Félreértések sorozata

Sziasztok!

Meghoztam az új részt, és egyben kisebb lezárás is következik, ugyanis ez a utolsó előre megírt rész. Ponotsan nem tudom, mikor jön a következő rész, ugyanis eléggé káosz az életünk mostanság. Igyekszünk hozni a részt :)

Ehhez pedig nagyon jó olvasást, és köszönjük szépen a komikat! (L)

Nagyon örültem annak, hogy Nessa itt van nálam újra, és főleg, hogy most Emmyvel együtt babusgathatjuk. Mondjuk nem kicsit akadt ki az EKG-m mikor Nessa jött ezzel a gyerekvállalás dologgal. Nem mondom, hogy nem szeretnék majd egyszer gyereket, és természetesen Emmyvel tudnám csak elképzelni, de nem most. Nagyon nem jönne jól most egy baba, tekintve, hogy Emmy is tanul még, én pedig tanítok, és nem tettem még olyan, hú de nagy jövedelemre szert. De, minek is gondolkozom ilyeneken? Hisz nem várunk babát. Mondjuk marha jó volt erről beszélni, mikor Rob is éppen attól tart, hogy Mandy terhes. Megpróbáltuk még Tommal önteni belé a lelket, ami valljuk be Robnál majdhogynem lehetetlen… Végül lógó orral távozott, hiába próbáltunk lelket verni belé.  Miután kikísértem őket, befelé indultam, és a hátsó szobából hangokat hallottam. Közelebb settenkedtem, hogy mindent tisztán halljak…

-          Emmy! Te és Kellan bácsi boldogan fogtok élni, amíg meg nem haltok? – hallottam meg Nessa hangját.

-          Nagyon remélem kicsim! – válaszolt az én kis cicám… igen, édesem én is remélem.

-          Sokat szoktatok csókolózni?- folytatta Nessa.

-          Nem annyit, mint szeretném- mondta Emmy, mire majdnem kitört belőlem a nevetés…hmm, ez ellen tennem kell valamit... – De szoktunk persze. A szerelmesek csókolóznak. – bővítette ki.

-          Láttad már meztelenül? – juj, na, erre kíváncsi vagyok, mit mondd... Nessa, Nessa…

-          Mi lenne, ha mondanék neked egy szép mesét? – gyönyörű hárítás.

-          Jó – na akkor el tudta terelni a figyelmét. – De előbb mondd el, hogy láttad-e már Kellan bácsit meztelenül! – vagy mégsem? Nem akartam, hogy továbbra is kínos témákba menjen bele Nessa, ezzel is zavarba hozva Emmyt, ezért beléptem.

-          Hogy van az én két gyönyörű királylányom? – guggoltam eléjük le.

-          Emmy nem akarja megmondani, hogy látott-e már meztelenül Kellan bácsi! – durcizott Nessa, mire elkezdtem csikizni a pociját. Hangosan kacagott, öröm volt hallgatni.

-          Ugye itt alszol velem? – ölelte át Emmyt.

-          Picur nekem haza kell mennem! Tudod nem itt lakok. - simogatta meg haját.

-          Akkor Ti nem is szoktatok szerelmeskedni? – kiáltott fel Nessa, mire Emmy elpirult, és segélykérőn nézett rám.

-          Nessa mi lenne, ha megkérnénk Emmyt, hogy ma maradjon itt velünk? – kérdeztem tőle. De nagyon reméltem, hogy Emmy is belegyezik.

-          Maradj, itt kérlek! – ölelte át Emmy nyakát, akin látszott, hogy nem fog már ellentmondani neki.

-          Jó itt maradok! – egyezett bele.

-          Alszunk együtt? Na, kérlek, aludjunk együtt mindhárman! – ugrált az ágyon és felváltva ránk.

-          Részemről nincs akadály! –bólintott rá Emmy.

-          Nekem meg szavam se lehet, mert a nők leszavaztak! –sóhajtottam fel, mint akinek nincs ínyére ez az egész, de belül igenis nagyon örültem ennek a női elnyomásnak. Ezután felkapta Nessát, és velük együtt elindultam a szobámba. A megágyazás után mindnyájan az ágyba feküdtünk, és Nessa azonnal rám nézett.

-           Kellan bácsi mondj nekünk mesét! – parancsolta.

-          Miért nem kéred meg Emmyt, hogy énekeljen neked? Nagyon szép hangja van, és szerintem biztos énekel neked valamelyik meséből, ha megkéred! – hárítottam vigyorogva.

-          Tényleg? Melyiket fogod énekelni? – csillant fel azonnal a szeme, mire Emmy csúnyán nézett rám. Kicsit azért elgondolkodott, majd megszólalt.

-          A Szépség és a Szörnyeteg megfelel a hölgynek? – ült le mellé.

-          Imádom! – tapsikolt Nessa, mire szerelmem kérdőn nézett rám.

-          Mi az cicám?  - kérdeztem, és elvettem a cd-t.

-          Te is meg akarod hallgatni? – kérdezte, mikor beraktam a lemezt a lejátszóba.

-          Még jó!- vigyorogtam és ledőltem Nessa mellé.  Amint a zene elindult mindketten vártuk már, mikor kezdi el, hisz én személy szerint imádtam a hangját. A szőke herceges résznél rám nézett, amitől  - dacára, hogy érett férfi vagyok – megdobbant a szívem… Ahogy befejezte a dalt Nessa azonnal letámadta.

-           Emmy neked Kellan bácsi a szőke herceged! – mondta majd abban a pillanatban el is aludt. Emmy csodálattal nézte az alvó gyereket, és akarva-akaratlanul is eljátszottam a gondolattal, hogy a sajátunkat is így nézné. Intettem neki, hogy menjünk ki,mire óvatosan felállt, és követett a nappaliba. Eddig bírtam magammal, magamhoz rántottam, és szenvedélyesen kezdtem csókolni.

-          A gyerek a másik szobában alszik! –mondta levegő után kapkodva.

-          Kimondtad a kulcsszót, alszik! –simítottam végig a combján. – Gondolom nem így tervezted az éjszakát, őrjítően szexi vagy ebben a ruhában! Teljesen beindítasz! – csókolgattam a nyakát. – Egyébként meg azt hallottam kevesled a csókokat! Hogy is van ez akkor cicám?- adtam neki egy csókot, majd a szekrénynek támaszkodva néztem Őt. Az egész testén végignéztem, és teljesen eluralkodott rajtam a vágy. Amint tekintetünk találkozott, láttam, hogy ezzel Ő sincs másképp.

-           Nagyon rossz vagy! – ütött a mellkasomra, mire magamhoz húztam, és formás fenekére csúsztattam a kezem.

-          Én vagyok, a Te szőke herceged ezt ne feledd! A hercegek pedig sosem gonoszak! – kaptam újra az ajkai után. Kezdte eszemet venni a vágy.

-          Viszont elképesztően jól tudnak csókolni! – nyögte a számba. Épp elkezdtem volna vetkőztetni, mikor megjelent Nessa az ajtóban.

-          Szerelmeskedni fogtok? - vigyorgott az ajtónak támaszkodva, mire Emmy lekapta magáról a bolerót.

-          A bácsikád segített levenni a felsőmet, mert egyedül nem ment! –lépett Nessához.

-          Gyerek vagyok nem hülye! – forgatta a szemét majd Emmy ölébe mászott. – Menjünk aludni! – hajtotta a fejét a vállára, mire Emmy bocsánatkérőn nézett rám. Nem haragudtam, csak mondjuk jöhetett volna később. Jesszus, miket beszélek… Közénk fektette a kislányt, magunk közé fektette, és halkan dúdolva ringatta álomba. Annyira idillikus volt a hangulat, mintha egy család lennénk. Emmy észrevette, mennyire elgondolkodtam, mire megsimogatta az arcomat, és elmosolyogtunk magunkat. Boldogan ért utol minket az álom…

Reggel kicsit korábban keltem, mert szerettem volna kedveskedni Nekik egy kis reggelivel. Tényleg kezdett olyan érzésem lenni, mintha egy család lennénk, főleg, mikor Emmy nekiállt összekészíteni Nessát. Ő ma Robbal lesz, mindkettejük nagy örömére. Míg Ő reggelizett Emmy félrehívott.

-          Elvinném Nessát vásárolni suli után! – mondta, mire pár másodperc alatt végigpörgettem magamban az elmúlt időszak eseményeit…

-          Jól van, vidd csak, de nagyon vigyázzatok magatokra! – pusziltam homlokon, mire összeráncolt homlokkal meredt rám.

-          Ezzel azt akarod mondani, hogy vigyázzak rá és ne csináljak semmi őrültséget ugye? – bökött a mellkasomra.

-          Nem ezzel azt akarom mondani, hogy vigyázzatok magatokra! Nem kell mindig mást képzelni a dolgok mögé cica! – csókoltam meg, hogy eloszlassam kételyeit… meg az enyémeket is, de nála nem járhattam túl sok sikerrel…

-          Rendben! Akkor suli után felveszem Robnál és tartunk, egy csajos délutánt aztán hazahozom! – mondtam majd gyors csókot nyomtam az ajkára és indultam volna, de megfogta a kezem.

