit a számba tuszkolt párna nem igen hagyott.
-Gondoltál volna előbb erre, kisapám! – emelte magasba a párnát Rob. – Régi vicc már ez a „pisiltassuk meg a haverokat” dolog! De most majd megtudod, kivel szórakozz.
-Ja! Igazad van tesó! Ez itt elmegy az éjszaka közepén, aztán olyan rohadt jó kedve van, hogy még szarozik is velünk? Hát ilyen az igazi barát? – álltak meg egy pillanatra, aztán végre levegőhöz jutottam.
-Baszki, srácok! Most ezért kellett elkupálni?! – kérdeztem tőlük számon kérve.
-Békén hagyunk, ha elmondod, mi történt. – nézett rám a bandavezér Rob.
Oké, mondjuk kezdhettétek volna ezzel is. – fontam keresztbe a karjaimat magam előtt.
-Figyelj, Te támadtál ránk a poharaddal, szóval ne magyarázz! – nézett rám Tom.
-Jó, oké, igazatok van. – adtam meg magam.
-Na mesélj már baszki, mert nem tudom, mit csinálok veled! – fenyegetett meg Rob. Mindent szóról szóra elmondtam nekik, mire nem akarták elhinni, amit mondtam.
-Figyelj, végül is, igaza lehet… Emmy hazahozta, a tesójával, ráadásul, és nagyon ki volt bukva, miért itattuk le. Pedig baszki nem is mi adtuk a kezébe a piát, hanem Ő nekünk, na, mindegy. De, mi volt a kínos abban, hogy rátok nyitott a bátyja. Hisz csak beszélgettetek, nem? – néztek rám felhúzott szemöldökkel. Azt a részt nem akartam mondani nekik. Még én is zavarba jöttem, ha ara gondoltam, hogy mozgott rajtam.
-Hát, mert csak! – jött az értelmes válasz. – De most mennem kell srácok, kezdődik hamarosan az első órám, tudjátok, hogy van ez… - álltam fel, aztán felkaptam a cuccom. Ezek egymásra néztek, és igen furcsán bólogattak. Akkor sem fogom elmondani nekik az tuti. Ez személyes dolog, csak rám tartozik… és Emmyre. – Ja, és kösz, hogy rendet raktatok! Majd zárjatok be! – kiabáltam vissza nekik.
Mikor végre beértem, azonnal megláttam Emmyt a folyosón. Olyan gyönyörű volt az angyalos pulcsijában, hogy azonnal letámadtam volna… Kellan ez egy iskola… Elismerőn végignéztem rajta, közben mosolyogtam. Csodálatos egy nőszemély.
-Jó reggelt tanár úr! –köszöntött mosolyogva.
-Jó reggelt Emmy! – viszonoztam majd kicsit halkabban szólaltam meg. – Ne haragudj a tegnapi miatt! – kicsit tényleg szégyelltem magam, hogy olyan állapotban látott.
-Nem haragszom, mindent elrendeztem! Ben tartja a száját!
-Gondolom, mit képzelhet most rólam! – hajtottam le a fejemet.
-Ben nem olyan. –rázta meg a fejét. – Úgy megcsókolnálak! – jelentett ki mire legszívesebben megragadtam volna, és berántottam volna valahová, hogy az tegyek vele, amit csak akarok. Na ój le kell állnom…
-Tudod, hogy itt nem lehet, de suli után találkozunk jó? – kérdeztem tőle,és reméltem, hogy úgy lesz.
-Hát persze tanár úr! – Hm?! Most mi a baj? Meg akartam már kérdezni tőle, mikor ráköszönt Jacobsonra, aztán leesett, hogy így akart jelezni. Jacobson arra volt kíváncsi, mennyire vagyunk jó kondiban, egy meccshez. Meglepődtem ezen a kérdésén, de egyben örültem is. Mondtam neki, hogy ráfér még a csapatra némi edzés, de mindent összevetve egy kisebb meccsre már most elengedném őket. Örömmel vette ezt tudomásul, és miután vállba veregetett el is ment. A tesi órát a fiúkkal az edzésre fordítottuk, míg a lányoknak bent volt szabad foglalkozásuk. Éppen írtam a naplót, mikor Nick szólalt meg.
-Látjátok ott srácok Emmyt? A nyakamat rá, hogy ebből balhé lesz. Tök úgy állt be, hogy neki akar menni Kate-nek. Erre én is odafordultam, és pont abban a pillanatban láttam meg, hogy Emmy nekiugrott Kate-nek. Pontosabban elkezdte cibálni a haját. Azonnal a földre kerültek, és teljesen egymásba gabalyodtak. Egy pillanatra lefagytam, a srácok viszont már rohantak is arrafelé.
-Tanár úr, szerintem maga is jöhetne, Emmynek maga kell! – mondta Nick sejtelmesen.
-Igen, menjünk gyorsan. – mondtam, és nem tudtam elhinni, miért ment neki Kate-nek. Szinte futottam odáig, és csak még jobban lesokkolt, hogyan rugdossák egymást, és főleg az, hogy Emmynek vérzik a szemöldöke. Ilyen nincs, komolyan nem tudom, milyen ötletei lesznek még. Szét akartam szedni őket, de erre Kate a hátára fordította, és pofozni kezdte, mire Emmy belekapott a hajába. Nem érdekelt, mi lesz már, de én ezt nem akartam tovább nézni! Katet lerángatta róla Nick, én meg azonnal hozzá hajoltam.
-Emmy mit művelsz? Jól vagy? –kérdeztem és felsegítettem. A nadrágja szétszakadva, az arcán meg folyt a vér a szemöldökéből.
-Megmagyarázná valaki, hogy mégis mi folyik itt? Ki kezdte ezt az egészet? – üvöltötte Mr. Jacobs aki Katet tartotta lefogva. Hűha, Nick nem bírt vele?
-Én kezdtem és meg volt rá az okom, de azt nem kötöm senki orrára. – válaszolta Emmy. -Csodás, még veszekszik is, ha kell…
-Na, nem kisasszony ilyet most nem játszunk, ez már túlmegy minden határon! –kiabált vele Jacobson, amit nem is csodáltam. De semmiképp sem hagytam volna, hogy bajba kerüljön.
-Timothy! Emmy arca vérzik, és láthatóan fájdalmai vannak, ahogy Katenek is. Először talán nem ártana megvizsgáltatni őket. – javasoltam.
-Rendben vigyük be őket az orvosiba, de aztán számolunk! – fenyegette Mr. J.
-Emmyt nem ártana elvinni a saját orvosához, mert tudod, hogy nemrég engedték ki a kórházból. Én szívesen elviszem, úgysem lesz több órám ma. – erősködtem. Meg hála istennek átvették ma az órákat, hogy tudjak készülni a kosáredzésekre. Jacobson rábólintott, aztán végre elmentek onnan. Azonnal Emmy felé fordultam, és elővettem egy papír zsebkendőt. Mérges voltam rá, de nagyobb volt az aggodalmam.
- Na, halljam cicám mi volt ez? – kérdeztem tőle, közben itattam fel az arcáról a vért.
-Bosszú? Megtorlás? Emlékeztető? –mosolyogott.
-Emmy mondtam, hogy felejtsd el, ami történt! Leráztam őt magamról, nem kellett volna verekedned miattam! Tudod, hogy Téged szeretlek! Most pedig elviszlek, innen valahova ahol nyugodtan ölelgethetlek és csókolgathatlak Te kis párbajhős! –mosolyogtam rá végül. -Eszeveszettül hiányzott már...
