Riadt őzike

Sziasztok, megérkeztem Ariana részével, jó olvasást hozzá! :) A kommentárokat köszönjük szépen: Donának, Tusinak és Annának :)









A szertárba sietett velem majd a falnak döntött és szenvedélyesen csókolni kezdett. Teljesen elveszi az eszemet minden alkalommal. Láthatóan a dolog kölcsönös.
-Gyönyörű voltál odakint, kedvesem! Teljesen felhúztál a táncoddal, szóval magadra vess! – suttogta és mikor el szerettem volna magyarázni, hogy miért csináltam ajkával tapasztotta be a számat. Eddig tartott az én visszafogottságom is. Belemarkoltam a hajába és szorosan hozzátapadtam. Amikor megéreztem, hogy beleharap az ajkamba felnyögtem. Kezével végigsimított rajtam majd belemarkolt a fenekembe. El akartam mondani mennyire felizgat ezzel, de nem hagyott szóhoz jutni. Gondoltam lesz, ami lesz, én ezt már abba nem hagyom. Lesimogattam róla a zakóját majd gyengéden megharaptam az ajkát, mire felmordult.
-Te jó ég, de szexi hangod van! – nyögtem. Az egyik gyengém a hangja volt a másik az illata. Elvált az ajkaimtól és nyakamon haladt végig, néha óvatos megszívva azt. Keze vészesen közeledett a szoknyám felé és végigfutott az agyamon, hogy most kellene megállni. Ám ekkor belenézett a szemembe és tudtam, hogy nem fogom megállítani, mert akarom őt. Ujját becsúsztatta a bugyim alá és simogatni kezdett mire zihálni kezdtem és belekapaszkodtam a vállába. Csókolni kezdett és folytatta a kényeztetést addig, amíg már csaknem azt éreztem, hogy az eszemet vesztem. Ekkora valami furcsát érzés járt át, ami annyira jó volt, hogy alig kaptam levegőt.  Hirtelen abbamaradt a simogatás és azt vettem észre, hogy lesimítja a szoknyámat majd csillogó szemekkel néz rám. 
Csodálatos vagy, szerelmem. – suttogta egy pillanatra sem szakadva el a szemeimtől.  Ahogy eljutott a tudatomig, hogy mi is történt az elmúlt percekben rögtön zavarba jöttem és jó szokásomhoz híven elkezdtem rágcsálni a számat.
- Mi a baj? – emelte meg az állam.
-Én… teljesen úgy viselkedtem… mint egy… - dadogtam és nem mertem rá nézni.
-Ne, kérlek, ki se mondd! Miért viselkedtél volna úgy? Természetes, hogy erre így reagálsz, szerelmem!  - mosolygott és megcsókolt. Elpirultam erre halkan felnevetett.
-Menjünk, kiscicám! – fogtam meg a kezem és már indult volna kifelé.
-Köszönöm! – mondtam neki halkan.
-Jaj, gyere ide! – húzott magához és megcsókolt.  
- Én köszönöm! – suttogta a fülembe. Ez az este eddig remekül sikerült. Semmi kedvem nem volt hazamenni szívesebben lettem volna nála.
-Cica, a bátyád nem fog szólni, hogy ma is nálam alszol? – kérdezte.
-Nem, édesem, Ben, szerintem most kihasználja, hogy egyedül lehet. – mosolyogtam rá sokat sejtetően.
-Oh, értem. – vette az adást és elindultunk hozzá. Ahogy hazaértünk gondolkozni kezdtem. -Olyan sokat kaptam tőle ezen az estén talán itt lenne az ideje, hogy viszonozzam. Egy közös fürdőzés talán jó ötlet lenne. Elkezdtem vetkőzni szépen lassan, ahogy a filmekben láttam erre a szerelmem, mint egy gyáva kukac kimenekült a szobából. Oké akkor nem fogunk együtt fürdőzni. Gyorsan lezuhanyoztam majd gondoltam meglepem őt. A hűtőnek dőlve ivott valamit nekem háttal. Mögé osontam és a kezemet mellkasára tettem majd simogatni kezdtem őt. Lábujjhegyre álltam és a tarkóját puszilgattam mire nagy nehezen megszólalt.