-          Itt alszol ma is? – nézett rám csábítóan.

-          Igen és nem bánnám, ha nem csak aludnánk! – kacsintottam majd felkapta a táskáját, és elindult az iskolába. Már alig vártam, hogy végre kettesben legyünk, és Azt tehessek vele, amit csak akarok!... Akarom mondani, nem, amit akarok, hisz Nessa is itt van, és azért nem lehet akármit… Inkább úgy döntöttem felhívom Robot, hogy akkor jöjjön Nessáért, addig is elterelődnek a gondolataim.

-          Szevasz Kellan! – szólt bele, de közel sem akkora lelkesedéssel, mint szokott.

-          Gáz van, Rob? – kérdeztem azonnal.

-          Nem, semmi, csak a szokásos. Menjek Nessáért? – kérdezte.

-          Igen, ezért hívtalak, de, ha esetleg rosszul érzed magad, vagy nincs kedved, akkor megértem.

-          Nem, dehogy, Nessa eltereli a gondolataimat.

-          Hát jó, akkor várlak!...És köszönöm! – mondtam, majd miután egy „nincs mit”-tel elbúcsúztunk egymástól letettem, és Nessa azonnal hozzám fordult.

-          Kellan bácsi, most jön ide Rob? – kérdezte elpirulva.

-          Igen, kicsim, nem sokára itt lesz, és elvisz magához. Vele leszel ma egész nap, amíg meg nem jövünk Emmyvel az iskolából. – simogattam az arcát.

-          Jujj, de jó lesz! Akkor elviszem a sminkcuccaimat is magammal! – lelkendezett, majd se szó, se beszéd berohant a szobájába. Rob igen nagy hatással van rá… Amíg Nessa készülődött, Rob is betoppant, és egy kézfogás után le is vágódott a kanapéra.

-          Igen szarul festesz, hallod-e? – néztem rá furcsán.

-          Alig alszom… - mondta rekedten.

-          De nem is tudjátok pontosan, hogy terhes-e, akkor mi a baj? – néztem kérdőn rá.

-          Hát pont ez! Hogy nem tudom biztosra! – temette kezeibe az arcát.

-          Fel a fejjel, tesó. menjetek el egy vizsgálatra, aztán legalább tisztán láttok.

-          Igen, az lesz. – mondta, majd Nessa ugrott elő a semmiből egyenesen Rob ölébe.

-          Hát itt vagy Rob bácsi? Annyira hiányoztál, az illatod, az arcod, a szemeid… - puszilgatta. Jézusom, tényleg féltenem kellene, ha csak tizenöt évvel öregebb lenne…

-          Drágaságom, Te is nagyon hiányoztál nekem! Főleg, hogy az ölemben tartsalak, és össze-vissza pusziljalak, életem! – puszilta Ő is Nessát. Mindenesetre, ha Mandy terhes, akkor tuti, jó apa lesz.

-          Akkor menjünk, barna, kócos hercegem! – túrt bele Rob hajába.

-          Ahogy akarod, tündérem! – mosolygott ez a félnótás. Úgy beszélték meg a „randit”, hogy teljesen kihagytak belőle…

-          Hát, akkor jó szórakozást! – köszörültem meg a torkom, és a vigyoráradat után, fogták magukat, és leléptek. Gyorsan nekiláttam a készülődésnek, és elindultam a suliba.  Az iskolában természetesen megint elkapott az ideg, mert a fiúk minduntalan Emmyt bámulták, és majd kicsorgott a nyáluk. Persze próbáltam palástolni, és azt hiszem sikeresen, mert Emmy nem igazán vett észre, mert neki is szóvá tettem, hogy a fiúk nem tudnak koncentrálni az edzésre.  Alig vártam, hogy végre hazaérjünk, és kettesben lehessünk, távol mindentől, és mindenkitől…

Mikor vége lett a mai napomnak, fitten indultam haza, mert tudtam, hogy szerelmem már ott fog várni… Amint beléptem az ajtón, azonnal megláttam Nessát, akit mosolyogva üdvözöltem, majd, amit megakadt a tekintetem Emmyn, azonnal beindult a fantáziám. Valami fényes dologgal volt bekenve a szája, ami hihetetlenül perverz dolgokat váltott ki belőlem…

-          Kicsim, menj kezet mosni… - motyogtam Nessának, aki azonnal megindult a mosdó felé. Én szerelmemhez siettem, és magamhoz szorítottam.

-          Nem tudom, mi van a szádon, de annyira kívánatos vagy, hogy alig bírom visszafogni magam! – húztam közelebb magamhoz a fenekénél fogva.

-          Nessa hamarosan itt van, és nem lenne jó, ha megint félreérthető helyzetben találna ránk! –nyögte ki alig, és már épp meg akartam ízlelni, mi van a száján, mikor csengettek. Fenébe… Nessa rohant is ajtót nyitni, én pedig utána.

-          Nessa mondtam, hogy ne nyisd ki csak úgy az ajtót! Mi van, ha a mumus áll az ajtóban? Akkor aztán lenne sikítozás ugye? – szidtam meg játékosan, mire nagy szemekkel nézett rám.

-          Kellan bácsi a mumus nem létezik! De akkor sikítanék, ha a texasi láncfűrészes állna az ajtóban! – mondta elgondolkozva majd kitárta az ajtót. Emmy halkan kuncogott, mire megrovón néztem rá. A vendégeink nem mások voltak, mint Tom, és Jane, akik felajánlották, hogy elviszik Nessát magukkal fagyizni, persze, ha ez minket nem zavar. Hogy zavar-e? Titeket az Isten küldött tesó! Én természetesen nem utasítottam vissza ezt a lehetőséget, szerettem volna már egy kicsit kettesben lenni a szerelmemmel. Amint bezárult az ajtó, azonnal csókolni kezdtem Őt, és a hálószoba felé mentem vele. Mire beértünk, alig maradt rajtunk ép ruha, de ezt most a legkevésbé sem bántam. A hálószobában azonnal az ágyra lökött, és fölém hajolva végigcsókolta az egész testemet. Erősen fogtam vissza magam, hogy ne fordítsam magam alá, és ne tegyek vele azt, amit csak akarok. A hasamnál járt már, mikor a szemeimbe nézett, mintegy megerősítést várva. Te jó ég, mit akar tenni? Nem, nem hagyhatom…

-          Cicám, nem hinném, hogy ez jó ötlet… - suttogtam neki, de, mint aki meg sem hallotta kezét lüktető férfiasságomra csúsztatta. Nem bírtam nem hangot adni tetszésemnek, és erősen szorítottam ökölbe a kezeimet. Néhány másodperc múlva megéreztem nyelvét is, amitől teljes extázisba kerültem. Ha nem tudnám, hogy nem azt mondanám, hogy elég gyakorlott már ebben, annyira jól csinálta… Egyre gyorsabban hajszolt a gyönyör felé, és éreztem, hogy már nincs sok hátra… Mikor azonban szinte teljesen az ajkai közé engedett, nem tudtam már visszafogni magam, és átadtam magam a gyönyörnek. Csillogó szemekkel nézett rám, és talán még sosem volt ennyire gyönyörű. Finom csókot lehelt az ajkaimra, majd magam alá fordítottam, hogy viszonozzam előbbi kedvességét. Végigcsókoltam gyönyörű kebleit, amiken hosszan elidőztem, és élvezettel hallgattam szerelmem nyögéseit. A hajamba markolva húzott közelebb magához, amin elmosolyodtam, annyira hevesen csinálta. Kis vadmacska… Finoman megszívtam őket, mire nyögve követelte, hogy erősebben. Hát rajtam ne múljon… Miután végeztem a melleivel, lejjebb indultam a testén, és végignyaltam a hasát egészen a köldökéig. Éreztem, hogy kirázza a hideg, és mikor óvatos puszit leheltem legérzékenyebb pontjára hangosan nyögött fel. Nyelvemmel is feltérképeztem a területet, és mint első alkalommal, most is megbolondított az íze. Átkulcsoltam a kezeimet a combjai körül, és közelebb húztam magamhoz, hogy intenzívebben kóstolhassam. Kezeit a hajamba vezette, és szinte tépte az élvezettől. Mélyen fúrtam belé a nyelvemet, és az ujjammal továbbra is izgattam a kis pontocskáját, majd, mikor megszívtam sikítva adta át magát a gyönyörnek. Az egész teste rázkódott a kezem alatt, és élvezettel figyeltem arcát, amin tisztán kivehető volt a gyönyör minden apró jele. Fokozni akartam ezt még, és fölé hajolva finoman belé hatoltam. Kéjesen felnyögött, amit nem tudtam kiállni mosolygás nélkül, aztán az ölembe húzva átkarolta a nyakam, így még mélyebben merültem el benne. A fülemet harapdálta, miközben egyre gyorsabban hajszoltuk a gyönyört.  Körmeit végighúzta a hátamon, és éreztem, a ritmikus összehúzódást a férfiasságom körül. Lihegve adta át magát ma már másodszor a gyönyörnek, ahova pár másodperc után én is követtem. Nem mozdultunk, csak egymásba forrva fújtuk ki magunkat. A hajába túrtam, mire a vállamra hajtotta a fejét.

