Megértelek...

Sziasztok!

Bocsánat, hogy csak most hozom, de teljesen kiment a fejemből, kicsit el voltam kapva a héten :S Remélem nem haragszotok annyira :)
A komikat köszönjük szépen:  Timinek, Tusinak, Donának és Annának! ♥





Annyira rossz volt látni, hogy ennyire szenved a bátyja miatt. Megértettem teljes mértékben. Ha lenne testvérem, és ilyesmi történne vele, biztos, hogy én is nagyon magam alatt lennék. Nem maradhattam sokáig, mert mennem kellett dogozni. Emmy szülei mondjuk kicsit furcsállták, mit keresek ott, de azt mondtam, hogy nagyon kedves tanítványom, mind Ben, mind Emmy. Szerencsére elhitték, sőt, még becsültek is emiatt. Nekik mondtam, hogy el kell mennem, mert holnap iskola. Így is fél tizenegyig ott voltam.  Bennek mihamarabbi felépülést kívántam, Emmyit meg üdvözöltettem, majd hazamentem, és megpróbáltam egy kicsit aludni. Ami a jelen helyzetben nem ment ínnyira, mert végig Emmy könnyáztatott arcra lebegett előttem. Eddig el sem tudtam képzelni, hogy ennyire együtt lehet érezni valakivel, hogy ennyire át tudjam érezni a fájdalmát. Piszkosul rossz érzés volt így látnom Őt. Mivel álom nem jött a szememre elmentem lezuhanyozni. A forró víz megtette hatását, így nem sokra rá elnyomott az álom.
Reggel úgy keltem, mint akin átment az úthenger. Fasza, elmegyek, megfürdök hideg vízbe, hátha jobb lesz.
Kicsit, tényleg jobb volt, de mg most sem lehetett az igazinak nevezni. Gyorsan megittam a kávémat, majd elmentem a suliba. A legtöbb órámat arra szántam, hogy kosáredzéseket tartsak, mivel szerettem volna – na meg Jacobson -, hogy erős csapatunk legyen. Jason, és Nick voltak talán a legjobbak, de a többi srác is csak fejlődött. Épp kint voltunk az udvaron, mikor meghallottam a számomra olya sokat jelentő hangot. Kicsit jobban is tudtam fülelni, míg a srácok csinálták a dolgukat. Amitől viszont azonnal bepöccentem, hogy a focicsapatból Connor szinte felfalta a szemeivel, és a vállára tette a kezét.
- Gyere, menjünk innen! Elmehetnénk, moziba mit szólsz? – kérdezte tőle, mire megvilágosodott arcot vágott, és lerázta magáról a kezét.
- Ne haragudj, de nekünk ez most nem fog összejönni! – mondta neki azonnal.
- Nézd, szépségem valószínűleg nem kell, hogy bemutassam magam neked! Bármelyik csajt megkaphatnám, de én téged választottalak! Nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy visszautasítanak! – Mégis mit képzel magáról ez a bájgúnár. Már oda akartam menni, de ekkor Emmy igen csúnyán nézett rá.
- Nézd, „Mr. Én vagyok, a focicsapat kapitánya azt a lányt kapom, meg amelyiket csak akarom”! Valószínűleg Te még nem ismersz engem, ha volt bátorságod egy ilyen baromsággal ideállítani. De ajánlom, hogy kopj le rólam, mert a pasim péppé ver! – ezen kicsit meglepődtem, de eszméletlenül elszálltam magamtól. Az én kiscicám! nagy mosollyal az arcomon fordultam a fiúk felé, mivel a mai órának vége. Lihegve mentek befelé, mikor is megláttam az én cicámat, és mögé osonva a szemére tettem a kezem.
- Nick Jacobson esküszöm, hogy letépem a tököd, ha te vagy az! – morogta, mire majdnem kiszakadt belőlem a nevetés.
