Csillaghullás

Sziasztok!

Bocsánat a késésért megint, tényleg szégyellem magam :$
Remélem azért a rész kárpótol Titeket :)
Köszönjük a komikat: Timinek, Tusinak, Donának és Annának :) (L)









Miután hazaértem mosolyogva dobtam le magam az ágyra. Milyen ciki volt már ez a helyzet! Szerencsére olyan édes pasim van, aki tudja, hogyan kell bánni velem. Kopogtattak és miután megadtam az engedélyt anya lépett be.
-Emmy kicsim áthoztam a kosztümöt, amiről beszéltünk. – jött közelebb lerakva mellém a ruhát. Teljesen kiment a fejemből, hogy holnap fordított nap lesz a suliban és én leszek az igazgató. Ki más lehetne alkalmasabb erre a posztra? Drága anyukám igazi dögös kosztümöt vett nekem erre az alkalomra. Rövid volt és mintha rám öntötték volna. 
- Köszönöm anya ez tökéletes lesz! – forogtam előtte mire nevetni kezdett.
- Csak aztán kíméletes légy a tanárokkal kicsim! – puszilt meg és kiment. Tagadhatatlanul éreztem egy kis lelkiismeret furdalást, amiért nem avattam be, de tudtam mi lenne, ha kiderülne. Felakasztottam a ruhát majd elmentem zuhanyozni. Melegítőbe bújtam és leültem az ágyra. Már éppen nyúltam volna a telefonért, hogy felhívjam Mandyt amikor újra kopogtattak az ajtón. Ezúttal mindkét szülőm bejött arcukon azzal a földöntúli mosollyal, amit csak akkor láttam, ha rám vagy Benre néztek. 
- Úgy hallottuk, hogy van itt egy tizennyolc éves szülinapos lány. Jó helyen járunk? – kezdtek bele a szövegbe, amit kiskorom óta minden alkalommal elmondtak. Feltérdeltem az ágyra és átöleltem őket.
- Igen jó helyen. De azt ugye tudjátok, hogy ez nem jelent semmit! Attól, hogy tizennyolc éves lettem én még mindig a ti kicsi lányotok vagyok az összes hülyeségemmel együtt! – érzékenyültem el. Az ajándékom egy vadonatúj autó volt, ami csak az enyém. Hihetetlenül boldogan ültem bele és rögtön ki is próbáltuk. Persze megkaptam a kioktatást, hogy normálisan vezessek és tartsam be a sebességkorlátozást. Hajnali egykor boldogan hajtottam álomra a fejem. Anyáék másnap reggel elutaztak, de előtte beleegyeztek egy kisebb buliba. Izgatottan ébredtem és azonnal készülődni kezdtem. Minden szerénység nélkül mondhatom, hogy tökéletesen állt rajtam a kosztüm. Alig vártam, hogy meglássam Kellan arckifejezését, ha észrevesz. Felvettem hozzá egy magas sarkút, amit szintén anya szerzett be. Az ingem pár gombját ismét nyitva hagytam, még csak ne is emlékeztessek a visszafogott Mr. Jacobsonra. A hajamat kontyba csavartam majd megtűztem. Valamivel erősebb sminket tettem fel majd a tükörképemre vigyorogtam. Anya egyik táskáját vettem kölcsön, majd fogtam és kimentem a kocsimhoz. Bepakoltam majd felvettem Janet és Mandyt akik majd eldobták magukat mikor megláttak. Jane irodalomtanárunk szerepét míg Mandy az egyik tesi tanárnő szerepét töltötte be. A suli előtt leparkoltam majd kiszálltunk és vigyorogva néztük a tanárokat, ahogy teljesen hétköznapi ruhában lézengenek a suli udvarán. Kihúztam magam és elindultam befelé. Sorra megfordultak utánam én pedig udvariasan köszöntöttem mindenkit. A folyosón hozzám csapódott Nick aki Kellan szerepét kapta.