-          Milyen heves vadmacska vagy! Ennek most úgy érzem nyoma is marad! – nevettem fel, mire a nyakamra hajolt, és szívogatni kezdte. Istenem, ha nem állítom le, akkor idő előtt betoppannak Nessáék, az meg senkinek nem lenne jó… Magam alá fordítottam, és kénytelen voltam leállítani.

-           Órákig eljátszadoznék veled babám de Nessa mindjárt hazaér! – mondtam, mire durcás képet vágott, amin hangosan felnevettem.

-          Babám? Már te is kezded? – kapott fel egy párnát, amivel fejbe vágott, mire próbáltam megregulázni magam.

-          Igen, mert olyan, vagy mint egy gyönyörű porcelánbaba! – húztam magamhoz, majd az ajkaira hajoltam, és miután nyomtam rájuk egy csókot, magamra húztam az alsómat.  Kimentem, és hagytam, hogy rendbe szedje magát, főleg azért, mert féltem attól, hogy nem tudom majd visszafogni magam, és újra az ágyamba rángatom.  A konyhába indultam, hogy igyak valamit, mikor megláttam mennyi étel van az asztalon. A szám is tátva maradt, az ínycsiklandozó ételektől.

-          Anyukád tanított meg rá. Ne tudom, hogy van-e olyan finom, mint az övé, de mi szívünk-lelkünk beleadtuk. – ölelt át hátulról Emmy, és a mellkasomat simogatta. Nem tudtam szavakba önteni az érzéseimet, ezért hozzá léptem és szorosan magamhoz öleltem. Úgy éreztem, ezzel mindent elmondok. Hogy mennyire fontos nekem, hogy mennyire örülök, hogy van nekem, és, hogy szeretem.

-          Szeretlek! – mondtam ki hangosan is az érzelmeimet, mire Ő is szorosabban ölelt magához.

-          Kellan bácsi! Emmy! Három gombóc fagyit ettem és Tom vett nekem szívecskés gumicukrot is! –száguldott be Nessa.

-          Ez igen! Gondolom Emmytől is kaptál pár dolgot. – mosolyogtam rá, majd a kezét megragadva behúztam a szobába. elég régen beszélgettünk már Nessával, és kíváncsi voltam az élménybeszámolójára. – Na kicsim, mesélj, milyen napod volt ma? – vettem az ölembe.

-          Hű, Kellan bácsi, egyszerűen fantasztikus! Képzeld, kifestettem Rob bácsit, aztán elmondtam neki, hogy szerelmes vagyok belé, és megcsókoltam, mire azt mondta, ha megnövök, feleségül vesz. Aztán kisminkeltem, de azt nem hagyta, hogy kifessem a szemét, és megcsináljam a haját. Ezért még számolok vele, de aztán értem jött Emmy, és elmentünk vásárolni, és képzeld olyan vicces formájú bogyója volt, hogy na. Mikor bevette, a kedve is jobb lett tőle. – fejezte be az élménybeszámolót, én pedig teljesen lefagytam.

-          Milyen bogyó volt nála, kicsim? – kérdeztem feszülten. Az nem lehet, hogy megint…

-          Olyan vicces formájú. – mondta nagyra nyílt szemekkel. Letettem az ágyba, majd nagy robajjal indultam kifelé, és úgy éreztem, majd’ felrobbanok. A gyerek előtt drogozik, ráadásul megígérte, hogy többet nem nyúl ilyenekhez?!

-          Te most velem jössz! – szorítottam meg a kezét, és értetlen arcot vágott. A fürdőbe siettem vele, majd magunkra zártam az ajtót. Nem akartam elhinni, hogy tényleg megtette. Háttal álltam neki, mire megérintette a vállamat.

-          Elmondod mi a baj? – kérdezte, én pedig dühösen fordultam felé.

-          Az égvilágon semmi baj nincs csak az, hogy felelőtlen vagy és megint olyan dolgokat csinálsz, amiket nem kellene! – sziszegtem.

-          Mit tettem Kellan? Szerettem volna egy kicsit kényeztetni Nessát! Ebből csinálsz ekkora ügyet? – nézett még értetlenebbül rám.

-          Ne próbálj terelni, tudod jól, hogy nem erről van szó! Lehetnél kicsit körültekintőbb Emmy! Tudod, a gyerekek mindent elmondanak. Csak azt nem értem, hogy tehetted ezt megint!

-          De mit tettem? –fakadt ki idegesen. – Áruld el, mert tényleg nem tudom mi lehetett ekkora hatalmas hiba, amiért most így beszélsz velem!

-          Megint drogoztál ráadásul nyilvánosan és a gyerek előtt! – lépetem hozzá villámló szemekkel ő pedig szóhoz sem jutott a döbbenettől.

-          Képes vagy ezt gondolni rólam? Egyetlen botlás miatt most már örök életemben azt fogod nézni, hogy mikor gyújtok, rá egy füves cigire vagy mikor szerzek egy kis kokaint? Egyszer egyetlen egyszer tettem ezt meg, mert azt hittem elveszítelek és nem tudtam máshogy feldolgozni. De nem vagyok függő Kellan! Pláne nem tennék ilyen őrültséget, amikor egy gyerek van rám bízva. Nagyon szeretlek Téged, de nem vagyok hajlandó elviselni, hogy rágalmazz! – mondta, majd félrelökött, és kisétált az ajtón. Pár pillanatig ott álltam, és mérlegeltem, amit mondott. Megint úgy vádaskodtam, hogy nem jártam utána a dolgoknak. A fenébe is, hogy lehetek ekkora barom?! Megint mindent elcsesztem, és teljesen igaza lesz, ha nem akar megbocsátani. A picsába is!

Rob

A fenébe, most mi a kurva életet csináljak?! Nem hiszem el, hogy a kurva életbe, lehettem ilyen felelőtlen! Ha terhes, én felakasztom magam!  Egyáltalán nem érett még egy kisbabához! Én sem! Nem tudok megkomolyodni, a fenébe is! Én agglegény életet éltem egészen idáig, és nem vagyok hozzászokva a hűséghez. Na, nem mintha megcsaltam volna Mandyt, mert mindennél jobban szeretem. Akkor meg mi a faszt idegeskedek én itt?!  Szeretem, nem? Ő is engem, akkor nem lehet semmi baj! Elő is kaptam a telefonomat, hogy felhívjam Őt.

-          Szia, kicsi bestiám, hogy vagy? – szóltam bele azonnal.

-          Kis tigrisem, végre felhívsz! Teljesen kétségbe vagyok esve, és már azt hittem, nem is érdekellek. – mondta sírós hangon.

-          Hogy gondolhatsz erre, kicsikém? Tudom, hogy egy fasz vagyok, de csak az van, hogy be vagyok szarva. – mondtam neki, és tényleg úgy is éreztem magam.

-          Attól még felhívhattál volna! – sírta el magát.

-          Életem, ne csináld ezt, kérj, amit akarsz, csak ne sírj! Kicsi bestiám, könyörgöm! – váltam kétségbeesetté.

-          Bármit? – kérdezte azonnal.

-          Amit csak akarsz, egyetlenem! – bólogattam, aztán totál hülyének éreztem magam, mert nem látja.

-          Jó, akkor eljössz, ma a Ki mit tud?-ra, és hozol nekem egy jó nagy tál epret, meg mogyorós csokit! – szipogott a telefonba. Jót mosolyogtam rajta.

-          Ott leszek, és várni foglak, az eperrel, és a csokival, bestiám!  - bizonygattam.

-          Rendben, akkor most megfürdök, aztán elkészülök, és ott találkozunk. – mondta már vidámabban.

-          Megbeszéltük, életem, akkor készülődj csak, és légy szép csinos! – mosolyogtam.

-          Miért, amúgy nem vagyok az?! – háborodott fel.

-          Dehogynem, életem, nem úgy értettem, csak…

-          Jól van, nem kell magyarázkodnod! – sírta el megint magát. Oh, a kurva életbe, de hülye vagyok!

-          Kincsem, kérlek, hidd el, hogy nem úgy értettem, hisz mindig gyönyörű, és csinos vagy! A legszebb nő, akivel valaha is találkoztam, kicsi bestiám, kérlek, higgy nekem! – könyörögtem.

-          Oké, hiszek neked! Légy jó, kis tigrisem! – nevetett, majd lerakta a telefont. Hát ez fasza, jól átbaszott. Ilyen nőszemélyt… tényleg egy bestia. Az én bestiám. Mosolyogva álltam neki a készülődésnek, de előtte kimentem csokit, meg epret venni. Lehet, hogy tejszínhabot is veszek hozzá…

Kellan

Egész nap próbáltam elérni, de nem vette fel a teleont. Sms-eket is küldtem, de arra sem válaszolt. Nem baszhattam el ennyire! Még készülődés közben is zaklattam, de semmi. Egy idő után feladtam, mert el kellett készülnöm. Ma Ki mit tud? lesz, szóval megjelenés kötelező. Mivel tudom, hogy Ő is ott lesz, tekintve, hogy fellép, alig vártam már, hogy lássam, és bocsánatot kérjek.