-Mr. Jacobsonnal mi lesz?
-Ne törődj vele! Elmegyünk orvoshoz és aztán elviszlek magamhoz. Megőrülök attól, hogy nem ölelhetlek át! – néztem mélyen a szemébe.
-Ne menjünk orvoshoz! Csak hozzád! – kérte.
-Emmy alig bírsz kiegyenesedni és egyébként is igazolást kell hoznod.
-Jól vagyok, de tényleg nézd! – mondta és kihúzta magát, de láttam rajta, hogy csak nekem akarja mutatni az erős lányt. Nagy rúgást kapott a gyomrába. – Igazolást pedig hozok, de ne kérdezd honnan! –mosolyogott. Ez bőven elég, ahhoz, hogy meggyőzzön.
-Javíthatatlan vagy ugye tudod? – mosolyogtam rá.
-De imádni valóan javíthatatlan ugye? – lépett közelebb hozzám. Erre megint elkezdtek peregni a fejemben jobbnál jobb dolgok, hogy mit csinálnék vele. Te jó ég, de perverz vagyok!
-Ahogy mondod! – helyeseltem. A kocsihoz mentünk, majd mikor beszálltunk, végig fogtam a kezét. Ettől sokkal közelebb éreztem magamhoz. Hazaérve, azonnal betessékeltem, és örömmel láttam, hogy rend van. Meg kell ezt a srácoknak.
-Jól vagy cicám? – kérdeztem tőle aggódva, mert mintha fájdalom suhant volna át az arcán. Erre bólintott, aztán átöleltem, és csókolni kezdtem. Annyira hiányzott már, hogy talán kicsit túl heves is voltam. Hát Ő sem fogta vissza magát, és szinte falta az ajkaimat. Az ölembe kaptam, és úgy sétáltam el vele a kanapéig.
-Nagy butaságot csináltál kicsim! Ezért ki is csaphatnak! – mondtam neki aggódva.
-Nem fognak ne félj! Lehet, hogy elzárást kapok érte, de ki nem csapnak! – simogatta meg az arcomat.
-Lenne még itt valami, amiről beszélnünk kellene! – fogtam meg a kezét. Muszáj erről beszélnem vele, nekem sincsenek kötélből az idegeim.
-Baj van? – sápadt el.
-Nem, ne ijedj meg! –mosolyogtam. – Csak tudod Emmy, mint nyilván észrevetted elég nagy hatással vagy rám, és ha túl sokszor csinálunk olyasmit, mint tegnap annak könnyen más vége lehet. – magyaráztam és totál zavarba jöttem.
-Mire gondolsz? – kérdezte.
-Tudom, hogy te még nem voltál úgy senkivel és nem szeretnélek letámadni érted? – nyögtem ki végül.
-Oh persze értem! Én sem azért csináltam azt csak úgy jött! –magyarázta. – Akkor ezen túl nem is fogsz hozzám érni? – biggyesztette le a száját. Nem bírtam ki vigyorgás nélkül, aztán megcsókoltam. Gondoltam ezzel mindent elmondok. Átkarolta a nyakamat és megéreztem kutakodó nyelvét a számban. Szorosabban húztam magamhoz, mire felszisszent. Azonnal elengedtem.
-Mi történt? – kérdeztem riadtan.
-Az a pszichopata Kate beletérdelt a gyomromba, de mindjárt jól leszek! – görnyedt össze. Átöleltem és magamhoz húztam.
-Elviszlek orvoshoz. Van egy ismerősöm, aki megvizsgál rendben? Ezzel nem szabad viccelődni! – simogattam.
-Nem akarok orvoshoz menni! – nézett szomorúan rám, akár egy kislány.
-Jó akkor idehívom! Meg kell, hogy nézzen cica! – mondtam majd felálltam és felhívtam Deant. -Egy nagyon régi ismerősöm. Lebeszéltem vele, hova jöjjön, és, hogy mi a probléma. Miután megvizsgálta kapott igazolást, és megmondta neki, hogy nincs komolyabb baja. Komolyan jobban izgultam a diagnózis miatt, mint Ő. De hála Istennek Dean megnyugtatott. Megköszöntem, hogy kijött, majd kikísértem.
Itt maradhatok Veled? – kérdezte.
Mindennél jobban szeretném, de mit fognak szólni a szüleid? Azt mondod, a csajoknál alszol? – pusziltam meg a haját.
-A szüleim elutaztak egy hétre. Ben pedig nem fogja bánni. – ölelt át.
-Akkor már hívom is és megbeszélem vele!- Nem lepődött meg annyira Ben, de a lelkemre kötötte, hogy vigyázzak a húgára. Tudtam, hogy érti... Miután biztosítottam, hogy úgy lesz, bekísértem Őt a hálószobába.
-Adok neked egy pólót, amiben aludhatsz jó? –lépetem a szekrényhez.
-Szeretek a pólódban aludni –mosolyogott.
-Azt tudom, de ha kérhetem ezúttal, csak akkor vedd át, ha már nem vagyok a szobában! – mosolyogtam vissza rá.
-Ezúttal így lesz, de legközelebb talán már nem! – célozgatott, mire felhúzott szemöldökkel néztem rá.
-Milyen kis gonosz hárpia vagy! – nevettem fel az arcát látva. Hihetetlen egy nőszemély.– -Nyugodtan fürödj, meg addig elmegyek és hozok valami kaját! – csókoltam meg. Ezután kimentem a sarki kávézóba vettem neki eper shaket, mert tudom, hogy imádja. Továbbá vettem még pár süteményt is. Durván negyed óra alatt végeztem is.
-Hoztam neked eper shaket nem tudom van-e olyan jó, mint a kávézóban volt de… mondtam majd szembefordultam vele elakadt a szavam remélem ez is jó lesz. Kicsit rövid a póló. – mosolyodtam el.
-Ha zavar visszavehetem a ruhám bár elég viharvert állapotban van. Kate majdnem leszaggatta rólam a nadrágot. – ja, igaz…
-Nem fér a fejembe, hogy mertél nekimenni! – mondtam miközben kimentem a konyhába. – Kate jóval nagyobb darab, mint te.
-Mindig megvédem azokat, akik hozzám tartoznak. Ilyenkor nem igazán szoktam mérlegelni. Te pedig nagyon fontos vagy nekem. – motyogott és beleivott a shake-jébe. Nem szóltam semmit, csak közelebb léptem hozzá, és beletúrva a hajba megcsókoltam. Lerakta közbe az italát, úgy, hogy az ajkaink el sem váltak egymástól. A térde alá nyúltam, hogy bevigyem a hálószobába, majd az ágyra tettem, és melléfeküdtem. Fölé hajolva kezdtem puszilgatni az arcát, mire átölelte a nyakamat, és lehúzott magához. Lassan csókoltam meg, de éreztem, hogy Ő ezt nagyon nem így csinálná. Fokozatosan mélyítettem el a csókunkat, miközben végigsimítottam a nyakától egészen a combjáig. Percről percre mélyítette el csókunkat miközben kezével végigsimított oldalamon a nyakamtól egészen a combomig. Egyre nehezebben kaptunk levegőt, és láttam rajta, hogy kipirult, de ettől csak még gyönyörűbb volt. Hosszú percekig csókoltam kívánatos ajkait, aztán úgy döntöttem véget vetek ennek, mielőtt komolyabb lenne.