- Jó reggelt igazgatónő! Eszméletlenül bombázó ma reggel! – kacsintott rám és jót nevettem rajta. Szememmel egyre csak Kellant kerestem és meg is láttam. Mr. Jacobsonnal beszélgetett. Gondoltam most jött el a bosszú ideje.
- Szép jó reggelt az uraknak! – léptem hozzájuk Nick kíséretében. Felkapták a fejüket és döbbentek néztek rám. – Na, mi az fiaim már köszönni sem tudnak? – húztam össze a szemöldököm miközben jót mulattam rajtuk. 
- Jó reggelt igazgatónő! – tért magához Kellan és rám vigyorgott. 
- Mi olyan vicces Kellan? Megtudhatom a jó kedve okát? – kérdeztem felháborodva mire majdnem kirobbant belőle a nevetés.
- Semmi igazgatónő! – húzta ki magát játékosan.
- Ne viccelődjön fiam! – pirítottam rá.
- Viselkedj Kellan mert az igazgatónő nincs túl jó kedvében! – lökte meg Mr. J.
- Á Jacobson Ön is gúnyolódik? – fordultam felé. – Nem lesz ez így jó fiam! Tanulhatnának egy kis tiszteletet velem szemben! – sétáltam előttük majd megálltam Nick előtt. 
- Mit gondolsz Nick mennyire fittek a fiúk így korán reggel? – tanácskoztam vele.
- Szerintem kirobbanó formában vannak! –bólogatott komolyan.
- Akkor meg sem kottyan nekik húsz fekvőtámasz. – fordultam meg és kedves mosolyt küldtem feléjük.
- Ahogy mondja Emmy! Húsz fekvőtámaszt nyomjatok le fiúk! Most! – adta parancsba.
- Emmy ezt komolyan gondolja? – nézett meglepődve rám Mr. J.
- Emmy? Fogja vissza magát, mert változhat a fekvőtámaszok száma! Hallották a tanár urat! Húsz fekvőtámasz. Most azonnal!
Kellan vigyorogva kezdett bele és Mr. Jacobson is követte a példáját. Ahogy végeztek helyeslően bólogattam.
- Remélem ebből tanultak! – löktem oda nekik majd Nickhez fordultam. –Jó munkát! – mondtam majd bementem az irodába. Leültem Jacobson székébe és boldogan vigyorogtam. elkezdődtek az órák és úgy döntöttem benézek, hogy haladnak a tanulók. Tudtam, hogy Kellan Mandynél van gondoltam így két legyet ütök egy csapásra. Bekopogtattam majd beléptem. Minden fej arra fordult és felálltak mire intettem, hogy foglaljanak helyet.
- Ne haragudj Mandy de az egyik diákodra lenne szükségem. – mondtam komolyan.
- Mivel kapcsolatban? – csillant meg Mandy szeme.
- Valami probléma akadt az adminisztrációban és egyeztetnem kellene vele.
- Jó nem gond! – bólogatott és visszament az asztalához.
- Kellan! Kérem, jöjjön velem! – néztem rá szigorúan azzal a bizonyos Jacobson tekintettel, amit az évek alatt elsajátítottam.  Rögtön felugrott és követett. Az irodába vezettem majd miután becsukta az ajtót a fotelre mutattam. Mosolyogva helyet foglalt gondolom nem nézte ki belőlem, hogy lenne bátorságom bármit is csinálni ebben az irodában. 
- Nézze Kellan! Többször figyelmeztettem már, hogy ne nézzen rám ilyen csábítóan és ne mérjen, végig úgy mintha fel akarna falni a szemével! Úgy látszik nem ért a szóból, úgyhogy muszáj fellépnem ön ellen! – mondtam a fejemet ingatva és lassan az ölébe ereszkedtem. Arcáról lefagyott a mosoly és elködösült a tekintete. Gyengéden csókolni kezdtem és beletúrtam a hajába. 
- Emmy itt ezt nem lenne.. kezdett bele, de elhallgattattam. Mivel látta, hogy hiába ellenkezik szorosan magához ölelt és kihúzta hajamból a csatot. Hátrahajtottam a fejem és hagytam, hogy nyelvével bejárja. Ahogy a fülemhez ért gyengéden megharapta majd belesuttogott.