Mikor odaértem, már meg volt alapozva a hangulat, és mikor megláttam Emmyt és a lányokat a színpadon, elárasztott a büszkeség. Emmy gyönyörű hangja belengte az egész helyiséget, és éreztem, hogy végigfut a hátamon a hideg. Élvezett figyeltem Őt, majd Seal számával búcsúztak… legalább is azt hittem, de nem, csak átöltöztek, és felcsendült Lady Gaga Bad Romance című száma. Jacobsonra néztem, aki megütközve bámulta Őket, és nem kicsit ijedtem meg, hogy balhé lesz. Folyamatosan vörösödött Jacobs feje, de mikor felcsendült az American Idiot a Green Daytől… normális esetben – úgy értem, mint tanár – kiborultam volna, de mivel egyik kedvenc számom volt, és magasról tettem rá, hogy tanár vagyok, ezerrel tomboltam rajta én is. Később vettem észre Robékat is, akik ugyancsak bekapcsolódtak a táncoló tömeghez. Mikor Emmy rám nézett láthatta, hogy nem haragszom, sőt! Aztán csak még nagyobb erőbedobással énekeltek. A végén azonnal lerohantak a színpadról, és én is menni akartam, de Jacobson az irodájába hívta az összes tanárt. Felháborodottan közölte, hogy neki itt és most van elege Emmy Rossumból, és csatlósaiból. Ez a szám csak még jobban betett neki, és mindnyájuknak igazgatói figyelmeztetést akar adni. Az egészet szinte nekem mondta, de most mit várt, hogy Emmy ellen beszéljek? Ő is tudja, mi a helyzet. Nem értettem egyet azzal, hogy igazgatóit ad nekik, de nem szólhattam ebbe bele… Ezután hazamentem, majd miután lezuhanyoztam lefeküdtem aludni.

Reggel az iskolában már alig vártam, hogy láthassam Emmyt. Épp a naplót írtam be, mikor megláttam Őt, és azonnal rámosolyogtam.  Mint mindig most is gyönyörű volt, és ilyenkor érzem magam a legnagyobb mázlistának, hogy Ő az enyém… halványan mosolygott vissza rám, majd meghallottam Jacobson hangját.

-          Emmy az irodámba, de most azonnal! – mondta közepes hangerővel, de fenyegetően. Na, ez nem lesz baráti beszélgetés, az biztos… Féltem, hogy rosszabbat is kaphat, ha nem tudja majd kontrollálni magát… Addig bementem a szertárba rendet rakni, majd jó húsz perc után kimentem az udvarra kicsit levegőzni. Épp a szertár felé mászkáltam, mikor meghallottam Emmy hangját.

-          Nézd Kellan valami nagyon fontos dologról kell beszélnem Veled! –fordult Jane felé. Tisztán láttam mindent a fal mögül.

-          Miről van szó kiscicám? – utánzott Jane, amin majdnem elnevettem magam.

-          Először is tudnod kell, hogy én nem így terveztem, de a sors tartogat váratlan húzásokat! Látod mi ez itt a kezemben?

-          Egy hőmérő? – mosolygott Jane.

-          Nem szerelmem ez egy terhességi teszt. Ugyanis kisbabát várok tőled!

-          Közös baba? Ez fantasztikus! Már a hétvégén elveszlek feleségül és szülsz nekem egy egész kosárcsapatot! – nevetett Jane, bennem meg megállt az ütő.

-          Hát örülsz neki? Remélem kisfiú lesz, pont olyan, mint te! –mosolyogtak, én pedig nem jutottam szóhoz. Kisbaba? Hőmérő?

-          A lényeg, hogy Kellannek meg kell tudnia, hogy kisbabát várok, tőle értitek? –kérdezte Emmy, majd, hozzájuk indultak. Jézusom, apa leszek! Most mit csináljak te jó ég!! És még Rob aggódott, hogy kisbabájuk születik. Istenem, Emmy még nagyon fiatal, és én sem vagyok kész erre. neki ez miért ilyen természetes? Hát nem látja, hogy ez most semmiképp sem jó? A falnak támaszkodva csúsztam a földre, és a hajamba túrva gondoltam át a helyzetet. Mi lesz most, Istenem? Mit tegyek? Felhívom Robékat, és elmegyünk inni, azt teszem! Tárcsáztam is Robot, aki azonnal felvette.

-          Baj van? – kérdezte azonnal.

-          Honnan tudod? – kérdeztem azonnal.

-          Ilyenkor nem szoktál hívni csak azért! – mondta erőtlenül. Fasza, ő is maga alatt van.

-          Menjünk el a Heavenbe, ott mindent elmondok! – mondtam neki, majd egyezettük az időpontot, és leraktuk.

Otthon lepakoltam, aztán el is indultam. Ott találkoztunk, és Tom is ott volt már.

-          Szevasztok! – kezeltem le velük, és Rob azonnal kérte is a két üveg Jack Daniel’ s-t, és ugyancsak két üveg Jim Beam whiskyt.

-          Na, mi van? – kérdezte Tom.

-          Emmy terhes. – nyögtem ki nagy nehezen.

-          Na baszd meg! Nem igaz, hogy mind apák lesztek! – nézett hitetlenkedve ránk Tom.

-          Honnan veszed ezt? – kérdezte Rob.

-          Ma mondta Mandynek, és Janenek. Mit csináljak? – kérdeztem kétségbeesetten.

-          Hát ja! Ez a nagy kérdés… Mandy még nem tudja biztosra, de érzem, hogy jönni fog a baba.  – túrt bele a hajába Rob, és felhajtotta a pohara tartalmát. – Nekem nem lenne szívem elvetetni, ha tényleg babánk lesz. De a tudat is rémisztő, hogy egyáltalán a kezembe vegyem. – mondta, és teljesen igaza volt. Magunk elé meredve csak ittunk, és ittunk, mikor megláttam a csajokat belépni az ajtón. Gyönyörűek voltak, fájdalmasan gyönyörűek. hírtelen azt láttam csak meg, hogy pár pasi odamegy hozzájuk, és az egyik épp Emmyt taperolja. Teljesen elborult az agyam, és odarohanva, hatalmasat húztam be a srácnak.

-          Dögölj meg rohadék, ha még egyszer hozzányúlsz, széttrancsírozlak! – ordítottam. A lányok rémülten néztek rám, és minden szem ránk szegeződött.

-          Na, gyere csak izomagyú! – mondta a magas köpcös pasas. Ő is eléggé ki volt gyúrva. Nem is vettem észre, de már gyomorszájon vágott, amitől hánynom kellett, de nem adtam fel. Újra behúztam neki, és a földre került. A mellkasára ültem, és csak püföltem össze-vissza az arcát. A kezem már véres volt, de nem érdekelt. Hírtelen fordított rajtunk, aztán Ő kezdett el ütni, és éreztem, hogy felszakad a szemöldököm, és vérzik a szám. Egyszer csak valaki lerántotta rólam, majd nagy kiabálást hallottam.

-          Azonnal takarodjanak innen! – kiabált ránk a biztonsági őr. – ne kelljen még egyszer mondanom! – nézett fenyegetőn rám, mert gyilkos szemekkel méregettem az előttem álló fazont. Nagyokat fújtatva indultam kifelé a hátsó kijáraton, mikor észrevettem, hogy Emmy követ.

-          Kellan, mi a baj? – állított meg az udvaron.  Nem tudtam válaszolni, csak elsírtam magam, akár egy kislány, és szorosan magamhoz öleltem.

-          Nem, nem hagyhattam, hogy bántson, szerelmem, hisz most vagy a legérzékenyebb! – simogattam Őt görcsösen, mire kezei közé fogta az arcom.

-          Miről beszélsz, szívem? – nézett a szemembe.

-          Én mindenben segítek neked, és melletted állok! De miért nem mondtad? Miért kihallgatnom kellett? – szorítottam magamhoz, és idegesen néztem rá.

-          Kellan, mi a fenéről beszélsz? – kérdezte értetlenül.

-          Arról, hogy babát várunk! Mikor akartad elmondani? – kérdeztem kétségbeesetten. Nagyra nyílt szemekkel nézett rám, majd hangosan kezdett nevetni. Mi a kurva élet olyan vicces ezen?

-          Mégis, mi van veled?! Ennyire nem fogod fel, hogy gyereket várunk?! Tudod hogy menyi felelősséggel jár egy baba?! – kérdeztem teljesen kikelve magamból.

-          Édesem, nem vagyok terhes! – kacagott tovább.

-          Mi? De hát…

-          Mandy vár babát, én csak eljátszottam, hogy adnám elő neked! Gyógyszert szedek, drágám! – mosolygott. Na neee, tényleg egy marha vagyok!

