Félreértések sorozata

Sziasztok!

Meghoztam az új részt, és egyben kisebb lezárás is következik, ugyanis ez a utolsó előre megírt rész. Ponotsan nem tudom, mikor jön a következő rész, ugyanis eléggé káosz az életünk mostanság. Igyekszünk hozni a részt :)

Ehhez pedig nagyon jó olvasást, és köszönjük szépen a komikat! (L)

Nagyon örültem annak, hogy Nessa itt van nálam újra, és főleg, hogy most Emmyvel együtt babusgathatjuk. Mondjuk nem kicsit akadt ki az EKG-m mikor Nessa jött ezzel a gyerekvállalás dologgal. Nem mondom, hogy nem szeretnék majd egyszer gyereket, és természetesen Emmyvel tudnám csak elképzelni, de nem most. Nagyon nem jönne jól most egy baba, tekintve, hogy Emmy is tanul még, én pedig tanítok, és nem tettem még olyan, hú de nagy jövedelemre szert. De, minek is gondolkozom ilyeneken? Hisz nem várunk babát. Mondjuk marha jó volt erről beszélni, mikor Rob is éppen attól tart, hogy Mandy terhes. Megpróbáltuk még Tommal önteni belé a lelket, ami valljuk be Robnál majdhogynem lehetetlen… Végül lógó orral távozott, hiába próbáltunk lelket verni belé.  Miután kikísértem őket, befelé indultam, és a hátsó szobából hangokat hallottam. Közelebb settenkedtem, hogy mindent tisztán halljak…

-          Emmy! Te és Kellan bácsi boldogan fogtok élni, amíg meg nem haltok? – hallottam meg Nessa hangját.

-          Nagyon remélem kicsim! – válaszolt az én kis cicám… igen, édesem én is remélem.

-          Sokat szoktatok csókolózni?- folytatta Nessa.

-          Nem annyit, mint szeretném- mondta Emmy, mire majdnem kitört belőlem a nevetés…hmm, ez ellen tennem kell valamit... – De szoktunk persze. A szerelmesek csókolóznak. – bővítette ki.

-          Láttad már meztelenül? – juj, na, erre kíváncsi vagyok, mit mondd... Nessa, Nessa…

-          Mi lenne, ha mondanék neked egy szép mesét? – gyönyörű hárítás.

-          Jó – na akkor el tudta terelni a figyelmét. – De előbb mondd el, hogy láttad-e már Kellan bácsit meztelenül! – vagy mégsem? Nem akartam, hogy továbbra is kínos témákba menjen bele Nessa, ezzel is zavarba hozva Emmyt, ezért beléptem.

-          Hogy van az én két gyönyörű királylányom? – guggoltam eléjük le.

-          Emmy nem akarja megmondani, hogy látott-e már meztelenül Kellan bácsi! – durcizott Nessa, mire elkezdtem csikizni a pociját. Hangosan kacagott, öröm volt hallgatni.

-          Ugye itt alszol velem? – ölelte át Emmyt.

-          Picur nekem haza kell mennem! Tudod nem itt lakok. - simogatta meg haját.

-          Akkor Ti nem is szoktatok szerelmeskedni? – kiáltott fel Nessa, mire Emmy elpirult, és segélykérőn nézett rám.

-          Nessa mi lenne, ha megkérnénk Emmyt, hogy ma maradjon itt velünk? – kérdeztem tőle. De nagyon reméltem, hogy Emmy is belegyezik.

-          Maradj, itt kérlek! – ölelte át Emmy nyakát, akin látszott, hogy nem fog már ellentmondani neki.

-          Jó itt maradok! – egyezett bele.

-          Alszunk együtt? Na, kérlek, aludjunk együtt mindhárman! – ugrált az ágyon és felváltva ránk.

-          Részemről nincs akadály! –bólintott rá Emmy.

-          Nekem meg szavam se lehet, mert a nők leszavaztak! –sóhajtottam fel, mint akinek nincs ínyére ez az egész, de belül igenis nagyon örültem ennek a női elnyomásnak. Ezután felkapta Nessát, és velük együtt elindultam a szobámba. A megágyazás után mindnyájan az ágyba feküdtünk, és Nessa azonnal rám nézett.

-           Kellan bácsi mondj nekünk mesét! – parancsolta.

-          Miért nem kéred meg Emmyt, hogy énekeljen neked? Nagyon szép hangja van, és szerintem biztos énekel neked valamelyik meséből, ha megkéred! – hárítottam vigyorogva.

-          Tényleg? Melyiket fogod énekelni? – csillant fel azonnal a szeme, mire Emmy csúnyán nézett rám. Kicsit azért elgondolkodott, majd megszólalt.

-          A Szépség és a Szörnyeteg megfelel a hölgynek? – ült le mellé.

-          Imádom! – tapsikolt Nessa, mire szerelmem kérdőn nézett rám.

-          Mi az cicám?  - kérdeztem, és elvettem a cd-t.

