Bukás

Sziasztok!

Megérkeztem az új résszel, nagyon jó olvasást hozzá! :) A komikat köszönjük szépen: Donának, Tusinak, Timinek és Annának! :)




Nem hiszem el, hogy tud velem kacérkodni! Ebben a ruhában egyszerűen elvette az eszemet. Gyönyörű volt, és nagyon jól állt neki ez a szerep. Na, és amit az irodában levágott… azt hittem, ott és akkor magamévá fogom tenni. De megembereltem magam, mivel az este, csak miénk lesz. Alig vártam már, és szerencsére Mandyvel le is tudtam beszélni a dolgot, mikor beért. A szükséges dolgokat, elrakta nekem méghozzá Emmy szobájában az ágya alá. Ez kipipálva. Annyira izgultam, hogy minden tökéletes legyen, mintha én is most készülnék megtenni ezt először. Úgy éreztem magam, mint egy igazi tini, aki élete első hatalmas szerelmével készül ágyba bújni. Az egész napot végigizgultam, és alig vártam már, hogy láthassam.
Nagy nehezen véget ért ez nap. Ennyire még sosem vártam, hogy vége légyen egy kosáredzésnek. Otthon azonnal nekiláttam készülődni.  Lezuhanyoztam, majd felvettem a szokásos farmer-ing együttesemet, na meg a Converse cipőmet, és már indultam is hozzá. Előtte a fiúk felhívtak, hogy minden a legnagyobb rendben, és én már tudtam azt, amit Emmy még nem. Hogy az estét kettesben töltjük. Azért az úton végig azon gondolkodtam, hogy mi lesz, ha Ő mégsem akarja. Nem lesz mit tennem, mert semmiképp nem akarok olyat tenni, amit Ő nem szeretne. Csak reménykedni tudtam, na és felkészülni, ha még is szeretné. Mandy, mint akit ki kell oktatni, reggel megmagyarázta, hogy nagyon nem lenne jó, ha Emmy terhes lenne. Jót derültem rajta, és nem győztem mondani neki, hogy teljesen felkészült vagyok. Nagy nehezen megértette.
Végre pár perc elteltével oda is értem hozzá.  Csengettem, mire azonnal ajtót nyitott. Annyira gyönyörű volt, hogy azt nem lehet szavakba önteni. A szexi rucijában, nem néztem volna tizennyolc évesnek. Hozzá lépve megcsókoltam kívánatos ajkait.
- Boldog születésnapot a világ leggyönyörűbb lányának! – szorítottam magamhoz. – A mai után nem gondoltam volna, hogy tudsz még szebb is lenni, de káprázatos vagy!
- Ez aztán a köszöntés! – simogatta meg a hajamat és beljebb húzott. – Hozhatok valamit inni vagy megvárod a többieket? – kérdezte, és láttam rajta, hogy teljesen zavarban van.
- A többiek nem jönnek! – mondtam neki, mire átsuhant valami az arcán.
- Hogy érted… azt, hogy… nem jönnek? Azt mondták… nyolcra itt vannak.  – dadogta. Na, most ez vajon, mit jelenthet nála?
- Igen, de csak holnap nyolcra. Hiszen azt szeretted volna, ha ezt a mai napot kettesben töltjük. – lépetem hozzá és hátrasimítottam a haját. – Csak azt kérem tőled, hogy hagy menjek fel a szobádba, mert van egy kis elintéznivalóm. – mondtam, mire bólintott, majd azonnal fel is mentem. Gyorsan előszedtem az ágy alól a gyertyákat, rózsákat, majd kiraktam őket, a szoba sarkaiba. A rózsákat vázákba raktam, és néhánynak a szirmait szétszórtam a földön. Végül meggyújtottam a gyertyákat, és lementem hozzá. Mosolyogva húztam fel a kanapéról, majd felsétáltunk a lépcsőn. Annyira biztos voltam magamban, mint még soha. Viszont rajta láttam, hogy egy kicsit fél, de mindenképp el akartam oszlatni a kétségeit. Mikor beléptünk a szobájába, örömmel vettem tudomásul, hogy nagyon tetszik neki, amit lát. Ámuldozva nézett végig a helyiségen, mire mosolyogva beljebb toltam, majd becsuktam az ajtót. Mögé állva átkaroltam a derekát, és a füléhez hajoltam.