- Inkább ne mert még szükségem lehet rá! – válaszoltam neki. Megfordult, mire hozzám akart hajolni. Gondolom, én is hiányozhattam már neki, akárcsak Ő.
- Találkozunk ma? – kérdezte gyorsan, mert észrevette, hogy Mr. J. közeledik.
- Ma kosáredzésem van, de ahogy tudok, elszabadulok! – hadartam majd mosolyogva Jacobsonhoz fordultam. Kicsit beszélgettünk vele Benről, és elmesélte, hogy már sokkal jobban van, aminek nagyon örültem, mert így Ő is boldog. Ez után szóltam a fiúknak, hogy kezdődik az újabb edzés. Azonnal felpattant mindegyik, és mögöttem haladva kiindultunk a pályára. Elég jól mozogtak, bár Sam, David, és Bill technikáján még egy kicsit javítani kell. A többiek egész jól játszottak.  Többször csináltunk olyat, hogy kétfelé bontottuk a csapatot, és egymás ellen játszottak. Büszkén néztem őket. Jó érzés volt látni, hogy nem hiába tanítom őket. Annyira lázba hoztak, hogy én is beálltam közéjük, és este tízig kint voltunk a pályán. Folyt rólunk a víz, és halál fáradtak voltunk. Viszont mindenki arcán ott volt még a hatalmas lelkesedés.
- Gyerekek, ha így folytatjuk, év végén még az állami sulit is kiüthetjük! Gratulálok mindnyájatoknak! – mondtam nekik, teljesen komolyan gondolva.
- Köszönjük tanár úr, de ezt magának köszönhetjük! – mondta Nick.
- Nélkületek nem ment volna. Egyezünk meg abban, hogy ez kétoldalú, és rohadt jól játszotok! – mosolyogtam rájuk, mire helyeselni kezdte, aztán lepacsiztam mindenkivel, és jó éjszakát kívánva hazaindultam. Dög fáradt voltam már, és alig vártam, hogy hazaérjek, lefeküdjek aludni. Épp csak zuhanyozni mentem, mert olyan szagom volt, mint egy oroszlánnak. Te jó ég!! Emmy! Mekkora hülye vagyok, elfelejtettem felhívni. Fenébe, most már nem zavarom, nagyon késő van. Miután ezt végiggondoltam szinte az ágyba estem. Ilyen jót nem mostanában aludtam.
Korán reggel, nagyon fitten ébredtem. Egy gyors készülődés után, na meg a kávém után azonnal, elindultam a suliba. Épp a szertárban voltam, mikor a nyitott ablakon meghallottam Emmy hangját. Aztán Mandyét, és Jane hangját is.
- Majdnem lefeküdtem vele. Ha nem jön Rob akkor tuti meg is teszem. – hmm… cica…
- Késznek érzed magad? – hallottam meg Mandyt.
- Szeretem Kellant és nagyon kívánom. El nem tudjátok képzelni, de a buli óta legszívesebben, rávetném magam és megerőszakolnám, ahányszor csak meglátom.  A legszebb szülinapi ajándék ez lenne! Igen határozottan ezt szeretném. – nevetett, de bennem meg teljesen eluralkodott ez az érzés.  Te jó ég…
- Csak nehogy aztán inadba szálljon a bátorság! – nevetett Jane.
- Ugyan már mitől ijednék meg?  Már alig várom, hogy szépen lassan levetkőztethessem, aztán csókokkal borítsam be mindenhol. – búgta érzéki hangon, sóhajtozva, és pedig teljesen elképzeltem az egészet, és egyáltalán nem volt rám hatástalan a dolog…
-  Simogatom majd az egész testét, és amikor egyesülünk az olyan lesz, mint a… mint a csillaghullás!- mondta. Csillaghullás? Gondoskodni fogok róla, hogy csillaghullás legyen. – nyeltem nagyot.
- Hogy micsoda? Csillaghullás? – nevették ki a lányok, ám én egyáltalán nem tudtam nevetni, csak még jobban elképzeltem a dolgot.