- Őrjítően szexi vagy cicám! – a hangjától, mint mindig most is elvesztettem a fejem és fenekemet hozzádörgöltem mire felmordult és hirtelen megfordítva maga mellé ültetett.
- Emmy… cicám! Ezt most itt abba kell hagynunk! – mondta zihálva. 
- Már megint ezt mondod! – álltam fel és simítottam le a szoknyám.
- Igen mert nem akarlak Jacobson, kanapéján a magamévá tenni érted? – simított végig tarkóján.
- Szóval ez felizgatott téged? – kérdeztem az íróasztalnak dőlve és elégedetten mosolyogva. Felállt és közelebb jött hozzám.
- Ezt te viccesnek tartod? – tette fel a kérdést és láttam a szemében, hogy készül valamire. Magához húzott és végigsimított a combomon közben végig a szemembe nézett és most valahogy furcsán veszélyesnek tűnt. Közelebb hajolt, amivel azt érte el, hogy a felsőtestemmel kicsit hátrébb kellett dőlnöm. Kigombolta az ingem és újra csókolni kezdte a nyakamat. Kezével a mellemet simogatta, amitől egészen önkívületi állapotba kerültem. Szemeimet lehunytam, és ahogy megéreztem a nyelvét ott ahol nemrég még csak a keze járt elkezdtem kapkodni a levegőt. Ismét rám tört az ismerős érzés, ami nemrég a szertárban is. Hangosan felnyögtem és lábammal magamhoz rántottam. Az ő szeme is lázasan csillogott és elégedetten mosolygott. 
- Boldog születésnapot szerelmem! –hajolt a fülemhez. Kifulladva ültem fel gyorsan felhúztam a melltartóm majd begomboltam az ingem és a tükörhöz léptem. A rúzsom elkenődött, hajam kócosan meredt mindenfelé. Gyorsan lesimítottam majd újra felcsavartam. Újra rúzsoztam a számat és megfogadtam magamban, hogy máskor ezerszer is meggondolom, min fogok vigyorogni. Na, nem mintha nem esett volna, jól de nagyon zavarba hozott. Másrészt viszont arra számítottam, hogy ma éjjel elveszi a szüzességem, de úgy látszik, ez már nem valósul meg.
- Köszönöm! Azt hittem elfelejtetted! –mosolyogtam rá. Újra a fotelben ült láthatóan szexre éhesen. 
- Sosem felejteném el a születésnapodat kicsim! – állt fel és adott egy puszit a homlokomra. – Lassan nem ártana visszamennem, mert talán egy kicsit már gyanús, hogy még mindig itt vagyok – kacsintott rám majd miután bólintottam kisétált az irodából. Lehangolva ültem le az íróasztal mögé és magam elé meredve gondolkoztam. Nem erőszakolhatom rá magam. Ha ő még úgy gondolja, hogy nincs itt az ideje annak, hogy lefeküdjünk egymással akkor nem fogunk. Viszont ha hallotta a beszélgetést, akkor nyilván azt is tudja, hogy ezt szeretném. Na, jó nem fogom ezen törni a fejem! Megigazítottam magamon a ruhát majd még egy pillantást vetettem a tükörbe és kiléptem. Gondoltam körbejárom az udvart, hogy friss levegőt szívhassak, és jól megmondjam a magamét a lógós diákoknak. Az udvar üresen tátongott csak a kerítésen kívül pillantottam meg két ismerős arcot. Tom és Rob elmélyülten beszélgettek.
- Uraim megtudhatnám, hogy mégis mit keresnek itt? – szóltam rájuk.
- Elnézést mi csak a barát.. Hé, Emmy azt a kurva nagyon dögös vagy! – kiáltott fel Rob.
- Sziasztok! – vigyorogtam. – A csajok még órát tartanak, de szerintem mindjárt jönnek! Bár nem nagyon szeretem, ha keverik az iskolai dolgokat a magánélettel, de azt hiszem, most az egyszer kivételt teszek! – kacsintottam rájuk. 
