Csak a baj van velem....

Sziasztok!

Itt is volna a következő rész! Ne haragudjatok,hogy nem válaszoltam a hozzászólásokra de elég rossz a netem örülök,hogy fel tudom tenni ezt a részt is,de nagyon szépen köszönjük,hogy itt vagytok és írtok nekünk! 

Lizzyke: Bocsánat a végéért, de azt hiszem, most tényleg egálban vagyunk... :DD Bááár... ki tudja :DD Mindenesetre remélem, mindenki túlélte :DDD Robcit nem lehet, nem imádni, Ő is fontos "kelléke" ennek a történetnek. Lehet mahűjd még ilyenekre számítani Tőle. Ha a vége miatt bepöccentél, akkor a folytatásban... inkább nem mondok semmit :DD

Nagyon örülünk, hogy ennyire tetszik a töri, és naná, hogy nem adtam fel, szóval nincs mit köszönnöd! :) Csókollak!(L)

Anna: Akkor annak is örülünk, hogy meglepetést tudtunk okozni :D Mondjuk itt abból nem lesz hiány... :))) Igen, valóban meg lehetett volna az első csókjuk, de ezek a váratlan helyzetek, mindig belerondítanak a dolgokba :D Idővel :D

mELCSY: Igen a harmadik, aki velem szenvedett, de szerintem Te kellettél ahhoz, hogy összejöjjön, mert amint chatbe írtál rá pár perc, és fel tudtam rakni :D Szóval, köszönjük! :D Tudod, én is odavagyok azárt, mikor Kellan cicázik, főleg, mikor pont nem oda passzoló helyzetben teszi :D Mandyék kapcsolata várható volt, de erről nem én beszélek :D 

Dona: Te mindig úgy írod le, ahogy én is írnám :D Emmy összetett, és bonyolult léleknek tűnik első "látásra", de aranyos csaj, csak kicsit makacs :D Majd csak rájön most már, hogy nem menekülhet az érzései elöl. :) Rob, és Nessa "civakodása" ami egy kicsit eltereli mindenkinek a golndolatait, és kell is, hogy legyenek ilyen emberek itt, mert mindenki össze van zavarodva :D Én azért csodálkozom, hogy Mandyék kapcsolata mindenkit váratlanul érintett :D Na nem baj :))

Köszönjük szépen mindenkinek a komikat!(L)

Mandy azonnal nekem esett és püfölni kezdett. Az első megilletődöttség után én is ütni kezdtem, míg végül a földre kerültünk. Éreztem, hogy felreped a szám és ettől még jobban dühbe gurultam. Mégis, hogy képzeli, ezt mi baja van? Végül szétszedtek minket és Kellan a karjaiba zárt.

-         -  El akartad csábítani tőlem! Nem elég neked, hogy a tanárral kikezdtél, még Ő is kell neked?! – kiáltotta sírva Mandy. Hogy mi? Na, nem! Arról tudnék, ha ők ketten együtt lennének.

-          -Nem akartam elcsábítani!  - szóltam vissza ám ebben a pillanatban Rob bekattant.

-          -Elegem van!!! A büdös kurva életbe! Nem hiszem el, hogy mindig kikezd velem, valamelyik csajod! A faszom ki van már ezzel, érted?!  Először Gina, aztán Emmy! – üvöltötte és én egyre pocsékabbul éreztem magam. Hisz ha tudom, hogy Mandy együtt jár Robbal sosem flörtöltem volna vele.

-          -Nem a csajom, felfogod végre?! Nem az, csupán egy nagyon agresszív, szemtelen, és meggondolatlan tanítványom. – kiáltott Kellan és én összerezzentem a fájdalomtól. Pont, mint tegnap most is fájdalom járt át, de próbáltam nem mutatni. Nem is foglalkoztam azzal mit mondanak csak néztem Mandyre és szememmel próbáltam kifejezni mennyire sajnálom. Hamarosan Rob és Tom elvitték őt mi pedig ketten maradtunk. Kellan maga felé fordított és egy zsebkendővel óvatosan felitatta a vért. Nagyon fájt és titkolni sem igazán tudtam.

-Mire volt ez jó, hm? – nézett rám nagyon csúnyán tanárom.

-          -Semmi közöd hozzá! – vágtam rá, azonnal.