- Szerelmem most valóra válthatom az álmod, ha még te is szeretnéd! – megfordult és mélyen a szemembe néztem majd bólintott.
- Mondd, ki kérlek! – szükségem volt rá, hogy halljam is.
- Szeretnék veled szeretkezni! – mondta, mire nagyot dobbant a szívem. Lassan hajoltam le hozzá, és csókoltam meg. Nem akartam elsietni semmit, mert az volt a cél hogy a legapróbb érintést, csókot is kiélvezzük.  Magamhoz húzva beletúrtam a hajába, mire megéreztem tétova érintését a nyakamon. Nyelvemmel puhatolózva hatoltam a szájába, és sokadszorra elámultam attól, mennyire édes a csókja. Elváltam ajkaitól, majd a z ölembe kapva elindultam vele az ágy felé. Rám kapta pillantását, amiben kis félelmet láttam. Mélyen a szemébe néztem nyugtatásképpen, mire kicsit megnyugodott. Óvatosan az ágyra tettem, majd a szandáljához nyúlva lehúztam róla azt, és apró csókokkal hintettem be egészen a combjáig. Mosolyogva vettem észre, hogy megborzongott.  Melléfeküdtem, majd végigsimítottam az arcán. Feltérdelt, és a kezét nyújtotta. Egymással szemben térdeltünk, és lassan elkezdte gombolni az ingemet. Remegett a keze az idegességtől, de megvártam, míg végez. Semmit nem akartam elsietni. Segítettem neki levenni az ingemet, majd odahajolt hozzám, és végigsimított a mellkasomon, aztán ajkai is bejárták ugyanezt az utat, mire jóleső sóhaj hagyta el ajkaimat. Felnézett rám, és elégedettséget véltem felfedezni gyönyörű szemeiben. Kezemmel felé nyúltam, és lecsúsztattam a vékony pántot a válláról. Csókokkal hintettem be a nyakát, a vállát, majd, lejjebb hajolva lehúztam róla a ruhát. Hogy segítsen kicsit megemelte a fenekét, majd miután eldobtam valamerre a ruhát vágyakozva néztem végig már csak fehérneműbe bújtatott testén.  Az övem után nyúlt, majd miután kicsatolta, megszabadultam a nadrágomtól is. Mellé könyököltem, és hosszan megcsókoltam, miközben lesimogattam róla a melltartóját, és végigsimítottam a hasán. Ajkaitól elválva a nyaka felé vettem az irányt, majd lassan melleihez értem. Gyengéden csókolgattam, szívogattam a puha halmokat, melyeken borzongás futott végig.  Láttam rajta, hogy nagyon jól esik neki, de tartogattam még neki meglepetéseket. Lejjebb haladva a testén elértem a bugyija szegélyét, mire kicsit megijedt, és már fel akart ülni, de gyengéden visszanyomtam.
- Csss.. nyugalom! Engedd el magad! – suttogtam neki, mire kicsit ellazult. Lehúztam a bugyiját, majd csókolgatni kezdtem a combját. Fokozatosan haladtam egyre közelebb legérzékenyebb pontjához, és pár másodperc múlva célt is értem. Nyelvemmel óvatosan érintettem a duzzadt kis pontocskát, mire felnyögött, és lehunyta szemeit, közben a takarót markolta. Élvezettel néztem az arcát. Lassan kezdtem kóstolgatni, mire önkívületi állapotba került. Én sem voltam ezzel másképp, az íze egyszerűen megrészegített.  Nem sokáig „gyötörtem”, és meghallottam csodás hangját, mely jelezte nekem, hogy útja végére ért. Megvártam, míg szépen lassan kiélvezi a pillanatot, majd feljebb kúszva hozzá a nyakát kezdtem csókolgatni, Ő pedig a hátam simogatta.  Lassan indult meg a keze lefelé a testemen, majd ujját beakasztott az alsónadrágomba, jelezve, hogy jó lenne, ha megszabadulnék tőle.  Rá néztem megerősítés várva, hogy valóban akarja-e. Bólintott, majd miután levettem magamról az utolsó ruhadarabot is, nagyobb ijedtséget láttam rajta, mint eddig. A szemeibe nézve, mintha tehetetlennek érezte volna magát, és szinte láttam, ahogy azon töpreng, mivel könnyíthetné meg a dolgomat.
