Hogy tehetted?

Sziasztok!

Már itt is van az új rész! Laura később felrakja a válaszokat de most nem tudtam vele beszélni!
Jó olvasást! :-)

Felálltam és kinéztem az ajtón. Már nem voltak ott. Hát persze, biztos együtt vannak és szeretkeznek. Nem értettem a lüktető fájdalmat a mellkasomban, de azt kívántam bár elmúlna. Biztos szívinfarktust fogok kapni. Betámolyogtam a nappaliba és már éppen fel akartam menni a szobámba mikor megláttam a mini bárt. Apu biztos megöl, de akkor már olyan mindegy lesz nekem.  Hisz milyen jó kedvem lett a múltkoriban is. Igaz akkor Kellan ott volt és vigyázott rám. A francba vele! Hülye pia! Hülye Kellan! Leültem a mini bár mellé és találomra kivettem egy üveget. Whisky. Az éppen jó lesz. Felbontottam és meghúztam. Az ital végigégette a torkomat és könnyeket csalt a szemembe. Megdöntöttem az üveget és az ital gyorsabban kezdett áramlani én pedig majdnem megfulladtam. Prüszkölve álltam fel és tántorogva léptem a szekrényhez kivenni egy másik üveget a fél üveg whiskyt pedig az asztalra tettem. Már nem is néztem mit iszok csak vedeltem. A fájdalom a mellkasomban enyhült és a világ egyre szebb lett. Szöget ütött fejembe egy ötlet. Elmegyek Kellanhez és kérdőre vonom. Csakhogy nem tudom, hol lakik. Ezen nevetnem kellett majd a táskához vonszolva magam elővettem a telefonom és tárcsáztam Rob számát.

-        -  Igen? – vette fel pár perc múlva.

-         - Kérem Kellan címét! – mosolyogtam a telefonba. Azért anyámék udvarias gyereket neveltek.

-          -Emmy te vagy az?- hangzott a meglepett kérdés a telefon túloldaláról.

-          -Ne kérdezz, csak add ide!

-          -Részeg vagy!

-          -Lószart vagyok az! Kellan címét most! –kezdett feldühíteni.

-          -Jól van, már mondom is. – bediktálta én pedig lecsaptam a telefont és máris egy új számot tárcsáztam. Kell nekem egy taxi most azonnal! Szerencsésen lebeszéltem, hogy hova jöjjön majd magamhoz vettem az üveget, gondosan becsuktam kulccsal az ajtót és vártam a taxira. Szédültem és cseppet sem volt jó kedvem. Ahogy a taxi megérkezett szinte bezuhantam és átnyújtottam a cetlit, majd inni kezdtem. A taxis rám sem bagózott és ez volt a szerencséje. Nem kellett sokat várni és már ott is voltam Kellan házánál. Gyönyörű ház és nem olyan kicsi, mint gondoltam. A taxis kezébe gyűrtem pár dollárt és kivánszorogtam majd halk kopogás után benyitottam a házba. Kellan velem szemben állt és meglepődve nézett rám.

-          -Emmy! Te meg mit csinálsz itt? Ráadásul így! – lépett közelebb hozzám. Ráemeltem a szemem és mérgesen nekitámadtam.

-          -Miért tetted ezt velem? Miért csókoltál meg? Miért mondtad, hogy szeretsz? – közeledtem felé. Úgy láttam zavarban van vagy valami ilyesmi mindenesetre elég furcsa fejet vágott.

-          -Emmy nem mondtam, hogy szeretlek! –mondta halkan.

-          -De igen! Ezt tetted velem! – mondtam sírós hangon. – Erre odaállít az a nő és megcsókol! Téged! Aki engem csókolt meg!  Te megcsókoltál engem! – nevettem fel. Gyorsan a számra tapasztotta a kezét és behúzott a szobába majd ránk zárta az ajtót.

-         - Nessa a hátsó szobában alszik, nem kellene felébresztened! Emmy én gyűlölöm azt a nőt. Bárcsak kitörölhetném az életemből! Ő egy nagyon nagy tévedés volt, de már a múlt. Nem én hívtam ide és rosszabbkor nem is jöhetett volna. – mentegetőzött.

-          -Nem szereted? Nem akarod megcsókolni? – dülöngéltem hozzá közelebb. Olyan szépen nézett rám, hogy majdnem elsírtam magam.

-          -Nem szeretem őt és kicsit sem akarom megcsókolni.

-          -Engem szeretsz? – fogtam meg a kezét.

