Te lennél a tanárom?

Sziasztok!

Itt is vagyok a következő résszel,remélem már izgatottan vártátok! :-)

Válasz a kommentárokra:

tusi: Nagyon szépen köszönjük! Ezt most főleg Laura mivel az ő része volt :-) Kíváncsiak vagyunk,hogy fog tetszeni a folytatás!

Puszi!

 molnar.zita látod,látod gondolatolvasók vagyunk :-)) Örülünk neki,hogy Ránk találtál,köszönjük szépen és kívánságod máris teljesül itt az új rész :-))

Betsy drága mindkettőnk nevében elmondhatom,hogy imádunk Téged és köszönjük,hogy vagy nekünk. Remélem tudod mire gondolok :-))  Pusszantunk!

Anna bizony így lesz :-) Laura hozza mindig Kellan szemszögét én pedig Emmyért vagyok felelős :-) Hidd el frissítenénk mi akár naponta is de akkor hamar elfogynának az előre megírt részek és mostanában ritkábban tudunk csak írni plusz mellette külön blogja is van mindkettőnknek. Persze nem kizárt,hogy egyszer meglepünk Titeket egy dupla résszel is majd meglátjuk. :-) Puszilunk!

Most pedig következzen az újabb fejezet,kíváncsian várom a véleményeket! :-)

Remek! Mondhatom ez a legrémesebb nap az életemben. Mr. Izomagy a tanárom és látszólag nem kedvel. Oké megígértem Mr. J.- nek, hogy befogom a számat és jól viselkedek, de azért nekem sem kell mindent eltűrnöm. Szöszikém Te még nem tudod, mire vagyok képes! Megbánod a napot is, amikor világra jöttél csak beszélj így velem. A többiek persze kuncogtak azon, ahogy beszólogatott nekem, hát persze a sok talpnyaló. Most meg úgy méreget, mint aki valami nagyon nagy szívatáson töri a fejét. Ha nem lennék úgy berezelve, hogy behívják a szüleimet még tuti bele is rúgok vagy lekeverek egyet arra az öntelt arcára. Azt hiszem, ezt agressziónak nevezik. Elfojtottam egy mosolyt, mert tudtam, hogy azzal a halálos ítéletemet írnám alá. Kiscica édes? Majd ha a kiscica kiereszti a karmait nem lesz ilyen nagy szád. Nick tőlem nem messze állt és gúnyosan mosolygott mire lazán –és persze gondolkodás nélkül- felemeltem a középső ujjamat. Természetesen Izomagynak éppen akkor kellett arra fordulnia. Felszisszentem és gyorsan elkaptam a tekintetem.  Látszólag teljesen lekötötte a figyelmemet a cipőm nézegetése, de csak a hülye nem látta, hogy próbálok láthatatlan lenni. Árnyék vetült rám én pedig mozdulatlanná dermedtem.

-         - Attól, hogy nem mozdulsz, még látom, hogy itt vagy! Nem fogom most Veled húzni az időt, de óra után beszélünk! – hallottam a hangját. – Most pedig ha már ennyire unatkozol, gyere ki hozzám! – szólt és a terem másik végébe sétált.  Összehúzott szemmel néztem rá, ő pedig maga mellé mutatott. Ajaj, ettől tartottam! Vár rám a kötél. Na, nem az akasztás bár ettől még talán az is jobb lenne. Tétován baktattam ki és már éppen elgondolkoztam azon, hogy kicsit kedvesebb leszek, hátha nem kell felmásznom, de rám villantotta azt a mosolyt, amit az imént is és ettől felment bennem a pumpa. Jó hát, ha harc legyen harc! Mondjuk, sokban segítene, ha tudnék kötelet mászni, de nem gond megoldom és majd ráfagy az arcára az az öntelt mosoly.

