Fokozatosan előre...

Sziasztok!
Bocsánat, hogy ilyen későn hozom, most jutott eszembe...:$
Nem tudtam átnézni, csak felraktam, szóval bocsánat a hibákért előre is...
Köszönjük szépen a komikat és a pipákat is:) (L)


A francba! Ne hiszem el! Hogy a fenébe ihattam le magam ennyire?! Álmodtam, vagy tényleg elmentem Emmyhez az este? Na várjunk csak… ránk nyitotta  bátyja is… Te jó ég, mégis mi ütött belém?  Elmentem hozzá, és megmondtam, hogy szeretem.  Aztán, mikor kicsit elragadott bennünket a hév, akkor… Istenen, szinte most is érzem, ahogyan rajtam mozgott, és… na jó, kicsit elkalandoztam, és ekkor nyitott ránk a bátyja. Arra még emlékszem, hogy meg akartam magyarázni a dolgot, de, hogy utána mi történt?... És, hogy kerültem haza… Jó, most szépen felkelek, aztán lezuhanyozom. Utána jobban megy a gondolkodás.
A zuhany után felfrissülve léptem ki a nappaliba. Csodálkoztam is, hogy milyen vagyok, nem fáj a fejem, nincs hányingerem. Ahogy közelebb mentem a kanapémhoz, mit látok? Rob, és Tom egymás mellett szuszognak, és mindegyik egy párnát szorongat. Úgy néztek ki, mint a kisgyerekek. Majdnem dobtam egy hátast tőlük, de gondoltam, inkább kiszúrok velük. Hoztam két poharat, az egyikbe töltöttem vizet, és közelebb mentem hozzájuk. Pont közéjük helyeztem el a poharakat. Elkezdtem beleönteni lassan a vizet az üres pohárba, aztán vissza. Közben fogtam vissza magam, hogy ne röhögjek hangosan. Emlékszem kis srác koromban ezt megcsinálták velem, nem lehettem több hat évesnél, és ettől a hangtól, azonnal pisilnem kellett. Elkezdtek mocorogni, én meg már alig tudtam visszafogni a nevetésemet.
-Tom, baszki, nem kellett volna ennyit innunk, én asszem be fogok pisilni – nyitogatta Rob a szemeit.
-Picsába, nekem is kell. – pattant fel Tom, és kiütötte a kezemből a poharat, aminek a tartalma egyenesen Rob arcára ömlött, aki szintén felpattant, és elkezdett szitkozódni.
-A kurva életbe Tom, nem tudtad volna elrakni a vizedet, baszd meg!  - támadt rá, égnek meredező hajjal. Én már magamba szakadtam a röhögéstől, mert Rob, még mindig nem vett észre.
-De Rob, nem…
-Menj a francba, baszki, most nézd meg, tiszta víz az arcom… meg a pólóm is! – mutogatta neki.
-De nem én voltam, értsd már meg, Te vad barom! Nem látod, hogy ez a marha már kékül a visszatartott röhögéstől? Idióta! – kiabált vele Tom, és ekkor robbant ki belőlem a röhögés. Ahogy Rob nagyra nyílt értetlen szemekkel rám nézett, kitört belőlem.
-Mi olyan vicces, tanár bácsi? – nézett rám összeszűkült szemekkel. Egy pillanatra elhallgattam, mert összenéztek Tommal, aztán együttes erővel megragadtak, és betuszkoltak az ágyba. Mindketten püfölni kezdtek a párnákkal, sőt, éreztem, hogy néha nem csak a párnával.
-Na, kellett neked a balhé, tanár úr? Látom igen jól sikerült az éjszakád, hogy még szemtelenkedni is van időd!  - püföltek tovább.
-Hagyjatok máár! Fenébe, nem kapok levegőt! – próbáltam megszólalni, amit a számba tuszkolt párna nem igen hagyott.
-Gondoltál volna előbb erre, kisapám! – emelte magasba a párnát Rob. – Régi vicc már ez a „pisiltassuk meg a haverokat” dolog! De most majd megtudod, kivel szórakozz.