-Ké… kérlek, hagyd abba Emmy. Nem akarok elhamarkodottan cselekedni. –elmosolyodtam, mert ez jó jel volt.
-Hmm… mondd azt, hogy nem akarod…  - suttogtam a fülébe.
-Emmy… ez nem megy olyan egyszerűen. Te… Te még nem voltál fiúval, és nagyon kell figyelnem majd rád, nem akarom, hogy fájjon, vagy, hogy ne élvezd. – Szegény igyekezett megmagyarázni nekem, hogy miért nem teheti, de a szertáros akciója annyira feltüzelt, hogy most azonnal kellett nekem. A nyakát kezdtem ingerelni mire megfordult és felkapott, majd a hálóba vitt. -Éppen kezdtünk volna belemelegedni a dolgokba, amikor megszólalt a csengő. 
-Francba! – szidtam azt az átkozott csengőt.
-Megnézem… megnézem ki az, jó cicám? – nézett mélyen a szemembe és láttam, hogy mennyire vágyik rám.
-Ne, kérlek, majd elmegy! – nyögtem a fülébe. Már majdnem beadta a derekát, de az a valaki mintha ráfeküdt volna a csengőre.
-Ne haragudj, cicám, de meg kell néznem ki az. Lehet, hogy fontos.
-Jó, akkor nézd meg! –húztam össze a szemöldököm mire rám mosolygott és adott egy csókot majd kiment. Felálltam és óvatosan az ajtóhoz osontam, hogy megnézzem, ki lehet az
-Kellan, itt van Emmy? – hadarta máris Rob ahogy kinyílt az ajtó.
itt, igen. Miért? – kérdezte szerelmem én pedig közben már nyúltam a nadrágomért, mert gondoltam biztos itt marad.
-Baszki, a tesója autóbalesetet szenvedett, és súlyos sérülésekkel kórházba szállították! – ütötte meg a fülem hirtelen mire azonnal kirobbantam a szobából.
-Mi? – rohantam Robhoz. – Nem az nem lehet! – ráztam a fejem mintha ezzel semmisé tehetném, amit hallottam.  
-Emmy kérlek, nyugodj meg! Most azonnal odamegyünk jó? – ölelt át Kellan de kibontakoztam az ölelésből. Míg én azon igyekeztem, hogy ágyba csábítsam őt a testvérem balesetet szenvedett lehet, hogy meg is hal.
-Induljunk! – rohantam gyorsan magamra kapva a cipőmet. Azonnal autóba ültünk és a kórházba mentünk ahol, mint egy őrült rohangáltam az orvost keresve. Ha nincsenek, ott a fiúk lehet, hogy hatalmas botrányt csapok, de szerencsére mindenben segítettek. Hamarosan már a bátyám szobájának ajtaja előtt álltam. Ledermedtem és nem mertem belépni. Kellan odalépett hozzám.
-Cicám bemehetsz nyugodtan! – biztatott, de nem ölelt meg gondolom rosszul esett neki, hogy visszautasítottam a kedvességét. Megráztam a fejem és patakzottak a könnyeim.
-Miért nem kicsim? – nézett rám aggódva.
-Mi van ha már… - kezdtem bele de sírásba fulladt a mondat. Megfogta a kezem és megszorította.