-          Akkor mi nem is…

-          Nem, édesem, nem várunk babát. – csókolt meg, majd fintorogva nézett rám. – Miért kell mindig felszámolnod az összes alkoholkészletet, mikor nem jön össze valami? – kérdezte az orrát ráncolva.

-          Mert ilyen tökfej vagyok! – hajtottam le a fejemet.

-          Szeretlek, te kis tökfej! – csókolt meg újra, amit készséggel viszonoztam.

-          Én is szeretlek! És bocsáss meg, amiért megvádoltalak, hogy drogozol.

-          Semmi baj, édesem, te már csak ilyen őrült vagy! – nevetett. – De kérlek bízz bennem egy kicsit jobban! – nyomott egy puszit a számra, majd hazaindultunk.

Rob

-          Mandy, kicsim jól vagy? – kérdeztem tőle, mert eléggé a történések hatása alatt volt.

-          Persze, elmegyünk sétálni? – kérdezte, és láttam rajta, hogy ideges. Na, ez semmi jót nem ígér.

-          Menjünk! – fogtam meg a kezét, majd kiindultam vele. A közeli park felé vezetett, és végig csendes volt. Mikor odaértünk leült a padra.

-          Rob mondanom kell valamit… - kezdte, és nagyot nyelt. Nem nézett rám a földet kémlelte. Leültem mellé, és kezeimbe vettem az övéit, hogy mondja csak.

-          Hallgatlak, édesem. – simogattam meg a kezét.

-          Én… én… kisbabát várok tőled… - mondta, majd elsírta magát. – Megértem, ha nem akarod, és engem sem, hisz, fiatal vagy még, és nem hinném, hogy velem akarod összekötni az életedet. – zokogott, én meg azt hittem földhöz vágom magam a sok hülyesége miatt. Nem ért váratlanul, hisz számítottam rá.

-          Mandy, édesem – simogattam meg, és a kezeit csókoltam. – ne is gondolj ilyenekre! Szeretlek téged, és veled akarok lenni! Most jönni fog a kisbabánk, aki csak megerősíti ezt az érzést! A kor pedig most a legkevésbé sem számít! – húztam magamhoz.

-          Szóval, akarod Őt? – nézett rám könnyáztatta arcával.

-          Igen, kicsim. – simogattam az arcát, mire ajkait az enyémekre tapasztotta. Éreztem, a felszabadultságot, és a mérhetetlen szerelmet, ami lassan teljesen megőrjít.

-          Szeretlek kis tigrisem! – suttogta.

-          Én is szeretlek kicsi bestiám! – néztem mélyen a szemeibe, majd felálltunk, és ölelkezve indultunk haza. Most már hárman…

        Laura

Az én bonyolult életem

Boldogan szálltam le otthon a buszról és elterveztem,hogy miután átöltözöm és beszélek Bennel átmegyek az én szerelmemhez. Anyáékkal is beszéltem, akik majd csak egy hónap múlva jönnek haza, mert egy nagy üzlet közepén vannak, ami ne lenne jó, ha kicsúszna a kezükből. Hozzászoktam már ehhez, de nem mondom azt, hogy nem fájt. Szinte sosem láttam őket. Elhessegettem a szomorú gondolatokat és szexi cuccba bújva elindultam Kellanhez.  Már majdnem nála jártam, amikor egy autó fékezett le mellettem.

-        -  Emmy!- ugrott ki belőle Nessa és azonnal a nyakamba csimpaszkodott.

-         - Szia, picike! hogy kerülsz Te ide? – forgattam meg.  Az autóból Janice szállt ki mosolyogva és nyomott az arcomra egy puszit.

-          -Csak nem Kellanhez jöttetek? –kérdeztem mosolyogva.

-          -Hozzá indultunk, de a telefont nem veszi fel így nem is tudtam róla szólni neki. Itt kellene hagynom Nessát pár napra remélem, el tudja vállalni! – magyarázta.

-          -Hát persze, hogy el! Mindenben segítek neki rendben? Sőt eljöhet a kisasszony hozzánk is, mert a bátyám pár napra elmegy, a barátaihoz a szüleim pedig még jó ideig távol lesznek.

-          -Köszönöm Emmy ez nagyon jó lenne! –hálálkodott.

-          -Semmi probléma! Jössz Kellanhez vagy szállítsam le Nessát? – simogattam meg a kicsi haját.

-          -Megköszönném, ha elvinnéd, mert nekem máris indulnom kell vissza! Nagyon köszönöm még egyszer drágám! Köztetek minden rendben? – ölelt meg.

-          -A legnagyobb rendben! – bólintottam.  Miután elköszöntünk kézen fogtam Nessát és tovább folytattuk az utat. A házhoz érve azonnal berontott és Kellan karjaiba vetette magát. Mosolyogva léptem be mögötte és odabiccentettem a fiúknak. Nessa teljesen lefoglalta Kellant így hozzájuk léptem.

-          -Sziasztok! Azt hiszem, bocsánatkéréssel tartozom a múltkoriért! – haraptam a számra és fejem kissé lehajtva néztem fel Robra, aki azonnal elvigyorodott.

-          -Oda se neki! Ha már itt tartunk nekem is illene elnézést kérnem tőled! Elég durva voltam, ami azt illeti!

-          -Felejtsük el! – nyújtottam a kezem mire vigyorogva rázta meg. Egyszer csak Nessa termett mellettünk és apró kezével megráncigálta a szoknyámat mire felvettem az ölembe és azonnal átkarolta a nyakam majd adott egy nagy cuppanós puszit.

-          -Mmm, ez volt ám a finom puszi!– sóhajtottam fel játékosan mire szorosan megölelt és a hajamat babrálta. Kellan mosolyogva nézett minket majd adott egy csókot mire Nessa felkapta a fejét és szembefordult a fiúkkal.

-          -Kellan bácsi és Emmy szerelmesek! – közölte velük majd ránk nézett. – Kellan bácsi feleségül fogod venni Emmyt ugye? Lesznek kisbabáitok meg kiskutyáitok is? – kérdezte nagy szemekkel mire Kellan elsápadt. Majdnem elnevettem magam, de helyette letettem Nessát és leguggoltam mellé.

-          -Mit szólnál, ha most fognánk magunkat, itt hagynánk a fiúkat és megfürdetnélek? –próbáltam terelni és szerencsére vevő volt rá. – Nem baj ugye? – mosolyogtam Kellanre aki végre észbe kapott.

-          -Egyáltalán nem!  Úgyis meg kell még beszélnünk pár dolgot a srácokkal! – mondta zavartan majd végigsimított a karomon, ahogy elhaladtunk mellette.

-          -Nagyon szereted Kellan bácsit Emmy? – csavargatta a hajamat Nessa én pedig visszafordultam és szerelmem szemébe nézve válaszoltam neki.

-          -Mindennél jobban! – mondtam komolyan és kivonultunk a fürdőszobába. Jó hangulatban telt a fürdés és Nessa akkor sem nyűgösködött, amikor megszárítottam a haját. Belebújt a pizsamájába és a hátamon vittem be a szobájába. Leültem az ágyra ő pedig az ölembe mászott és úgy beszélgettünk.

-          -Emmy! Te és Kellan bácsi boldogan fogtok élni, amíg meg nem haltok? – kérdezte most is hajamat babrálva úgy látszik, ez megnyugtatja. 

-          -Nagyon remélem kicsim! – mosolyogtam rá. Milyen kis ártatlan!

-          -Sokat szoktatok csókolózni?- folytatta.

-          -Nem annyit, mint szeretném- csúszott ki a számon mire kíváncsian nézett rám. – De szoktunk persze. A szerelmesek csókolóznak.

-          -Láttad már meztelenül? – fúrta szemeit az enyémbe. Nem arról vagyok ismert, hogy könnyen zavarba jövök, de ez a kislány most elérte.

-          -Mi lenne, ha mondanék neked egy szép mesét? – igyekeztem elterelni a figyelmét.

-          -Jó – ragyogott fel az arca. – De előbb mondd el, hogy láttad-e már Kellan bácsit meztelenül! – követelte. Ebben a percben belépett Kellan és mosolyogva nézett ránk. Valószínűleg hallotta miről folyt a beszélgetés.

-          -Hogy van az én két gyönyörű királylányom? – guggolt le elénk.

-          -Emmy nem akarja megmondani, hogy látott-e már meztelenül Kellan bácsi! – durcáskodott Nessa mire szerelmem felkapta és a pizsama felsőjét felhajtva csiklandozni kezdte a hasát. Annyira jó volt így látni őket! A kacagó kislány és a nagy erős férfi, ahogy önfeledten mókáznak. Akaratlanul is megmozdult bennem valami.

-          -Ugye itt alszol velem? – ölelte át a derekam Nessa.

-          -Picur nekem haza kell mennem! Tudod nem itt lakok. - simogattam meg haját.

-          -Akkor Ti nem is szoktatok szerelmeskedni? – kiáltott fel kétségbeesett arccal mire rögtön elpirultam és nagyon reméltem, hogy Kellannek van erre egy frappáns válasza.

-          -Nessa mi lenne, ha megkérnénk Emmyt, hogy ma maradjon itt velünk? – ültette le az ágyra.