- Semmi baj cicám! Neked nem kell csinálnod semmit! – suttogtam.  Mintha kicsit elgondolkodott volna, majd lassan elindult keze a testemen. Óvatosan érintette vágyaim központját, mire azt hittem férfi létemre elolvadok. Annyira ártatlan érintés volt, annyira tapasztalatlan, mégis gyengéd, mint Ő. Felnyögtem az érzéstől, és ajkai után kaptam. Alig bírtam már visszafogni magam, legszívesebben már a lényegre tértem volna, de azt akartam, hogy tökéletes legyen az együttlétünk. Ujjaimmal lejjebb merészkedtem a testén, és gyengéden simogatni kezdtem a vágytól újra duzzadt pontját, mire átölelte a nyakamat, és szorosan magához húzott.  Egész testében remegett, de nem akartam, hogy ennyire féljen tőle. Azt akartam, hogy megnyugodjon, és ezért mindenre hajlandó voltam. Megemeltem az állát, majd mélyen a szemébe néztem. Talán most tudatosult csak benne, hogy mire készülünk. Fölé gördülve lágy csókot hintettem ajkaira, és végigsimítottam az arcán.
- Nagyon fogok, Rád vigyázni ígérem! –suttogtam mire bólintott és lehunyta a szemeit. Nagyon féltem attól, hogy fájni fog neki, de reménykedtem benne, hogy nem lesz semmi baj.  A farzsebemből kihalásztam a kis zacskót, majd miután kibontottam, és felhelyeztem, óvatosan a lábai közé férkőztem, majd amilyen lassan csak tudtam beléhatoltam. A vállamat markolta, és elakadt a lélegzete. Nagyon lassan mozdultam meg, és aggódva fürkésztem az arcát.  Egyszer csak elmosolyodott, és tudtam, hogy nincs semmi baj.  Lassan felvette az ütemet, és nem sokra rá, úgy éreztem kezd teljesen elhatalmasodni rajtam a vágy. Gyorsabban hajszoltam magunkat a gyönyör felé, és szinte teljesen egymásba vagyunk olvadva. Az utolsó pillanatban az arcára néztem, mert látni akartam, ahogy eléri a célt. A hajamba túrva egyre gyorsabban szedte a levegőt, és annyira akartam, hogy előbb Ő érjen oda, de váratlanul csapott le rám is a gyönyör, így egyszerre léptük át a mennyországot. A pillanat hevében végighúzta körmeit a hátamon, majd erőtlenül hanyatlott a párnák közé. Magunkra húztam a takarót, hogy ne fázzon meg, majd kis idő múlva teljesen hozzám bújt, és a mellkasomra hajtotta a fejét, én pedig az arcát puszilgattam. Boldogan mosolyodott el, majd hírtelen szólalt meg.
- Ez ezerszer jobb volt, mint a csillaghullás! – Akaratlanul is boldog mosoly szaladt az arcomra, és szorosan magamhoz ölelve nyomott el az álom.
Másnap reggel sajnos nem várhattam meg, míg felébred, mert haza kellett mennem, hogy elkészüljek. Percekig néztem a baba arcát, ahogyan békésen szuszog. Óvatosan odahajoltam hozzá, és lágy csókot nyomtam az ajkaira. El sem hiszem, hogy megtörtént ez a csoda. Minden egyes momentuma élénken él bennem, és szó szerint borzongás fut rajtam végig az éjszaka átéltektől. Hagytam neki egy üzenetet, hogy ne ijedjen meg, na és persze, az eredetiség kedvéért egy rózsát is hagytam neki.