-Emmy nézz rám! Nincsen semmi baj! Ben erős srác és gondolj csak bele, hogy hagyna itt téged? Ki lesz, aki megvédi a hátsód attól, hogy a szüleid szétrúgják? Hm? –mosolygott mire én is elmosolyodtam és bólintottam. Elengedtem a kezét és lenyomtam a kilincset majd halkan beléptem a szobába. Ben az ágyon feküdt és nagyon sápadt volt. Mindenféle csövek álltak ki belőle és be volt gipszelve a lába. Az orvos azt mondta keletkezett egy vérömleny a hasüregben, amit már eltávolítottak,így nincs veszélyben. A lány könnyebben sérült, de sokkot kapott. Lassan az ágya mellé léptem és leültem a székre. Megfogtam a kezét és simogattam az arcát miközben megállíthatatlanul patakzottak a könnyeim. Nem tudtam megszólalni csak szorongattam a kezét majd az arcomhoz emeltem és úgy simogattam. Nem tudom, hogyan történt, de elaludhattam, mert arra riadtam fel, hogy valaki megszorítja a kezem. -Felnyitottam a szemem és bátyám arcába néztem, aki bágyadtan mosolygott rám.
-Ben! Hogy vagy? – ugrottam fel és adtam neki egy hatalmas puszit.
-Én, jól de te pocsékul nézel ki! – vigyorgott már amennyire tudott. – Olyan az arcod, mint egy pandamacinak! 
-Hát persze mert itt virrasztottam melletted és elkenődött a sminkem- mosolyogtam rá. –Annyira aggódtam -  vált síróssá a hangom mire megsimogatta az arcom.
-Már jól vagyok! Bár a gyógyulás nem lesz rövid se kívül sem pedig belül, de nem lesz gond. -Oké? Ne sírj! –húzott magához.
-Jó. Én mindenben segíteni fogok! Hívjam az orvost? – eszméltem fel.
-Nem. Már volt itt, de olyan mélyen aludtál, hogy észre sem vetted.  Minden rendben lesz! Kellannek el kellett mennie a suliba, de egész éjjel odakint ült a hírekre várva. 
-Egészen elfeledkeztem róla - döbbentem rá.
-Megértette ne aggódj ezen is! Most pedig szeretném, ha hazamennél és lefeküdnél aludni. -Anyáék már itt vannak csak elmentek kávét inni meg hoznak nekem valami újságot, mert megőrülök itt egész nap.
-Bejövök hozzád majd jó? De tényleg nem ártana átöltöznöm. – mondtam és felálltam majd megöleltem őt. – Nagyon szeretlek, ezt ne felejtsd el! – mondtam neki mire megütögette a mellkasát a szíve felett és mosolygott. Integettem majd elmentem megkeresni anyáékat. Miután mindent megbeszéltem velük apa hazavitt majd visszament a kórházba. Beálltam a zuhany alá és sokáig folyattam magamra a vizet. Nem voltam álmos és még csak reggel kilenc volt gondoltam benézek a suliba. Összepakoltam a cuccomat és elindultam. Még javában folytak az órák így az udvaron ténferegtem, amikor a focicsapat kapitánya odajött hozzám.
-Szia, Emmy! Csak nem eltévedtél? – kérdezte kedvesen. Csodálkoztam, mert végülis mi a fenét akarhat tőlem? Ő a suli egyik legjobb pasija, a kapitány, aki után döglenek a csajok, és aki eddig nem is tudta, hogy létezem. 
-Szia Connor! Várok valakit. – mosolyogtam rá. Különben is honnan tudja a nevem.
-Lehet, hogy éppen engem? – ölelte át a vállam. Annyira ledöbbentem, hogy hirtelen nem is reagáltam. 
-Gyere, menjünk innen! Elmehetnénk, moziba mit szólsz? – kérdezte és erre kijózanodtam. -Leráztam a kezét vállamról majd arrébb léptem.
-Ne haragudj, de nekünk ez most nem fog összejönni! 
-Nézd, szépségem valószínűleg nem kell, hogy bemutassam magam neked! Bármelyik csajt megkaphatnám, de én téged választottalak! Nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy visszautasítanak! – tornyosult felém mind a százkilencven centijével. Sikerült annyira felidegesíteni, hogy az agresszív énem ismét felszínre került. 