- Na, nézd már a mini igazgatónőt! – kötekedett Tom mire játékosan meglegyintettem.
- Isten éltessen nagyon sokáig drága Emmy! – mondták, mint akiknek egyszerre ugrott be. Komolyan néha félelmetesek. 
- Köszi, aranyosak vagytok! Ugye jöttök az esti buliba? – tértem a tárgyra.
- Persze ott a helyünk! Sokan leszünk? – kérdezte Tom.
- Csak ti hárman meg a csajok. Másra nincs is szükség! – mosolyogtam mire furcsán egymásra néztek.
- Jól van, felvesszük a csajokat és ott vagyunk nálad nyolckor.
- Rendben. Most viszont muszáj mennem, mert még nem szívattam meg a kellő létszámú embert. – vigyorogtam majd visszamentem. Kiosztottam még pár jó tanácsot a diákoknak majd a nap végén hazafuvaroztam barátnőimet és bementem Benhez a kórházba. Vigyorogva bámult és nem értettem mi a baja, de akkor eszembe jutott, hogy még nem öltöztem át.
- Csak nem fordított nap volt? – kérdezte miközben nekilátott a neki hozott hamburgernek.
- De bizony! Itt áll előtted Mr. Jacobs női alakja személyesen. – simítottam végig magamon.
- Kellan biztos eldobta az agyát, amikor meglátott! – hadarta teli szájjal.
- Te inkább tömd a fejed és ne foglalkozz vele! – mosolyogtam rá és végigsimítottam a haján. 
- Aggódom érted egy kicsit! – mondta mikor befejezte az evést. 
- Miért? – húztam össze a szemem.
- Emmy kilenc év van köztetek és ő a tanárod. – kezdett bele.
- Benjamin Rossum ne is folytasd! – pattantam fel. – Ne rontsd, el ezt a napot kérlek! Tudatában vagyok annak, amit csinálok és azt is tudom, hogy kockázatos, de nem érdekel. Csak az számít, hogy szeretem és ő is szeret engem. Nem akarok arra gondolni mi lesz holnap vagy azután. Ráérek akkor ezzel törődni, amikor már bekövetkezett. Már ha egyáltalán be fog következni valaha is. – magyaráztam fel s alá járkálva.
- Nem akartalak bántani sem téged sem őt! Én a legjobbakat kívánom neked Te kis hárpia! –csípett belém. – Egyébként pedig nehogy azt hidd, hogy elfelejtettem a szülinapodat! Nem mindennap lesz az ember gyakorlatilag nagykorú! –vigyorgott és felállt majd a szekrényhez sétálva előhúzott egy hatalmas csomagot. 
- Anya segítségét kértem, mert ő tudja, mit szeretsz! Gondoltam, ha már egyszer felnőtt nő lett a húgomból, akkor nem ártana elégetni a kislányos gönceit és lecserélni a ruhatárát. – mondta és átnyújtotta a dobozt. Izgatottan bontottam ki és szájtátva bámultam a ruhákat, amik egytől egyig szexisek voltak, de csak visszafogottan. Volt ott minden cipőtől kezdve a különböző kiegészítőkig.
- Ben ez csúcs! Nagyon köszönöm!- ugrottam a nyakába és úgy éreztem a délutáni csalódottság végleg eltűnik belőlem. Hiszen fantasztikus családom van, akik mindent megtesznek a boldogságomért, nagyszerű pasim, aki imád és barátaim, akik támogatnak minden hülyeségben.
- Most pedig indulj, mert tudom, hogy ma este buli lesz otthon! – mondta mire szedelőzködni kezdtem és gyorsan arcon pusziltam. – Ja és Emmy! Ha úgy alakulna óvszer nálam a középső fiókban! –vigyorgott.