-          -Mássz! – adta ki a parancsot mire megvetően néztem rá. Igazából sok okom nem volt a nagyképűségre mivel életemben nem másztam kötelet és azt sem tudtam, hogyan kellene nekikezdenem. Legjobb védekezés a támadás alapon felcsimpaszkodtam a kötélre majd „véletlenül” megcsúszott a kezem és leestem egyenesen „szeretett” tanárom lábára. Hallottam, ahogy felszisszen és nagyon nehéz volt megállnom, hogy ne mosolyogjak. Hát igen kellemetlen is az, ha valaki lábába cipősarok fúródik. Mérgesen nézett rám és bármibe lemerem fogadni, hogy legszívesebben lekevert volna egyet. Én ártatlanul bámultam majd sajnálkozva érintettem meg a karját.

-          -Jól van tanár úr? Ne haragudjon, olyan szörnyen ügyetlen tudok lenni! – hajoltam közelebb hozzá majd ördögi vigyort villantottam rá.

-          -Itt meg mi történt? Már megint ezt a kérdést kell feltennem és ismét azt kell látnom, hogy Emmy áll a középpontban. – harsant fel Mr. J. hangja.

-          -Én csak.. –kezdtem bele, de Izomagy megragadta a karom, és mint egy ősember kivonszolt a tornateremből.

-           -Beszélhetnénk kint? – kérdezte mikor elmentünk előtte.

-          -Hogyne Kellan! Egy kis türelmet kérnék! Addig foglalják el magukat! – szólt hátra majd behúzta maga mögött az ajtót.

-          -Ne rángasson már! – próbáltam kihúzni a karomat, de Izomagy nem engedett.

-          -Hallgatlak Kellan! Mi történt? – dörzsölte meg a fejét gondterhelten igazgatónk.

-          -Nem vagyok hajlandó elviselni, ahogy ez a lány viselkedik! Visszabeszél, nem hozta magával a felszerelését és ráadásul majdnem eltörte a lábam! – kelt ki magából. Nem mondom, hamar beadja a kulcsot ettől azért többet néztem ki belőle.  A lehető legártatlanabb angyali kifejezést varázsoltam az arcomra, de Mr. J. –t nem nagyon tudtam már ezzel átvágni.

-          -Emmy azt hittem tegnap megértette amiről beszélgettünk! Mondja, a sírba akar tenni? – nézett rám és komolyan mondom már sajnáltam szegény pasit.

-          -Igazgató úr én nem csináltam semmit! Véletlenül estem le a kötélről a tanár úr lábára. Tudja a gyenge kis kezeim nem tartottak meg, de eszem ágában sem volt bántalmazni Iz.. izé a tanár urat.

-          -Na, ne mondd! Biztos félrenéztem azt a gonosz mosolyt is? – nézett le rám dühösen.

-          -Gonosz mosoly? – biggyesztettem le a számat.

-          -Emmy most mit kezdjek magával? – sóhajtott az igazgató.

-          -Nem csináltam semmit! Jó otthon felejtettem a nagy kapkodásban a ruhám, de igazán nem szándékos volt! Ne haragudjon tanár úr! – néztem rá a szempillámat rebegtetve, mert tudtam, hogy most nagy bajban vagyok.  Hirtelen mintha mosoly suhant volna át az arcán majd újra a komor tanár állt előttem.  Hm, a tanár úr ezzel a cuki kis mosolyával igazán szívdöglesztő volt.

-          -Mit mondasz Kellan? – nézett rá reménykedve Mr. J.

-          -Rendben tekintsük meg nem történtnek! – vonta meg a vállát én pedig kifújtam a levegőt.

-          -Remek! Akkor én most megyek Önök pedig térjenek vissza az órára! Jó munkát! –mondta és elviharzott. Már indultam volna mikor elkapta a karom és maga felé fordított.

-          -Mindketten tudjuk mi történt! Óra után elbeszélgetünk és melegen ajánlom, hogy várj meg kiscica!

-          -Nem félek tőled! – vágtam vissza.