-          -Ezt nem most kellene megbeszélnünk és nem így. – próbálta elhúzni a kezét, de határozottan fogtam.

-          -Csókolj meg! – simultam hozzá mire összerándult.

-          -Emmy kérlek, ne csináld ezt! – próbált eltolni magától. Átkulcsoltam a nyakát és mélyen beszívtam bódító illatát.

-          -Csókolj meg! – suttogtam neki és felé nyújtottam ajkaimat. Kezemmel, ahogy a filmekben láttam simogatni kezdtem a haját és közelebb húztam magamhoz.

-          -Emmy nem szabad! Nem tehetem! – tiltakozott, de olyan halk volt a hangja, hogy alig lehetett hallani.

-          -Csak egy csókot kérek! Csókolj meg… Kellan! – mondtam ki a nevét és lehunytam a szemem majd csücsörítettem.  Hamarosan megéreztem az ajkát ajkamon. Puha volt és gyengéd nem olyan vad, mint legutóbb. Mielőtt még jobban belemerülhettem volna megszűnt a varázslat.

Ellépett tőlem én meg majdnem orra buktam. Lerogytam a térdemre aztán a sarkamra ültem és úgy néztem, ahogy izgatottan járkál fel s alá.

-          -Mit csinálunk Emmy? Ezt nem szabad soha többet érted? – szólalt meg végül.

-          -Én, meg akarlak csókolni Téged. – vontam meg a vállam.

-          -De nem szabad fogd fel! A tanárod vagyok.

-          -Nagyon jó tanár, ami azt illeti bár kissé szigorú, de csak velem. Miért csak velem? – húztam fel az orrom.

-          -Ne butáskodj! – simogatta meg az arcom mire elkaptam a kezét és le akartam húzni magamhoz, de e helyett ő húzott fel. Rögtön rátapadtam és lábujjhegyen állva próbáltam megcsókolni, de nem hagyta. Újabb filmes ötlet ugrott be és miközben azzal volt elfoglalva, hogy nehogy a szája közelébe férkőzzek ügyetlenül, ugyan de elkezdtem kigombolni az ingjét.

-          -Jesszusom, Emmy mit művelsz? – fogta le a kezem és ijedt arcot vágott. – Ezzel nem szabad szórakozni érted? Ülj le! – mondta majd mikor látta, hogy bevágom a durcát ő maga támogatott el az ágyig. Felhívta Mandyt de nem tudom miről beszéltek, mert azzal voltam elfoglalva, hogy Kellan levetett pólóját magamhoz szorítva szagolgassam.  Letette a telefont és úgy nézett rám, mint egy elmebetegre.

-          -Emmy mit csinálsz? – kérdezte, de nem mert közelebb jönni.

-          -Szeretem az illatod. – öleltem meg mosolyogva a pólót. Mintha elmosolyodott volna, de nem voltam biztos benne.

-          -Ma itt alszol. – jelentette ki. Rögtön felcsillant a szemem és ágyára mutattam.

-          -Itt?

-          -Nem, hanem egy másik szobában. Most gyere velem! –nyújtotta tétován a kezét. Felpattantam, de megszédültem mire elkapott. A pólót szorosan öleltem magamhoz.

-          -Ezzel mi lesz? – kérdezte, amikor beértünk a szobába.

-          -Ebben szeretnék aludni! – mosolyogtam. Visszamosolygott és bólintott.

-          -Rendben, de most már irány átöltözni és aztán aludni!

-          -Már öltözöm is. Nézd! – mondtam és rögtön lekaptam a pólómat mire villámgyorsan elfordult.

-          -Meg akarsz ölni? – mondta és az ajtóhoz ment. – Jó éjt! – hadarta majd becsukta maga mögött az ajtót. A hirtelen kirohanásán jót nevettem majd lefeküdtem az ágyba és az ő pólójában az ő illatával aludtam el.

Hajnalban felébredtem és kitámolyogtam a mosdóba. Visszafelé kicsit szédültem, de nem vétettem el az irányt. Bebújtam az ágyba és mosolyogtam, amikor megéreztem az illatot, ami egész este betöltötte az orrom. Kicsit furcsa volt az ágy és halványan azt érzékeltem, hogy van valami mellettem, de gondoltam csak hallucinálok és biztos a párna az. Átöleltem és belefúrtam az arcom majd elaludtam. Reggel aztán hasogató fejfájásra ébredtem és még valami másra. Idegen kezek szántottak végig a hajamon majd gyengéd puszit éreztem az arcomon. Nem mertem kinyitni a szemem. Lehet, hogy valami kéjvágyó gyilkos, aki csak arra vár, hogy kinyissam a szemem és a magáévá tehessen. Valami mégis bezavart a képbe. Ez az illat. Bár erős hányingerrel küzdöttem ez az illat mégis kedves volt számomra.