-Ja! Igazad van tesó! Ez itt elmegy az éjszaka közepén, aztán olyan rohadt jó kedve van, hogy még szarozik is velünk? Hát ilyen az igazi barát? – álltak meg egy pillanatra, aztán végre levegőhöz jutottam.
-Baszki, srácok! Most ezért kellett elkupálni?! – kérdeztem tőlük számon kérve.
-Békén hagyunk, ha elmondod, mi történt. – nézett rám a bandavezér Rob.
Oké, mondjuk kezdhettétek volna ezzel is. – fontam keresztbe a karjaimat magam előtt.
-Figyelj, Te támadtál ránk a poharaddal, szóval ne magyarázz! – nézett rám Tom.
-Jó, oké, igazatok van. – adtam meg magam.
-Na mesélj már baszki, mert nem tudom, mit csinálok veled! – fenyegetett meg Rob. Mindent szóról szóra elmondtam nekik, mire nem akarták elhinni, amit mondtam.
-Figyelj, végül is, igaza lehet… Emmy hazahozta, a tesójával, ráadásul, és nagyon ki volt bukva, miért itattuk le. Pedig baszki nem is mi adtuk a kezébe a piát, hanem Ő nekünk, na, mindegy. De, mi volt a kínos abban, hogy rátok nyitott a bátyja. Hisz csak beszélgettetek, nem? – néztek rám felhúzott szemöldökkel. Azt a részt nem akartam mondani nekik. Még én is zavarba jöttem, ha ara gondoltam, hogy mozgott rajtam.
-Hát, mert csak! – jött az értelmes válasz.  – De most mennem kell srácok, kezdődik hamarosan az első órám, tudjátok, hogy van ez… - álltam fel, aztán felkaptam a cuccom. Ezek egymásra néztek, és igen furcsán bólogattak. Akkor sem fogom elmondani nekik az tuti. Ez személyes dolog, csak rám tartozik… és Emmyre. – Ja, és kösz, hogy rendet raktatok! Majd zárjatok be! – kiabáltam vissza nekik.

Mikor végre beértem, azonnal megláttam Emmyt a folyosón. Olyan gyönyörű volt az angyalos pulcsijában, hogy azonnal letámadtam volna… Kellan ez egy iskola… Elismerőn végignéztem rajta, közben mosolyogtam. Csodálatos egy nőszemély.
-Jó reggelt tanár úr! –köszöntött mosolyogva.
-Jó reggelt Emmy! – viszonoztam majd kicsit halkabban szólaltam meg. – Ne haragudj a tegnapi miatt! – kicsit tényleg szégyelltem magam, hogy olyan állapotban látott.
-Nem haragszom, mindent elrendeztem! Ben tartja a száját!
-Gondolom, mit képzelhet most rólam! – hajtottam le a fejemet.
-Ben nem olyan. –rázta meg a fejét. – Úgy megcsókolnálak! – jelentett ki mire legszívesebben megragadtam volna, és berántottam volna valahová, hogy az tegyek vele, amit csak akarok. Na ój le kell állnom…
-Tudod, hogy itt nem lehet, de suli után találkozunk jó? – kérdeztem tőle,és reméltem, hogy úgy lesz.
-Hát persze tanár úr! – Hm?! Most mi a baj? Meg akartam már kérdezni tőle, mikor ráköszönt Jacobsonra, aztán leesett, hogy így akart jelezni. Jacobson arra volt kíváncsi, mennyire vagyunk jó kondiban, egy meccshez. Meglepődtem ezen a kérdésén, de egyben örültem is. Mondtam neki, hogy ráfér még a csapatra némi edzés, de mindent összevetve egy kisebb meccsre már most elengedném őket. Örömmel vette ezt tudomásul, és miután vállba veregetett el is ment. A tesi órát a fiúkkal az edzésre fordítottuk, míg a lányoknak bent volt szabad foglalkozásuk. Éppen írtam a naplót, mikor Nick szólalt meg.