- Igen, na, olyan lesz, mint a csillaghullás! – erősködött szerelmem.
- Miért érzem azt, hogy csak a szád nagy? – kötekedett Jane.
- Jó lesz érezni őt. Alig várom már, hogy megérinthessem mindenhol!- Ha ezt tovább folytatja, nem fogom tudni elrejteni a vágyamat…
- Mindenhol? – kérdezte Mandy.
- Ne legyél már ilyen perverz!  Emmy nem kell erre válaszolnod! – mondta neki Jane. – Tisztára olyan hülye vagy már, mint Rob! – vigyorogtak.
- Igen, mindenhol! Ott is. – válaszolta. Cicám… fergeteges együttlétben lesz részed, azt garantálom!
- Láttál már olyat egyáltalán? – húzta fel a szemöldökét Mandy.
- A tévében egyszer. – mondta Ő.
- Tartsunk neked felvilágosító órát? – kérdezte komolyan Jane.
- Köszönöm, de inkább ne! Nem lesz, gond ebben biztos vagyok! – állt fel.
- Már megy is lerendezni! – nevettek mire mosoly szaladt az arcomra. Pár perccel később megjelent a szertár ajtajában, és karba tett kezekkel, és összehúzott szemekkel nézett rám. Ajaj, csak ne robbanjon a bomba…
- Ne haragudj cicám! Nagyon későn értem haza és már nem akartalak zavarni! – kezdtem azonnal mondani neki, még mielőtt kiveri a balhét.
- Hívhattál volna! – durcáskodott, mire elővettem a legszebb nézésemet. Erre elmosolyodott. – Jól van, nem haragszom, de akkor ma találkozzunk!
- Sajnálom kicsim, de nem tudunk! Nagyon sokat kell edzeni a csapatot, hogy a jövő heti meccsre formában legyenek. – néztem rá félve. Lemondóan sóhajtott és szomorúan nézett rám. Kedvem lett volna megcsókolgatni, hogy ne szomorkodjon. De tényleg nem tudtam elszabadulni.
- Rendben akkor majd találkozunk máskor! De nagyon hiányzol már! – ingatta magát a sarkán, és tudtam, hogy kérdezni szeretne valamit. Ismertem már annyira.
- Ki vele! – mosolygott rám.
- Honnan veszed, hogy kérdezni akarok valamit?
- Látom rajtad. Halljam! – kacsintottam.
- Azon gondolkoztam nem lehetséges-e, hogy már bánod ezt az egészet. Meg, hogy nem tartasz-e mégis… - Istenem, ezt meg honnan vette?
- Cica ez most komoly? – néztem rá felhúzott szemöldökkel, mire elmosolyodott, és miután küldött egy puszit, elment mellettem.
A fiúkkal most is kimentünk a pályára játszani, és ma még talán jobb formában voltak, mint tegnap. Már egy jó ideje ment az edzés, mikor valaki jól vállba dobott. Váratlanul ért, meg is tántorodtam tőle. Megfordultam, és láttam, hogy Nick volt az.
- Elnézést tanár úr, nem figyeltem... Nézzen csak oda! – mondta, mire a lelátó felé mutatott. Emmy volt ott, aki épp lehajolt a táskájáért, és a combja kivillant. A lábát a padra tette, és lejjebb hajolva pont a dekoltázsába láttam. Egészen eluralkodott rajtam a vágy. Megnyaltam a számat, és beharaptam, közben gyönyörködtem benne.
- Azta, haver, de rohadt jól néz ki ez a csaj… - szólalt meg Bill. Ja, majd ha beverem a képed kisapám, nem lesz akkora szád… Teljesen felhúzott ezzel a mondatával. Őt csak én bámulhatom! Mint aki jól végezte a dolgát, fogta magát, aztán elsétált. Na nem, ezt ne ússza meg „büntetlenül.” Arra hivatkozva, hogy be kell írnom a naplót, azonnal utána iramodtam. Nem teheti ezt velem! Felhúz, aztán itt hagy! Épp az ajtóban kaptam el a karját, és magam felé fordítottam.