Otthon gyorsan lezuhanyoztam, bár nem akartam eltüntetni a nyomát magamról, de reménykedtem, hogy nem ez volt az utolsó ilyen alkalmunk. Készülődés után, na és a kávém után, elindultam az iskolába.
A csapat már a tesi terem előtt várt rám, aztán miután lepakoltam, indultam is ki velük a pályára. Jacobson is velünk tartott, aki meg akarta nézni a mai edzést. Épp azt ecseteltem neki, hogy milyen jó a csapatunk, mikor megláttam Emmyt. Olyan gyönyörű volt, hogy legszívesebben odamentem volna hozzá, hogy megcsókoljam. Odaintett nekünk, majd leült az asztalhoz.  Nagyban beszélgettünk Jacobsonnal, mikor megláttam, hogy Connor szorongatja a kezét. Hatalmas düh uralkodott el rajtam, és jelen pillanatban az sem érdekelt, ha lebukok, de átkozottul kiborultam. Jacobson, furcsán nézett rám, de nem érdekelt most semmi. Őt senki nem bánthatja. Ő a mindenem. Ha valaki, egy ujjal is hozzá mer érni, azt megölöm! Zaklatottan mentem vele a szertárba, és szorosan magamhoz ölelve próbáltam inkább magamat nyugtatni. Ő is látta, hogy nagyon ideges vagyok, így simogatni kezdte az arcom, és a hajam. Kis idő elteltével megnyugodtam, és az ajkaira tapadva hevesen csókolni kezdtem. Teljesen kizártam mindnet, és későn vettem észre, hogy nyílt az ajtó, és Jacobson lépett be.
- Mégis mi folyik itt? – kérdezte teljesen letaglózva.
- Meg tudom magyarázni! - mondtam azonnal.
- Mégis, mit akarsz megmagyarázni Kellan? Egy diákkal csókolózol a szertárban?! – kérdezte teljesen kikelve magából. Emmy dermedten állt mellettem, mire szóra nyitotta ajkait.
- Mr. Jacobs, egyedül én vagyok a hibás mindenért! Én csábítottam el, és akartam ezt az egészet. Ha valakit hibáztatni akar, akkor az én vagyok, de Mr. Lutz nem tehet semmiről – Mi?! Elment az esze?!
- Igen, pontosan így is gondoltam. És tudod, miért, mert életfeltételed, hogy megszegd az iskola rendjét! Sosem teszed azt, ami elvárható tőled, és teljes mértékben kihasználod, hogy kedvellek, és, hogy jól tanulsz.  – mondta Jacobs, de olyan ideges volt, amilyennek soha eddig nem láttam még.  – Hatalmasat csalódtam benned Kellan, azt hittem Te nem vagy ilyen. Most azonnal bejöttök az irodámba, és megbeszéljük, hogyan tovább. – mondta, vagy inkább utasította, majd elindult előttünk. Emmy félve nézett rám, és tudtam, hogy engem akar védeni, de nem akartam, hogy miattam Ő húzza a rövidebbet. Hisz, ha úgy nézzük, minden tőlem indult. De egy másodpercig nem bánom. Óvatosan hozzám fordult, és elsuttogta, hogy sajnálja. Nagyon csúnyán néztem rá, mire kicsit elmosolyodott. Eldobom az agyam, ha magát fogja hibáztatni. Amint beértünk az irodába, azonnal leültetett minket.
- Akkor elmagyaráznátok, hogy is van ez? – kérdezte éllel a hangjában.
- Nézze Mr. Jacobs, mondtam már, hogy én kezdtem ki a tanár úrral. – mondta olyan őszintén, hogy én is elhittem.
- Igaz ez, Kellan? – kérdezte tőlem. Nem akartam semmiképp sem, hogy ő vigye el a balhét, és az sem érdekelt, hogy esdeklő szemekkel néz rám, Jacobson felé fordultam.
- Nem, ez nem igaz. Igazából, az egészet én kezdtem, és egyáltalán nem bánom Timothy, mert szeretem őt. – mondtam határozottan, mire felháborodva nézett rám. Emmy pedig kétségbeesetten.