-Látjátok ott srácok Emmyt? A nyakamat rá, hogy ebből balhé lesz. Tök úgy állt be, hogy neki akar menni Kate-nek. Erre én is odafordultam, és pont abban a pillanatban láttam meg, hogy Emmy nekiugrott Kate-nek. Pontosabban elkezdte cibálni a haját. Azonnal a földre kerültek, és teljesen egymásba gabalyodtak. Egy pillanatra lefagytam, a srácok viszont már rohantak is arrafelé.
-Tanár úr, szerintem maga is jöhetne, Emmynek maga kell! – mondta Nick sejtelmesen.
-Igen, menjünk gyorsan. – mondtam, és nem tudtam elhinni, miért ment neki Kate-nek. Szinte futottam odáig, és csak még jobban lesokkolt, hogyan rugdossák egymást, és főleg az, hogy Emmynek vérzik a szemöldöke. Ilyen nincs, komolyan nem tudom, milyen ötletei lesznek még.  Szét akartam szedni őket, de erre Kate a hátára fordította, és pofozni kezdte, mire Emmy belekapott a hajába.  Nem érdekelt, mi lesz már, de én ezt nem akartam tovább nézni! Katet lerángatta róla Nick, én meg azonnal hozzá hajoltam.
-Emmy mit művelsz? Jól vagy? –kérdeztem és felsegítettem. A nadrágja szétszakadva, az arcán meg folyt a vér a szemöldökéből.
-Megmagyarázná valaki, hogy mégis mi folyik itt? Ki kezdte ezt az egészet? – üvöltötte Mr. Jacobs aki Katet tartotta lefogva. Hűha, Nick nem bírt vele?
-Én kezdtem és meg volt rá az okom, de azt nem kötöm senki orrára. – válaszolta Emmy. -Csodás, még veszekszik is, ha kell…
-Na, nem kisasszony ilyet most nem játszunk, ez már túlmegy minden határon! –kiabált vele Jacobson, amit nem is csodáltam. De semmiképp sem hagytam volna, hogy bajba kerüljön.
-Timothy! Emmy arca vérzik, és láthatóan fájdalmai vannak, ahogy Katenek is. Először talán nem ártana megvizsgáltatni őket. – javasoltam.
-Rendben vigyük be őket az orvosiba, de aztán számolunk! – fenyegette Mr. J.
-Emmyt nem ártana elvinni a saját orvosához, mert tudod, hogy nemrég engedték ki a kórházból. Én szívesen elviszem, úgysem lesz több órám ma. – erősködtem. Meg hála istennek átvették ma az órákat, hogy tudjak készülni a kosáredzésekre. Jacobson rábólintott, aztán végre elmentek onnan. Azonnal Emmy felé fordultam, és elővettem egy papír zsebkendőt. Mérges voltam rá, de nagyobb volt az aggodalmam.
- Na, halljam cicám mi volt ez? – kérdeztem tőle, közben itattam fel az arcáról a vért.
-Bosszú? Megtorlás? Emlékeztető? –mosolyogott.
-Emmy mondtam, hogy felejtsd el, ami történt! Leráztam őt magamról, nem kellett volna verekedned miattam! Tudod, hogy Téged szeretlek! Most pedig elviszlek, innen valahova ahol nyugodtan ölelgethetlek és csókolgathatlak Te kis párbajhős! –mosolyogtam rá végül.  -Eszeveszettül hiányzott már...
-Mr. Jacobsonnal mi lesz?
-Ne törődj vele! Elmegyünk orvoshoz és aztán elviszlek magamhoz. Megőrülök attól, hogy nem ölelhetlek át! – néztem mélyen a szemébe.
-Ne menjünk orvoshoz! Csak hozzád! – kérte.
-Emmy alig bírsz kiegyenesedni és egyébként is igazolást kell hoznod.