-          -Majd fogsz! A tanárod vagyok és elvárom, hogy magázz! – szólt még utánam. Visszanéztem és inkább nem mondtam ki, ami kikívánkozott csak ingattam a fejem. Az óra további része eseménytelenül telt. Megállapítottam, hogy tanárom feneke igencsak formás és úgy egészében véve egész jó pasi lenne, csak ne lenne ekkora tuskó.  Óra után Amanda és Jane csatlakozott hozzám és kaptam egy alapos fejmosást. Drága lányok mindig annyira féltettek pedig tudok én vigyázni magamra! Izgatottan csacsogtak majd hirtelen elhallgattak. Tanárunk a falnak dőlve állt és minket nézett. Már átöltözött, most farmer és egy fehér ing volt, rajta aminek az ujját feltűrte.

-          -Azt hiszem jobb, ha mi most lelépünk! – adott két puszit Mandy.

-          -Nagyon kérlek Emmy, hogy ne veszélyeztesd a tanár úr testi épségét és a pici szádra tegyél lakatot!- ölelt meg Jane. Vigyorogva néztem utánuk, majd Izomagy felé fordítottam a fejem. Ellökte magát a faltól és hozzám lépett.

-          -Na, hát akkor most szépen elbeszélgetünk kiscicám! – mondta és veszélyesen mosolygott.

-          -Nem tudom, miről kellene beszélnünk de, hallgatom! – válaszoltam nem adva meg neki azt az örömöt. hogy belém köthessen.

-          -Érdekes, hogy nem tudod! Nagyon pimasz vagy és akaratos!

-          -Kösz a bókot! – mosolyogtam. Örömmel láttam, hogy váratlanul éri a válaszom és meghökken.

-          -Na, mi az? Elmondod, amit akarsz vagy feleslegesen húzod az időt? – néztem rá unottan.

-          -Nem viselkedhetsz így az emberekkel tündérke! – nézett rám csúnyán.

-          -Nem mindenkivel vagyok ilyen csak azokkal, akik kiérdemlik. De amúgy is mit nyaggat már ezzel nem illemtanárnak jött, ha jól tudom!

-          -Ne akard, hogy elveszítsem a türelmem, mert nagyon megjárod! – mondta mérgesen.

-          -Hű most, hogy megijedtem! Nem én húztam ki a gyufát, hanem maga! Most megyek, mert tanulnom kell holnapra! – mondtam és felkaptam a táskám. – Ja és legközelebb nyissa, ki jól a szemét mielőtt belép valahova! Baromi kellemes volt szutykos ruhában végigülni az órákat. – szóltam vissza és már ott sem voltam.

Ben az épület előtt várt rám és egy kis szőkével beszélgetett. Nem ismertem így gondoltam félre teszem a flegma énemet és az aranyos hugi leszek.

-          -Ben! Szia! – futottam felé mosolyogva. A lány megfordult és csodálkozva nézte, ahogy a bátyám nyakába ugrok.

-          -Emmy! Beléd meg mi ütött?  - tett le a földre bátyám.

-           -Csak üdvözöltem a legkedvesebb tesómat! Tudod, mától jól viselkedem.

-          -Na, ettől tartottam én! Nem történt ma semmi? – nézett rám kérdőn.

-          -Nem. Minek kellett volna történnie? – néztem rá ártatlanul mire elnevette magát.

-          -Egyébként hagy mutassam be Neked Samanthát. – fordult a szőke felé, aki kedvesen mosolygott.

-          -Szia! Emmy vagyok. – öleltem meg a lányt és abban a percben észrevettem, hogy Izomagy lép ki a suli ajtaján.  Gyorsan elengedtem a meglepett Samet és harciasan megálltam a tanárommal szemben. Kérlek, fogd be a szád és el ne szóld magad a tesóm előtt! – fohászkodtam magamban.

-          -Emmy! Holnap találkozunk! – bólintott majd beszállt az autójába és elhúzott.

-          -Ez meg ki volt? – lépett mellém a bátyám.

-          -Csak az új tesi tanárunk. De ne is beszéljünk róla! Ben kitennél Jane-nél? Anyával megbeszéltem, hogy ma náluk leszünk. 