-          Te is meg akarod hallgatni? – kérdezte, mikor beraktam a lemezt a lejátszóba.

-          Még jó!- vigyorogtam és ledőltem Nessa mellé.  Amint a zene elindult mindketten vártuk már, mikor kezdi el, hisz én személy szerint imádtam a hangját. A szőke herceges résznél rám nézett, amitől  - dacára, hogy érett férfi vagyok – megdobbant a szívem… Ahogy befejezte a dalt Nessa azonnal letámadta.

-           Emmy neked Kellan bácsi a szőke herceged! – mondta majd abban a pillanatban el is aludt. Emmy csodálattal nézte az alvó gyereket, és akarva-akaratlanul is eljátszottam a gondolattal, hogy a sajátunkat is így nézné. Intettem neki, hogy menjünk ki,mire óvatosan felállt, és követett a nappaliba. Eddig bírtam magammal, magamhoz rántottam, és szenvedélyesen kezdtem csókolni.

-          A gyerek a másik szobában alszik! –mondta levegő után kapkodva.

-          Kimondtad a kulcsszót, alszik! –simítottam végig a combján. – Gondolom nem így tervezted az éjszakát, őrjítően szexi vagy ebben a ruhában! Teljesen beindítasz! – csókolgattam a nyakát. – Egyébként meg azt hallottam kevesled a csókokat! Hogy is van ez akkor cicám?- adtam neki egy csókot, majd a szekrénynek támaszkodva néztem Őt. Az egész testén végignéztem, és teljesen eluralkodott rajtam a vágy. Amint tekintetünk találkozott, láttam, hogy ezzel Ő sincs másképp.

-           Nagyon rossz vagy! – ütött a mellkasomra, mire magamhoz húztam, és formás fenekére csúsztattam a kezem.

-          Én vagyok, a Te szőke herceged ezt ne feledd! A hercegek pedig sosem gonoszak! – kaptam újra az ajkai után. Kezdte eszemet venni a vágy.

-          Viszont elképesztően jól tudnak csókolni! – nyögte a számba. Épp elkezdtem volna vetkőztetni, mikor megjelent Nessa az ajtóban.

-          Szerelmeskedni fogtok? - vigyorgott az ajtónak támaszkodva, mire Emmy lekapta magáról a bolerót.

-          A bácsikád segített levenni a felsőmet, mert egyedül nem ment! –lépett Nessához.

-          Gyerek vagyok nem hülye! – forgatta a szemét majd Emmy ölébe mászott. – Menjünk aludni! – hajtotta a fejét a vállára, mire Emmy bocsánatkérőn nézett rám. Nem haragudtam, csak mondjuk jöhetett volna később. Jesszus, miket beszélek… Közénk fektette a kislányt, magunk közé fektette, és halkan dúdolva ringatta álomba. Annyira idillikus volt a hangulat, mintha egy család lennénk. Emmy észrevette, mennyire elgondolkodtam, mire megsimogatta az arcomat, és elmosolyogtunk magunkat. Boldogan ért utol minket az álom…

Reggel kicsit korábban keltem, mert szerettem volna kedveskedni Nekik egy kis reggelivel. Tényleg kezdett olyan érzésem lenni, mintha egy család lennénk, főleg, mikor Emmy nekiállt összekészíteni Nessát. Ő ma Robbal lesz, mindkettejük nagy örömére. Míg Ő reggelizett Emmy félrehívott.

-          Elvinném Nessát vásárolni suli után! – mondta, mire pár másodperc alatt végigpörgettem magamban az elmúlt időszak eseményeit…

-          Jól van, vidd csak, de nagyon vigyázzatok magatokra! – pusziltam homlokon, mire összeráncolt homlokkal meredt rám.

-          Ezzel azt akarod mondani, hogy vigyázzak rá és ne csináljak semmi őrültséget ugye? – bökött a mellkasomra.

-          Nem ezzel azt akarom mondani, hogy vigyázzatok magatokra! Nem kell mindig mást képzelni a dolgok mögé cica! – csókoltam meg, hogy eloszlassam kételyeit… meg az enyémeket is, de nála nem járhattam túl sok sikerrel…

-          Rendben! Akkor suli után felveszem Robnál és tartunk, egy csajos délutánt aztán hazahozom! – mondtam majd gyors csókot nyomtam az ajkára és indultam volna, de megfogta a kezem.

-          Itt alszol ma is? – nézett rám csábítóan.

-          Igen és nem bánnám, ha nem csak aludnánk! – kacsintottam majd felkapta a táskáját, és elindult az iskolába. Már alig vártam, hogy végre kettesben legyünk, és Azt tehessek vele, amit csak akarok!... Akarom mondani, nem, amit akarok, hisz Nessa is itt van, és azért nem lehet akármit… Inkább úgy döntöttem felhívom Robot, hogy akkor jöjjön Nessáért, addig is elterelődnek a gondolataim.