- Nem lesz rá szükség, de azért köszi! – dobtam neki egy puszit majd hazamentem. Tüzetesen átvizsgáltam az új ruháimat majd egy fekete strasszos mini ruha mellett döntöttem, ami izgatóan tapadt rám ott ahol kellett. Ha nem is veszítem el a szüzességem valami, akkor is lesz ezt már eldöntöttem. Gyorsan partiképes állapotba hoztam a nappalit majd megmostam és becsavartam a hajam. Felvettem a ruhát, megcsináltam a hajam majd sminkeltem és belebújtam az új szandálomba, ami egyszerűen fantasztikus volt. Anyáék már mindent előkészítettek. a hűtő roskadozott a kajától és a mini bárt is feltöltötték, igaz alkohol nem volt benne, de azt Mandy és Jane hoz. A csengő hangjára lerohantam a lépcsőn és Kellannel találtam magam szembe. Alaposan végigmért majd megcsókolt.
- Boldog születésnapot a világ leggyönyörűbb lányának! – szorított magához. – A mai után nem gondoltam volna, hogy tudsz még szebb is lenni, de káprázatos vagy!
- Ez aztán a köszöntés! – simogattam meg a haját és beljebb húztam. Valami miatt különös borzongás járt át. – Hozhatok valamit inni vagy megvárod a többieket? – kérdeztem zavartan és korholtam magam, amiért ilyen hülyén viselkedem.
- A többiek nem jönnek! – szólalt meg mire nagyot dobbant a szívem. 
- Hogy érted… azt, hogy.. nem jönnek? Azt mondták.. nyolcra itt vannak.  – dadogtam.
- Igen, de csak holnap nyolcra. Hiszen azt szeretted volna, ha ezt a mai napot kettesben töltjük. – lépett hozzám és hátrasimította a hajam. – Csak azt kérem tőled, hogy hagy menjek fel a szobádba, mert van egy kis elintéznivalóm. – mondta mire szótlanul bólintottam. Leültem a kanapéra és azon törtem a fejem, hogy ez most az a pillanat lenne, vajon amire annyira vártam. Pár perc múlva Kellan mosolyogva jött le és felhúzott a kanapéról. Megremegett a lábam és tudtam, hogy eljött az idő. Felsétáltunk a lépcsőn és maga elé engedve kitárta az ajtót. A csodálkozástól tátva maradt a szám. A szobám minden létező pontját gyertyák borították, a földet rózsaszirmokkal szórta be és a vázákban is tucatnyi rózsa illatozott. Beljebb tolt és gondosan becsukta maga mögött az ajtót. Mögém állt, átkarolta a derekam és a fülembe suttogott.
- Szerelmem most valóra válthatom az álmod, ha még te is szeretnéd! – megfordultam és mélyen a szemébe néztem majd bólintottam.
- Mondd, ki kérlek! – suttogta. 
- Szeretnék veled szeretkezni! – mondtam elfúló hangon. Lassan hajolt az ajkamra és óvatosan ízlelgetni kezdte. Nem sietett hagyta, hogy kiélvezzem a pillanatot. Gyengéden húzott magához és beletúrt a hajamba. Kezeimmel tétován simogattam a nyakát és éreztem, ahogy nyelve lassan táncba hívja az én nyelvemet is.  Elvált az ajkaimtól majd az ölébe kapott és az ágyhoz sétált velem. Megijedtem, hogy már meg is történik a dolog, de egyetlen pillantásával sikerült megnyugtatnia. Kikapcsolta szandálom pántját és lehúzta rólam majd apró csókokkal kényeztette a lábam a bokámtól egészen a combomig. Megborzongtam mire felnézett és elmosolyodott. Lefeküdt mellém és végigsimított az arcomon. Feltérdeltem és a kezem nyújtottam neki. Mikor egy szintre kerültünk lassan gombolni kezdtem az ingjét. Olyan ideges voltam, hogy sokszor megremegett a kezem, de türelmesen kivárta, míg az utolsó gomb is kiszabadul majd segített levenni az ingjét. Odahajoltam hozzá és végigsimítottam mellkasán majd ajkaimmal is megismételtem a mozdulatot mire felsóhajtott. Felnéztem, hogy lássam jó-e ez neki és elégedetten láttam a szemében az ismerős fényt. Keze felém mozdult és lecsúsztatta a vékony pántot vállamról. Csókokkal borította a nyakam és a vállam majd lejjebb haladt és szép lassan lehúzta a ruhám. Megemeltem a fenekem, hogy könnyebben le tudja venni majd fehérneműben feküdtem az ágyon és örömmel láttam a sóvárgást szemében. Az öve után nyúltam és miután kicsatoltam, megszabadult a nadrágjától. Mellém könyökölt majd hosszan megcsókolt miközben keze lesimogatta rólam a melltartómat és végigsimított a hasamon. Ajkamról áttért a nyakam csókolgatására lehaladva egészen a mellemig. Gyengéden szívogatta, amitől úgy éreztem azonnal elélvezek, de mielőtt még bekövetkezhetett volna nyelvével lejjebb haladt egészen a bugyim pántjáig. Ettől megrettentem egy pillanatra és majdnem felültem, de óvatosan visszanyomott.