-Itt most meg kell állnunk! - suttogtam neki reszelős hangon. Rohadtul vissza kellett fognom magam, és örültem, hogy bólintott. Ha csak egy kicsit is rámenős, megadom magam neki. Nagyon vágytam rá.
-Kérhetek tőled valamit? – kérdezte csillogó szemekkel.
-Bármit kérhetsz! –mosolyodtam el.
-Levennéd a pólód? – könyökölt fel. Olyan édesen kérte, hogy semmiképp nem mondtam volna nemet neki.
-Levehetem, de miért szeretnéd? – kérdeztem.
-Szeretnék hozzád bújni és jó lenne, ha nem lenne rajtad póló. Persze csak ha nem gond! – mentegetőzött. Vigyorogva bújtam ki a pólómból. Láttam, hogy alig jut szóhoz.
-Nem bújsz ide cicám? – kérdeztem mosolyogva. Erre hozzám bújt, aztán a mellkasomra hajtotta a fejét. Kezét végighúzta a hasamon, mire kicsit megborzongtam. Elég érzékeny az a rész. -Szorosan öleltük egymást, és úgy nyomott el minket az álom. Reggel korábban keltem, gondoltam készítek valami reggelit. Időközben Mandy jelent meg, aki Emmynek hozott ruhát. Nagyon vigyorgott, és én sem tudtam abbahagyni. Azért megjegyezte, hogy milyen nagy már, hogy a tanára házához jön, és a barátnőjének hoz ruhát. Erre megmondtam neki, hogy inkább ne ezen röhögjön, hanem vegye kezelésbe Robot, mert elég idegbeteg mostanság. Erre meg elpirult. Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan is ment el. Nem sokra rá Emmy jelent meg a konyhában.
-Szép jó reggelt királylány! Gyere, készítettem neked reggelit! –léptem hozzá, és nyomtam egy csókot ajkaira, és átnyújtottam a ruháit, amiért kaptam egy hálás nézést. Egymást átölelve léptünk be a konyhába és miután megreggeliztünk elindultunk a suliba. Egy sarokkal előrébb kitettem, de előtte hosszan megcsókoltam.
-Semmi balhé cica ígérd meg! – kötöttem a lelkére. Megígérte, hogy nem balhézik, bár valami mintha átsuhant volna az arcán. Nem tulajdonítottam ennek azért akkora jelentőséget. Egész nap jól éreztem magam, mert tudtam, hogy van nekem. Sőt, mikor hallottam, hogy este buli lesz, mert a focicsapat megnyerte a meccset, még jobb hangulatom lett, mert tudtam, hogy ott is együtt lehetünk. Otthon azonnal nekiláttam készülődni. Naná, hogy a fehér pólómat, és a Converse cipőmet vettem fel a farmernadrágomhoz. Belőttem még a hajamat, aztán magamra fújtam egy kis parfümöt, majd vígan indultam a buliba. Amint odaértem megláttam az én kiscicámat, olyan gyönyörű volt, hogy alig bírtam kontrollálni magam. Láttam, hogy elindulna felém, de Kate az útját állta. Nagyon csúnyán néztek egymásra, gondoltam közelebb megyek. Nem lenne jó egy esetleges balhé Emmynek. Kate meg nem érdekel…
-Nem verekedni akarok! Máshogy, békésebb módszerekkel akarok megmérkőzni veled!
-Benne vagyok bármiben feltéve, ha aztán lekopsz a tanárról! – válaszolta Emmy.
-Nagyon helyes! – mondta Kate és felkapaszkodott a színpadra. – Figyelem emberek! Csináljatok egy kis helyet! Van egy elintéznivalónk a porcelánbabával és ti lesztek a bírók! – mondta majd leugrott.
-Mégis mit találtál ki? – nézett rá gyanakodva Emmy.
-A saját fegyveremmel foglak legyőzni kis baba! Táncolni fogunk! – szólalt meg, majd az üres körbe állt. Egyre közelebb értem hozzájuk, és értetlenül néztem Emmyre.
-Jössz baba? Vagy inadba szállt a bátorságod? –mosolygott gúnyosan Kate. Emmy odament hozzá, és abban a pillanatban elkezdett táncolni Kate. Nem tudom, kire hogyan hatott, de -Kate csak még nagyobbat süllyedt szememben. Mondjuk elég sokan sikítozni, fütyülni kezdtek. -Ha én nekiállok fütyülni, tuti nem azért, mert olyan rohadt jól nyomja… Emmy karba tett kézzel gúnyosan nézte. erre Kate abbahagyta, és mindenféle vacillálás nélkül Emmy a helyére lépett, és elkezdett táncolni. Olyan gyönyörűen, és ízlésesen mozgott, hogy azt hittem, kiszedem onnan, és azonnal magamévá teszem. A kis vékony testét úgy csavarta akár egy kígyó. -De egyáltalán nem úgy, mint Kate. nem volt benne semmi kihívó, egyszerűen csak csábította a szemet. Mert szemet gyönyörködtető volt. Az egészet, egy hatalmas tapsvihart, és füttykoncert zárta. Kate szinte elfutott onnan. Emmy felé indultam, aki pont akkor fordult meg, és belém ütközött. Megfogtam a kezét, és anélkül, hogy bármit is mondtam volna neki elkezdtem magammal húzni a szertárba. Mosolygott mellettem, de nem szólt semmit. A szertárba érve magunkra zártam az ajtót, és a falnak döntve vadul csókolni kezdtem.
-Gyönyörű voltál odakint, kedvesem! Teljesen felhúztál a táncoddal, szóval magadra vess! – suttogtam neki szenvedélyesen, mire szólni akart, de nem hagytam. Számmal betapasztottam az övét, és azonnal bebocsátást kértem nyelvemmel a szájába. nem tudom, mi történt vele, de olyan szorosan tapadt hozzám, és kezdte el tépni a hajam, hogy teljesen elvette az eszem. Óvatosan beleharaptam az ajkaiba, mire belenyögött a számba. Kezemmel lefele indultam a testén, és a fenekéhez érve óvatosan megmarkoltam. Valamit morgott a számba, de nem értettem. Elkezdte lesimogatni rólam a zakómat, közben egy percre sem vált el az ajkaimtól. Kicsit erősebben megszívta az alsó ajkam, mire most rajtam volt a sor, hogy belenyögjek a szájába.
-Te jó ég, de szexi hangod van! – nyögte nekem. Ezt olyan hangsúllyal mondta, hogy úgy éreztem itt és most elégek. Ajkaimmal lefelé haladtam a nyakán, ami óvatosan megszívtam, de úgy, hogy ne látsszon majd. Élvezettel hallgattam nem épp visszafogott sóhajait. Kezem elindult a szoknyája felé, amiért most nagyon hálás voltam neki. Egyre gyorsabban kapkodta a levegőt, mire már elértem a bugyiját. A szegélyénél megálltam, és mélyen a szemébe néztem. Mintha lobogó tüzet láttam volna benne. tudtam, hogy nem fog megállítani, így lassan becsúsztattam az ujjamat. Lehunyta a szemeit, és zihálni kezdett. Teljesen kipirult az arca, és valóban úgy nézett ki, mint egy baba. Lassan mozdítottam meg az ujjamat, mire halk nyögés hagyta el ajkait. Nem bírtam tovább csak nézni, érinteni akartam az ajkaimmal, Odahajoltam hozzá, és úgy kapott utánam, mint fuldokló a vízre. Szenvedélyesen csókolt, miközben ujjam fáradhatatlanul mozgott rajta. Tudtam, hogy közel jár, mert egyre többször, és egyre hangosabban nyögött. Utoljára erősebben nyomtam neki az ujjamat, mire beleharapott az ajkamba, és csípője enyhén rángott egyet. Óvatosan kihúztam az ujjamat, és elrendeztem a szoknyáját. Az sem érdekelt, hogy nekem nem jutott ki az gyönyörből. Már az boldogság volt számomra, hogy adhattam neki valamit. Elragadottan néztem égig rajta, és adtam neki egy forró, szerelmes csókot.