-          -Persze. Sammel úgyis meg akarunk nézni egy filmet, de előtte akkor, kiteszünk.

-          -Köszi! – nyomtam egy puszit az arcára majd bepattantam hátra.

Jane és Amanda már tűkön ülve vártak rám. Gyorsan átkaptam a felsőt amit a csajok hoztak el tőlünk.  Nem volt kedvünk otthon maradni elmentünk egy pubba és behúzódtunk az egyik sarokasztalhoz.

-          -Mesélj már! –lökdösött Amanda.

-          -Nem történt semmi! Elküldtem a francba és kész!  - vontam meg a vállam.

-          -Emmy lehetnél óvatosabb! Tudom, hogy te vagy a nagy megmondó csaj, de ő egy tanár! – figyelmeztetett Jane.

-          -Nekem nem lett volna semmi bajom vele, ha nem önti rám azt az átkozott shaket!

-          -Naná és hallottad, hogy beszélt vele! – kontrázott rá Mandy.

-          -Csajok tudom, megint én tűnök beszarinak, de ebből még gondod is lehet!

-          -Nem lesz gond. Mr. J, sem tud tenni ellenem semmit. Azt is mióta ígérgeti, hogy behívja a szüleimet. Nem teszek semmi olyat, amit mások ne tennének meg velem. Csak nálam ez így sűrítve jön, értitek?

-          -Tudod, hogy megértünk Téged és kiállunk, melletted történjen bármi! – mosolygott Jane.

-          -Tudom csajok és imádlak Titeket! – emeltem rájuk a poharam. – Viszont nekem most muszáj elmennem még egy italért, mert szomjan halok. Ti alig ittatok, úgyhogy nem kaptok újat!

-          -Oké ne aggódj, megvárunk! – mondta Mandy majd azt kezdte el ecsetelni milyen színűre festesse be a haját Jane.  A pulthoz lépkedtem és kértem egy jeges colát. A pultos srác megpróbált kikezdeni velem flörtöltem vele egy kicsit majd mikor ideadta a colám megajándékoztam egy észbontó Emmys mosollyal és megfordultam. Ilyen gyorsan mosoly még senki arcáról sem hervadt le. Mert bizony egy asztalnál ott ült Izomagy két igencsak jóképűnek nevezhető pasival. A francba! Nem volt kiút csak mellettük mehettem el. Na, jó Emmy most aztán összeszeded magad és észrevétlenül elsurransz mellettük. Úgyis belemerültek a beszélgetésbe. Felpattantam és a poharamat szorosan tartva a kezemben megpróbáltam nesztelenül elhaladni mellettük. Már csak pár lépés hiányzott, amikor az az idióta pultos utánam kiáltott.

-          -Hé, szépségem a visszajárót itt felejtetted!

-          -Emmy? – hallottam meg Izomagy hangját.

Gyorsan előrefésültem a hajam és próbáltam elsietni, de jó szokásához híven megfogta a karom. Oké, ha Te így én is így.

-          -Nahát, tanár úr! – vigyorogtam szélesen.  –Micsoda meglepetés!

-          -Mit keresel itt? – nézett rám szigorúan. A két pasi mellette mosolyogva nézett össze majd felém fordultak és várták a reakciómat.

-          -Csak beültünk ide a csajokkal!

-          -Egy pubba? Ha jól tudom, mindnyájan kiskorúak vagytok! Másrészt állítólag nagyon siettél haza tanulni!  - mondta gúnyosan. Hát ennek aztán van bőr a képén. Nem tetszik a rendes Emmy? Oké haver Te akartad.

-          -Ha jól tudom, nem az iskolában vagyunk így hát semmi köze ahhoz mit csinálok a szabadidőmben! - vágtam vissza neki. A két pasi majdnem elnevette magát.

-          -Kíváncsi vagyok a szüleid mit fognak szólni hozzá! – mondta nyugodt hangon. Jól tudta mit kell mondania ahhoz, hogy elveszítsem a fejem.