-          -Talán, ha nem rohansz el tőlem ma reggel, akkor meg tudtuk volna beszélni, nem gondolod? – sziszegte és egy picit erősebben nyomta a zsebkendőt orrom alá.

-          -Tönkre tetted az életemet, érted?!  Hogy tehetted meg?! – fakadtam ki és ellöktem a kezét.

-          -Mégis mit?! Nem csináltam semmit!  - kiabált.

-          -Ne hazudj nekem, kihasználtad, hogy nem vagyok józan! Érted?! Azt hittem Te nem vagy olyan! – kezdtem el a sírást akaratom ellenére.

-          -Mégis milyen?!  Az én hibám az, hogy odajöttél hozzám teljesen kiütve, és könyörögtél, hogy megcsókoljalak?! Oké igen, nem kellett volna belemennem! Beismerem! És bocsánatot kérek miatta! – üvöltötte én pedig szinte meg sem hallottam mit mond csak fújtam a magamét.

-          -Miért nem vallod be, hogy az ágyadba cipeltél?! Mondd ki! Mondd ki, hogy megtetted! – sikítottam, de már szinte a hajamat téptem az idegtől.

-          -Hogy?! – nézett rám döbbenten – Te azt gondolod, hogy én… hogy én magamévá tettelek? A kurva életbe, semmi nem történt köztünk! Nem tettem meg, a francba is! mondta és már ő is sík ideg volt.. -  Meg sem vártad, hogy elmagyarázzam, azonnal fogtad magad, és elmentél! Annyira gyáva vagy, hogy inkább elrohantál, semmint megbeszéld velem!  - Most rajtam volt a sor,hogy megdöbbenjek és a hisztit is abbahagytam.

-          -De… de én… én azt hittem, hogy…

-          -Hiába hitted, nem történt semmi! – vágta rá.  – Előbb győződj meg az igazadról, aztán cselekedj, mert most összevesztél a legjobb a barátnőddel, és belerondítottál egy kapcsolatba.

-          -De most Te is gyűlölsz. – hajtottam le a fejem és legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben.

-          -Nem, nem gyűlöllek. Nem tudlak gyűlölni, érted?  - kiabált megint. – Nem tudsz olyat csinálni, ami miatt meggyűlölnélek! – nézett rám és mintha fájdalom ült volna a szemében.

-          -De megint úgy ítélkeztem, hogy nem hallgattak meg!  - kezdtem el az újabb hisztit. - Miért nem haragszol? -Miért nem küldesz el a fenébe? – sírtam és szörnyen szégyelltem magam.  – Mondd el miért?

-          -Miért? Miért? – kiáltott fel kétségbeesetten.  Közelebb jött hozzám és tudtam, hogy most  meg fog csókolni. Kezemet a mellkasára tettem és éreztem milyen gyorsan dobog a szíve. A számat nézte én pedig próbáltam kideríteni vajon mire gondol. Éreztem, hogy tétovázik, szeretné is és nem is. Lehunyta a szemét, talán ha nem lát kevésbé esik kísértésbe. Mintha valami felé tolt volna, ajka súrolta ajkamat majd végre hozzámért.

-          -Tanár úr?... És Emmy? – hallottam meg Nick hangját és zaklatottan fordultam hátra.

-          -Mi a francot keresel itt? – estem neki és már indultam volna, hogy bezúzzak neki, amiért félbeszakított valami szépet de Kellan visszatartott.

-          -Nick nézd meg tudom magyarázni. – kezdett bele.

-          -Nem kell megmagyaráznia neki semmit. – váltottam át megint magázódásra.

-          -Emmy kérlek!  - nézett rám jelentőségteljesen. A kurva életbe most mi van?

-          -Szóval Nick tudom,hogy félreérthető volt a helyzet, de nem az, amire gondolsz. – a francokat nem!

-          -Tényleg nem kell magyarázkodnia tanár úr! Nem szólok senkinek! – mondta komolyan Nick. Bármekkora gennyláda tudtam, hogy az ígéreteit betartja. Egyszer megígérte, hogy úgy eltemet a hóba,hogy egy porcikám sem fog kilátszani és meg is tette. Hetekig nyomtam aztán az ágyat tüdőgyulladással.  Nick elköszönt és elhúzott én meg Kellannek estem.