-Csodálatos vagy, szerelmem. – suttogtam neki mélyen a szemébe nézve, mire teljesen zavarba jött, és rágcsálni kezdte alsó ajkát. – Mi a baj? – emeltem meg az állát.
-Én… teljesen úgy viselkedtem… mint egy… - kezdte, de félbe szakítottam.
-Ne, kérlek, ki se mondd! Miért viselkedtél volna úgy? Természetes, hogy erre így reagálsz, szerelmem! - mosolyogtam rá, mire már a tűzrózsák is megjelentek orcáin. Halkan kuncogtam, és újra megcsókoltam.
-Menjünk, kiscicám! – fogtam meg a kezét, de nem mozdult.
-Köszönöm! – mondta kicsit szégyenlősen.
-Jaj, gyere ide! – húztam magamhoz egy újabb csókra. – Én köszönöm! – suttogtam a fülébe. Ezután kimentünk, és hazaindultunk. Nem akartam már maradni, féltem, hogy megint lesz valami… Láttam Emmyn, hogy Ő sem akar maradni, így nyugodt szívvel vittem magamhoz.
-Cica, a bátyád nem fog szólni, hogy ma is nálam alszol? – kérdeztem félve.
-Nem, édesem, Ben, szerintem most kihasználja, hogy egyedül lehet. – mosolygott.
-Oh, értem. – mosolyogtam én is rá. Mikor hazaértünk, én legszívesebben lefeküdtem volna aludni, de ahogy Emmy elkezdett vetkőzni, hogy Ő bizony fürödni megy, megállt bennem az ütő. -Lassan kezdett megszabadulni a ruháitól, én meg nem akartam butaságot csinálni, kirohantam a konyhába, lehűteni magam. Még a pólómtól is megváltam közben, mert úgy éreztem meggyulladok. Kivettem egy üveg sört, ami jég hideg volt. Miután felbontottam lassan iszogatni kezdtem. Lassan, mert nem akartam megfulladni. Nem hiszem el, hogy ilyen dolgokat vált ki belőlem. Csak egy tizenhét éves lány, és soha eddig senki nem tudott ilyesmit kiváltani belőlem Úgy érzem, ha hozzám ér végem van. Túlságosan nagy hatással van rám, és nem tudom, hogy fogom kibírni addig, míg ténylegesen megkapom Őt. A hűtőnek támaszkodva ittam a sörömet, mikor megéreztem egy meleg testet a hátamnak nyomódni, majd két kezet, ami a mellkasomra csúszik. Megdermedtem. Lassan kezdett simogatni, közben puszilgatta a tarkómat. Mázlim volt, hogy legalább póló volt rajta…
-Ké… kérlek, hagyd abba Emmy. Nem akarok elhamarkodottan cselekedni. – sikerült végre kinyögnöm neki.
-Hmm… mondd azt, hogy nem akarod… - suttogta a fülembe.
-Emmy… ez nem megy olyan egyszerűen. Te… Te még nem voltál fiúval, és nagyon kell figyelnem majd rád, nem akarom, hogy fájjon, vagy, hogy ne élvezd. – próbáltam neki elmondani, de nem igazán hagyott szóhoz jutni. Szívni kezdte a nyakamat, mire minden ellenállásom porba hullott. Megragadtam a csípőjét, és azonnal a hálóba vittem. Nem érdekelt már semmi. lesz, ami lesz. Ám ebben a pillanatban csengettek.
-Francba! – szitkozódott Emmy.
-Megnézem… megnézem ki az, jó cicám? – néztem ködösen a szemeibe.
-Ne, kérlek, majd elmegy! – nyögte a fülembe. Végigfutott a testemen a jóleső borzongás, és majdnem belegyeztem volna, csak megint csengettek, de most már egyre türelmetlenebbül.
-Ne haragudj, cicám, de meg kell néznem ki az. Lehet, hogy fontos.
-Jó, akkor nézd meg! – nézett csúnyán rám. Mosolyogva nyomta egy csókot a szájára, majd kifele indultam, de az illető nem bírta abbahagyni a csengetést. Ki lehet az? És mit akar?
-Nyitom már! – kiabáltam ki. Ahogy kinyitottam Robbal találtam szembe magam.
-Kellan, itt van Emmy? – kérdezte totál zaklatottan.
itt, igen. Miért? – furcsálltam, hogy a nevemen szólít.
-Baszki, a tesója autóbalesetet szenvedett, és súlyos sérülésekkel kórházba szállították! – darálta teljesen zavartan. Szó szerint sokkot kaptam, és erre a mondatra szerelmem is kijött.
-Mi? – kérdezte halálra vált arccal. – Nem az nem lehet! – kezdte rázni a fejét. A könnyei azonnal megeredtek, és pedig teljesen kétségbeestem. Nem akarom látni, hogy szenved. Bármit, csak ezt nem!
Laura
Bocsánat, hogy ilyen későn hozom, most jutott eszembe...:$
Nem tudtam átnézni, csak felraktam, szóval bocsánat a hibákért előre is...
Köszönjük szépen a komikat és a pipákat is:) (L)
A francba! Ne hiszem el! Hogy a fenébe ihattam le magam ennyire?! Álmodtam, vagy tényleg elmentem Emmyhez az este? Na várjunk csak… ránk nyitotta bátyja is… Te jó ég, mégis mi ütött belém? Elmentem hozzá, és megmondtam, hogy szeretem. Aztán, mikor kicsit elragadott bennünket a hév, akkor… Istenen, szinte most is érzem, ahogyan rajtam mozgott, és… na jó, kicsit elkalandoztam, és ekkor nyitott ránk a bátyja. Arra még emlékszem, hogy meg akartam magyarázni a dolgot, de, hogy utána mi történt?... És, hogy kerültem haza… Jó, most szépen felkelek, aztán lezuhanyozom. Utána jobban megy a gondolkodás.
A zuhany után felfrissülve léptem ki a nappaliba. Csodálkoztam is, hogy milyen vagyok, nem fáj a fejem, nincs hányingerem. Ahogy közelebb mentem a kanapémhoz, mit látok? Rob, és Tom egymás mellett szuszognak, és mindegyik egy párnát szorongat. Úgy néztek ki, mint a kisgyerekek. Majdnem dobtam egy hátast tőlük, de gondoltam, inkább kiszúrok velük. Hoztam két poharat, az egyikbe töltöttem vizet, és közelebb mentem hozzájuk. Pont közéjük helyeztem el a poharakat. Elkezdtem beleönteni lassan a vizet az üres pohárba, aztán vissza. Közben fogtam vissza magam, hogy ne röhögjek hangosan. Emlékszem kis srác koromban ezt megcsinálták velem, nem lehettem több hat évesnél, és ettől a hangtól, azonnal pisilnem kellett. Elkezdtek mocorogni, én meg már alig tudtam visszafogni a nevetésemet.