-Jól vagyok, de tényleg nézd! – mondta és kihúzta magát, de láttam rajta, hogy csak nekem akarja mutatni az erős lányt. Nagy rúgást kapott a gyomrába. – Igazolást pedig hozok, de ne kérdezd honnan! –mosolyogott. Ez bőven elég, ahhoz, hogy meggyőzzön.
-Javíthatatlan vagy ugye tudod? – mosolyogtam rá.
-De imádni valóan javíthatatlan ugye? – lépett közelebb hozzám. Erre megint elkezdtek peregni a fejemben jobbnál jobb dolgok, hogy mit csinálnék vele.  Te jó ég, de perverz vagyok!
-Ahogy mondod! – helyeseltem. A kocsihoz mentünk, majd mikor beszálltunk, végig fogtam a kezét. Ettől sokkal közelebb éreztem magamhoz. Hazaérve, azonnal betessékeltem, és örömmel láttam, hogy rend van. Meg kell ezt a srácoknak.
-Jól vagy cicám? – kérdeztem tőle aggódva, mert mintha fájdalom suhant volna át az arcán. Erre bólintott, aztán átöleltem, és csókolni kezdtem. Annyira hiányzott már, hogy talán kicsit túl heves is voltam. Hát Ő sem fogta vissza magát, és szinte falta az ajkaimat. Az ölembe kaptam, és úgy sétáltam el vele a kanapéig.
-Nagy butaságot csináltál kicsim! Ezért ki is csaphatnak! – mondtam neki aggódva.
-Nem fognak ne félj! Lehet, hogy elzárást kapok érte, de ki nem csapnak! – simogatta meg az arcomat.
-Lenne még itt valami, amiről beszélnünk kellene! – fogtam meg a kezét. Muszáj erről beszélnem vele, nekem sincsenek kötélből az idegeim.
-Baj van? – sápadt el.
-Nem, ne ijedj meg! –mosolyogtam. – Csak tudod Emmy, mint nyilván észrevetted elég nagy hatással vagy rám, és ha túl sokszor csinálunk olyasmit, mint tegnap annak könnyen más vége lehet. – magyaráztam és totál zavarba jöttem.
-Mire gondolsz? – kérdezte.
-Tudom, hogy te még nem voltál úgy senkivel és nem szeretnélek letámadni érted? – nyögtem ki végül.
-Oh persze értem! Én sem azért csináltam azt csak úgy jött! –magyarázta. – Akkor ezen túl nem is fogsz hozzám érni? – biggyesztette le a száját. Nem bírtam ki vigyorgás nélkül, aztán megcsókoltam. Gondoltam ezzel mindent elmondok. Átkarolta a nyakamat és megéreztem kutakodó nyelvét a számban. Szorosabban húztam magamhoz, mire felszisszent. Azonnal elengedtem.
-Mi történt? – kérdeztem riadtan.
-Az a pszichopata Kate beletérdelt a gyomromba, de mindjárt jól leszek! – görnyedt össze. Átöleltem és magamhoz húztam.
-Elviszlek orvoshoz. Van egy ismerősöm, aki megvizsgál rendben? Ezzel nem szabad viccelődni! – simogattam.
-Nem akarok orvoshoz menni! – nézett szomorúan rám, akár egy kislány.
-Jó akkor idehívom! Meg kell, hogy nézzen cica! – mondtam majd felálltam és felhívtam Deant. -Egy nagyon régi ismerősöm.  Lebeszéltem vele, hova jöjjön, és, hogy mi a probléma. Miután megvizsgálta kapott igazolást, és megmondta neki, hogy nincs komolyabb baja. Komolyan jobban izgultam a diagnózis miatt, mint Ő. De hála Istennek Dean megnyugtatott.  Megköszöntem, hogy kijött, majd kikísértem.
Itt maradhatok Veled? – kérdezte.
Mindennél jobban szeretném, de mit fognak szólni a szüleid? Azt mondod, a csajoknál alszol? – pusziltam meg a haját.
-A szüleim elutaztak egy hétre. Ben pedig nem fogja bánni. – ölelt át.