-          -Mondd, neked mégis mi a franc bajod van? – támadtam neki. Meghökkenve nézett rám.

-          -Emmy ne kezdd! – kérte és szépen nézett rám, de nem hatott meg.

-          -Gyáva alak vagy! – kiáltottam dühösen, de ő egy szót sem szólt.

-          -Most meg hallgatsz ugye? Rendben legalább elmondom, amit akarok. Játszol velem és ezt nem tűröm el érted? Nem szeretlek Téged és te sem engem hát hagyj végre békén! Menj és kosarazz tanár úr! Bár ahhoz sem nagyon értesz! Ki volt a tanárod? Biztos valami botcsinálta idióta.

-          -Ezt most fejezd be! – kért halkan, de már nem tudtam visszafogni magam.

-          -Született vesztes vagy! Nem tudod, hogy kell bánni a nőkkel, sem pedig a labdával. Az edződ az a balfék biztos jó mélyre ásná magát, ha látná, mit művelsz! – kiabáltam majd leültem és sírni kezdtem. Teljesen ki voltam borulva és tudtam, hogy ez így nem mehet tovább. Mire felnéztem már nem volt ott. Nagyon messzire mentem úgy tűnik. Hogy hagyhatott csak úgy itt? Szegény tanárkám mennyire érzékeny én meg milyen barom vagyok. Hisz biztosan azért lett tesi tanár, mert szereti, amit csinál én pedig megsértettem. Bárcsak néha lakatot tudnék tenni a számra. Mandy. Hogy bánthattalak Téged is ennyire meg? Miért omlik össze az életem? Ennél pocsékabbul már nem is érezhettem volna magam. Megbántottam mindenkit, akit szeretek kivéve persze a tanáromat, mert őt nem szeretem. Kedvelem, persze de az más. De Mandy! Kiskorom óta a barátnőm és most eltitkolja előlem, hogy Robbal jár ráadásul össze is veszünk.  Közeledő léptek zaja rázott fel. Jane lépkedett felém, ahogy meglátott szívni kezdte a fogát.

-          -Már ne is haragudj, de rémesen nézel ki! – ült le mellém.

-          -Gondolom, már tudod mi történt. – válaszoltam.

-          -Igen. Mire volt ez jó? Ne nézz így rám! – kérte mikor felhúztam a szemöldököm.

-          -Nem tudom. Őszintén megmondom, neked fogalmam sincs miért csináltam. Most mi lesz? Örökké gyűlölni fognak?

-          -Örökké nem! – mosolyodott el Jane. – Mandy biztosan nem. Sőt most sem gyűlöl senki. De Emmy! Valamit tennünk kell! Nem szabad így viselkedned! Kérlek, próbálj megváltozni egy picit! – fogta meg a kezem.

-          -Rendben Jane! Ígérem, hogy megváltozom.

-          -Gyere, hazaviszünk! Ja és Tomról le lehet szállni oké kisanyám? –kacsintott rám játékosan.

-          -Tom és Te? – néztem rá csodálkozva és követtem-

-          -Aha, na, gyere! – mondta mikor megtorpantam.

-          -Tom haragszik rám? – kérdeztem.

-          -Nem haragszik, sőt ha nem veritek félholtra egymást Mandyvel még jól is szórakozott volna. Szereti ha Rob olyan helyzetben van, amikor nem tudja kivágni magát.

-          -Ha összefutok Kellannel mit csinálok? – álltam meg újra.

-          -Már hazament. Elvitte Nessát. – mondta majd kinyitotta nekem az ajtót. Beültem és fájdalmasan Tomra mosolyogtam.

-          -Emmy jól vagy? – nézett rám aggódva. Nem kicsit szégyelltem magam.

-          -Nem igazán. – ahogy kimondtam újra könnybe lábadt a szemem és összeszorítottam a számat nehogy kibukjon belőlem a zokogás. Egész úton sírtam és mire hazaértünk már teljesen ki voltam akadva. Jane be akart jönni velem, de nem akartam még egy ember éjszakáját elrontani. Betámolyogtam és felmentem a szobámba. Szerencsére anyáék üzleti útra mentek így nem kellett megmagyarázni hol szereztem a sérüléseimet.  A tükörbe nézve elszörnyedtem. Az arcom mindenféle színben játszott,a szám be volt dagadva és a szemöldököm is véres volt. Szereztem rá jeget majd, úgy ahogy voltam befeküdtem az ágyba, hogy aztán jegyet válthassak a nyomasztó álmok hullámvasútjára.