-Nézd, „Mr. Én vagyok, a focicsapat kapitánya azt a lányt kapom, meg amelyiket csak akarom”! Valószínűleg Te még nem ismersz engem, ha volt bátorságod egy ilyen baromsággal ideállítani. De ajánlom, hogy kopj le rólam, mert a pasim péppé ver! – csúszott ki a számon. Egye fene biztos nem lesz alkalmuk összeakaszkodni. Otthagytam leesett állal és a tornaterem elé sétáltam. Lassan vége kellene, legyen az órájának. Hirtelen valaki mögém osont és befogta a szemem.
-Nick Jacobson esküszöm,hogy letépem a tököd ha te vagy az! – morogtam, hátra mert ő volt az, aki folyton ezzel szórakozott.
-Inkább ne mert még szükségem lehet rá! – hallottam meg a számomra oly kedves hangot. -Megfordultam és majdnem megcsókoltam, de aztán rájöttem, hogy itt talán nem kellene.
-Találkozunk ma? – kérdeztem gyorsan, mert láttam, hogy Mr. J. közeledik.
-Ma kosáredzésem van, de ahogy tudok, elszabadulok! – hadarta majd mosolyogva az igazgatóhoz fordult. Egy ideig beszélgettem velük Benről majd Mr. Jacobson hazaküldött, hogy pihenjem ki magam. Délután bementem a bátyámhoz egy rakás neki való cuccal és vele voltam egészen öt óráig. Gondoltam addigra már csak vége van az edzésnek és Kellan felhív. Este kilenckor már kezdtem nagyon ideges lenni. Minden pillanatban a telefont lestem, de nem csörrent meg. Mérgesen feküdtem le aludni és reggel sem keltem jobb kedvel főleg mikor láttam, hogy nem érkezett smsem és hívásom sem volt. Dühösen érkeztem meg a suliba is és azonnal a szertárhoz mentem, de nem találtam ott senkit.
-Már kint edzenek! – szólalt meg a hátam mögött Mandy. Ő tudott mindenről, mert tegnap nekik panaszkodtam ki magam.
-Fel sem hívott! – csaptam a szertár ajtóra és dühösen ellöktem magam tőle. 
-Gyere Jane kint vár! Most úgysem tudsz tenni semmit! – karolt belém és a szertár mögé húzott. Üdvözöltem Janet majd leültem a szokásos helyemre.
-Na, mesélj! – néztek rám nagy szemekkel. Elmeséltem nekik a buliban történteket majd rátértem a tegnapelőtti éjszakára.
-Majdnem lefeküdtem vele. Ha nem jön Rob akkor tuti meg is teszem.
-Késznek érzed magad? – vigyorgott Mandy.
-Szeretem Kellant és nagyon kívánom. El nem tudjátok képzelni, de a buli óta legszívesebben, rávetném magam és megerőszakolnám, ahányszor csak meglátom.  A legszebb szülinapi ajándék ez lenne! Igen határozottan ezt szeretném. – nevettem. 
-Csak nehogy aztán inadba szálljon a bátorság! – nevetett Jane.
-Ugyan már mitől ijednék meg?  Már alig várom, hogy szépen lassan levetkőztethessem, aztán csókokkal borítsam be mindenhol. – búgtam érzéki hangon, sóhajtozva, amitől alig bírták visszafogni a nevetést.  - Simogatom majd az egész testét, és amikor egyesülünk az olyan lesz, mint a… mint a csillaghullás!- vigyorogtam. 
-Hogy micsoda? Csillaghullás? – fuldokoltak a röhögéstől ezzel elrontva érzékletes bemutatómat.
-Igen, na, olyan lesz, mint a csillaghullás! – bólogattam.