-          Szevasz Kellan! – szólt bele, de közel sem akkora lelkesedéssel, mint szokott.

-          Gáz van, Rob? – kérdeztem azonnal.

-          Nem, semmi, csak a szokásos. Menjek Nessáért? – kérdezte.

-          Igen, ezért hívtalak, de, ha esetleg rosszul érzed magad, vagy nincs kedved, akkor megértem.

-          Nem, dehogy, Nessa eltereli a gondolataimat.

-          Hát jó, akkor várlak!...És köszönöm! – mondtam, majd miután egy „nincs mit”-tel elbúcsúztunk egymástól letettem, és Nessa azonnal hozzám fordult.

-          Kellan bácsi, most jön ide Rob? – kérdezte elpirulva.

-          Igen, kicsim, nem sokára itt lesz, és elvisz magához. Vele leszel ma egész nap, amíg meg nem jövünk Emmyvel az iskolából. – simogattam az arcát.

-          Jujj, de jó lesz! Akkor elviszem a sminkcuccaimat is magammal! – lelkendezett, majd se szó, se beszéd berohant a szobájába. Rob igen nagy hatással van rá… Amíg Nessa készülődött, Rob is betoppant, és egy kézfogás után le is vágódott a kanapéra.

-          Igen szarul festesz, hallod-e? – néztem rá furcsán.

-          Alig alszom… - mondta rekedten.

-          De nem is tudjátok pontosan, hogy terhes-e, akkor mi a baj? – néztem kérdőn rá.

-          Hát pont ez! Hogy nem tudom biztosra! – temette kezeibe az arcát.

-          Fel a fejjel, tesó. menjetek el egy vizsgálatra, aztán legalább tisztán láttok.

-          Igen, az lesz. – mondta, majd Nessa ugrott elő a semmiből egyenesen Rob ölébe.

-          Hát itt vagy Rob bácsi? Annyira hiányoztál, az illatod, az arcod, a szemeid… - puszilgatta. Jézusom, tényleg féltenem kellene, ha csak tizenöt évvel öregebb lenne…

-          Drágaságom, Te is nagyon hiányoztál nekem! Főleg, hogy az ölemben tartsalak, és össze-vissza pusziljalak, életem! – puszilta Ő is Nessát. Mindenesetre, ha Mandy terhes, akkor tuti, jó apa lesz.

-          Akkor menjünk, barna, kócos hercegem! – túrt bele Rob hajába.

-          Ahogy akarod, tündérem! – mosolygott ez a félnótás. Úgy beszélték meg a „randit”, hogy teljesen kihagytak belőle…

-          Hát, akkor jó szórakozást! – köszörültem meg a torkom, és a vigyoráradat után, fogták magukat, és leléptek. Gyorsan nekiláttam a készülődésnek, és elindultam a suliba.  Az iskolában természetesen megint elkapott az ideg, mert a fiúk minduntalan Emmyt bámulták, és majd kicsorgott a nyáluk. Persze próbáltam palástolni, és azt hiszem sikeresen, mert Emmy nem igazán vett észre, mert neki is szóvá tettem, hogy a fiúk nem tudnak koncentrálni az edzésre.  Alig vártam, hogy végre hazaérjünk, és kettesben lehessünk, távol mindentől, és mindenkitől…

Mikor vége lett a mai napomnak, fitten indultam haza, mert tudtam, hogy szerelmem már ott fog várni… Amint beléptem az ajtón, azonnal megláttam Nessát, akit mosolyogva üdvözöltem, majd, amit megakadt a tekintetem Emmyn, azonnal beindult a fantáziám. Valami fényes dologgal volt bekenve a szája, ami hihetetlenül perverz dolgokat váltott ki belőlem…

-          Kicsim, menj kezet mosni… - motyogtam Nessának, aki azonnal megindult a mosdó felé. Én szerelmemhez siettem, és magamhoz szorítottam.

-          Nem tudom, mi van a szádon, de annyira kívánatos vagy, hogy alig bírom visszafogni magam! – húztam közelebb magamhoz a fenekénél fogva.

-          Nessa hamarosan itt van, és nem lenne jó, ha megint félreérthető helyzetben találna ránk! –nyögte ki alig, és már épp meg akartam ízlelni, mi van a száján, mikor csengettek. Fenébe… Nessa rohant is ajtót nyitni, én pedig utána.

-          Nessa mondtam, hogy ne nyisd ki csak úgy az ajtót! Mi van, ha a mumus áll az ajtóban? Akkor aztán lenne sikítozás ugye? – szidtam meg játékosan, mire nagy szemekkel nézett rám.