-Tom, baszki, nem kellett volna ennyit innunk, én asszem be fogok pisilni – nyitogatta Rob a szemeit.
-Picsába, nekem is kell. – pattant fel Tom, és kiütötte a kezemből a poharat, aminek a tartalma egyenesen Rob arcára ömlött, aki szintén felpattant, és elkezdett szitkozódni.
-A kurva életbe Tom, nem tudtad volna elrakni a vizedet, baszd meg! - támadt rá, égnek meredező hajjal. Én már magamba szakadtam a röhögéstől, mert Rob, még mindig nem vett észre.
-De Rob, nem…
-Menj a francba, baszki, most nézd meg, tiszta víz az arcom… meg a pólóm is! – mutogatta neki.
-De nem én voltam, értsd már meg, Te vad barom! Nem látod, hogy ez a marha már kékül a visszatartott röhögéstől? Idióta! – kiabált vele Tom, és ekkor robbant ki belőlem a röhögés. Ahogy Rob nagyra nyílt értetlen szemekkel rám nézett, kitört belőlem.
-Mi olyan vicces, tanár bácsi? – nézett rám összeszűkült szemekkel. Egy pillanatra elhallgattam, mert összenéztek Tommal, aztán együttes erővel megragadtak, és betuszkoltak az ágyba. Mindketten püfölni kezdtek a párnákkal, sőt, éreztem, hogy néha nem csak a párnával.
-Na, kellett neked a balhé, tanár úr? Látom igen jól sikerült az éjszakád, hogy még szemtelenkedni is van időd! - püföltek tovább.
-Hagyjatok máár! Fenébe, nem kapok levegőt! – próbáltam megszólalni, amit a számba tuszkolt párna nem igen hagyott.
-Gondoltál volna előbb erre, kisapám! – emelte magasba a párnát Rob. – Régi vicc már ez a „pisiltassuk meg a haverokat” dolog! De most majd megtudod, kivel szórakozz.
-Ja! Igazad van tesó! Ez itt elmegy az éjszaka közepén, aztán olyan rohadt jó kedve van, hogy még szarozik is velünk? Hát ilyen az igazi barát? – álltak meg egy pillanatra, aztán végre levegőhöz jutottam.
-Baszki, srácok! Most ezért kellett elkupálni?! – kérdeztem tőlük számon kérve.
-Békén hagyunk, ha elmondod, mi történt. – nézett rám a bandavezér Rob.
Oké, mondjuk kezdhettétek volna ezzel is. – fontam keresztbe a karjaimat magam előtt.
-Figyelj, Te támadtál ránk a poharaddal, szóval ne magyarázz! – nézett rám Tom.
-Jó, oké, igazatok van. – adtam meg magam.
-Na mesélj már baszki, mert nem tudom, mit csinálok veled! – fenyegetett meg Rob. Mindent szóról szóra elmondtam nekik, mire nem akarták elhinni, amit mondtam.
-Figyelj, végül is, igaza lehet… Emmy hazahozta, a tesójával, ráadásul, és nagyon ki volt bukva, miért itattuk le. Pedig baszki nem is mi adtuk a kezébe a piát, hanem Ő nekünk, na, mindegy. De, mi volt a kínos abban, hogy rátok nyitott a bátyja. Hisz csak beszélgettetek, nem? – néztek rám felhúzott szemöldökkel. Azt a részt nem akartam mondani nekik. Még én is zavarba jöttem, ha ara gondoltam, hogy mozgott rajtam.
-Hát, mert csak! – jött az értelmes válasz. – De most mennem kell srácok, kezdődik hamarosan az első órám, tudjátok, hogy van ez… - álltam fel, aztán felkaptam a cuccom. Ezek egymásra néztek, és igen furcsán bólogattak. Akkor sem fogom elmondani nekik az tuti. Ez személyes dolog, csak rám tartozik… és Emmyre. – Ja, és kösz, hogy rendet raktatok! Majd zárjatok be! – kiabáltam vissza nekik.
Mikor végre beértem, azonnal megláttam Emmyt a folyosón. Olyan gyönyörű volt az angyalos pulcsijában, hogy azonnal letámadtam volna… Kellan ez egy iskola… Elismerőn végignéztem rajta, közben mosolyogtam. Csodálatos egy nőszemély.
-Jó reggelt tanár úr! –köszöntött mosolyogva.
-Jó reggelt Emmy! – viszonoztam majd kicsit halkabban szólaltam meg. – Ne haragudj a tegnapi miatt! – kicsit tényleg szégyelltem magam, hogy olyan állapotban látott.
-Nem haragszom, mindent elrendeztem! Ben tartja a száját!
-Gondolom, mit képzelhet most rólam! – hajtottam le a fejemet.
-Ben nem olyan. –rázta meg a fejét. – Úgy megcsókolnálak! – jelentett ki mire legszívesebben megragadtam volna, és berántottam volna valahová, hogy az tegyek vele, amit csak akarok. Na ój le kell állnom…
-Tudod, hogy itt nem lehet, de suli után találkozunk jó? – kérdeztem tőle,és reméltem, hogy úgy lesz.
-Hát persze tanár úr! – Hm?! Most mi a baj? Meg akartam már kérdezni tőle, mikor ráköszönt Jacobsonra, aztán leesett, hogy így akart jelezni. Jacobson arra volt kíváncsi, mennyire vagyunk jó kondiban, egy meccshez. Meglepődtem ezen a kérdésén, de egyben örültem is. Mondtam neki, hogy ráfér még a csapatra némi edzés, de mindent összevetve egy kisebb meccsre már most elengedném őket. Örömmel vette ezt tudomásul, és miután vállba veregetett el is ment. A tesi órát a fiúkkal az edzésre fordítottuk, míg a lányoknak bent volt szabad foglalkozásuk. Éppen írtam a naplót, mikor Nick szólalt meg.
-Látjátok ott srácok Emmyt? A nyakamat rá, hogy ebből balhé lesz. Tök úgy állt be, hogy neki akar menni Kate-nek. Erre én is odafordultam, és pont abban a pillanatban láttam meg, hogy Emmy nekiugrott Kate-nek. Pontosabban elkezdte cibálni a haját. Azonnal a földre kerültek, és teljesen egymásba gabalyodtak. Egy pillanatra lefagytam, a srácok viszont már rohantak is arrafelé.
-Tanár úr, szerintem maga is jöhetne, Emmynek maga kell! – mondta Nick sejtelmesen.
-Igen, menjünk gyorsan. – mondtam, és nem tudtam elhinni, miért ment neki Kate-nek. Szinte futottam odáig, és csak még jobban lesokkolt, hogyan rugdossák egymást, és főleg az, hogy Emmynek vérzik a szemöldöke. Ilyen nincs, komolyan nem tudom, milyen ötletei lesznek még. Szét akartam szedni őket, de erre Kate a hátára fordította, és pofozni kezdte, mire Emmy belekapott a hajába. Nem érdekelt, mi lesz már, de én ezt nem akartam tovább nézni! Katet lerángatta róla Nick, én meg azonnal hozzá hajoltam.
-Emmy mit művelsz? Jól vagy? –kérdeztem és felsegítettem. A nadrágja szétszakadva, az arcán meg folyt a vér a szemöldökéből.