-Akkor már hívom is és megbeszélem vele!- Nem lepődött meg annyira Ben, de a lelkemre kötötte, hogy vigyázzak a húgára. Tudtam, hogy érti... Miután biztosítottam, hogy úgy lesz, bekísértem Őt a hálószobába.
-Adok neked egy pólót, amiben aludhatsz jó? –lépetem a szekrényhez.
-Szeretek a pólódban aludni –mosolyogott.
-Azt tudom, de ha kérhetem ezúttal, csak akkor vedd át, ha már nem vagyok a szobában! – mosolyogtam vissza rá.
-Ezúttal így lesz, de legközelebb talán már nem! – célozgatott, mire felhúzott szemöldökkel néztem rá.
-Milyen kis gonosz hárpia vagy! – nevettem fel az arcát látva. Hihetetlen egy nőszemély.– -Nyugodtan fürödj, meg addig elmegyek és hozok valami kaját! – csókoltam meg. Ezután kimentem a sarki kávézóba vettem neki eper shaket, mert tudom, hogy imádja. Továbbá vettem még pár süteményt is. Durván negyed óra alatt végeztem is.
-Hoztam neked eper shaket nem tudom van-e olyan jó, mint a kávézóban volt de… mondtam majd szembefordultam vele elakadt a szavam remélem ez is jó lesz. Kicsit rövid a póló. – mosolyodtam el.
-Ha zavar visszavehetem a ruhám bár elég viharvert állapotban van. Kate majdnem leszaggatta rólam a nadrágot. – ja, igaz…
-Nem fér a fejembe, hogy mertél nekimenni! – mondtam miközben kimentem a konyhába. – Kate jóval nagyobb darab, mint te.
-Mindig megvédem azokat, akik hozzám tartoznak. Ilyenkor nem igazán szoktam mérlegelni. Te pedig nagyon fontos vagy nekem. – motyogott és beleivott a shake-jébe. Nem szóltam semmit, csak közelebb léptem hozzá, és beletúrva a hajba megcsókoltam. Lerakta közbe  az italát, úgy, hogy az ajkaink el sem váltak egymástól. A térde alá nyúltam, hogy bevigyem a hálószobába, majd az ágyra tettem, és melléfeküdtem.  Fölé hajolva kezdtem puszilgatni az arcát, mire átölelte a nyakamat, és lehúzott magához. Lassan csókoltam meg, de éreztem, hogy Ő ezt nagyon nem így csinálná. Fokozatosan mélyítettem el a csókunkat, miközben végigsimítottam a nyakától egészen a combjáig. Percről percre mélyítette el csókunkat miközben kezével végigsimított oldalamon a nyakamtól egészen a combomig. Egyre nehezebben kaptunk levegőt, és láttam rajta, hogy kipirult, de ettől csak még gyönyörűbb volt. Hosszú percekig csókoltam kívánatos ajkait, aztán úgy döntöttem véget vetek ennek, mielőtt komolyabb lenne.
-Itt most meg kell állnunk! - suttogtam neki reszelős hangon. Rohadtul vissza kellett fognom magam, és örültem, hogy bólintott. Ha csak egy kicsit is rámenős, megadom magam neki. Nagyon vágytam rá.
-Kérhetek tőled valamit? – kérdezte csillogó szemekkel.
-Bármit kérhetsz! –mosolyodtam el.
-Levennéd a pólód? – könyökölt fel. Olyan édesen kérte, hogy semmiképp nem mondtam volna nemet neki.
-Levehetem, de miért szeretnéd? – kérdeztem.
-Szeretnék hozzád bújni és jó lenne, ha nem lenne rajtad póló. Persze csak ha nem gond! – mentegetőzött. Vigyorogva bújtam ki a pólómból. Láttam, hogy alig jut szóhoz.