-          -Kellan bácsi pisilni kell! –hallottam meg messziről egy kislány hangját. Megvilágosodtam. A kislány az a picur vagyis Nessa akkor, aki mellettem fekszik, nem lehet más csakis tanárom. Éreztem, hogy süpped az ágy, ahogy felül majd kisétált a szobából. Riadtan ültem fel és még nagyobb volt az ijedtség, amikor megláttam, hogy a pólója van rajtam. A kurva életbe lefeküdtem a tanárommal! Félelem szorította össze a torkom és a kínzó fejfájás és a hányinger ellenére kipattantam az ágyból és az ajtóhoz futottam. A nadrágom az egyik ajtó kilincsén csüngött, benne a telefonom. Gyorsan magamra kaptam és hanyatt homlok menekülni kezdtem. Reszkető lábbal álltam meg a háztól jó pár méternyire ahol már nem láthatott és a taxi társaságot hívtam. Nem tartott sokáig mire odaértek. Félve nyitottam be az ajtón, de szerencsére már senki sem volt otthon.  Nagyon rosszul éreztem magam és nemsokára indulnom kellett a suliba. Felbotorkáltam a szobámba és lezuhanyoztam. Hosszú ideig hagytam, hogy folyjék rám a víz közben végiggondoltam mi történhetett. Valami nagyon furcsa volt. Már azon túl, hogy a tanárom karjaiban ébredtem fel. Kegyetlen rosszul éreztem magam ebből arra következtettem, hogy nem csak az első csókot, de a szüzességemet is neki adtam.  A csóknál kihasználta, hogy dühös voltam most pedig azt, hogy részeg. Ingerülten léptem be a szobámba, és amíg a hajamat szárítottam azt találgattam, hogy mit kezdjek a helyzettel. Le kell ráznom őt! Megmondtam, hogy ne érjen hozzám és mégis megtette az a szemét. De velem nem lehet szórakozni. Tudta, hogy nem akarom mégis megtette. De erről nem szabad tudnia senkinek. Felálltam és a tükörben üdvözöltem az új Emmyt. Mert biztos voltam benne, hogy ez már egy új, érettebb Emmy, aki nem szűz többé. Az ágyamon még ott volt a pólója, amit a nagy sietségben magamon hagytam és nála is ott maradt az enyém.  Ne gondolj rá! Nem szabad! A legjobban az zavart, hogy semmire sem emlékeztem. Még csak Ben sincs itt, hogy megnyugtasson a kedves szavaival és elém tolja azt a borzalmas löttyöt, ami helyre tett.  Felöltöztem és bepakoltam a táskámba majd gyalog indultam a suliba. Az első óra tesi arra úgysem fogok bemenni soha többé.  A folyosón csellengtem, amikor belefutottam Mr. Jacobsonba.

-          -Emmy mit csinál itt? Nem ment be órára?  - jött oda hozzám. Na, már csak ez hiányzott. Nagyon el voltam tompulva valószínűleg így lehetettem ekkora hülye, hogy pont itt sétálgassak.

-          -Sajnálom! Én.. nekem csak fájt a fejem és úgy éreztem nem lennék képes most végigdolgozni az órát. – mentegetőztem elég bénán. Ez az igazgatónak is feltűnt.

-          -Már azt hittem minden rendben lesz Önnel! Ha tényleg fájt a feje miért nem ment be a doktorhoz? Ha pedig annyira nem fáj, hogy oda kelljen mennie bemehetett, volna, és nem kell dolgoznia a tanár úr biztos, megérti.  – oktatott ki. Na persze a tanár úr! Ő biztos megértette volna, hogy miért nem akarok részt venni az órán.

-          -Sajnálom! Legközelebb nem lesz ilyen. – mondtam és azt kívántam bárcsak kopna már le.

-          -Én is sajnálom Emmy, de ezt nem engedhetem meg! Most velem jön, az irodámba ott várjuk meg a tanár urat és majd együtt eldöntjük, hogyan tovább.  – szólt és mutatta, hogy kövessem. Hát itt lesz vége mindennek! Muszáj lesz szembesülnöm vele ráadásul rám szabadítják a szüleimet is, akik végeznek velem, ha most mindent megtudnak. Így hát újra ott ültem az igazgatóiban ezúttal egyedül.  Hamarosan nyílt az ajtó addigra egész jó védőbeszédet sikerült kreálnom.