-Megmagyarázná valaki, hogy mégis mi folyik itt? Ki kezdte ezt az egészet? – üvöltötte Mr. Jacobs aki Katet tartotta lefogva. Hűha, Nick nem bírt vele?
-Én kezdtem és meg volt rá az okom, de azt nem kötöm senki orrára. – válaszolta Emmy. -Csodás, még veszekszik is, ha kell…
-Na, nem kisasszony ilyet most nem játszunk, ez már túlmegy minden határon! –kiabált vele Jacobson, amit nem is csodáltam. De semmiképp sem hagytam volna, hogy bajba kerüljön.
-Timothy! Emmy arca vérzik, és láthatóan fájdalmai vannak, ahogy Katenek is. Először talán nem ártana megvizsgáltatni őket. – javasoltam.
-Rendben vigyük be őket az orvosiba, de aztán számolunk! – fenyegette Mr. J.
-Emmyt nem ártana elvinni a saját orvosához, mert tudod, hogy nemrég engedték ki a kórházból. Én szívesen elviszem, úgysem lesz több órám ma. – erősködtem. Meg hála istennek átvették ma az órákat, hogy tudjak készülni a kosáredzésekre. Jacobson rábólintott, aztán végre elmentek onnan. Azonnal Emmy felé fordultam, és elővettem egy papír zsebkendőt. Mérges voltam rá, de nagyobb volt az aggodalmam.
- Na, halljam cicám mi volt ez? – kérdeztem tőle, közben itattam fel az arcáról a vért.
-Bosszú? Megtorlás? Emlékeztető? –mosolyogott.
-Emmy mondtam, hogy felejtsd el, ami történt! Leráztam őt magamról, nem kellett volna verekedned miattam! Tudod, hogy Téged szeretlek! Most pedig elviszlek, innen valahova ahol nyugodtan ölelgethetlek és csókolgathatlak Te kis párbajhős! –mosolyogtam rá végül. -Eszeveszettül hiányzott már...
-Mr. Jacobsonnal mi lesz?
-Ne törődj vele! Elmegyünk orvoshoz és aztán elviszlek magamhoz. Megőrülök attól, hogy nem ölelhetlek át! – néztem mélyen a szemébe.
-Ne menjünk orvoshoz! Csak hozzád! – kérte.
-Emmy alig bírsz kiegyenesedni és egyébként is igazolást kell hoznod.
-Jól vagyok, de tényleg nézd! – mondta és kihúzta magát, de láttam rajta, hogy csak nekem akarja mutatni az erős lányt. Nagy rúgást kapott a gyomrába. – Igazolást pedig hozok, de ne kérdezd honnan! –mosolyogott. Ez bőven elég, ahhoz, hogy meggyőzzön.
-Javíthatatlan vagy ugye tudod? – mosolyogtam rá.
-De imádni valóan javíthatatlan ugye? – lépett közelebb hozzám. Erre megint elkezdtek peregni a fejemben jobbnál jobb dolgok, hogy mit csinálnék vele. Te jó ég, de perverz vagyok!
-Ahogy mondod! – helyeseltem. A kocsihoz mentünk, majd mikor beszálltunk, végig fogtam a kezét. Ettől sokkal közelebb éreztem magamhoz. Hazaérve, azonnal betessékeltem, és örömmel láttam, hogy rend van. Meg kell ezt a srácoknak.
-Jól vagy cicám? – kérdeztem tőle aggódva, mert mintha fájdalom suhant volna át az arcán. Erre bólintott, aztán átöleltem, és csókolni kezdtem. Annyira hiányzott már, hogy talán kicsit túl heves is voltam. Hát Ő sem fogta vissza magát, és szinte falta az ajkaimat. Az ölembe kaptam, és úgy sétáltam el vele a kanapéig.
-Nagy butaságot csináltál kicsim! Ezért ki is csaphatnak! – mondtam neki aggódva.
-Nem fognak ne félj! Lehet, hogy elzárást kapok érte, de ki nem csapnak! – simogatta meg az arcomat.
-Lenne még itt valami, amiről beszélnünk kellene! – fogtam meg a kezét. Muszáj erről beszélnem vele, nekem sincsenek kötélből az idegeim.
-Baj van? – sápadt el.
-Nem, ne ijedj meg! –mosolyogtam. – Csak tudod Emmy, mint nyilván észrevetted elég nagy hatással vagy rám, és ha túl sokszor csinálunk olyasmit, mint tegnap annak könnyen más vége lehet. – magyaráztam és totál zavarba jöttem.
-Mire gondolsz? – kérdezte.
-Tudom, hogy te még nem voltál úgy senkivel és nem szeretnélek letámadni érted? – nyögtem ki végül.
-Oh persze értem! Én sem azért csináltam azt csak úgy jött! –magyarázta. – Akkor ezen túl nem is fogsz hozzám érni? – biggyesztette le a száját. Nem bírtam ki vigyorgás nélkül, aztán megcsókoltam. Gondoltam ezzel mindent elmondok. Átkarolta a nyakamat és megéreztem kutakodó nyelvét a számban. Szorosabban húztam magamhoz, mire felszisszent. Azonnal elengedtem.
-Mi történt? – kérdeztem riadtan.
-Az a pszichopata Kate beletérdelt a gyomromba, de mindjárt jól leszek! – görnyedt össze. Átöleltem és magamhoz húztam.
-Elviszlek orvoshoz. Van egy ismerősöm, aki megvizsgál rendben? Ezzel nem szabad viccelődni! – simogattam.
-Nem akarok orvoshoz menni! – nézett szomorúan rám, akár egy kislány.
-Jó akkor idehívom! Meg kell, hogy nézzen cica! – mondtam majd felálltam és felhívtam Deant. -Egy nagyon régi ismerősöm. Lebeszéltem vele, hova jöjjön, és, hogy mi a probléma. Miután megvizsgálta kapott igazolást, és megmondta neki, hogy nincs komolyabb baja. Komolyan jobban izgultam a diagnózis miatt, mint Ő. De hála Istennek Dean megnyugtatott. Megköszöntem, hogy kijött, majd kikísértem.
Itt maradhatok Veled? – kérdezte.
Mindennél jobban szeretném, de mit fognak szólni a szüleid? Azt mondod, a csajoknál alszol? – pusziltam meg a haját.
-A szüleim elutaztak egy hétre. Ben pedig nem fogja bánni. – ölelt át.
-Akkor már hívom is és megbeszélem vele!- Nem lepődött meg annyira Ben, de a lelkemre kötötte, hogy vigyázzak a húgára. Tudtam, hogy érti... Miután biztosítottam, hogy úgy lesz, bekísértem Őt a hálószobába.
-Adok neked egy pólót, amiben aludhatsz jó? –lépetem a szekrényhez.
-Szeretek a pólódban aludni –mosolyogott.
-Azt tudom, de ha kérhetem ezúttal, csak akkor vedd át, ha már nem vagyok a szobában! – mosolyogtam vissza rá.
-Ezúttal így lesz, de legközelebb talán már nem! – célozgatott, mire felhúzott szemöldökkel néztem rá.
-Milyen kis gonosz hárpia vagy! – nevettem fel az arcát látva. Hihetetlen egy nőszemély.– -Nyugodtan fürödj, meg addig elmegyek és hozok valami kaját! – csókoltam meg. Ezután kimentem a sarki kávézóba vettem neki eper shaket, mert tudom, hogy imádja. Továbbá vettem még pár süteményt is. Durván negyed óra alatt végeztem is.