-Miért érzem azt, hogy csak a szád nagy? – kötekedett Jane. Felszegtem az államat mintha megsértődtem volna majd mosolyogni kezdtem és álmodozva könyököltem a térdemre.
-Jó lesz érezni őt. Alig várom már, hogy megérinthessem mindenhol!
-Mindenhol? – lökött meg Mandy. 
-Ne legyél már ilyen perverz!  Emmy nem kell erre válaszolnod! – verte fejbe Jane. – -Tisztára olyan hülye vagy már, mint Rob! – vigyorgott rá, mire ő is kapott egy legyintést majd várakozóan néztek rám. 
-Igen, mindenhol! Ott is. – vigyorogtam.
-Láttál már olyat egyáltalán? – húzta fel a szemöldökét Mandy. A kérdés jogos és a válasz hát igen kicsit talán gáz.
-A tévében egyszer. – vontam meg a vállam.
-Tartsunk neked felvilágosító órát? – kérdezte komolyan Jane.
-Köszönöm, de inkább ne! Nem lesz, gond ebben biztos vagyok! – álltam fel. 
-Már megy is lerendezni! – nevettek én pedig felmutattam a középső ujjamat majd elmentem megkeresni Kellant. A szertárból lépett ki éppen és mosolyogva indult felém mire én megálltam karba tett kézzel és szemöldökömet összehúzva néztem rá. 
-Ne haragudj cicám! Nagyon későn értem haza és már nem akartalak zavarni! – kezdett rögtön mentegetőzni. Helyes legalább tudja, mi bajom van vele.
-Hívhattál volna! – durcáskodtam mire nagyon szépen nézett rám és végül mosolyt csalt az arcomra. – Jól van, nem haragszom, de akkor ma találkozzunk!
-Sajnálom kicsim, de nem tudunk! Nagyon sokat kell edzeni a csapatot, hogy a jövő heti meccsre formában legyenek. – nézett rám félve. Lemondóan sóhajtottam és szomorúan néztem rá.
-Rendben akkor majd találkozunk máskor! De nagyon hiányzol már! – ingattam magam a sarkamon és nem tudtam, hogy kérdezzem, meg ami valójában érdekel.
-Ki vele! – mosolygott rám.
-Honnan veszed, hogy kérdezni akarok valamit? 
-Látom rajtad. Halljam! – kacsintott.
-Azon gondolkoztam nem lehetséges-e, hogy már bánod ezt az egészet. Meg, hogy nem tartasz-e mégis..
-Cica ez most komoly? – nézett rám olyan arccal, amin rajta volt a válasz is. Elmosolyodtam és küldtem neki egy puszit majd bementem órára. Egész nap kattogott az agyam és a nap végére megszületett egy zseniális terv. Majd meglátjuk, hogy tud-e neki ellenállni. Szerencsére Nicknek jó napja volt éppen így tudtam vele pár szót váltani az edzésről és arról, hogy továbbra is tartja a száját. A végén kiderül, hogy egész normális. 


