Béke

Sziasztok!

Gondoltam megleplek Titeket és most kivételesen délután hozom az új részt! :-)

Remélem tetszeni fog Nektek,egyre inkább haladunk előre és jönnek az izgalmasnál izgalmasabb fordulatok.:-)

Jó olvasást kívánok Nektek és szép napot!

Elmeséltem neki mindent. Azt hittem otthagy majd vagy undorodik e helyett magához ölelt és vigasztalt.

-          -Vigyázni fogok rád Emmy! Nem hagyom, hogy bárki bántson téged! Nézz rám! – emelte meg az állam. – Mindig itt leszek veled. -  Annyira jól hangzó ígéret volt és hinni akartam neki, sőt többet akartam, mindig vele lenni

-         - Köszönöm Kellan. – suttogtam. Közelebb hajoltam hozzá és ajkaira nyomtam ajkam, ujjaimmal pedig hajába túrtam. Magához húzott és gyengéden csókolni kezdett. Azt hittem meghalok annyira jó volt. Furcsa bizsergést éreztem az egész testemben és minél közelebb akartam tudni magamhoz. Erősen magához szorított, erre lassan átdugtam a nyelvem a szájába. Nem tudtam pontosan mit kell csinálni és, hogy jól csinálom-e. Szorosan ölelt én pedig élveztem a közelségét és nyelveink játékát. Végük zihálva szakadtunk el egymástól.

-          -Ez… ez volt az utolsó csókunk. – bólogattam jó gyerek módjára.

-          -Igen… ez volt. – helyeselt, aztán mégis meglepett egy szájra puszival. Aztán én is, mire elmosolyogtunk magunkat.

-          -Akkor ez. – mondtam és újra megcsókoltam. Valószínűleg ő is ezt szerette volna, mert nem tiltakozott legalábbis egy darabig.

-          -Ki… Emmy, nézd. Köztünk nem lehet semmi. Ugye ez számodra is világos. Te a tanítványom vagy, én meg a tanárod. Nem lehet… - nézett rám totál aranyosan.

-          -Igen, tanár úr, ne haragudj, de… na, mindegy.  – pirultam el zavaromban, hogy ilyen rámenős voltam.

-          -Akkor hazaviszlek, jó, cicám… Emmy? – kérdezte tőlem én pedig csak mosolyogni tudtam a becézésen. Mindig valami furcsa érzés lett úrrá rajtam, amikor ezt mondta.

-          -Oké tanár úr, gyere. – álltam fel a padról, és a kocsijához vezettem. Egész úton mosolyogtam, boldoggá tett ez a csók és tudtam, hogy lesz folytatása. Hamar odaértünk hozzánk.

-          -Köszönöm, hogy meghallgattál, Kellan. – néztem mélyen a szemébe hátha meglátja, mit érzek.

-          -Én köszönöm, hogy elmondtad. – mosolygott rám. Már majdnem kiszálltam, de akkor gondoltam egyet és gyorsan puszit nyomtam a szájára. Elmosolyodott én pedig beszaladtam a házba. Boldog voltam és felszabadult, de legfőképpen szerelmes. Másnap reggel éppen Jasonnel beszélgettem mikor befutott Kellan. Gyorsan átöltöztem és odamentem hozzá.

-         - Szia, tanár úr! – köszöntem rá szégyenlősen, mert ez az idióta ruha elég sokat mutatott és utáltam másrészt a tegnapi nap nem volt éppen semmi.

-          -Szia, Emmy! – köszönt vissza, majd el is fordult. Rákérdeztem, hogy féltékeny-e Jasonra amit le sem tudott volna tagadni. Órán az az idióta Kate ráakaszkodott én pedig legszívesebben leütöttem volna. Nem bírtam sokáig magamban tartani, óra után meglátogattam a szertárban.

-         - Szóval, neked tetszik Kate, ugye? Tudtam, annyira tudtam. neki szép nagy mellei is vannak, meg szőke, és magasabb is. Ő a Te ideálod. - léptem be lebiggyesztett szájjal.