-Hoztam neked eper shaket nem tudom van-e olyan jó, mint a kávézóban volt de… mondtam majd szembefordultam vele elakadt a szavam remélem ez is jó lesz. Kicsit rövid a póló. – mosolyodtam el.
-Ha zavar visszavehetem a ruhám bár elég viharvert állapotban van. Kate majdnem leszaggatta rólam a nadrágot. – ja, igaz…
-Nem fér a fejembe, hogy mertél nekimenni! – mondtam miközben kimentem a konyhába. – Kate jóval nagyobb darab, mint te.
-Mindig megvédem azokat, akik hozzám tartoznak. Ilyenkor nem igazán szoktam mérlegelni. Te pedig nagyon fontos vagy nekem. – motyogott és beleivott a shake-jébe. Nem szóltam semmit, csak közelebb léptem hozzá, és beletúrva a hajba megcsókoltam. Lerakta közbe az italát, úgy, hogy az ajkaink el sem váltak egymástól. A térde alá nyúltam, hogy bevigyem a hálószobába, majd az ágyra tettem, és melléfeküdtem. Fölé hajolva kezdtem puszilgatni az arcát, mire átölelte a nyakamat, és lehúzott magához. Lassan csókoltam meg, de éreztem, hogy Ő ezt nagyon nem így csinálná. Fokozatosan mélyítettem el a csókunkat, miközben végigsimítottam a nyakától egészen a combjáig. Percről percre mélyítette el csókunkat miközben kezével végigsimított oldalamon a nyakamtól egészen a combomig. Egyre nehezebben kaptunk levegőt, és láttam rajta, hogy kipirult, de ettől csak még gyönyörűbb volt. Hosszú percekig csókoltam kívánatos ajkait, aztán úgy döntöttem véget vetek ennek, mielőtt komolyabb lenne.
-Itt most meg kell állnunk! - suttogtam neki reszelős hangon. Rohadtul vissza kellett fognom magam, és örültem, hogy bólintott. Ha csak egy kicsit is rámenős, megadom magam neki. Nagyon vágytam rá.
-Kérhetek tőled valamit? – kérdezte csillogó szemekkel.
-Bármit kérhetsz! –mosolyodtam el.
-Levennéd a pólód? – könyökölt fel. Olyan édesen kérte, hogy semmiképp nem mondtam volna nemet neki.
-Levehetem, de miért szeretnéd? – kérdeztem.
-Szeretnék hozzád bújni és jó lenne, ha nem lenne rajtad póló. Persze csak ha nem gond! – mentegetőzött. Vigyorogva bújtam ki a pólómból. Láttam, hogy alig jut szóhoz.
-Nem bújsz ide cicám? – kérdeztem mosolyogva. Erre hozzám bújt, aztán a mellkasomra hajtotta a fejét. Kezét végighúzta a hasamon, mire kicsit megborzongtam. Elég érzékeny az a rész. -Szorosan öleltük egymást, és úgy nyomott el minket az álom. Reggel korábban keltem, gondoltam készítek valami reggelit. Időközben Mandy jelent meg, aki Emmynek hozott ruhát. Nagyon vigyorgott, és én sem tudtam abbahagyni. Azért megjegyezte, hogy milyen nagy már, hogy a tanára házához jön, és a barátnőjének hoz ruhát. Erre megmondtam neki, hogy inkább ne ezen röhögjön, hanem vegye kezelésbe Robot, mert elég idegbeteg mostanság. Erre meg elpirult. Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan is ment el. Nem sokra rá Emmy jelent meg a konyhában.
-Szép jó reggelt királylány! Gyere, készítettem neked reggelit! –léptem hozzá, és nyomtam egy csókot ajkaira, és átnyújtottam a ruháit, amiért kaptam egy hálás nézést. Egymást átölelve léptünk be a konyhába és miután megreggeliztünk elindultunk a suliba. Egy sarokkal előrébb kitettem, de előtte hosszan megcsókoltam.
-Semmi balhé cica ígérd meg! – kötöttem a lelkére. Megígérte, hogy nem balhézik, bár valami mintha átsuhant volna az arcán. Nem tulajdonítottam ennek azért akkora jelentőséget. Egész nap jól éreztem magam, mert tudtam, hogy van nekem. Sőt, mikor hallottam, hogy este buli lesz, mert a focicsapat megnyerte a meccset, még jobb hangulatom lett, mert tudtam, hogy ott is együtt lehetünk. Otthon azonnal nekiláttam készülődni. Naná, hogy a fehér pólómat, és a Converse cipőmet vettem fel a farmernadrágomhoz. Belőttem még a hajamat, aztán magamra fújtam egy kis parfümöt, majd vígan indultam a buliba. Amint odaértem megláttam az én kiscicámat, olyan gyönyörű volt, hogy alig bírtam kontrollálni magam. Láttam, hogy elindulna felém, de Kate az útját állta. Nagyon csúnyán néztek egymásra, gondoltam közelebb megyek. Nem lenne jó egy esetleges balhé Emmynek. Kate meg nem érdekel…
-Nem verekedni akarok! Máshogy, békésebb módszerekkel akarok megmérkőzni veled!
-Benne vagyok bármiben feltéve, ha aztán lekopsz a tanárról! – válaszolta Emmy.
-Nagyon helyes! – mondta Kate és felkapaszkodott a színpadra. – Figyelem emberek! Csináljatok egy kis helyet! Van egy elintéznivalónk a porcelánbabával és ti lesztek a bírók! – mondta majd leugrott.
-Mégis mit találtál ki? – nézett rá gyanakodva Emmy.
-A saját fegyveremmel foglak legyőzni kis baba! Táncolni fogunk! – szólalt meg, majd az üres körbe állt. Egyre közelebb értem hozzájuk, és értetlenül néztem Emmyre.
-Jössz baba? Vagy inadba szállt a bátorságod? –mosolygott gúnyosan Kate. Emmy odament hozzá, és abban a pillanatban elkezdett táncolni Kate. Nem tudom, kire hogyan hatott, de -Kate csak még nagyobbat süllyedt szememben. Mondjuk elég sokan sikítozni, fütyülni kezdtek. -Ha én nekiállok fütyülni, tuti nem azért, mert olyan rohadt jól nyomja… Emmy karba tett kézzel gúnyosan nézte. erre Kate abbahagyta, és mindenféle vacillálás nélkül Emmy a helyére lépett, és elkezdett táncolni. Olyan gyönyörűen, és ízlésesen mozgott, hogy azt hittem, kiszedem onnan, és azonnal magamévá teszem. A kis vékony testét úgy csavarta akár egy kígyó. -De egyáltalán nem úgy, mint Kate. nem volt benne semmi kihívó, egyszerűen csak csábította a szemet. Mert szemet gyönyörködtető volt. Az egészet, egy hatalmas tapsvihart, és füttykoncert zárta. Kate szinte elfutott onnan. Emmy felé indultam, aki pont akkor fordult meg, és belém ütközött. Megfogtam a kezét, és anélkül, hogy bármit is mondtam volna neki elkezdtem magammal húzni a szertárba. Mosolygott mellettem, de nem szólt semmit. A szertárba érve magunkra zártam az ajtót, és a falnak döntve vadul csókolni kezdtem.