A vasárnap ijesztő csendben telt el. Ilyenkor Mandy már, mindig felhív, hogy nincs-e kedvem menni valahova velük, de most süket volt a telefon. Nyomasztó volt az egész nap alig vártam, hogy vége legyen. A szám és a szemöldököm már tűrhetően nézett, ki de az arcomat még mindig legalább három féle szín díszítette. Hétfő reggel nem kevés időmbe telt eltüntetni a nyomokat, de végül sikerült. Úgy döntöttem ma érett és felelősségtudó lánynak fogok öltözni ezért a tornacipő szóba sem jöhetett. Farmert és magas sarkút vettem fel, hozzá pedig egy puha rózsaszín pulóvert, mert kint elég csípős volt az idő. A hajam felét összefogtam egy csattal és már készen is voltam. Egyedül buszoztam el az iskolába és a kapuban sem várt rám senki. Szomorúan indultam, beljebb amikor megláttam velem szemben közeledni Kellant. Nagyon jóképű volt. Az arca borostás, a szemén napszemüveg. Farmert és fehér pólót viselt meg az elmaradhatatlan Converse cipőjét. Hirtelen akkorát dobbant a szívem, hogy magam is meglepődtem. El tudnám őt nézni egész nap. Te jó ég mindig ennyire jól nézett ki? A hasamban valami furcsát éreztem nem hiába mondta anya mindig, hogy egyek, amikor elindulok. Azt a mindenit hát elolvadok mindjárt! Másnak nincs melege? Ekkor észrevett és egy pillanatra ledermedt majd szó nélkül elsétált mellettem. Azt az érzést nem kívánom senkinek, sem amit én átéltem. Mr. Jacobson bukkant fel mellettem és elismerően nézett rám.

-          -Nahát, Emmy! Ez aztán a változás! Eddig olyan kislányos volt most végre olyan amilyennek lennie kell! -Nagyon pozitív! – mosolygott majd ott hagyott. Mi baja? Kislányosan öltöztem? Ennyire, hogy ő is észrevette? Leültem egy padra és bánatosan meredtem magam elé.

-          -Ne haragudj, amiért szétvertelek! – ült le mellém Mandy és meglökte a vállam.

-          -Te se haragudj, amiért kikezdtem a pasiddal! hidd el, ha tudom, sosem teszem. – mentegetőztem és nem mertem ránézni.

-          -Én is hibás vagyok, mert nem mondtam el! Tudod mit? spongyát rá! – ölelt át én pedig azonnal elsírtam magam.  Szorosan ölelt és ő is sírni kezdett.

-          -Emmy kinyírlak! Teljesen elkenődik a sminkem ráadásul alapozó nélkül olyan az arcom, mint egy papagájnak.  – nevetett. Segítettünk egymásnak majd felállt és a kezét nyújtotta nekem. Felhúzott majd magához ölelt és úgy mentünk be a suliba.

-          -Nahát, Emmy! Mától leszbikus vagy? –röhögött Nick és bandája. Kellan nem messze állt tőlünk és a kérdésre felkapta a fejét.

-          -Nick Te olyan gyerekesen viselkedsz! – változtattam komoly Emmysre a hangom. – Próbálj meg érettebben viselkedni, nem az óvodában vagyunk!  - mondtam majd faképnél hagytuk. Mandy fuldokolt a nevetéstől és én is elmosolyodtam bár a fejemet lehajtottam, hogy ne kelljen tanáromra néznem. Éreztem, hogy nagyon mérges és azt is, hogy nála most semmi értelme nem lenne bocsánatkérésnek. Szépen átöltöztem tesi órára és a többiekkel együtt mentem be. A hajamat felfogtam, mert tudtam mennyire utálja, ha valakinek a szemébe lóg torna közben.  Először nem is vettem őt észre, mert guggolt a labdák mellett, de amikor felállt hirtelen mintha mellbe vágott volna valami. Atléta volt rajta, meztelen karja barnára sült és izmosan feszült. Eldobom az agyam! Ezek a karok öleltek. A szívem úgy vert mintha legalábbis 10 kört futottam volna. Még az idegesítő tornaruhám sem zavart, amiben úgy néztem ki mint valami pancsoló kislány. Végignézett rajtam majd mintha bólintott volna, de abban sem volt biztos hirtelen, hogy fiú vagyok-e vagy lány.