-          -Féltékeny vagy, picinyem?  - lépett hozzám és az ajtónak szorított, amitől megint bizseregni kezdtem és elakadt a lélegzetem.

-          -Én?... Öhm… mégis miből gondolja? – kérdeztem zavartan és csak később vettem észre, hogy magázom.

-          -Hmm, cica, nem is gondoltam volna, hogy pont Katere vagy féltékeny.  - hajolt közelebb hozzám.

-          -Mo… most ezt miből gondolja? – kérdeztem zavartan és szerettem volna kiszabadulni szorult helyzetemből.

-          -Hát, kiscicám… elég nyilvánvaló, de ne aggódj, csak tanár-diák viszony van köztünk. – mosolyogott gúnyosan.

-          -Ja… hát engem nem érdekel… - vontam meg a vállam és végre kiszabadultam. Jaj, annyira vágytam a csókjára! Ha csak még egy percig olyan közel lett volna, hozzám biztosan nem bírom megállni. Olyan jó az illata és annyira szeretem, amikor átölel. Ahogy az ajkai kóstolgatják az én ajkaimat teljesen elvesztem a fejem. Ne gondolj már ilyesmire Emmy! Miért kínzod magad feleslegesen? Tényleg miért is? Hisz olyan egyszerű lenne odamenni és megcsókolni! Igen megegyeztünk, hogy utolsó csók, de mi lenne, ha ez lenne az utolsó, de tényleg? Csak egy kis csók és aztán nincs tovább. Szinte futva tettem meg az utat a szertárig és reménykedtem abban, hogy még ott lesz. Berontottam a szertárba mire meglepetten nézett fel.

-          -Ne egy szót se szólj! Tegnap megbeszéltünk valamit és ígérem ez az utolsó alkalom, hogy nem tartom be a szavam! – léptem hozzá közel majd átöleltem a nyakát és azonnal csókolni kezdtem. A pillanatnyi meglepődöttség után átfogta a derekam és közelebb húzott magához. Nyelvemet már majdhogynem rutinosan toltam át a szájába mire teljesen elvesztette a fejét. Hirtelen megfordított és a falnak döntött majd vadul csókolni kezdett. A hajába túrtam és alig bírtam magammal azt sem tudtam mit csináljak vele. Kezemmel végigsimítottam izmos karján majd kezem bevándorolt atlétája alá és a hátát simogattam. Ekkor hirtelen abbamaradt a csók és homlokát homlokomnak támasztva egyenesen a szemembe nézett. Nehezen bírt csak megszólalni szinte csak suttogott.

-          -Emmy… ezt nem lehet! – nézett rám olyan furcsán, ahogy még soha. Kezem még mindig az atlétája alatt volt, éreztem milyen forró a bőre. Végigsimítottam rajta majd kihúztam és megsimogattam az arcát mire egészen elkínzott lett szegénykém tekintete.

-          -Ez volt az utolsó! – suttogtam.

-          -Tegnap is ezt mondtuk nem igaz? – mosolyodott el végre. Megint annyira közel volt hozzám, hogy ha csak egy picit megmozdítanám a fejem már ott is lenne ajkam az ajkán. De nem mert megígértem neki!

-          -Ez most már tényleg az utolsó volt! –bólogattam komolyan.

-          -Olyan jó lenne néha a fejedbe látni cica! – simított végig a hajamon. Drága Kellan addig örülj, míg nem látsz a fejembe! mosolyodtam el. Nem szabad megtudnod, hogy mit érzek irántad tanárkám.

-          -Mi ez a mosoly? – nézett rám olyan édesen, hogy jól megölelgettem volna legszívesebben.

-          -Ne is törődj vele! Én most megyek! – mondtam, de meg sem mozdultam és nem úgy látszott mintha ő el akarna engedni. Továbbra is nekem támasztotta fejét és úgy nézett.