Hazarohantam és gyorsan lezuhanyoztam majd felvettem a miniszoknyám egy inggel, aminek a felső három gombját nem gomboltam be így elég jó belátást lehetett nyerni. Felkaptam a magas sarkú szandálom és szórtam magamra a kedvenc parfümömből. Szerencsére a szüleim nem voltak itthon valószínűleg le is ütöttek volna, ha meglátnak így. Mivel Ben autója majdnem totálkárosra tört így apa megengedte, hogy az ő Jaguárját használjam. Beültem és a sulihoz hajtottam. A fiúk a kosárpályán voltak és Kellan éppen magyarázott nekik valamit nekem háttal. Feltipegtem a lelátóra és meggyőződtem arról, hogy ők is pontosan látnak. Véletlennek tűnő mozdulattal leejtettem a táskám, amiből minden kiszóródott. „Sajnos” le kellett hajolnom és mivel előttem már nem voltak padok így jól láthatóvá vált az egész combom. A csajokkal egy időben sokat gyakoroltuk, hogy álljunk úgy be, hogy az szexi legyen, de ne láthassanak túl sokat. Ezeket most sikeresen alkalmaztam. A szemem sarkából láttam, hogy a fiúk lassan felém fordulnak és lökdösik egymást. Nick éppen dobás közben volt, amikor hozzá is eljutott a hír. Irányt változtatva egyenesen Kellan vállát dobta le a labdával, aki meg is tántorodott a váratlan ütéstől. Valamit mondott neki, de nem hallottam. Szegény drágám ezt azért nem akartam. Viszont így legalább észrevette, hogy a fiúk kicsit máshova figyelnek és felém fordította a fejét. Erre a pillanatra vártam, egyik lábammal feltérdeltem a padra és lejjebb hajoltam, hogy beláthasson a dekoltázsomba is. Az arcát látva majdnem hangosan felnevettem. Magam sem tudom milyen kifejezés ült, rajta de reflexszerűen megnyalta a száját majd beharapta. Kellett pár pillanat, míg észhez tért és rendre utasította a fiúkat.  Mint aki jól végezte dolgát felálltam és az udvar felé indultam, amikor meghallottam, hogy valaki fut utánam. Meg sem kellett fordulnom, hogy tudjam ő az. Elkapta a karom és maga felé fordított. Attól, amit a szemében láttam izgalomba jöttem és nagyot nyeltem. Szó nélkül követtem a szertárba és mosolyogva néztem, ahogy kulcsra zárja az ajtót. 
Azt, hogy ez mi volt megbeszéljük később! – jött közelebb hozzám és majd felfalt a szemeivel. Nem hagytam, hogy hozzámérjen helyette magamhoz húztam és levettem róla a pólóját. Karja és mellkasa csillogott az izzadságtól. Megcsókoltam, nyelvem bejárta száját majd ellöktem magamtól és felültem az asztalra. Megtámaszkodtam a kezemen majd lassan gombolni kezdtem magamon az inget. Már majdnem az utolsónál tartottam, amikor nem bírta tovább és vadul csókolni kezdett. Köré fontam a lábaim és éreztem hozzám nyomódó férfiasságát a nadrágon keresztül. Ettől egy pillanatra zavarba jöttem, de sok időm nem volt ezzel foglalkozni, mert keze már is melleimet masszírozta, amitől elégedetten felmordultam és hátrahajtottam a fejem, hogy nyelvével is kényeztethessen. Már majdnem sikerült megszabadítani a melltartómtól, amikor váratlan kopogtattak az ajtón.
-Kellan odabent vagy? – hallottuk meg Mr. Jacobs hangját.  Ijedten néztem rá és gyorsan magamra kaptam az ingem. 
-Nem! – mondta mire majdnem felröhögtem. – Öööö… igen Timothy egy pillanat! – mondta és az ajtó mögé állított majd kilépett hozzá. Bentről hallgattam miről beszélnek.
-Elnézést csak mostanában zárom az ajtót! Tudod, bárki beléphet, és nem szeretnék ebből problémát! – mentegetőzött aranyosan miközben a probléma, vagyis én bent kuksoltam. Hallottam, ahogy távolodnak erre kiosontam és hazamentem. Otthon aztán volt alkalmam mindent végiggondolni és rájöttem, hogy igencsak vakmerő voltam. Amikor megéreztem őt egy percre megijedtem. De nem lesz a csajoknak igazuk! Nincs mitől tartanom!


A telefonom csörgése szakította meg a gondolatmenetemet. Mosolyogva néztem a kijelzőre. Kellan.
-Szia! Nem buktunk le ugye? –vettem fel.
-Szia, cica! Nem ezúttal szerencsénk volt! – szólt bele a telefonba én pedig majd elolvadtam.
-Akkor jó! Már azt hittem bajba kerültél miattam!