-          Kellan bácsi a mumus nem létezik! De akkor sikítanék, ha a texasi láncfűrészes állna az ajtóban! – mondta elgondolkozva majd kitárta az ajtót. Emmy halkan kuncogott, mire megrovón néztem rá. A vendégeink nem mások voltak, mint Tom, és Jane, akik felajánlották, hogy elviszik Nessát magukkal fagyizni, persze, ha ez minket nem zavar. Hogy zavar-e? Titeket az Isten küldött tesó! Én természetesen nem utasítottam vissza ezt a lehetőséget, szerettem volna már egy kicsit kettesben lenni a szerelmemmel. Amint bezárult az ajtó, azonnal csókolni kezdtem Őt, és a hálószoba felé mentem vele. Mire beértünk, alig maradt rajtunk ép ruha, de ezt most a legkevésbé sem bántam. A hálószobában azonnal az ágyra lökött, és fölém hajolva végigcsókolta az egész testemet. Erősen fogtam vissza magam, hogy ne fordítsam magam alá, és ne tegyek vele azt, amit csak akarok. A hasamnál járt már, mikor a szemeimbe nézett, mintegy megerősítést várva. Te jó ég, mit akar tenni? Nem, nem hagyhatom…

-          Cicám, nem hinném, hogy ez jó ötlet… - suttogtam neki, de, mint aki meg sem hallotta kezét lüktető férfiasságomra csúsztatta. Nem bírtam nem hangot adni tetszésemnek, és erősen szorítottam ökölbe a kezeimet. Néhány másodperc múlva megéreztem nyelvét is, amitől teljes extázisba kerültem. Ha nem tudnám, hogy nem azt mondanám, hogy elég gyakorlott már ebben, annyira jól csinálta… Egyre gyorsabban hajszolt a gyönyör felé, és éreztem, hogy már nincs sok hátra… Mikor azonban szinte teljesen az ajkai közé engedett, nem tudtam már visszafogni magam, és átadtam magam a gyönyörnek. Csillogó szemekkel nézett rám, és talán még sosem volt ennyire gyönyörű. Finom csókot lehelt az ajkaimra, majd magam alá fordítottam, hogy viszonozzam előbbi kedvességét. Végigcsókoltam gyönyörű kebleit, amiken hosszan elidőztem, és élvezettel hallgattam szerelmem nyögéseit. A hajamba markolva húzott közelebb magához, amin elmosolyodtam, annyira hevesen csinálta. Kis vadmacska… Finoman megszívtam őket, mire nyögve követelte, hogy erősebben. Hát rajtam ne múljon… Miután végeztem a melleivel, lejjebb indultam a testén, és végignyaltam a hasát egészen a köldökéig. Éreztem, hogy kirázza a hideg, és mikor óvatos puszit leheltem legérzékenyebb pontjára hangosan nyögött fel. Nyelvemmel is feltérképeztem a területet, és mint első alkalommal, most is megbolondított az íze. Átkulcsoltam a kezeimet a combjai körül, és közelebb húztam magamhoz, hogy intenzívebben kóstolhassam. Kezeit a hajamba vezette, és szinte tépte az élvezettől. Mélyen fúrtam belé a nyelvemet, és az ujjammal továbbra is izgattam a kis pontocskáját, majd, mikor megszívtam sikítva adta át magát a gyönyörnek. Az egész teste rázkódott a kezem alatt, és élvezettel figyeltem arcát, amin tisztán kivehető volt a gyönyör minden apró jele. Fokozni akartam ezt még, és fölé hajolva finoman belé hatoltam. Kéjesen felnyögött, amit nem tudtam kiállni mosolygás nélkül, aztán az ölembe húzva átkarolta a nyakam, így még mélyebben merültem el benne. A fülemet harapdálta, miközben egyre gyorsabban hajszoltuk a gyönyört.  Körmeit végighúzta a hátamon, és éreztem, a ritmikus összehúzódást a férfiasságom körül. Lihegve adta át magát ma már másodszor a gyönyörnek, ahova pár másodperc után én is követtem. Nem mozdultunk, csak egymásba forrva fújtuk ki magunkat. A hajába túrtam, mire a vállamra hajtotta a fejét.

-          Milyen heves vadmacska vagy! Ennek most úgy érzem nyoma is marad! – nevettem fel, mire a nyakamra hajolt, és szívogatni kezdte. Istenem, ha nem állítom le, akkor idő előtt betoppannak Nessáék, az meg senkinek nem lenne jó… Magam alá fordítottam, és kénytelen voltam leállítani.

-           Órákig eljátszadoznék veled babám de Nessa mindjárt hazaér! – mondtam, mire durcás képet vágott, amin hangosan felnevettem.

-          Babám? Már te is kezded? – kapott fel egy párnát, amivel fejbe vágott, mire próbáltam megregulázni magam.

-          Igen, mert olyan, vagy mint egy gyönyörű porcelánbaba! – húztam magamhoz, majd az ajkaira hajoltam, és miután nyomtam rájuk egy csókot, magamra húztam az alsómat.  Kimentem, és hagytam, hogy rendbe szedje magát, főleg azért, mert féltem attól, hogy nem tudom majd visszafogni magam, és újra az ágyamba rángatom.  A konyhába indultam, hogy igyak valamit, mikor megláttam mennyi étel van az asztalon. A szám is tátva maradt, az ínycsiklandozó ételektől.