-          -Maradj, itt kérlek! – ölelte át a nyakam mire ellágyulva néztem rá. Lehetetlen ellenállni ennek a kis csajnak.

-          -Jó itt maradok! – egyeztem bele.

-          -Alszunk együtt? Na, kérlek, aludjunk együtt mindhárman! – ugrált az ágyon és felváltva nézett hol rám, hol pedig Kellanre.

-          -Részemről nincs akadály! –bólintottam rá-

-          -Nekem meg szavam se lehet, mert a nők leszavaztak! –sóhajtott fel megadással, de azért láttam, hogy örül nekünk. Felkaptam Nessát és átmentünk Kellan szobájába. Megágyaztunk és aztán befektettem középre.

-          -Kellan bácsi mondj nekünk mesét! – parancsolta.

-          -Miért nem kéred meg Emmyt, hogy énekeljen neked? Nagyon szép hangja van, és szerintem biztos énekel neked valamelyik meséből, ha megkéred! – vigyorgott.

-          -Tényleg? Melyiket fogod énekelni? – csillant fel a szeme én pedig csúnyán néztem Kellanre. Bár végülis miért ne? Hamarosan majdnem a fél ország előtt fogok énekelni és még egy sort sem gyakoroltam ráadásul itt van nálam a zenei aláfestésis amire már ráénekeltek a többiek.

-          -A Szépség és a Szörnyeteg megfelel a hölgynek? – ültem le mellé.

-          -Imádom! – tapsikolt én pedig kérdőn néztem Kellanre.

-          -Mi az cicám?  - kérdezte mosolyogva és elvette a feléje nyújtott cd-t.

-          -Te is meg akarod hallgatni? – kérdeztem és megvártam, amíg beteszi a lejátszóba.

-          -Még jó!- vigyorgott és ledőlt Nessa mellé. A zene elindult ők pedig figyelmesen vártak. A pici elragadtatással nézett és közben a kezemet simogatta. A szőke herceges résznél Kellanre néztem, aki szélesen elmosolyodott. Ahogy befejeztem Nessa izgatottan felült és a kezét nyújtogatta.

-          -Emmy neked Kellan bácsi a szőke herceged! – mondta majd azzal a lendülettel hanyatt vágódott és már aludt is. Irigyeltem a gyerekektől ezt a képességet. Néha én is szívesen kiütöttem volna magam ilyen módon. Kellan gyengéden nézett rám és intett, hogy menjünk ki. Óvatosan felálltam és követtem a nappaliba. Azonnal magához húzott és szenvedélyesen megcsókolt.

-          -A gyerek a másik szobában alszik! –figyelmeztettem, ahogy egy kis levegőhöz jutottam.

-          -Kimondtad a kulcsszót, alszik! –simított végig a combomon. – Gondolom nem így tervezted az éjszakát, őrjítően szexi vagy ebben a ruhában! Teljesen beindítasz! – mondta a nyakamat csókolgatva. – Egyébként meg azt hallottam kevesled a csókokat! Hogy is van ez akkor cicám?- adott egy gyors csókot a számra majd a szekrénynek támaszkodva nézett rám. Kezdett rajtam is eluralkodni a vágy, főleg mert az ő szeméből is azt olvastam ki, amikor végigmért.

-          -Nagyon rossz vagy! – ütöttem a mellkasára mire megához húzott és megfogta a fenekem.

-          -Én vagyok, a Te szőke herceged ezt ne feledd! A hercegek pedig sosem gonoszak! – tapadt az ajkaimra teljesen beindulva.

-          -Viszont elképesztően jól tudnak csókolni! – nyögtem a szájába. Már éppen a könnyű kis bolerót húzta le rólam mikor nyílt a szobaajtó és Nessa álmos szemmel meredt ránk.

-          -Szerelmeskedni fogtok? - vigyorgott és az ajtónak támaszkodott. Lassan kibontakoztunk az ölelésből és levettem a bolerót.

-          -A bácsikád segített levenni a felsőmet, mert egyedül nem ment! –léptem oda hozzá.

-          -Gyerek vagyok nem hülye! – forgatta a szemét majd felkapaszkodott az ölembe. – Menjünk aludni! – hajtotta a fejét vállamra én pedig bocsánatkérően néztem szerelmemre. Lefektettem Nessát közénk majd haját simogatva, halkan dúdolva álomba ringattam. Kellan elgondolkozva nézett minket én pedig átnyúltam az alvó gyerek feje felett és megsimogattam az arcát. Rám mosolygott majd álomba merültünk. Másnap reggel Kellan reggelivel várt minket és miután összekészítettem Nessát elindultunk. Ma Rob fog rá vigyázni, suli után pedig velem tölti az időt. Amíg reggelizett szerelmemmel beszélgettünk.

-          -Elvinném Nessát vásárolni suli után! – mondtam és mintha azt láttam volna rajta, hogy elgondolkozik.

-          -Jól van, vidd csak, de nagyon vigyázzatok magatokra! – puszilt homlokon mire összeráncoltam szemöldököm.

-          -Ezzel azt akarod mondani, hogy vigyázzak rá és ne csináljak semmi őrültséget ugye? – böktem a mellkasára.

-          -Nem ezzel azt akarom mondani, hogy vigyázzatok magatokra! Nem kell mindig mást képzelni a dolgok mögé cica! – csókolt meg, de úgy éreztem mégiscsak erről lehet szó.

-          -Rendben! Akkor suli után felveszem Robnál és tartunk, egy csajos délutánt aztán hazahozom! – mondtam majd gyors csókot nyomtam az ajkára és indultam volna, de megfogta a kezem.

-          -Itt alszol ma is? – nézett rám csábítóan.

-          -Igen és nem bánnám, ha nem csak aludnánk! – kacsintottam majd felkaptam a táskám és már ott sem voltam.  A suliban megbeszéltük Jacobsonnal, hogy mindhárman indulunk a Ki mit tudon? méghozzá egy kisebb koncertféleséggel. Oda meg vissza volt az örömtől, hogy ennyire kivesszük a részünket az iskola közösségi életéből. Szegénykém még nem tudta, hogy mire számíthat. Legújabb cselszövésemben ezúttal két barátnőm is részt fog venni. Garantált a büntetés, de meg fogja érni, nagyon jó buli lesz. Nick és pár srác is benne van a kosárcsapatból, akik tudnak hangszeren játszani.  Éppen a fiúkkal suttogtam félrehúzódva amikor Kellan megjelent. Ahányszor végignézek, rajta mindig megremegek, nem tehetek róla. Nem nagyon tetszhetett neki, hogy ennyi fiú van körülöttem, mert kicsit felvonta a szemöldökét. Ráadásul, amikor megérkezett éppen Bill simított végig a karomon.

-          -Fiúk! Elég az udvarlásból tempó átöltözni és aztán edzés! – szólt rájuk. A fiúk kelletlenül elköszöntek tőlem majd egyedül maradtunk. Karba tett kézzel állt meg előttem és kissé elhúzta a száját. Elmosolyodtam és leutánoztam az arckifejezését mire ő sem bírta tovább és elnevette magát.

-          -Megint szegény fiúkat szédíted nekem? Csak rólad fog menni a duma és nem fognak figyelni az edzésre! - szidott meg mire rányújtottam a nyelvemet.

-          -Készülünk a kulturális műsorra a fiúkkal! – vigyorogtam rá. – De mielőtt még kérnéd, nem avatlak, be legyen neked is meglepetés! Indulok Nessáért! –küldtem neki egy puszit majd mielőtt megszólalhatott volna elsiettem. Hazasiettem és összeszedtem pár dolgot, amit átviszek Kellanhez majd Robhoz indultam. Bentről hangos nevetés hallatszott majd a kopogtatásra Rob nyitott ajtót. Nessa a hátán csimpaszkodott, haja még rendezetlenebb volt, mint általában és fénylett a szája. Megpusziltam és epres illatot éreztem. Hamarosan magyarázatot kaptam a dolgok miértjére.

-          -Emmy, szia! Értem jöttél? – ugrott le Nessa és az ölembe szaladt. – Képzeld kikentem Rob száját a hercegnős szájfényemmel és a körmét is kikentem a körömlakkommal, de azt nem akarta megengedni, hogy kifessem a szemét és megcsináljam a haját. – sorolta lebiggyesztett szájjal mire majdnem elnevettem magam. Még nehezebb volt visszafognom magam amikor Rob kinyújtotta felém rózsaszínre lakkozott körmeit.

-          -Mit szólnál hozzá hercegnő, ha elmennénk vásárolni pár dolgot aztán, hazamennénk, és azt csinálnál velem, amit csak akarsz? – ajánlottam fel neki.

-          -Ha ezt Kellannek mondanád tudná díjazni! - vigyorgott Rob mire oldalba vágtam.