- Kellan, mégis, hogy beszélhetsz erről úgy, mintha ez teljesen természetes lenne. Nem érdekel, hogy az állásoddal játszol, hogy kilenc év van köztetek, hogy mit szólnak majd a szülei? – kérdezte hitetlenkedve, és továbbra is felháborodva.
- Igen, tudom, hogy rengeteg gondolt okozok neki ezzel, de nem tudok parancsolni az érzéseimnek. Szeretem Őt. – mondta neki határozottan, mire elkezdte a sírást.
- Még, hogy Te okozol nekem gondot? A szüleim lesznek a legkisebb probléma, de veled mi lesz? Kirúgnak, és nem lesz többé állásod, miattam! – sírt kétségbeesetten, mire nem törődve Jacobsonnal magamhoz húztam.
- Semmi baj, Kicsim, megoldom. – suttogtam neki. Jacobson arcán, mintha meghatódást láttam volna, de azonnal rendezte vonásait.
- Nézzétek, ez nem akármilyen dolog, és nem engedhetem meg magamnak, hogy szemet hunyjak e felett. Ez egy iskola, ahol megkövetelendő a példamutató viselkedés, és valljuk be ez egyáltalán, még a legjobb indulattal sem nevezhető annak. Emmy, itt telt be a pohár, végleg! Felfüggesztést kapsz két hétre, és innentől kezdve nagyon fogok figyelni rád. Remélem világosan fogalmaztam! – mondta, majd felém fordult.
- Kellan, téged csak és kizárólag azért nem rúglak ki, mert a kosárcsapatnak szűksége van rád, és mert a fiam magasztal téged. Semmi másért. Amint vége van a kosárnak, nem tartok rád igényt, és erősen gondolkodom azon, hogy máshol sem.  – tudtam, hogy ez lesz, de nem érdekelt, mert Emmy a mindenem.
- Értettem, Uram – mondtam neki, mire Emmy még jobban sírt.
- Most elmehettek, és a jövőben mindenféle érintkezést kerüljetek, a saját érdeketekben. A csoportnak pedig innentől kezdve Mr. Baxter tanítja a testnevelést. Azt ajánlom, nagyon vigyázzatok magatokra. Minden jót! – tessékelt ki minket. Kint azonnal a nyakamba borult Emmy, és nem győztem csitítgatni.
- Kicsim, nyugodj meg, nem lesz semmi baj, hallod? Nézz rám, cicám! – fogtam meg az álltát. Az arcán, csak úgy csorogtak a könnyek. – Ketten mindent megoldunk. Szeretlek! – csókoltam le a könnyeket az arcáról.
- Én is szeretlek! – suttogta, majd az ajkaim után kapott, és szinte már erőszakosan csókolt. Minden érzelmét beleadta ebbe a csókba, és úgy éreztem megszakad a szívem, hogy agy kell látnom őt. Szorosan húzott magához, mintha az életet jelenteném neki. A hajába markolva csókoltam Őt, reményvesztetten, mert úgy éreztem, hogy itt a vég. Annyira nem így akartam ezt. Épp csak most kerültem hozzá a legközelebb, és már véget is kell érjen. Nem akarom! Szeretem Őt!  Szükségem van rá! Úgy csókoltam Őt, mintha ez lenne az utolsó… és lehet, hogy az is. Halk, mégis gyors léptek zajait hallottam. Hírtelen jutott el az agyamig, hogy Nick az, és ijedten nézi párosunkat.
- Basszus, Emmy itt vannak a szüleid, és rohadt idegesek. Szerintem most kurvára nem lenne jó, ha meglátnának téged a tanár úrral, mert a nyakamat rá, hogy ez itt a gond!  - hadarta zaklatottan.
- Mi, de hát, mikor szólt nekik Jacobson? – nézett rám rémülten. A választ már sosem tudjuk meg, mert egyszer csak betoppantak Emmy szülei, és haraggal, megvetéssel teli szemekkel néztek rám…


Laura