- Azt, hogy ez mi volt megbeszéljük később! –  majd se szó se beszéd berángattam a szertárba, és magunkra csuktam az ajtót. Szinte faltam a látványát, egyszerűen gyönyörű! Nem sokáig tétovázott, magához húzva azonnal lehúzta a pólómat. Ajkait az enyémeknek nyomta, és nyelve azonnal feltérképezte az egész számat.  Ellökött magától, majd az asztalra ülve gombolni kezdte az ingjét. Annyira szexin csinálta, hogy nem bírta tovább tétlenül nézni, azonnal az ajkara hajoltam, és vadul csókolni kezdtem.  Körém fonta a lábait, így érezhette, mennyire készenlétben állok már. Kezem a mellére csúszott, mire édes sóhaj hagyta el ajkait. Hátrahajtotta a fejét, így elértem a nyakát, amit nyelvemmel kényeztettem.  Már majdnem megszabadítottam a melltartójától, mikor váratlanul kopogtak az ajtón.
-  Kellan odabent vagy? – hallottuk meg Jacobson hangját.  Ijedten nézett rám és gyorsan magára kapta az ingét. Én még nem igazán tértem magamhoz ezért is történhetett meg, hogy hülyeséget válaszoltam.
- Nem! – mondtam, aztán gyorsan átgondoltam. – Öööö… igen Timothy egy pillanat! – javítottam ki magam, aztán Emmyt az ajtó mögé bújtatva kinyitottam az ajtót.
- Elnézést csak mostanában zárom az ajtót! Tudod, bárki beléphet, és nem szeretnék ebből problémát! – mentegetőztem, majd kijjebb tessékelve elindultam vele az udvarra, hogy Emmy ki tudjon szökni. Nem érdekelte más, csak az, hogy mennyire erős a csapat. Öregem… mintha nem számolnék be erről mindig neki… Miután elszabadultam visszamentem a fiúkhoz, de semmire nem mentem velük, mert mind csak Emmyről beszéltek. Már nagyon idegesített, de mégsem mondhattam azt, hogy „Ő az én csajom, pofa be!” Így végighallgattam őket, aztán nyolcra befejeztem az edzést. Azonnal felhívtam Emmyt, mert nem akartam, hogy nehezteljen rám. Meg amúgy is hiányzott már a hangja.
-Szia! Nem buktunk le ugye? –vette fel azonnal, mire majdnem kiszakadt belőlem a nevetés. Ennyire aggódott?
- Szia, cica! Nem ezúttal szerencsénk volt! – szóltam bele a telefonba.
- Akkor jó! Már azt hittem bajba kerültél miattam!
- Ne aggódj miattam! –mosolyogtam a telefonba. – Viszont királylány nekünk nem ártana elbeszélgetnünk! Ez a mai akciód majdnem kinyírt. Szerencsétlen fiúkkal nem lehetett aztán már kezdeni semmit!
- Sajnálom, nem az volt a célom, hogy az ő figyelmüket felhívjam! De Veled lehetett volna kezdeni valamit, ha nem jön Mr. J. ugye? – kérdezte… elég csak említenie, és azonnal felizgat.
- Ha te azt tudnád cicám! – mondtam neki, és magam is meglepődtem, milyen rekedt vagyok.
- Talán folytathatnánk ezt a beszélgetést személyesen is! – vetette fel reménykedve.
- Holnap ígérem, hogy elszabadulok előbb! Találkozhatnánk nálam és vacsizhatnánk együtt! – válaszoltam várakozással a hangomban.
- Az nagyon jó lenne! Mikorra menjek?
- Ötre mindenképpen hazaérek! Nem is kell kopognod csak, gyere be nyitva lesz az ajtó! Jó éjszakát kicsim! Nagyon szeretlek! – mondtam neki, majd miután elbúcsúztunk letettem a telefont. Alig vártam már a holnapot, hogy végre vele legyek.