-          -Jó menj! – mosolygott.

-          -Megyek is! – mondtam és már megint vészesen közel kerültem ahhoz, hogy megcsókoljam. Szerintem ezt ő is észrevette, mert arrébb lépett és kiengedett. Mosolyogva mentem el az ajtóig majd visszanéztem és láttam, hogy továbbra is nekem háttal áll.

-          -Viszlát, holnap tanár úr! –köszöntem és kiléptem. Rohannom kellett, mert ma is próbáltunk. Nehezen tudtam koncentrálni és elepedni Rómeóért, amikor én Kellant szeretem. Jane és Mandy mostanában elég elfoglaltak voltak azt sem tudtam most merre lehetnek. Valószínűleg Tommal és Robbal. Imádom őket, de most kicsit irigyeltem, hogy ők minden gond nélkül együtt lehetnek a szerelmükkel én pedig nem. Persze ennek egyik fő oka az volt, hogy az én kedves tanárkám nem is szerelmes belém. Nyilván jólesik neki a csókom és tetszem is, de nem szeret. Én hülye meg belezúgtam rendesen és most ehet utána a fene. Otthon Ben várt, akivel tegnap átbeszéltem a dolgokat és természetesen megbocsájtottam neki főleg, hogy jobban sült el a dolog, mint gondoltam volna. Egy valamit biztosan tudtam. Nincs több csók a tanárommal. Csak kínzom magam ezzel is. Egyáltalán nem is kellene ezzel foglalkoznom.

-          -Szia! – pusziltam meg Bent.

-          -Szia! Milyen napod volt ma? Balhéktól mentes?- vigyorgott.

-          -Hidd már el, hogy megváltoztam! – mosolyogtam rá. Ha tudnád, hogy mennyire.

-          -Jól van, ajánlom is! Főleg mivel holnap családlátogatás lesz, és ha kihúztad a gyufát az bizony kiderül!

-          -Az holnap lesz? Te jó ég Mr. Jacobson itt lesz nálunk? – vágtam pofákat. Tavaly elég feszült volt a légkör, amikor itt volt bár most már meggyóntam, úgyhogy baj nem lehet.

-          -Itt bizony, úgyhogy szépen öltözz fel és próbálj meg illedelmesen viselkedni! – gúnyolt mire ráöltöttem a nyelvem. De azért felmentem és egy elfogadható ruhát készítettem elő holnapra. Mr. J.  a házunkban hát ez maga a horror feküdtem le mosolyogva este és hamarosan mély álomba merültem.

Reggel korán kidobott az ágy. A zuhany alatt végig Kellanre gondoltam vegyes érzelmekkel. Szeretem, de nem kellene és nehéz lesz nap, mint nap szembe nézni vele. Öltözködés és sminkelés közben is csak rajta járt az eszem és ez már kezdett beteges lenni. Anya lent éppen kávét főzött, apa pedig újságot olvasott, amikor megszólalt a csengő.

-          -Nyitom! –rohantam le a lépcsőn. Előkészítettem arcomra az „Isten hozta Mr. Jacobson” mosolyomat és nagy lendülettel kinyitottam az ajtót. Amikor megláttam a vendégünket azt hittem valami baj van a szememmel vagy az agyam vetíti ki Kellan arcát igazgatóm fejére?

-          -Kellan? – kérdeztem gyanakvóan. Rám mosolygott és végigmért.

-          -Jöttem családlátogatásra.

-          -Te? – kérdeztem döbbenten.

-          -Igen én. Miért? Azt hitted Mr. Jacobson jön ugye? Ebben az évben felosztotta a tanulókat, mert egyedül nem bírná.

-          -Te pedig most jöttél ide.. hozzánk. – nyögtem ki.

-          -Emmy! Mr. Jacobson érkezett meg? – jelent meg a hátam mögött apa.