-          -Nézze Mr. Jacobson! Tegnap volt egy kisebb balesetem és bevertem a fejemet. Ne aggódjon nem komoly, megnézettem! De emiatt kicsit szétszórt vagyok, és néha nagyon fáj. Ezért történhetett meg, hogy ma reggel nem mentem be az órára. – hadartam neki háttal mielőtt megszólalhatott volna.

-          -Azt hittem kerülsz engem és azért nem jössz! – hallottam meg Kellan hangját mire villámgyorsan megfordultam. Az ajtóban állt egyedül és mosolyogva nézett. A szemét!

-          -Megijedtem, amikor nem találtalak reggel! Miért menekültél el? – jött közelebb. Hátráltam mire a szék felborult.

-          -Ne jöjjön közelebb! – emeltem fel az asztalról egy ollót. Zavartan nézett rám és hátrált egy lépést.

-          -Nyugi Emmy! Semmi baj!

-          -Hogyne lenne baj! Már megint mit csinált? – förmedtem rá.

-          -Hogy én mit csináltam? Te voltál az aki…- nézett rám furcsán, de nem hagytam, hogy befejezze.

-          -Maga a felnőtt és a tanárom is! Hogy tehette?  - közeledtem hozzá, de az ollót nem tettem le. – -Mégis, hogyan történt? – követeltem a választ.

-          -Biztosan hallani akarod? Ha ennyire frusztrál, Téged felejtsük el rendben?

-          -Maga megőrült! Lehet,hogy ez magának nem jelentett semmit, de nekem igenis nagy dolog volt és nem így akartam, nem! – kiabáltam és megráztam a fejem.

-          -Emmy kérlek, ne kiabálj! Inkább próbálj megnyugodni és beszéljük ezt meg! – közeledett.

-          -Ne jöjjön közelebb!  - emeltem rá az ollót, de ezúttal nem ijedt meg, hanem még közelebb jött mire rácsaptam az ollóval és felkiáltott majd a karjához kapott, amiből folyt a vér. Nagyon megijedtem és az ollót eldobva kirohantam az irodából majdnem felborítva Mr. Jacobsont.

-          -Emmy! Hová szaladsz? Megbeszéltetek mindent a tanár úrral? – hallottam még a hátam mögül, de nem figyeltem rá csak futottam, hogy magam mögött hagyjam ezt az egész rémálmot. A szertár mögött roskadtam le és rögtön írtam egy smst a csajoknak, hogy nézzék meg él-e még a tanár úr és aztán jöjjenek ide gyorsan, de úgy, hogy senki se tudja. Hamarosan meg is érkeztek, de én még akkor is sokkos állapotban voltam.

-          -Emmy borzasztóan nézel ki! Mi történt? – ölelt át Mandy.

-          -Hogy van a tanár úr? – volt az első kérdésem, mert bár gyűlöltem azt nem akartam, hogy miattam elpatkoljon.

-          -Jól bár a karja be van kötve. Mondd már mi történt! Csak úgy nekitámadtál? – faggatott Jane. Elmeséltem nekik, amiről gondoltam, hogy megtörtént múlt éjjel majd azt is, amit tettem az imént.

-          -Nem hiszem, hogy lefeküdtetek. Hidd el a tanár úr nem olyan szemét, hogy ezt tegye veled! – mondta Mandy és Jane is egyetértően ingatta a fejét.

-          -Nem tudom, mit higgyek lányok, de szerintem megtörtént. Ne is beszéljünk róla jó? – álltam fel.

-          -Ahogy gondolod! Ugye este jössz az álarcos buliba? – váltott témát Jane.