Másnap megint kezdődött az edzés, és csak azt sajnáltam, hogy Emmyéknek sem én tartottam az órát, a kosár miatt. Alig vártam már, hogy elszabaduljak, és tekintve, hogy már két napja estig edzünk, meg tudtam beszélni Jacobsonnal, hogy előbb hazamehessek.
Otthon azonnal nekiláttam összeütni valami finom vacsit. Mivel nem igazán erősségem a főzés, így a spagetti mellett döntöttem. Fél óra alatt végeztem is vele, majd megterítettem, és vártam Emmyt. Míg meg nem jött elmentem zuhanyozni, hogy felfrissült legyek, mire ideér. Nagyban fürödtem, mikor egyszer csak megláttam Emmyt a fürdőben, aki kimeresztett szemekkel nézett rám, és hátrálva megbotlott a szőnyegben. Teljesen zavarba jött, a meztelen testem látványától. Nagy nehezen feltápászkodott, aztán miután megigazította a szőnyeget, kiszaladt. Hírtelen nem tudtam szóhoz jutni, lefagytam. Na nem mintha zavart volna, hogy látott, csak neki ez sok(k) lehetett. Megértem, hisz nem volt még fiúval, és ahogy mondta, csak tv-ben látott ilyet. Gyorsan leöblítettem magam, és magamra csavarva a törülközőt, kimentem hozzá. A konyhában rá is akadtam. Annyira zavart volt, hogy elmosolyogtam magam. Közelebb mentem hozzá, mire a tűzrózsák is megjelentek gyönyörű arcán.
- Ne haragudj, én… én nem… nem akartam - dadogott.
- Kiscicám, nem történt semmi baj. Ha minden jól alakul nem most először látsz majd meztelenül. – suttogtam neki, mire még pirosabb lett. – Kicsim, kérlek ne légy zavarban, én sem vagyok. – mondtam neki. Megfogtam a kezét, majd az egyik székre ültetve leguggoltam hozzá. – Nézd, az égvilágon semmit nem akarok rád erőltetni. Igaz tudom, neked már konkrét elképzeléseid vannak, hogy hogyan, mit fogsz csinálni. – mosolyogtam rá féloldalasan, mire felnyögött.
- Jaj, hallottad mikor a csajokkal beszéltem igaz? – kérdezte tiszta vörös arccal. nem bírtam ki, és nyomtam egy csókot a szájára.
- Igen, egyetlenem, hallottam. De tudom azt, hogy egészen más beszélni róla, és megtenni. Ne aggódj, ha eljön az idő… - gondoltam itt a születésnapjára, mert nagyon meg fogom tervezni. – akkor mindent megteszek, hogy tökéletes legyen! – néztem mélyen a szemébe, miközben ajkain már súrolták egymást.
- Köszönöm! – suttogta, majd végre úgy igazán Istenesen megcsókolhattam. Kezdett megint komolyabb mederbe terelődni a dolog, így eltávolodtam tőle, mire színpadiasan felsóhajtott.
- Felöltözöm, és itt is vagyok! – mondtam neki, majd nyomtam egy csókot a szájára, és beszaladtam a szobámba. Felkaptam egy pólót, és egy rövidnadrágot, aztán mentem is ki hozzá. Az asztalnál ült, gondolom most vette csak észre, a vacsorát.
- Itt is vagyok királylány! – mosolyogtam rá, majd vele szemben helyet foglaltam.
- Gyors voltál! – mondta Ő is mosolyogva.
- Siettem hozzád! – simogattam meg az arcát. – Merítek neked! Nem tudom, milyen lett, nem igazán vagyok otthon a konyhában – mondtam neki szégyenlősen.  – Azért jó étvágyat!
- Neked is, édesem! - elragadottan mosolygott, majd miután merítettem neki, bátran tekerte a villájára az első falatot.