-          -Jó napot Mr. Rossum! Kellan Lutz vagyok a lánya testnevelés tanára! –nyújtotta a kezét majd elmagyarázta mi a helyzet. Apa rögtön összehaverkodott vele, hát még mikor megtudta, hogy kosárlabdázik. Én továbbra is dermedten álltam az ajtóban és csak néztem őket. Végül bementünk a nappaliba és anya kávéval kínálta. Akaratlanul is megfordult a fejemben milyen jó lenne, ha ez most nem a diákjánál, hanem a szerelménél tett családlátogatás lenne. Ettől kicsit szomorú lettem, de azért néha megeresztettem egy mosolyt. Csupa jót mondott rólam és megemlítette milyen kivételes lány vagyok. Imádattal néztem, ahogy magyaráz, olyan jó volt itt látni a mi házunkban a szüleimmel. Hamarosan elbúcsúzott én pedig kikísértem és becsuktam magam mögött az ajtót.

-          -Csak jó dolgokat mondtál rólam. Mivel érdemeltem ki? – mosolyogtam rá.

-          -Mert jó vagy. – simította meg az arcom mire behunytam a szemem és meg is borzongtam. Hát ez már sosem múlik el?

-          -Jobb vagyok.

-          -Határozottan igen. Lenne kedved találkozni délután a parkban? Csak sétálnánk és beszélgetnénk egy kicsit. – dobta be az ötletet én pedig azonnal rábólintottam pedig éreztem, hogy talán nem kellene.

-          -Rendben. Akkor, kettőkor várlak a főbejáratnál. – mosolyogott rám majd mielőtt beszállt volna a kocsijába rám kacsintott.  Egy darabig még ott álltam és álmodoztam majd anya behívott ebédelni.

Ebéd után rögtön készülődni kezdtem. Kivasaltam a hajam, felvettem a szoknyámat és egy inget, befújtam magam parfümmel és felkaptam a szandálom. A látvánnyal elégedetten vonultam le és már éppen kisurrantam volna, amikor apa észrevett.

-          -Emmy! Hova,hova kisasszony? – tudakolta.

-          -Csak a parkba. Találkozom a barátnőimmel. – hazudtam.

-          -Így? –mért végig apa.

-          -Igen miért mi a baj velem? – néztem rá kérdőn.

-          -Nem szoktál így kiöltözni! Csak nem randevúd lesz te lány?

-          -Ugyan apa kivel lenne randevúm? – mosolyogtam. Ugyan apa csak a tesi tanárommal randizok!  Ez nem is randi állj le Emmy!

-          -Fiatal vagy, gyönyörű és talpraesett, de egyet jól jegyezz meg kicsim! Te még tapasztalatlan vagy és a férfiak tudod, sokszor kihasználják ezt! Én természetesen sosem voltam ilyen, de sokan így viselkednek! Már a korodbeli fiúk is! Szóval ne engedj meg nekik mindent! – mondta én pedig már kétségbeesetten nézegettem, hogy anya nincs-e a közelben, hogy kimentsen a kínos beszélgetésből.

-         - Apa ne már most el fogod mondani a hogyan, porozza be a méhecske a virágot, sztorit? Őszintén megmondom erre semmi szükség! Nem randizni megyek, de ezeket amúgy is tudom már! Most indulok, ne félts! –nyomtam egy puszit az arcára és kisiettem. Gyorsan buszra szálltam és már a megbeszélt idő előtt fél órával a park bejárata előtt voltam. Kicsit izgultam, na, nem azért mert ez egy randi hisz nem az. De már csak pusztán a jelenléte is olyan hatással volt rám, hogy azonnal világgá kiáltottam volna, hogy mennyire szeretem.

Hamarosan megérkezett, és mint mindig most is szívdöglesztően nézett ki. Farmer, póló és az elmaradhatatlan Converse cipő volt rajta. Ahogy meglátott elmosolyodott majd próbálta leplezni, hogy végigmér, de láttam, hogy azt teszi. Hozzám lépett és adott egy puszit az arcomra.