-          Anyukád tanított meg rá. Ne tudom, hogy van-e olyan finom, mint az övé, de mi szívünk-lelkünk beleadtuk. – ölelt át hátulról Emmy, és a mellkasomat simogatta. Nem tudtam szavakba önteni az érzéseimet, ezért hozzá léptem és szorosan magamhoz öleltem. Úgy éreztem, ezzel mindent elmondok. Hogy mennyire fontos nekem, hogy mennyire örülök, hogy van nekem, és, hogy szeretem.

-          Szeretlek! – mondtam ki hangosan is az érzelmeimet, mire Ő is szorosabban ölelt magához.

-          Kellan bácsi! Emmy! Három gombóc fagyit ettem és Tom vett nekem szívecskés gumicukrot is! –száguldott be Nessa.

-          Ez igen! Gondolom Emmytől is kaptál pár dolgot. – mosolyogtam rá, majd a kezét megragadva behúztam a szobába. elég régen beszélgettünk már Nessával, és kíváncsi voltam az élménybeszámolójára. – Na kicsim, mesélj, milyen napod volt ma? – vettem az ölembe.

-          Hű, Kellan bácsi, egyszerűen fantasztikus! Képzeld, kifestettem Rob bácsit, aztán elmondtam neki, hogy szerelmes vagyok belé, és megcsókoltam, mire azt mondta, ha megnövök, feleségül vesz. Aztán kisminkeltem, de azt nem hagyta, hogy kifessem a szemét, és megcsináljam a haját. Ezért még számolok vele, de aztán értem jött Emmy, és elmentünk vásárolni, és képzeld olyan vicces formájú bogyója volt, hogy na. Mikor bevette, a kedve is jobb lett tőle. – fejezte be az élménybeszámolót, én pedig teljesen lefagytam.

-          Milyen bogyó volt nála, kicsim? – kérdeztem feszülten. Az nem lehet, hogy megint…

-          Olyan vicces formájú. – mondta nagyra nyílt szemekkel. Letettem az ágyba, majd nagy robajjal indultam kifelé, és úgy éreztem, majd’ felrobbanok. A gyerek előtt drogozik, ráadásul megígérte, hogy többet nem nyúl ilyenekhez?!

-          Te most velem jössz! – szorítottam meg a kezét, és értetlen arcot vágott. A fürdőbe siettem vele, majd magunkra zártam az ajtót. Nem akartam elhinni, hogy tényleg megtette. Háttal álltam neki, mire megérintette a vállamat.

-          Elmondod mi a baj? – kérdezte, én pedig dühösen fordultam felé.

-          Az égvilágon semmi baj nincs csak az, hogy felelőtlen vagy és megint olyan dolgokat csinálsz, amiket nem kellene! – sziszegtem.

-          Mit tettem Kellan? Szerettem volna egy kicsit kényeztetni Nessát! Ebből csinálsz ekkora ügyet? – nézett még értetlenebbül rám.

-          Ne próbálj terelni, tudod jól, hogy nem erről van szó! Lehetnél kicsit körültekintőbb Emmy! Tudod, a gyerekek mindent elmondanak. Csak azt nem értem, hogy tehetted ezt megint!

-          De mit tettem? –fakadt ki idegesen. – Áruld el, mert tényleg nem tudom mi lehetett ekkora hatalmas hiba, amiért most így beszélsz velem!

-          Megint drogoztál ráadásul nyilvánosan és a gyerek előtt! – lépetem hozzá villámló szemekkel ő pedig szóhoz sem jutott a döbbenettől.

-          Képes vagy ezt gondolni rólam? Egyetlen botlás miatt most már örök életemben azt fogod nézni, hogy mikor gyújtok, rá egy füves cigire vagy mikor szerzek egy kis kokaint? Egyszer egyetlen egyszer tettem ezt meg, mert azt hittem elveszítelek és nem tudtam máshogy feldolgozni. De nem vagyok függő Kellan! Pláne nem tennék ilyen őrültséget, amikor egy gyerek van rám bízva. Nagyon szeretlek Téged, de nem vagyok hajlandó elviselni, hogy rágalmazz! – mondta, majd félrelökött, és kisétált az ajtón. Pár pillanatig ott álltam, és mérlegeltem, amit mondott. Megint úgy vádaskodtam, hogy nem jártam utána a dolgoknak. A fenébe is, hogy lehetek ekkora barom?! Megint mindent elcsesztem, és teljesen igaza lesz, ha nem akar megbocsátani. A picsába is!