-Nem bújsz ide cicám? – kérdeztem mosolyogva. Erre hozzám bújt, aztán a mellkasomra hajtotta a fejét. Kezét végighúzta a hasamon, mire kicsit megborzongtam. Elég érzékeny az a rész. -Szorosan öleltük egymást, és úgy nyomott el minket az álom. Reggel korábban keltem, gondoltam készítek valami reggelit.  Időközben Mandy jelent meg, aki Emmynek hozott ruhát. Nagyon vigyorgott, és én sem tudtam abbahagyni. Azért megjegyezte, hogy milyen nagy már, hogy a tanára házához jön, és a barátnőjének hoz ruhát. Erre megmondtam neki, hogy inkább ne ezen röhögjön, hanem vegye kezelésbe Robot, mert elég idegbeteg mostanság. Erre meg elpirult. Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan is ment el. Nem sokra rá Emmy jelent meg a konyhában.
-Szép jó reggelt királylány! Gyere, készítettem neked reggelit! –léptem hozzá, és nyomtam egy csókot ajkaira, és átnyújtottam a ruháit, amiért kaptam egy hálás nézést. Egymást átölelve léptünk be a konyhába és miután megreggeliztünk elindultunk a suliba. Egy sarokkal előrébb kitettem, de előtte hosszan megcsókoltam.
-Semmi balhé cica ígérd meg! – kötöttem a lelkére. Megígérte, hogy nem balhézik, bár valami mintha átsuhant volna az arcán. Nem tulajdonítottam ennek azért akkora jelentőséget. Egész nap jól éreztem magam, mert tudtam, hogy van nekem.  Sőt, mikor hallottam, hogy este buli lesz, mert a focicsapat megnyerte a meccset, még jobb hangulatom lett, mert tudtam, hogy ott is együtt lehetünk. Otthon azonnal nekiláttam készülődni. Naná, hogy a fehér pólómat, és a Converse cipőmet vettem fel a farmernadrágomhoz. Belőttem még a hajamat, aztán magamra fújtam egy kis parfümöt, majd vígan indultam a buliba. Amint odaértem megláttam az én kiscicámat, olyan gyönyörű volt, hogy alig bírtam kontrollálni magam. Láttam, hogy elindulna felém, de Kate az útját állta. Nagyon csúnyán néztek egymásra, gondoltam közelebb megyek. Nem lenne jó egy esetleges balhé Emmynek. Kate meg nem érdekel…
-Nem verekedni akarok! Máshogy, békésebb módszerekkel akarok megmérkőzni veled!
-Benne vagyok bármiben feltéve, ha aztán lekopsz a tanárról! – válaszolta Emmy.
-Nagyon helyes! – mondta Kate és felkapaszkodott a színpadra. – Figyelem emberek! Csináljatok egy kis helyet! Van egy elintéznivalónk a porcelánbabával és ti lesztek a bírók! – mondta majd leugrott.
-Mégis mit találtál ki? – nézett rá gyanakodva Emmy.
-A saját fegyveremmel foglak legyőzni kis baba! Táncolni fogunk! – szólalt meg, majd az üres körbe állt. Egyre közelebb értem hozzájuk, és értetlenül néztem Emmyre.
-Jössz baba? Vagy inadba szállt a bátorságod? –mosolygott gúnyosan Kate.  Emmy odament hozzá, és abban a pillanatban elkezdett táncolni Kate. Nem tudom, kire hogyan hatott, de -Kate csak még nagyobbat süllyedt szememben. Mondjuk elég sokan sikítozni, fütyülni kezdtek. -Ha én nekiállok fütyülni, tuti nem azért, mert olyan rohadt jól nyomja… Emmy karba tett kézzel gúnyosan nézte. erre Kate abbahagyta, és mindenféle vacillálás nélkül Emmy a helyére lépett, és elkezdett táncolni. Olyan gyönyörűen, és ízlésesen mozgott, hogy azt hittem, kiszedem onnan, és azonnal magamévá teszem. A kis vékony testét úgy csavarta akár egy kígyó. -De egyáltalán nem úgy, mint Kate. nem volt benne semmi kihívó, egyszerűen csak csábította a szemet. Mert szemet gyönyörködtető volt. Az egészet, egy hatalmas tapsvihart, és füttykoncert zárta. Kate szinte elfutott onnan. Emmy felé indultam, aki pont akkor fordult meg, és belém ütközött. Megfogtam a kezét, és anélkül, hogy bármit is mondtam volna neki elkezdtem magammal húzni a szertárba. Mosolygott mellettem, de nem szólt semmit. A szertárba érve magunkra zártam az ajtót, és a falnak döntve vadul csókolni kezdtem.