-Gyönyörű voltál odakint, kedvesem! Teljesen felhúztál a táncoddal, szóval magadra vess! – suttogtam neki szenvedélyesen, mire szólni akart, de nem hagytam. Számmal betapasztottam az övét, és azonnal bebocsátást kértem nyelvemmel a szájába. nem tudom, mi történt vele, de olyan szorosan tapadt hozzám, és kezdte el tépni a hajam, hogy teljesen elvette az eszem. Óvatosan beleharaptam az ajkaiba, mire belenyögött a számba. Kezemmel lefele indultam a testén, és a fenekéhez érve óvatosan megmarkoltam. Valamit morgott a számba, de nem értettem. Elkezdte lesimogatni rólam a zakómat, közben egy percre sem vált el az ajkaimtól. Kicsit erősebben megszívta az alsó ajkam, mire most rajtam volt a sor, hogy belenyögjek a szájába.
-Te jó ég, de szexi hangod van! – nyögte nekem. Ezt olyan hangsúllyal mondta, hogy úgy éreztem itt és most elégek. Ajkaimmal lefelé haladtam a nyakán, ami óvatosan megszívtam, de úgy, hogy ne látsszon majd. Élvezettel hallgattam nem épp visszafogott sóhajait. Kezem elindult a szoknyája felé, amiért most nagyon hálás voltam neki. Egyre gyorsabban kapkodta a levegőt, mire már elértem a bugyiját. A szegélyénél megálltam, és mélyen a szemébe néztem. Mintha lobogó tüzet láttam volna benne. tudtam, hogy nem fog megállítani, így lassan becsúsztattam az ujjamat. Lehunyta a szemeit, és zihálni kezdett. Teljesen kipirult az arca, és valóban úgy nézett ki, mint egy baba. Lassan mozdítottam meg az ujjamat, mire halk nyögés hagyta el ajkait. Nem bírtam tovább csak nézni, érinteni akartam az ajkaimmal, Odahajoltam hozzá, és úgy kapott utánam, mint fuldokló a vízre. Szenvedélyesen csókolt, miközben ujjam fáradhatatlanul mozgott rajta. Tudtam, hogy közel jár, mert egyre többször, és egyre hangosabban nyögött. Utoljára erősebben nyomtam neki az ujjamat, mire beleharapott az ajkamba, és csípője enyhén rángott egyet. Óvatosan kihúztam az ujjamat, és elrendeztem a szoknyáját. Az sem érdekelt, hogy nekem nem jutott ki az gyönyörből. Már az boldogság volt számomra, hogy adhattam neki valamit. Elragadottan néztem égig rajta, és adtam neki egy forró, szerelmes csókot.
-Csodálatos vagy, szerelmem. – suttogtam neki mélyen a szemébe nézve, mire teljesen zavarba jött, és rágcsálni kezdte alsó ajkát. – Mi a baj? – emeltem meg az állát.
-Én… teljesen úgy viselkedtem… mint egy… - kezdte, de félbe szakítottam.
-Ne, kérlek, ki se mondd! Miért viselkedtél volna úgy? Természetes, hogy erre így reagálsz, szerelmem! - mosolyogtam rá, mire már a tűzrózsák is megjelentek orcáin. Halkan kuncogtam, és újra megcsókoltam.
-Menjünk, kiscicám! – fogtam meg a kezét, de nem mozdult.
-Köszönöm! – mondta kicsit szégyenlősen.
-Jaj, gyere ide! – húztam magamhoz egy újabb csókra. – Én köszönöm! – suttogtam a fülébe. Ezután kimentünk, és hazaindultunk. Nem akartam már maradni, féltem, hogy megint lesz valami… Láttam Emmyn, hogy Ő sem akar maradni, így nyugodt szívvel vittem magamhoz.
-Cica, a bátyád nem fog szólni, hogy ma is nálam alszol? – kérdeztem félve.
-Nem, édesem, Ben, szerintem most kihasználja, hogy egyedül lehet. – mosolygott.
-Oh, értem. – mosolyogtam én is rá. Mikor hazaértünk, én legszívesebben lefeküdtem volna aludni, de ahogy Emmy elkezdett vetkőzni, hogy Ő bizony fürödni megy, megállt bennem az ütő. -Lassan kezdett megszabadulni a ruháitól, én meg nem akartam butaságot csinálni, kirohantam a konyhába, lehűteni magam. Még a pólómtól is megváltam közben, mert úgy éreztem meggyulladok. Kivettem egy üveg sört, ami jég hideg volt. Miután felbontottam lassan iszogatni kezdtem. Lassan, mert nem akartam megfulladni. Nem hiszem el, hogy ilyen dolgokat vált ki belőlem. Csak egy tizenhét éves lány, és soha eddig senki nem tudott ilyesmit kiváltani belőlem Úgy érzem, ha hozzám ér végem van. Túlságosan nagy hatással van rám, és nem tudom, hogy fogom kibírni addig, míg ténylegesen megkapom Őt. A hűtőnek támaszkodva ittam a sörömet, mikor megéreztem egy meleg testet a hátamnak nyomódni, majd két kezet, ami a mellkasomra csúszik. Megdermedtem. Lassan kezdett simogatni, közben puszilgatta a tarkómat. Mázlim volt, hogy legalább póló volt rajta…
-Ké… kérlek, hagyd abba Emmy. Nem akarok elhamarkodottan cselekedni. – sikerült végre kinyögnöm neki.
-Hmm… mondd azt, hogy nem akarod… - suttogta a fülembe.
-Emmy… ez nem megy olyan egyszerűen. Te… Te még nem voltál fiúval, és nagyon kell figyelnem majd rád, nem akarom, hogy fájjon, vagy, hogy ne élvezd. – próbáltam neki elmondani, de nem igazán hagyott szóhoz jutni. Szívni kezdte a nyakamat, mire minden ellenállásom porba hullott. Megragadtam a csípőjét, és azonnal a hálóba vittem. Nem érdekelt már semmi. lesz, ami lesz. Ám ebben a pillanatban csengettek.
-Francba! – szitkozódott Emmy.
-Megnézem… megnézem ki az, jó cicám? – néztem ködösen a szemeibe.
-Ne, kérlek, majd elmegy! – nyögte a fülembe. Végigfutott a testemen a jóleső borzongás, és majdnem belegyeztem volna, csak megint csengettek, de most már egyre türelmetlenebbül.
-Ne haragudj, cicám, de meg kell néznem ki az. Lehet, hogy fontos.
-Jó, akkor nézd meg! – nézett csúnyán rám. Mosolyogva nyomta egy csókot a szájára, majd kifele indultam, de az illető nem bírta abbahagyni a csengetést. Ki lehet az? És mit akar?
-Nyitom már! – kiabáltam ki. Ahogy kinyitottam Robbal találtam szembe magam.
-Kellan, itt van Emmy? – kérdezte totál zaklatottan.
itt, igen. Miért? – furcsálltam, hogy a nevemen szólít.
-Baszki, a tesója autóbalesetet szenvedett, és súlyos sérülésekkel kórházba szállították! – darálta teljesen zavartan. Szó szerint sokkot kaptam, és erre a mondatra szerelmem is kijött.
-Mi? – kérdezte halálra vált arccal. – Nem az nem lehet! – kezdte rázni a fejét. A könnyei azonnal megeredtek, és pedig teljesen kétségbeestem. Nem akarom látni, hogy szenved. Bármit, csak ezt nem!
Laura
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