Rob

A fenébe, most mi a kurva életet csináljak?! Nem hiszem el, hogy a kurva életbe, lehettem ilyen felelőtlen! Ha terhes, én felakasztom magam!  Egyáltalán nem érett még egy kisbabához! Én sem! Nem tudok megkomolyodni, a fenébe is! Én agglegény életet éltem egészen idáig, és nem vagyok hozzászokva a hűséghez. Na, nem mintha megcsaltam volna Mandyt, mert mindennél jobban szeretem. Akkor meg mi a faszt idegeskedek én itt?!  Szeretem, nem? Ő is engem, akkor nem lehet semmi baj! Elő is kaptam a telefonomat, hogy felhívjam Őt.

-          Szia, kicsi bestiám, hogy vagy? – szóltam bele azonnal.

-          Kis tigrisem, végre felhívsz! Teljesen kétségbe vagyok esve, és már azt hittem, nem is érdekellek. – mondta sírós hangon.

-          Hogy gondolhatsz erre, kicsikém? Tudom, hogy egy fasz vagyok, de csak az van, hogy be vagyok szarva. – mondtam neki, és tényleg úgy is éreztem magam.

-          Attól még felhívhattál volna! – sírta el magát.

-          Életem, ne csináld ezt, kérj, amit akarsz, csak ne sírj! Kicsi bestiám, könyörgöm! – váltam kétségbeesetté.

-          Bármit? – kérdezte azonnal.

-          Amit csak akarsz, egyetlenem! – bólogattam, aztán totál hülyének éreztem magam, mert nem látja.

-          Jó, akkor eljössz, ma a Ki mit tud?-ra, és hozol nekem egy jó nagy tál epret, meg mogyorós csokit! – szipogott a telefonba. Jót mosolyogtam rajta.

-          Ott leszek, és várni foglak, az eperrel, és a csokival, bestiám!  - bizonygattam.

-          Rendben, akkor most megfürdök, aztán elkészülök, és ott találkozunk. – mondta már vidámabban.

-          Megbeszéltük, életem, akkor készülődj csak, és légy szép csinos! – mosolyogtam.

-          Miért, amúgy nem vagyok az?! – háborodott fel.

-          Dehogynem, életem, nem úgy értettem, csak…

-          Jól van, nem kell magyarázkodnod! – sírta el megint magát. Oh, a kurva életbe, de hülye vagyok!

-          Kincsem, kérlek, hidd el, hogy nem úgy értettem, hisz mindig gyönyörű, és csinos vagy! A legszebb nő, akivel valaha is találkoztam, kicsi bestiám, kérlek, higgy nekem! – könyörögtem.

-          Oké, hiszek neked! Légy jó, kis tigrisem! – nevetett, majd lerakta a telefont. Hát ez fasza, jól átbaszott. Ilyen nőszemélyt… tényleg egy bestia. Az én bestiám. Mosolyogva álltam neki a készülődésnek, de előtte kimentem csokit, meg epret venni. Lehet, hogy tejszínhabot is veszek hozzá…

Kellan

Egész nap próbáltam elérni, de nem vette fel a teleont. Sms-eket is küldtem, de arra sem válaszolt. Nem baszhattam el ennyire! Még készülődés közben is zaklattam, de semmi. Egy idő után feladtam, mert el kellett készülnöm. Ma Ki mit tud? lesz, szóval megjelenés kötelező. Mivel tudom, hogy Ő is ott lesz, tekintve, hogy fellép, alig vártam már, hogy lássam, és bocsánatot kérjek.

Mikor odaértem, már meg volt alapozva a hangulat, és mikor megláttam Emmyt és a lányokat a színpadon, elárasztott a büszkeség. Emmy gyönyörű hangja belengte az egész helyiséget, és éreztem, hogy végigfut a hátamon a hideg. Élvezett figyeltem Őt, majd Seal számával búcsúztak… legalább is azt hittem, de nem, csak átöltöztek, és felcsendült Lady Gaga Bad Romance című száma. Jacobsonra néztem, aki megütközve bámulta Őket, és nem kicsit ijedtem meg, hogy balhé lesz. Folyamatosan vörösödött Jacobs feje, de mikor felcsendült az American Idiot a Green Daytől… normális esetben – úgy értem, mint tanár – kiborultam volna, de mivel egyik kedvenc számom volt, és magasról tettem rá, hogy tanár vagyok, ezerrel tomboltam rajta én is. Később vettem észre Robékat is, akik ugyancsak bekapcsolódtak a táncoló tömeghez. Mikor Emmy rám nézett láthatta, hogy nem haragszom, sőt! Aztán csak még nagyobb erőbedobással énekeltek. A végén azonnal lerohantak a színpadról, és én is menni akartam, de Jacobson az irodájába hívta az összes tanárt. Felháborodottan közölte, hogy neki itt és most van elege Emmy Rossumból, és csatlósaiból. Ez a szám csak még jobban betett neki, és mindnyájuknak igazgatói figyelmeztetést akar adni. Az egészet szinte nekem mondta, de most mit várt, hogy Emmy ellen beszéljek? Ő is tudja, mi a helyzet. Nem értettem egyet azzal, hogy igazgatóit ad nekik, de nem szólhattam ebbe bele… Ezután hazamentem, majd miután lezuhanyoztam lefeküdtem aludni.