-          -Nagyon jó menjünk Emmy! Gyere, induljunk! Szia Rob bácsi! –adott egy cuppanóst az arcára majd kis táskájába gyömöszölve a dolgait már rohant is kifelé. Elköszöntem Robtól és elindultunk a bevásárlóközpontba. Első utunk a gyermekruházati osztályra vezetett ahol tündéri, vagány ruhákat vettünk, majd betértünk a játékboltba ahonnan egy élethű csecsemővel és tartozékaival távoztunk.  Benéztünk még a boltba is és bevásároltunk, hogy elkészíthessük Kellan kedvenc ételeit majd leültünk egy, kicsit mert szédültem és fájt a fejem. Nessa jót szórakozott a fájdalomcsillapítón, amit bevettem és nevettünk azon, hogy milyen aranyos figura van rajta. Nem sokkal később hazaindultunk és miután átöltöztünk nekiálltunk főzni. Két óra alatt készen lettünk mindennel így beváltottam az ígéretem és hagytam, hogy Nessa kisminkeljen és megcsinálja a hajam. Szerencsére kíméletes volt, csak egy kicsi szájfényt kaptam a számra és körömlakkot a körmeimre, a hajamba pedig egy vékony fonatot. Alighogy végzett ajtócsapódásra lettük figyelmesek és hamarosan Kellan bukkant fel a szobaajtóban. Mosolyogva üdvözölte Nessát majd, ahogy rám nézett hirtelen elhallgatott és miközben a számat nézte megnyalta saját ajkát. Elküldte a picurt, hogy mossa meg a kezét majd hozzám sietett és magához húzott.

-          -Nem tudom, mi van a szádon, de annyira kívánatos vagy, hogy alig bírom visszafogni magam! – tette kezét a fenekemre így húzva közelebb magához.

-          -Nessa hamarosan itt van, és nem lenne jó, ha megint félreérthető helyzetben találna ránk! –mondtam elakadó hangon. Amikor így szól, hozzám ezzel a vággyal a hangjában alig bírok ellenállni neki. Ebben a percben csengettek és Nessa már rohant is ajtót nyitni Kellan meg utána.

-          -Nessa mondtam, hogy ne nyisd ki csak úgy az ajtót! Mi van, ha a mumus áll az ajtóban? Akkor aztán lenne sikítozás ugye? – szidta meg Kellan mérgesen, de tudtam, hogy nem haragszik rá.

-          -Kellan bácsi a mumus nem létezik! De akkor sikítanék, ha a texasi láncfűrészes állna az ajtóban! – mondta elgondolkozva majd kitárta az ajtót. Halkan kuncogtam mire Kellan csúnyán nézett rám.  Legnagyobb örömünkre Tom és Jane álltak az ajtóban, akik azonnal felajánlották, hogy elviszik Nessát fagyizni ha nincs ellenünkre. Kellan kapva kapott az alkalmon, majd ahogy bezárult az ajtó azonnal csókolni kezdett. A hálószoba felé menet szinte letéptük egymásról a ruhákat majd az ágyra lökve teste minden porcikáját végigcsókoltam, amit mohón viszonzott. Kéjesen felnyögtem, ahogy belém hatolt mire elmosolyodott és felhúzott az ölébe. Nyakát átkarolva hagytam, hogy minél jobban elmerüljön bennem közben pedig a fülét harapdáltam. Egyre gyorsabb ritmusban hajszoltuk egymást, körmeimet végighúztam a hátán, majd egyszerre értünk a csúcsra és zihálva öleltük egymást továbbra is. Keze hajamba túrt fejemet vállára hajtottam.

-          -Milyen heves vadmacska vagy! Ennek most úgy érzem nyoma is marad! – nevetett fel rekedten mire újra beindultam és szívogatni kezdtem a nyakát. Megfordított és maga alá gyűrt majd mellém hengeredett.

-          -Órákig eljátszadoznék veled babám de Nessa mindjárt hazaér! – mondta és az arckifejezésemet látva elnevette magát.

-          -Babám? Már te is kezded? – kaptam fel egy párnát és fejbe vágtam vele mire magához rántott.

-          -Igen, mert olyan, vagy mint egy gyönyörű porcelánbaba! – hajolt az ajkaimra majd aranyos fejet vágott és felhúzta az alsóját. Én is gyorsan magamra kaptam a ruháimat és rendbe szedtem magam. Kellanre a konyhában találtam rá ahol ámuldozva figyelte a rengeteg ételt.

-          -Anyukád tanított meg rá. Ne tudom, hogy van-e olyan finom, mint az övé, de mi szívünk-lelkünk beleadtuk. – léptem hozzá és hátulról öleltem át tenyeremet, mellkasára fektetve. Megfordult és szorosan átölelt, amit hirtelen nem tudtam mire vélni. Ebben az ölelésben most sokkal több minden benne volt, mint szokott.

-          -Szeretlek! – suttogta a fülembe mire én is szorosabban öleltem. Bár nem mondtam neki, de valahol mélyen aggódtam, hogy majd rájön, hogy nem is szeret, hogy mégis túl fiatalnak tart majd és egy érettebb nőre lesz szüksége.

-          -Kellan bácsi! Emmy! Három gombóc fagyit ettem és Tom vett nekem szívecskés gumicukrot is! –száguldott be Nessa.

-         - Ez igen! Gondolom Emmytől is kaptál pár dolgot. – mosolygott rá mire azonnal kézen ragadta és magával cipelte a szobába. Meghívtam Tomot és Janet vacsorára, de sietniük kellett így hamarosan elköszöntünk és megterítettem majd a többiek után indultam. Éppen a gyerekszobába fordultam volna be amikor Kellan szinte kirobbant és láttam, hogy nagyon mérges. Talán sokallja a dolgokat, amiket vettem a picurnak.

-          -Te most velem jössz! – szorította meg erősen a kezemet és a fürdőszobába vitt majd bezárta az ajtót. Kérdőn néztem rá, de nekem háttal állt.

-          -Elmondod mi a baj? – érintettem meg a vállát mire dühösen fordult szembe velem.

-          -Az égvilágon semmi baj nincs csak az, hogy felelőtlen vagy és megint olyan dolgokat csinálsz, amiket nem kellene! – sziszegte.

-          -Mit tettem Kellan? Szerettem volna egy kicsit kényeztetni Nessát! Ebből csinálsz ekkora ügyet? – faggattam türelmetlenül.

-          -Ne próbálj terelni, tudod jól, hogy nem erről van szó! Lehetnél kicsit körültekintőbb Emmy! Tudod, a gyerekek mindent elmondanak. Csak azt nem értem, hogy tehetted ezt megint!

-          -De mit tettem? –fakadtam ki idegesen. – Áruld el, mert tényleg nem tudom mi lehetett ekkora hatalmas hiba, amiért most így beszélsz velem!

-          -Megint drogoztál ráadásul nyilvánosan és a gyerek előtt! – lépett hozzám villámló szemekkel én pedig szóhoz sem jutottam a döbbenettől.  Hogy képes ezt felhozni ráadásul olyan hülyének néz, hogy a gyerek előtt bevennék valamit, amikor rám van bízva.

-          -Képes vagy ezt gondolni rólam? Egyetlen botlás miatt most már örök életemben azt fogod nézni, hogy mikor gyújtok, rá egy füves cigire vagy mikor szerzek egy kis kokaint? Egyszer egyetlen egyszer tettem ezt meg, mert azt hittem elveszítelek és nem tudtam máshogy feldolgozni. De nem vagyok függő Kellan! Pláne nem tennék ilyen őrültséget, amikor egy gyerek van rám bízva. Nagyon szeretlek Téged, de nem vagyok hajlandó elviselni, hogy rágalmazz! – mondta majd félrelöktem és kirohantam az ajtón. Megáll az ész! Mikor végre minden rendben lenne kettőnk között képes egy ilyen hülyeséggel elrontani mindent. Mintha neki nem lettek volna botlásai az életben. A rohadt életbe! Nem ez nem lehet igaz! Hát már sosem fog bízni bennem? Idegesen érkeztem haza és teljes erőből becsaptam az ajtót magam mögött. Kellan folyamatosan hívott, de nem voltam hajlandó felvenni és az smsre sem válaszoltam. Ben és a barátai döbbenten nézték tajtékzásomat, de nem érdekeltek. Nagyon haragudtam rá. Lezuhanyoztam majd mikor újabb sms érkezett idegbeteg módra vetettem rá magam és visszaírtam neki, hogy felejtsen el egy időre és meg ne próbáljon ideállítani, mert nagyon csúnya vége lesz.  Másnap zaklatottan ébredtem, de az valamennyire feldobott, hogy elkezdünk próbálni a fellépésre. Éppen a tesi terem felé baktattam, hogy átöltözzek, amikor Bill lépett mellém a 190 centijével és a vállamat átkarolva lehajtott fejjel magyarázott nekem. Ez a srác nem csak a kosárban nagyon jó, hanem valami eszméletlenül jól tud basszusgitáron játszani, amiről már néhányszor meggyőződhettünk.  Éppen egy vicces esetet mesélt el, ami miatt hangosan felnevettem és erre pár fej felénk fordult legnagyobb szerencsétlenségemre Kellané is. Idegesen nézte a vállamat átkaroló Billt, aki ezt nem vette észre és tovább szédített. Elhúzódtam tőle és gyorsan elköszöntem. Tesi órán nagyon szétszórt volt és nem akart rám nézni, ami iszonyúan fájt annak ellenére, hogy haragudtam rá. Suli után Nick elvitt minket egy helyre, amit a próbához bérelt és végre nekiláthattunk. Kellan nem hívott és nem írt egész nap, ami érzékenyen érintett, de nem mutattam. A következő három nap a próbákról szólt. A fiúkat szerelmem nem kicsit osztotta ki, amikor nem mentek be az edzésekre. Mindnyájunkat megszédített a zene. Tudtuk, hogy nagyot fog szólni és alaposan felkeveri majd a kedélyeket. Nick különösen örült neki, hogy végre kitörhet az igazgató kisfia státuszból. Jane és Mandy rengeteg időt töltött velünk aminek Robék nem nagyon örültek, de elfogadták azzal a feltétellel, hogy ők is eljönnek megnézni a fellépésünket. Elérkezett a várva várt nap nekem természetesen éppen ma kellett Kellanbe és Jacobsonba futnom.