-Gyönyörű voltál odakint, kedvesem! Teljesen felhúztál a táncoddal, szóval magadra vess! – suttogtam neki szenvedélyesen, mire szólni akart, de nem hagytam. Számmal betapasztottam az övét, és azonnal bebocsátást kértem nyelvemmel a szájába. nem tudom, mi történt vele, de olyan szorosan tapadt hozzám, és kezdte el tépni a hajam, hogy teljesen elvette az eszem. Óvatosan beleharaptam az ajkaiba, mire belenyögött a számba. Kezemmel lefele indultam a testén, és a fenekéhez érve óvatosan megmarkoltam. Valamit morgott a számba, de nem értettem. Elkezdte lesimogatni rólam a zakómat, közben egy percre sem vált el az ajkaimtól. Kicsit erősebben megszívta az alsó ajkam, mire most rajtam volt a sor, hogy belenyögjek a szájába.
-Te jó ég, de szexi hangod van! – nyögte nekem. Ezt olyan hangsúllyal mondta, hogy úgy éreztem itt és most elégek. Ajkaimmal lefelé haladtam a nyakán, ami óvatosan megszívtam, de úgy, hogy ne látsszon majd. Élvezettel hallgattam nem épp visszafogott sóhajait. Kezem elindult a szoknyája felé, amiért most nagyon hálás voltam neki. Egyre gyorsabban kapkodta a levegőt, mire már elértem a bugyiját. A szegélyénél megálltam, és mélyen a szemébe néztem. Mintha lobogó tüzet láttam volna benne. tudtam, hogy nem fog megállítani, így lassan becsúsztattam az ujjamat. Lehunyta a szemeit, és zihálni kezdett. Teljesen kipirult az arca, és valóban úgy nézett ki, mint egy baba. Lassan mozdítottam meg az ujjamat, mire halk nyögés hagyta el ajkait. Nem bírtam tovább csak nézni, érinteni akartam az ajkaimmal, Odahajoltam hozzá, és úgy kapott utánam, mint fuldokló a vízre.  Szenvedélyesen csókolt, miközben ujjam fáradhatatlanul mozgott rajta. Tudtam, hogy közel jár, mert egyre többször, és egyre hangosabban nyögött. Utoljára erősebben nyomtam neki az ujjamat, mire beleharapott az ajkamba, és csípője enyhén rángott egyet.  Óvatosan kihúztam az ujjamat, és elrendeztem a szoknyáját. Az sem érdekelt, hogy nekem nem jutott ki az gyönyörből. Már az boldogság volt számomra, hogy adhattam neki valamit. Elragadottan néztem égig rajta, és adtam neki egy forró, szerelmes csókot.
-Csodálatos vagy, szerelmem. – suttogtam neki mélyen a szemébe nézve, mire teljesen zavarba jött, és rágcsálni kezdte alsó ajkát. – Mi a baj? – emeltem meg az állát.
-Én… teljesen úgy viselkedtem… mint egy… - kezdte, de félbe szakítottam.
-Ne, kérlek, ki se mondd! Miért viselkedtél volna úgy? Természetes, hogy erre így reagálsz, szerelmem!  - mosolyogtam rá, mire már a tűzrózsák is megjelentek orcáin. Halkan kuncogtam, és újra megcsókoltam.
-Menjünk, kiscicám! – fogtam meg a kezét, de nem mozdult.
-Köszönöm! – mondta kicsit szégyenlősen.