Reggel az iskolában már alig vártam, hogy láthassam Emmyt. Épp a naplót írtam be, mikor megláttam Őt, és azonnal rámosolyogtam.  Mint mindig most is gyönyörű volt, és ilyenkor érzem magam a legnagyobb mázlistának, hogy Ő az enyém… halványan mosolygott vissza rám, majd meghallottam Jacobson hangját.

-          Emmy az irodámba, de most azonnal! – mondta közepes hangerővel, de fenyegetően. Na, ez nem lesz baráti beszélgetés, az biztos… Féltem, hogy rosszabbat is kaphat, ha nem tudja majd kontrollálni magát… Addig bementem a szertárba rendet rakni, majd jó húsz perc után kimentem az udvarra kicsit levegőzni. Épp a szertár felé mászkáltam, mikor meghallottam Emmy hangját.

-          Nézd Kellan valami nagyon fontos dologról kell beszélnem Veled! –fordult Jane felé. Tisztán láttam mindent a fal mögül.

-          Miről van szó kiscicám? – utánzott Jane, amin majdnem elnevettem magam.

-          Először is tudnod kell, hogy én nem így terveztem, de a sors tartogat váratlan húzásokat! Látod mi ez itt a kezemben?

-          Egy hőmérő? – mosolygott Jane.

-          Nem szerelmem ez egy terhességi teszt. Ugyanis kisbabát várok tőled!

-          Közös baba? Ez fantasztikus! Már a hétvégén elveszlek feleségül és szülsz nekem egy egész kosárcsapatot! – nevetett Jane, bennem meg megállt az ütő.

-          Hát örülsz neki? Remélem kisfiú lesz, pont olyan, mint te! –mosolyogtak, én pedig nem jutottam szóhoz. Kisbaba? Hőmérő?

-          A lényeg, hogy Kellannek meg kell tudnia, hogy kisbabát várok, tőle értitek? –kérdezte Emmy, majd, hozzájuk indultak. Jézusom, apa leszek! Most mit csináljak te jó ég!! És még Rob aggódott, hogy kisbabájuk születik. Istenem, Emmy még nagyon fiatal, és én sem vagyok kész erre. neki ez miért ilyen természetes? Hát nem látja, hogy ez most semmiképp sem jó? A falnak támaszkodva csúsztam a földre, és a hajamba túrva gondoltam át a helyzetet. Mi lesz most, Istenem? Mit tegyek? Felhívom Robékat, és elmegyünk inni, azt teszem! Tárcsáztam is Robot, aki azonnal felvette.

-          Baj van? – kérdezte azonnal.

-          Honnan tudod? – kérdeztem azonnal.

-          Ilyenkor nem szoktál hívni csak azért! – mondta erőtlenül. Fasza, ő is maga alatt van.

-          Menjünk el a Heavenbe, ott mindent elmondok! – mondtam neki, majd egyezettük az időpontot, és leraktuk.

Otthon lepakoltam, aztán el is indultam. Ott találkoztunk, és Tom is ott volt már.

-          Szevasztok! – kezeltem le velük, és Rob azonnal kérte is a két üveg Jack Daniel’ s-t, és ugyancsak két üveg Jim Beam whiskyt.

-          Na, mi van? – kérdezte Tom.

-          Emmy terhes. – nyögtem ki nagy nehezen.

-          Na baszd meg! Nem igaz, hogy mind apák lesztek! – nézett hitetlenkedve ránk Tom.

-          Honnan veszed ezt? – kérdezte Rob.

-          Ma mondta Mandynek, és Janenek. Mit csináljak? – kérdeztem kétségbeesetten.

-          Hát ja! Ez a nagy kérdés… Mandy még nem tudja biztosra, de érzem, hogy jönni fog a baba.  – túrt bele a hajába Rob, és felhajtotta a pohara tartalmát. – Nekem nem lenne szívem elvetetni, ha tényleg babánk lesz. De a tudat is rémisztő, hogy egyáltalán a kezembe vegyem. – mondta, és teljesen igaza volt. Magunk elé meredve csak ittunk, és ittunk, mikor megláttam a csajokat belépni az ajtón. Gyönyörűek voltak, fájdalmasan gyönyörűek. hírtelen azt láttam csak meg, hogy pár pasi odamegy hozzájuk, és az egyik épp Emmyt taperolja. Teljesen elborult az agyam, és odarohanva, hatalmasat húztam be a srácnak.

-          Dögölj meg rohadék, ha még egyszer hozzányúlsz, széttrancsírozlak! – ordítottam. A lányok rémülten néztek rám, és minden szem ránk szegeződött.