-         - Szia! – mosolyogtam, mint egy hülye és nem bírtam levenni a szemem róla.

-          -Szia! Régóta vársz?

-          -Csak nemrég érkeztem. – mondtam és közben csavargattam a bokám zavaromban. Hetekig kötekedtem vele és nyirbáltam az idegeit, de sosem voltam még ennyire zavarban, mint most.

-          -Akkor jó már azt hittem sosem érek ide! Megyünk? –kérdezte és a park közepe felé mutatott.

-          -Persze mehetünk! Fárasztó napod volt? – hallottam a saját hangom, de a gondolataim teljesen máshol jártak. Túl sok ember volt itt. Szerettem volna inkább kettesben lenni vele. De persze ez nem randi, így hát felesleges lenne kettesben lennünk. Mert ha randi lenne, akkor most megfogná a kezem és úgy sétálnánk, virágot venne nekem a virágos lánytól és megcsókolna, amikor hazakísér.

-         - Nagyon elgondolkoztál! – szakította félbe a gondolataimat.

-          -Nem dehogy! Csak mindig lenyűgöz, hogy… milyen szép ez a.. ez a park. – néztem körül mosolyogva. Valószínűleg nem hitt nekem, de nem mentünk bele jobban.

-         - Tudod miért hívtalak ma ide? – tette fel a kérdést, ami már rég foglalkoztatott.

-          -Sejtelmem sincs. – vártam kíváncsian a választ.

-         - Úgy éreztem jó lenne kicsit kiszabadulni az iskolai keretek közül és őszintén elbeszélgetni arról, hogy mi történt az elmúlt hetekben. – mondta én pedig csak bólogattam. Vártam, hogy folytassa, de akkor hirtelen felcsillant a szeme.

-          -Szereted a vattacukrot? – mosolygott rám.

-          -Igen nagyon szeretem, de hogy jön ez ide? – néztem rá értetlenül.

-          -Gyere! –fogta meg a kezem reflexszerűen és máris húzott a vattacukor árushoz.

-          -Milyet szeretnél? –kérdezte.

-          -Rózsaszínt – mosolyogtam. Igaz, hogy nem virág, de akkor is nekem vette. A kezembe adta én pedig megkínáltam őt. Mosolyogva rázta a fejét, Hát, persze hiszen a sportember nem fog tömény cukrot enni. Hamarosan elérkeztünk a vízeséshez ahol egy teremtett lélek nem volt.

-          -Sokan azt sem tudják, hogy itt van, mások nem sétálnak annyit, mert olyan sok a látnivaló még a városban és ez jelentéktelen mellette, de én imádom. – nekem is nagyon tetszett.

-          -Le lehet menni a partjára?- vetettem fel az ötletet. Bólogatott majd megfogta a kezem és lesegített, nehogy megcsússzak a vizes köveken. Csodálatos volt a látvány a víz pedig hívogató.

-          -Bele szabad menni? – kérdeztem.

-          -Szeretnél? Nem mély épphogy bokáig ér az elején.

Egyetlen mozdulattal levettem a szandálomat és belegázoltam a vízbe majd nevetve néztem vissza rá. A parton állt és elmélyülten nézett majd ő is levette a cipőjét és belegázolt a vízbe. Én élvezve a fentről esőcseppként hulló vízpermetet kitárt karral forogtam és nagyon boldognak éreztem magam.

-          -Na, hogy tetszik? – jött közelebb hozzám. Odasiettem hozzá és lelkesedni kezdtem.

-          -Ez egyszerűen csodaszép! Olyan szabadnak érzem magam! Káprázatos! – nevettem tiszta szívből és megpördültem a tengelyem körül mire majdnem elzuhantam, de őt átfogta a derekam.

-          -Olyan, mint Te! Ezért is szeretlek ennyire! –csúszott ki a száján, de már késő volt. Arcomról eltűnt a mosoly és félve néztem rá, mert tudtam, hogy ez nem lehet igaz.

Ariana