-        -  Emmy kérlek, gyere ide!  - mondta és a kötél mellé állt. Na, nem ezt biztosan nem akarhatja! Ránéztem és a tekintetében kihívást láttam. Hát persze a tanár úr teszteli, mennyire maradok fegyelmezett. A kötél mellé álltam és nagyot lélegeztem. Oké most vagy soha! Megmarkoltam és felkapaszkodtam rá. Már majdnem lecsúszott a lábam, de ő megfogta a vádlim és nem engedte, hogy eltaknyoljak. Ettől a kis érintéstől is teljesen lázba jöttem. szinte vártam, hogy meggyulladjon a kötél. Iszonyúan fájt a lábam és a kezem is de nem adtam fel. Felmásztam egészen a tetejéig ám ott elfogyott az erőm és zuhanni kezdtem. Szorosan behunytam a szemem és vártam,hogy becsapódjak, de e helyett hirtelen mintha biztos talajra értem volna. A lábam a levegőben kalimpált, és ahogy kinyitottam a szemem szédülni kezdtem. Kellan a karjaiban tartott én pedig a nyakát öleltem. Az ajka fájdalmasan közel volt. Egy pillanatig mélyen a szemembe nézett és mintha nehezebben vette volna a levegőt, majd letett a földre.

-         - Minden rendben Emmy? – nézett rám mire bólintottam és már ott is hagyott. Hogy tud, ilyen hideg lenni velem mikor én majd elepedek.

Hazafelé is csak rajta járt az agyam. Sőt mostanában folyamatosan csak rajta járt és ez nem normális. Tettem egy kis kerülőt, mert szét akartam nézni az egyik boltban. A kirakatokat nézegettem, amikor egy férfi kirántotta a kezemből a táskát és futni kezdett. Nem haboztam sokáig, lekaptam a lábamról a cipőt és üldözőbe vettem. Hamar utolértem hála a tesi óráknak és rávetettem magam.

-          -Add vissza a táskám! Nincs benne egy rohadt fillér sem! – mondtam és közben a cipőmmel ütöttem. Védekezni kezdett mire én is bekeményítettem és egy jól irányzott mozdulattal tökön rúgtam. A szemét még akkor is markolta a táskámat. Kicsit rásegítettem a cipőmmel is. A hátam mögül felhangzott a jellegzetes sziréna, ami a rendőrök érkezését jelentette. Na, barátom most majd szépen mehetsz a sittre.

-          -Kisasszony! – kiáltották. – Kezeket fel! Látni akarjuk a kezét! – megfordultam, mert azt hittem ez csak valami vicc. Azt hittem padlót fogok. A rend szorgos őrei fegyverrel a kezükben álltak mögöttem és hozzám beszéltek. A szemét alak pillanatok alatt elszelelt, de legalább a táskámat otthagyta.

-          -Nem fogom magukat bántani!- kiáltottam, de azért felemeltem a kezem, amin hamarosan bilincs kattant. Hát ezt nem hiszem el! Engem támadnak meg és én megyek a sittre. Kaptam egy csinos fogdát egy kurvával, aki elég furcsán méregetett. a táskámat átkutatták és végül visszaadták. Hiába kiabáltam, hogy nem tehetek semmiről rám sem bagóztak. A kurva a kezemet nézte.

-          -Hát te meg mit bámulsz? – förmedtem rá.

-          -Tetszik a körömlakkod! – bökött a körmeimre.

-          -Köszi! Itt van, nálam kifessem a tiédet is? – jutott eszembe a remek ötlet. Már mondtam a zsaruknak, hogy hívják Kellant és ki tudja, lehet, el sem jön értem. Éppen szépségtippeket adtam a lánynak amikor hallottam,hogy nyílik az ajtó. Nem figyeltem oda rá továbbra is magyaráztam a lánynak. Csak amikor az arcán széles mosoly derült fel akkor néztem hátra és egy nagyon dühös Kellannel találtam szemben magam.

           Ariana