-          Na, gyere csak izomagyú! – mondta a magas köpcös pasas. Ő is eléggé ki volt gyúrva. Nem is vettem észre, de már gyomorszájon vágott, amitől hánynom kellett, de nem adtam fel. Újra behúztam neki, és a földre került. A mellkasára ültem, és csak püföltem össze-vissza az arcát. A kezem már véres volt, de nem érdekelt. Hírtelen fordított rajtunk, aztán Ő kezdett el ütni, és éreztem, hogy felszakad a szemöldököm, és vérzik a szám. Egyszer csak valaki lerántotta rólam, majd nagy kiabálást hallottam.

-          Azonnal takarodjanak innen! – kiabált ránk a biztonsági őr. – ne kelljen még egyszer mondanom! – nézett fenyegetőn rám, mert gyilkos szemekkel méregettem az előttem álló fazont. Nagyokat fújtatva indultam kifelé a hátsó kijáraton, mikor észrevettem, hogy Emmy követ.

-          Kellan, mi a baj? – állított meg az udvaron.  Nem tudtam válaszolni, csak elsírtam magam, akár egy kislány, és szorosan magamhoz öleltem.

-          Nem, nem hagyhattam, hogy bántson, szerelmem, hisz most vagy a legérzékenyebb! – simogattam Őt görcsösen, mire kezei közé fogta az arcom.

-          Miről beszélsz, szívem? – nézett a szemembe.

-          Én mindenben segítek neked, és melletted állok! De miért nem mondtad? Miért kihallgatnom kellett? – szorítottam magamhoz, és idegesen néztem rá.

-          Kellan, mi a fenéről beszélsz? – kérdezte értetlenül.

-          Arról, hogy babát várunk! Mikor akartad elmondani? – kérdeztem kétségbeesetten. Nagyra nyílt szemekkel nézett rám, majd hangosan kezdett nevetni. Mi a kurva élet olyan vicces ezen?

-          Mégis, mi van veled?! Ennyire nem fogod fel, hogy gyereket várunk?! Tudod hogy menyi felelősséggel jár egy baba?! – kérdeztem teljesen kikelve magamból.

-          Édesem, nem vagyok terhes! – kacagott tovább.

-          Mi? De hát…

-          Mandy vár babát, én csak eljátszottam, hogy adnám elő neked! Gyógyszert szedek, drágám! – mosolygott. Na neee, tényleg egy marha vagyok!

-          Akkor mi nem is…

-          Nem, édesem, nem várunk babát. – csókolt meg, majd fintorogva nézett rám. – Miért kell mindig felszámolnod az összes alkoholkészletet, mikor nem jön össze valami? – kérdezte az orrát ráncolva.

-          Mert ilyen tökfej vagyok! – hajtottam le a fejemet.

-          Szeretlek, te kis tökfej! – csókolt meg újra, amit készséggel viszonoztam.

-          Én is szeretlek! És bocsáss meg, amiért megvádoltalak, hogy drogozol.

-          Semmi baj, édesem, te már csak ilyen őrült vagy! – nevetett. – De kérlek bízz bennem egy kicsit jobban! – nyomott egy puszit a számra, majd hazaindultunk.

Rob

-          Mandy, kicsim jól vagy? – kérdeztem tőle, mert eléggé a történések hatása alatt volt.

-          Persze, elmegyünk sétálni? – kérdezte, és láttam rajta, hogy ideges. Na, ez semmi jót nem ígér.

-          Menjünk! – fogtam meg a kezét, majd kiindultam vele. A közeli park felé vezetett, és végig csendes volt. Mikor odaértünk leült a padra.

-          Rob mondanom kell valamit… - kezdte, és nagyot nyelt. Nem nézett rám a földet kémlelte. Leültem mellé, és kezeimbe vettem az övéit, hogy mondja csak.

-          Hallgatlak, édesem. – simogattam meg a kezét.

-          Én… én… kisbabát várok tőled… - mondta, majd elsírta magát. – Megértem, ha nem akarod, és engem sem, hisz, fiatal vagy még, és nem hinném, hogy velem akarod összekötni az életedet. – zokogott, én meg azt hittem földhöz vágom magam a sok hülyesége miatt. Nem ért váratlanul, hisz számítottam rá.

-          Mandy, édesem – simogattam meg, és a kezeit csókoltam. – ne is gondolj ilyenekre! Szeretlek téged, és veled akarok lenni! Most jönni fog a kisbabánk, aki csak megerősíti ezt az érzést! A kor pedig most a legkevésbé sem számít! – húztam magamhoz.

-          Szóval, akarod Őt? – nézett rám könnyáztatta arcával.

-          Igen, kicsim. – simogattam az arcát, mire ajkait az enyémekre tapasztotta. Éreztem, a felszabadultságot, és a mérhetetlen szerelmet, ami lassan teljesen megőrjít.

-          Szeretlek kis tigrisem! – suttogta.

-          Én is szeretlek kicsi bestiám! – néztem mélyen a szemeibe, majd felálltunk, és ölelkezve indultunk haza. Most már hárman…

        Laura