-          -Á Emmy! Jöjjön, ide kérem egy kicsit! – hívott oda magukhoz. Kelletlenül odamentem.

-          Gondolom izgatott már a mai este miatt! Mit adnak elő? Valami kedves kis musical részletet? – mosolygott kedvesen a diri mire egy percre megesett rajta a szívem, de csak egy pillanat volt tényleg.

-          -Nem kifejezetten musical igazgató úr, de kedves lesz! – bólogattam jó gyerek módjára.

-          -Remek! Annak pedig különösen örülök, hogy Nicket és a többi fiút is rá tudtad beszélni! – helyeselt én pedig alig bírtam visszatartani a nevetést, amit Jacobson nem vett észre de Kellan sejthetett valamit. Gyorsan elköszöntem tőlük, mert mennem kellett a tánc és ruhapróbánkra. Sikerült dögös ruhákat találnunk meg a keményebb dalokhoz is. A tánc nagyon jól ment nekünk, ami nem csoda hisz kis korunk óta egy tánciskolába jártunk és a kosaras fiúknak is volt érzékük hozzá bár a nagyobb feladat ránk hárult. Fergetes shownak ígérkezett és oltári nagy balhénak. Nyolckor volt a mi jelenésünk, Nick rendezte úgy, hogy mi zárjuk az estet. Semmi és senki nem szakíthatott félbe minket. Hétkor már kisminkelve és egyelőre a dögösen visszafogott ruhánkban feszítettünk a színpad mögött. Amíg átöltözünk a fiúk fognak egy kis magánszámot előadni a hangszereken. Amikor eljött a mi időnk kivonultunk a színpadra és máris hatalmas ováció fogadott. Persze hisz az egész iskola hallott már a kis magánszámunkról csak a tanárok nem. A hangulatot megalapoztuk Fergie, Big girls dont cry című számával majd ezt követte néhány Beyonce szám és Seal, Kiss from the rose című dala majd elszaladtunk átöltözni. Kellanen mintha azt láttam volna, hogy büszke rám, de már magam sem tudtam mit gondoljak. Csak reméltem, hogy a következő dalt nem fogja magára venni. Jacobson tőle nem messze állt és élvezte a zenét bár néha egy-egy dolognál felhúzta a szemöldökét. Hát, még ha meghallja a következő számot. A csajok segítettek felvenni a ruhámat, amiben normálisan tudtam tombolni, de azért vadító volt és erősen kisminkeltük magunkat majd mély levegőt vettünk és intettünk a srácoknak, hogy mehet a zene és a világítás. Jane és Mandy előre kiment nekem meg volt a jel, hogy mikor indulhatok. Mikor ez megtörtént belekezdtünk Lady Gaga Bad romance című dalába, amitől a közönségünk tombolni kezdett majd Jacobson is csak ő kicsit később. Kellan mintha kétségbeesett volna kicsit reméltem, hogy nem érti félre a dolgokat. A diri sehogy sem tudott a közelünkbe férkőzni hála Nicknek, aki külön erre állított rá pár embert. Ahogy vége lett kicsit lenyugodtak az emberek és igazgatónk is bár fenyegetően nézett ránk. Ránéztem Nickre, hogy mehet-e a következő dal, amitől biztos totálisan kibukik az összes tanár. Vigyorogva bólintott mire intettem Billnek és belekezdett a Green Day American idiot című dalába. Nem kíméltem meg őket a káromkodástól, amiből volt egy jó pár darab ebben a számban. Ránéztem Kellan arcára és azt hittem ott is megdöbbenést fogok látni, vagy, hogy elítél, de e helyett vigyorgott Rob és Tom társaságában és buliztak ezerrel, amitől még jobban beindultam. Vadul ráztuk a csajokkal a színpadon és teljes átéléssel énekeltem. Jacobson feje már csaknem lila volt a haragtól, de nem állhattunk le végig kellett vinnünk. Ahogy vége lett a dalnak leszaladtunk a színpadról és azonnal fel is szívódtunk mielőtt még robban a bomba. Bár még órákig tudtam volna énekelni és bulizni jobbnak láttam, ha hazamegyek. Nagyon kíváncsi voltam Kellan véleményére, de Jacobson természetesen azonnal magához hívatta az összes tanárt. Rob és Tom átöleltek úgy gratuláltak a fantasztikus előadáshoz. Tomák kiraktak otthon én pedig fáradtan estem be az ágyba. Kellan nem hívott és smst sem küldött. Másnap reggel enyhe émelygéssel ébredtem és nem mondhatnám, hogy nagyon vártam az elkövetkező órákat. Lezuhanyoztam és kicsinosítottam magam elvégre is, ha az embert lecseszik, valamiért legalább nézzen jól ki. Betipegtem a suliba az elismerő pillantások és a dicsérő szavak kíséretében. Kellan a falnak dőlve állt és valamit írt a füzetébe, amikor meglátott és rögtön mosoly terült el az arcán. Halványan rámosolyogtam majd tovább mentem volna, de ekkor Jacobson állított meg hát békésnek nem nevezhető arckifejezéssel.

-          -Emmy az irodámba, de most azonnal! – mondta közepes hangerővel, de fenyegetően. Belibegtem, a többiek már odabent voltak.

-          -Nem tudom kinek az ötlete volt ez az egész bár sejtéseim vannak! – kezdett bele és tekintetét az enyémbe fúrta. – Néhányan önök közül már elég sok mindent megúsztak, de ezzel átlépték a határt. Nem tudom mi ütött magukba, de a tegnapi viselkedés megengedhetetlen volt! Elárulom, hogy megfordult a fejemben az is, hogy véget vetek az itteni pályafutásuknak, de mivel ez az utolsó évük itt, eltekintettem tőle. Viszont mindnyájan kivétel nélkül igazgatóit kapnak, és ha még egy ilyet mernek tenni lelkiismeret furdalás nélkül kivágom, magukat ezt jegyezzék meg jól! – kiabálta és biztos voltam benne, hogy még az iroda előtt álló Kellan is hallotta és pontosan tudta, hogy Jacobson elsősorban rám céloz. Hamarosan kizavart minket és a csajokkal rögtön a szertár mögé vonultunk. Mandy furcsán zavartnak látszott.

-          -Mi a baj? – ültem mellé és tettem a vállára a kezem mire elsírta magát. Jane riadtan nézett rám, Mandyt még szinte sosem láttuk sírni.

-          -Kisbabám lesz! – motyogta mire mindketten döbbenten meredtünk rá majd átöleltük.

-          -Rob tudja már? – kérdeztem, amikor szóhoz jutottam.

-         - Nem. Nem tudom, hogy mondjam el neki! Segítsetek! –nézett fel könnyes szemmel.

-          -Jó lesz, ha megmutatom úgy, ahogy én Kellannek mondanám? – kérdeztem mire bólintott.

-          -Tegyük, fel leültetem, és úgy közlöm vele a hírt. Nézd Kellan valami nagyon fontos dologról kell beszélnem Veled! –fordultam Jane felé.

-         - Miről van szó kiscicám? – utánozta Kellant, amivel mosolyt csalt Mandy arcára.

-          -Először is tudnod kell, hogy én nem így terveztem, de a sors tartogat váratlan húzásokat! Látod mi ez itt a kezemben?

-          -Egy hőmérő? – mosolygott Jane.

-          -Nem szerelmem ez egy terhességi teszt. Ugyanis kisbabát várok tőled!

-          -Közös baba? Ez fantasztikus! Már a hétvégén elveszlek feleségül és szülsz nekem egy egész kosárcsapatot! – nevetett Jane mire rácsaptam egyet.

-         - Hát örülsz neki? Remélem kisfiú lesz, pont olyan, mint te! –mosolyogtam majd meghajoltunk Mandy felé kinek széles mosoly ült az arcán.

-          -A lényeg, hogy Kellannek meg kell tudnia, hogy kisbabát várok, tőle értitek? –kérdeztem még mindig a szituációban maradva majd felajánlottam,hogy menjünk, el hozzánk és, ott folytassuk a beszélgetést. 

          Ariana