- Hmm, ez nagyon finom! – mondta elismerőn.
- Köszönöm! – jöttem zavarba, amin jót mosolygott. Mindig zavarba jövök, ha dicsérnek.
- Hogy telt a napod? – kérdezte közben.
- Hát kicsit elfáradtam, de elég jól. Viszont ne beszéljünk a munkáról. Kicsim, ha jól tudom, holnap születésnapod van. Mit szeretnél csinálni? – kérdeztem tőle. Kicsit zavarba jött, nem is kellett gondolkodnom rajta, hogy miért.
- Hát, szeretném megünnepelni a barátokkal, és persze veled, ha ez lehetséges. – mondta bátortalanul.
- Ez csak természetes szerelmem. – csókoltam meg mellé ülve. – Ezen kívül, esetleg valami kívánság? – kérdeztem.
- Csak azt szeretném, ha velem lennél ott, és együtt ünnepelnénk. – mondta.
- Rendben cicám! – simogattam meg, majd miután leszedtem az asztalt, nekiláttam mosogatni. Persze Emmy azonnal odajött hozzám, miszerint ezt nézni is rossz. Nem akartam átadni neki, mégis csak ő a vendég, de csúnyán nézett rám, így nem veszekedtem, de legalább a törölgetésben segítettem.
Mosogatás után leültünk a kanapéra, és rengeteget csókolóztunk, közben persze beszélgettünk a suliról, és nem akartam, de a kosár is szóba került. Nem szeretek beszélni róla, mert nem akarom, hogy azt higgye, nekem fontosabb a kosár, ahogy Gina mondta neki. Egész jó megvoltunk, este nyolc körül kértem ki.
- Na, cicám, aztán óvatosan vezetni! – húztam magamhoz a derekánál fogva.
- Vigyázok! – hajolt hozzám egy forró csókra. – Köszönöm a vacsorát, és a szép estét.
- Én köszönöm, hogy itt voltál! – Húztam még szorosabban magamhoz, majd újra megcsókoltam. Nem volt rest viszonozni, sőt bele is harapott az ajkamba. – Te nem cica vagy, édesem, hanem egy vadmacska! – néztem szenvedélyesen a szemébe.
- Talán… baj? – búgta nekem.
- Baj?... Na beszállás a kocsiba, és tünés, különben nem tudom, mit csinálok veled! – Motyogtam az ajkainak, mire kuncogni kezdett.
- Jó éjt, szerelemem!
- Jó éjt, cicám! – mondtam neki, majd kocsiba szállt, és integetve elhajtott. Azonnal berohantam, és felhívtam Mandyt.
- Mandy szűkségem van a segítségedre!
- Miben segíthetek tanár úr? – kérdezte azonnal.
- Holnap lesz Emmy születésnapja, és van egy meglepetésem számára. – hadartam neki.
- Micsoda? Csak nem… elmondta magának, mit akar? – kérdezte hüledezve.
- Elegyen elég, hogy hallottalak titeket! De igen erről lenne szó.
- Nézze, én a védekezésbe is segítek! Egy csomó védekezési módszer van!  - kezdte azonnal. Majdnem elnevettem magam.
- Tudom, de nem ehhez kellene segítséged. Gyertyára, és rózsákra lenne szűkségem!
- Oké, amiben csak tudok, segítek! – villanyozódott fel azonnal. – Jaj, ez olyan romantikus… - szinte láttam, ahogy ábrándozva néz.
- Hidd el Rob is ki fog tenni magáért – mosolyogtam a telefonba. – Akkor holnap találkozunk suli után, rendben? – kérdeztem
- persze, tanár úr! – mondta azonnal
- Akkor jó éjt, és köszönöm!
- Nincs mit, jó éjt! – búcsúzott, majd letette. Ezután lezuhanyoztam, és boldogan, mégis izgatottan feküdtem le, és vártam a holnapot.

 Laura