-          -Csak próbáljon meg szólni nekik és esküszöm, azt fogja kívánni bárcsak meg se született volna! – vetettem rá egy gyilkos pillantást.

-          -Emmy nyugodj le! Egy ilyen szép lány, mint Te nem kellene,hogy ennyit idegeskedjen! – mosolygott rám az egyik srác.

-          -Így van! Inkább gyere, ülj le és beszélgessünk! – mondta a másik.

-          -Álljatok le a csaj még kiskorú és most azonnal eltűnik innen a barátnőivel együtt! – állt fel Izomagy.

-          -Nem maga fogja megmondani, hogy mit csinálok! – vágtam vissza.

-          -Nem én, hanem a szüleid, akiket máris hívok! –vette elő telefonját.

-          -Nem meri megtenni! – mondtam magabiztosan, de azért a gombóc ott volt a torkomban.

-          -Csak várd ki a végét! – emelte füléhez a telefont.

-          -Jól van a rohadt életbe! Már itt sem vagyunk! – csaptam le a colát elé és odasiettem a lányokhoz.

-          -Pakoljatok! Indulunk!- sürgettem őket.

-          -Most mi van?

-          -Emmy! Mi történt?

-          -Itt van Mr. Izomagy és azzal fenyeget, hogy felhívja a szüleimet, ha nem tűnünk el innen.

-          -A szarházija! – mordult fel Mandy.

-          -Ne is mondd! Ezt még meg fogja keserülni! – mondtam és villámló szemekkel nézegettem az asztaluk felé ahol mindhárman arra vártak, hogy elmegyünk-e. Ezúttal így történt.

Másnap első dolgom volt megnézni, hogy biztosan eltettem-e a tesi cuccom. Betettem a suli szekrényembe és végigszenvedtem az órákat, amiket máskor élvezek. Az utolsó órára szépen átöltöztem és elsőként vonultam be a terembe. Izomagy éppen telefonon beszélt valakivel és csak néha pillantott felém. Végül letette a telefont és a terem másik végéből nézett meredten. Kezeimet széttártam felé és megráztam a fejem.

-          -Mi ez? – kérdezte.

-          -Nem értem a kérdést! – válaszoltam.

-          -Ez a ruha.

-          -A tesi ruhám. Mert? – álltam fel.

-          -Hol a dresszed? – mért végig.

-          -Nekem olyan nincs.

-          -Miért is?

-          -Mert nem akarok úgy kinézni, mint valami óvodás kislány. A tanár úr is melegítőben és atlétában van.

-          -Megint feleselsz! – ingatta a fejét.

-          -Ez nem igaz. –mosolyogtam rá. Nem tehetett semmit, sportosan voltam öltözve. Az óra további részében békén hagyott.

Óra után hármasban maradtunk a csajokkal és ki más lehetett volna a téma, ha nem kedvenc tanárunk.

-          -Mr. Izomagy ma sem volt formában! – mosolyogtam.

-          -Úgy látszik, túljársz az eszén lányom! –vigyorgott Mandy

-          -Nem tudom, mi bajotok van vele szerintem tök helyes- kacsintott Jane.

-          -Hát szerintem biztosan ő sem él mostanában nemi életet és azért ilyen fatökű – nevettem fel.

-          -Emmy ez nagyon csúnya tőled! – szidott meg Jane.

-          -Nézd Jane az igazság nem mindig szép! Sőt legtöbbször csúnya! De most komolyan ez a pasi furcsa nekem. Lehet, hogy homokos?

-          -Jaj, te lány! Egészen biztosan nem az!

-          -Jó hát szerintem sem az, de valami biztos van vele!  Az biztos, hogy nem nagyon élvezheti mostanában a testi örömöket- nevettem majd szélesre tártam az ajtót és megdöbbenve pillantottam meg tanárunkat, akinek az arcára volt írva, hogy mindent hallott.

A   Ariana

 A

Ar