- Csss.. nyugalom! Engedd el magad! – csitítgatott én pedig igyekeztem ellazulni. Lehúzta a bugyimat és a combomat kezdte csókolgatni. Lehunytam a szemeimet, és ahogy nyelve érzékeny pontomhoz ért felnyögtem és belemarkoltam a takaróba. Szinte magamnál sem voltam csak lebegtem valami különös mámorban majd jött a robbanás és felsikoltottam. Szép lassan visszatértem hozzá és ekkor jöttem rá, hogy most már nekem is tennem kellene valamit. A nyakamat csókolgatta én pedig a hátát simogattam majd lassan megindult a kezem lefelé és ujjamat beakasztottam az alsójába ezzel jelezve, hogy itt lenne az ideje megszabadulni tőle. Rám nézett megerősítést várva, hogy tényleg akarom-e, mire bólintottam. Levette én pedig ledermedtem. Tudtam, hogy valamit tennem kellene, de leblokkoltam.
- Semmi baj cicám! Neked nem kell csinálnod semmit! – suttogta. Ezek szerint észrevette, hogy valami nincs rendben. Annyi mindent kaptam már tőle, hogy nekem is adnom kell. Lassan mozdult meg a kezem és óvatosan hozzáértem. Furcsa érzés volt, de látva az arckifejezését tudtam, hogy jó neki, amit csinálok. Gyengéden simogatni kezdtem mire felnyögött és ajkával ajkam után kapott. Éreztem, hogy nehezére esik visszafogni magát mégis megtette csakis értem. Ujjaival simogatni kezdett odalent mire átöleltem a nyakát és magamhoz húztam. Egész testemben remegtem miközben szorosan magához ölelt. Megemelte az állam és a szemembe nézett én pedig tudtam, hogy elérkeztünk arra a pontra ahonnan már nincs visszaút. Felém gördült és megcsókolt majd végigsimított az arcomon.
- Nagyon fogok, Rád vigyázni ígérem! –suttogta mire bólintottam és lehunytam a szemem. Kis idő múlva éreztem, ahogy belém hatol és megmarkoltam vállát. Az érzés enyhén feszítő volt mégis elakadt a lélegzetem. Nagyon lassan mozdult meg és a tiszta pillanatok egyikében láttam, hogy aggódva néz mire elmosolyodtam. Kis idő elteltével az én testem is felvette az ütemet és teljesen eggyé váltunk. Hajába túrtam és egyre gyorsabban szedtem a levegőt, míg végül úgy éreztem minden eddiginél nagyobb vágy vesz, rajtam erőt majd kirobban teljes erejéből. Végighúztam körmeim a hátán majd erőtlenül hanyatlottam a párnára. Olyan érzés volt mintha nem is ezen a bolygón lennék. Gyengén érzékeltem, hogy mellém fekszik és magunkra húzza a takarót majd megfordultam és teljes testemmel hozzábújtam. Fejemet mellkasára hajtottam mire simogatni kezdett és az arcom puszilgatta. Boldogan elmosolyodtam és mielőtt elnyomott volna az álom csak egyetlen mondatot suttogtam neki.