-Jaj, gyere ide! – húztam magamhoz egy újabb csókra.  – Én köszönöm! – suttogtam a fülébe. Ezután kimentünk, és hazaindultunk. Nem akartam már maradni, féltem, hogy megint lesz valami… Láttam Emmyn, hogy Ő sem akar maradni, így nyugodt szívvel vittem magamhoz.
-Cica, a bátyád nem fog szólni, hogy ma is nálam alszol? – kérdeztem félve.
-Nem, édesem, Ben, szerintem most kihasználja, hogy egyedül lehet. – mosolygott.
-Oh, értem. – mosolyogtam én is rá. Mikor hazaértünk, én legszívesebben lefeküdtem volna aludni, de ahogy Emmy elkezdett vetkőzni, hogy Ő bizony fürödni megy, megállt bennem az ütő. -Lassan kezdett megszabadulni a ruháitól, én meg nem akartam butaságot csinálni, kirohantam a konyhába, lehűteni magam. Még a pólómtól is megváltam közben, mert úgy éreztem meggyulladok. Kivettem egy üveg sört, ami jég hideg volt. Miután felbontottam lassan iszogatni kezdtem. Lassan, mert nem akartam megfulladni. Nem hiszem el, hogy ilyen dolgokat vált ki belőlem. Csak egy tizenhét éves lány, és soha eddig senki nem tudott ilyesmit kiváltani belőlem Úgy érzem, ha hozzám ér végem van. Túlságosan nagy hatással van rám, és nem tudom, hogy fogom kibírni addig, míg ténylegesen megkapom Őt. A hűtőnek támaszkodva ittam a sörömet, mikor megéreztem egy meleg testet a hátamnak nyomódni, majd két kezet, ami a mellkasomra csúszik. Megdermedtem. Lassan kezdett simogatni, közben puszilgatta a tarkómat. Mázlim volt, hogy legalább póló volt rajta…
-Ké… kérlek, hagyd abba Emmy. Nem akarok elhamarkodottan cselekedni. – sikerült végre kinyögnöm neki.
-Hmm… mondd azt, hogy nem akarod…  - suttogta a fülembe.
-Emmy… ez nem megy olyan egyszerűen. Te… Te még nem voltál fiúval, és nagyon kell figyelnem majd rád, nem akarom, hogy fájjon, vagy, hogy ne élvezd. – próbáltam neki elmondani, de nem igazán hagyott szóhoz jutni. Szívni kezdte a nyakamat, mire minden ellenállásom porba hullott. Megragadtam a csípőjét, és azonnal a hálóba vittem. Nem érdekelt már semmi. lesz, ami lesz. Ám ebben a pillanatban csengettek.
-Francba! – szitkozódott Emmy.
-Megnézem… megnézem ki az, jó cicám? – néztem ködösen a szemeibe.
-Ne, kérlek, majd elmegy! – nyögte a fülembe. Végigfutott a testemen a jóleső borzongás, és majdnem belegyeztem volna, csak megint csengettek, de most már egyre türelmetlenebbül.
-Ne haragudj, cicám, de meg kell néznem ki az. Lehet, hogy fontos.
-Jó, akkor nézd meg! – nézett csúnyán rám. Mosolyogva nyomta egy csókot a szájára, majd kifele indultam, de az illető nem bírta abbahagyni a csengetést. Ki lehet az? És mit akar?
-Nyitom már! – kiabáltam ki. Ahogy kinyitottam Robbal találtam szembe magam.
-Kellan, itt van Emmy? – kérdezte totál zaklatottan.
itt, igen. Miért? – furcsálltam, hogy a nevemen szólít.
-Baszki, a tesója autóbalesetet szenvedett, és súlyos sérülésekkel kórházba szállították! – darálta teljesen zavartan. Szó szerint sokkot kaptam, és erre a mondatra szerelmem is kijött.
-Mi? – kérdezte halálra vált arccal. – Nem az nem lehet! – kezdte rázni a fejét.  A könnyei azonnal megeredtek, és pedig teljesen kétségbeestem. Nem akarom látni, hogy szenved. Bármit, csak ezt nem!

Laura