-Ne aggódj miattam! –mosolygott a telefonba. – Viszont királylány nekünk nem ártana elbeszélgetnünk! Ez a mai akciód majdnem kinyírt. Szerencsétlen fiúkkal nem lehetett aztán már kezdeni semmit!
-Sajnálom, nem az volt a célom, hogy az ő figyelmüket felhívjam! De Veled lehetett volna kezdeni valamit, ha nem jön Mr. J. ugye? – kérdeztem, de közben teljesen zavarba jöttem.
-Ha te azt tudnád cicám! – mondta és hallottam, hogy rekedt a hangja. 
-Talán folytathatnánk ezt a beszélgetést személyesen is! – vetettem fel reménykedve. 
-Holnap ígérem, hogy elszabadulok előbb! Találkozhatnánk nálam és vacsizhatnánk együtt! – válaszolta várakozással a hangjában.
-Az nagyon jó lenne! Mikorra menjek?
-Ötre mindenképpen hazaérek! Nem is kell kopognod csak, gyere be nyitva lesz az ajtó! Jó éjszakát kicsim! Nagyon szeretlek! – mondta mire vadul dörömbölni kezdett a szívem. -Elbúcsúztunk majd mély álomba zuhantam.


Alig bírtam kivárni, hogy vége legyen az óráimnak. A tesit is más tartotta, mert Kellan most csak a kosarasokra koncentrált. Szinte nem is láttam egész nap ezért türelmetlenül vártam, hogy végre fél öt legyen és elindulhassak hozzá. Háromszor öltöztem át végül egy könnyű nyári ruha mellett döntöttem, ami szigorúan térdig ért. Ahogy eljött az idő, mint egy őrült menekültem a házból és siettem hozzá. Öt előtt pár perccel már ott voltam és csendben beléptem. Kellant szólítottam, de nem jött válasz. A kocsi kulcsot letettem az asztalra és elindultam megkeresni. Az egyik ajtó mögül hallottam, hogy folyik a víz. Elmosolyodtam. Biztosan borotválkozik- gondoltam majd benyitottam.  Attól, ami ott fogadott majdnem lementem hídba. Megtaláltam Kellant, de nem, úgy ahogy szerette volna. A zuhany alatt állt anyaszült meztelenül és észre sem vette, hogy beléptem. Pár pillanatnyi döbbenet után eldöntöttem, hogy most azonnal lelépek és ez sosem fog kiderülni. Annyira figyeltem arra, hogy ne vegyen észre, hogy megbotlottam a szőnyegben és a fenekemre zuhantam. Ezt már meghallotta és megfordult mire kisebb sokkot kaptam. Hátráltam, mint egy rák majd kitapogattam a falat a szemem egy percre sem véve le róla és felálltam. A szőnyeget azért még megigazítottam, hisz mégiscsak anyáék neveltek nem farkas falka. Talán hozzám szólt, de lehet, hogy nem. Annyira zavarban voltam, hogy ha megkérdezik, a nevem még lehet, azt sem tudnám megmondani. Kiszaladtam a konyhába és tanakodtam, hogy most mit tegyek. Eszembe jutott mit mondtak a lányok a meztelen valóságról és káromkodva vallottam be, hogy igazuk volt. A nagyszájú Emmy megijedt a meztelen férfitesttől! Lehet, hogy Kellan nem is hozza szóba, majd úgy csinálunk mintha meg sem történ volna az egész. Kijön felöltözve, megkérdezi, hogy telt a napom és megcsókol. Úristen, ha megcsókol rögtön eszembe fog jutni mi történt! Na, nem mintha most nem ezen kattognék. Biztos nem fogja megemlíteni végülis ez neki nem olyan nagy dolog.  Zajt hallottam és nagyon lassan megfordultam. Ha lehet még jobban zavarba jöttem. Az ajtóban Kellan állt egy szál törölközővel a derekán. 


Ariana