- Ez ezerszer jobb volt, mint a csillaghullás!




Másnap reggel mosolyogva ébredtem az ébresztőóra hangjára. Kinyitottam a szemem és láttam, hogy egyedül vagyok az ágyban. Testemben még éreztem a tegnap éjszaka történéseit. Felültem és megláttam a gondosan összehajtogatott levelet, ami egy rózsa kíséretében a párnámra volt téve. Széthajtogattam és elmosolyodtam. Szerelmem, mint ahogy sejtettem is már az iskolában volt és ezerszer is bocsánatot kért, amiért nem lehetett mellettem, amikor felébredek. Magamhoz szorítottam a levelet és mélyen beszívtam a rózsa illatát. Ezt az éjszakát, soha de soha nem fogom elfelejteni. Lassan felkeltem és a lepedőt magamra csavarva a fürdőszobába mentem. Betettem a mosógépbe, jómagam pedig a zuhany alá álltam és hagytam, hogy a forró víz új életet leheljen belém. Nem szívesen mostam le magamról az illatát, de bíztam benne, hogy hamarosan újra a karjaiban fog tartani. Felöltöztem és alaposan megvizsgáltam magam a tükörben. Más talán nem vette észre, de én tudtam, hogy sok minden megváltozott bennem. Mivel már késésben voltam így gyorsan leszaladtam a lépcsőn és elindultam a lányokért. Hatalmas mosollyal az arcukon vártak és rögtön faggatni kezdtek. Nem mentem bele minden részletbe, de azt elmondtam nekik, hogy csodálatos volt és, hogy most még szerelmesebb vagyok, mint valaha. Ahogy beértünk a suliba azonnal megpillantottam Kellant a kosarasok gyűrűjében, ahogy Mr. Jacobsonnal egyeztet.  Nagyon elmélyülten beszélgettek, de végül megérezhette, hogy nézem, mert és széles mosoly ült ki az arcára. Megremegett a gyomrom és odaintegettem neki majd leültünk a közeli padra a lányokkal, akik aztán elszaladtak shaket venni. Legszívesebben odarohantam volna hozzá, de nem lehetett így csak távolról csodáltam. Éppen azon elmélkedtem, hogy mennyire jó pasim van, amikor árnyék vetült rám. Felnéztem és megpillantottam Connort.
- Ugye tudod, hogy nekünk még van egy elintézetlen ügyünk? – szorította meg a csuklóm és rántott fel. A táskám hangos puffanással esett le a földre.
- Nincs veled semmi dolgom! Eressz el azonnal! – próbáltam szabadulni, de erősen fogott.
- Tanuld meg, hogy velem senki sem szórakozhat! – kiabálta és belemarkolt a hajamba úgy húzva magához közel. Kapálóztam és próbáltam belerúgni, de valószínűleg hallott már rólam egyet, s mást, mert ügyesen kitért az ütések elől. Száját számra nyomta mire teljes erőből püfölni kezdtem. Hirtelen kiabálásra lettem figyelmes és éreztem, hogy valaki lerántja rólam. Ijedten hátráltam majd Mr. Jacobsonnak ütköztem, aki védelmezően átfogta a vállam. Kellan magából kikelve kiabált Connorral aki majdnem nekiment, de szerelmem idejében észhez térítette. Mr. J. rögtön magával vitte az irodájába, Kellan pedig intett, hogy kövessem.
A szertárba mentünk ahol aztán szorosan átölelt és megbizonyosodott róla, hogy minden a legnagyobb rendben van velem. Nem volt szükség szavakra. Ölelte a derekam miközben a haját és arcát simogattam és az előbbi ijedtség nyomtalanul eltűnt. Lassan az ajkamra hajolt majd egyre jobban belemelegedtünk és hozzátapadva mind hevesebben csókoltam kizárva mindent magunk körül. Így történhetett, hogy nem hallottuk meg,hogy nyílik az ajtó csak akkor, amikor már késő volt.


Ariana