-          -Igen Emmy itt a helyed! – helyeselt Mandy. Rövid ideig gondolkoztam majd arra jutottam, hogy neki kell szégyellnie magát nem nekem így rábólintottam az ötletre. Igazgatónk elkapott az udvaron és elmondta, hogy Kellan mesélte neki a sajnálatos balesetet, ami engem ért és, hogy megszédültem, és ahogy ő utánam kapott megsebesítette az asztal szélén lévő olló. Ezen ledöbbentem, de csak bólogatni tudtam. Mr. J. megkért, hogy menjek haza és pihenjem, ki magam aztán számít rá, hogy este lát a bulin. Na persze a csajokkal mi csináltuk a legjobb jelmezeket minden évben és elhoztuk az összes díjat. Hát kétlem, hogy ez idén is így lesz, mert a jelmezem ezúttal azt fogja tükrözni, ami bennem, van. Ahelyett, hogy hazamentem volna ellátogattam egy jelmezboltba és fehér szárnyakat szereztem.  Szenzációsan néztek ki a szélükön körben fekete csipke futott, és ahogy megcsillant rajta a fény szinte ragyogott. Nem volt túl nagy, de éppen megfelelt a célnak. Kedvenc boltomban beszereztem egy tütüszerű miniszoknyát, ami elég sok mindent láttatni engedett, hozzá pedig egy szintén fekete ujjatlan toppot, ami azt hirdette, hogy nem vagyok angyal. Itt-ott csipke borította egyszerre volt vad, szexi és elbűvölően ártatlan az összeállítás. Vettem még hozzá egy magas sarkú szandált és már készen is volt a jelmez. Hazamentem és a délutánt azzal töltöttem, hogy sminkeket próbáltam és a hajam rendezgettem. Estére sikerült magamból bomba nőt csinálnom, aki mégis megőrizte bájosságát. Igen tudtam, hogy ördögi viselkedésemhez angyali külső párosul. A hajam besütöttem így most lágy loknikban hullt a vállamra. A bulira a bátyám fuvarozott el, aki elképedve bámult majd megbeszéltük, hogy ez egy jelmezes bulin még elmegy. Mandy és Jane kint várt, ahogy mindig és tátott szájjal bámultak, amikor kiléptem az autóból. Mosolyogva odasétáltam hozzájuk ők pedig nem győztek dicsérni. Mr. J. állát is a földről kellett felszedni, de elismerte, hogy szuper a szerkóm. A zene hamar magával ragadott és miután már hosszú ideje tomboltam gondoltam iszom valamit. A büféhez mentem és véletlenül meglöktem a srácot, aki nekem háttal beszélgetett.

-          -Ne haragudj! – vetettem oda neki.

-          -Rád Emmy drágám? Soha! – hallottam meg Rob hangját.

-          -Szia Rob! Csak nem babysitterkedsz már megint? – mosolyogtam rá. Elképedve nézett rám majd rögtön a lényegre tért.

-          -Kellan látott már? – kérdezte. Felsóhajtottam és megvontam a vállam.

-          -Kit érdekel? Miért kellett volna látnia? – adtam a közönyöst reméltem, hogy nem túl rosszul.

-        -Mert a tanárod vagyok és felelősséggel tartozom érted! – szólalt meg a hátam mögött. Összerezzentem majd lassan megfordultam. A karján most csak vékony kis kötés volt. Olyan furcsán nézett rám, hogy rögtön ideges lettem.

-          -Megyek! –mondtam majd az innivalómat Rob kezébe nyomtam és elsiettem.

Tomboltam egy nagyot és valahogy Tom és Kellan mellé kerültem, akik a sarokban beszélgettek.

-          -Nem tudod, hol van Rob? – kérdezte Kellan.

-          -Szerintem kiment cigizni. Kimegyünk utána kicsit?

-          -Megnézem, hogy viselkednek a csajok és mehetünk jó? Aggódom Emmy miatt! – na persze aggódik!

Agyamban ördögi terv kezdett kibontakozni. Az udvarra siettem és meg is láttam Robot, aki az egyik padon ült és cigizett. Észrevettem azt is,hogy Kellan és Tom már az emeletről jön lefelé és,hogy pont Robra látnak. Odasétáltam és ráköszöntem.

-          -Hello szépfiú! Hát te mit csinálsz itt egyedül? – léptem hozzá majd végighúztam a kezem vállától egyenesen a mellkasáig, mire döbbenten nézett rám. Kivettem a kezéből a cigit és beleszívtam majd eldobtam.

-          -Emmy mit művelsz? – kérdezte szinte ijedten.

-          -Tetszem Neked? – tettem fel az egyik lábam mellé a padra mire a szoknyám feljebb csúszott.

-          -Hé, ezt ne! Én… - ujjamat ajkára helyeztem. Észrevétlenül a folyosó felé pillantottam és láttam, hogy a fiúk mindent látnak. Hirtelen ötlettől vezérelve Rob ölébe ültem és hajába túrtam. Megpróbált ellenállni, de annyira ledöbbent, hogy igazából mozdulni sem bírt. Már éppen az ajka felé közeledtem, amikor észbekapott és talpra állított, abban a percben egy kéz perdített maga felé és két dühös valamint egy döbbent szempár nézett rám.

       Ariana