Játsszunk tovább...

Sziasztok!

Hoztam az új részt, igaz nincs meg a 10 komi, de így is elértük a 7-et, és mert nagyon jó kedvem van, felrakom :) :D

Timinek szeretnék csak annyit mondani, hogy soha semmilyen körülmények között nem sértő (nekem), ha valaki őszintén leírja, mit gondol arról, amit olvas :) Mindenkinek más véleménye van, máshogy látja ezeket, és ez így van jól :) Főleg, hogy nem tudjátok, mi hogy lesz, és én imádom olvasni, mikor mindenki mérgelődik, hogy most mi lesz, mert ez azt jelenti, hogy kivált belőletek valamit a történet :) Innen tudom, hogy valamit jól csinálunk :D Na így a végére mindenkihez szóltam :D
Lényeg a lényeg, hogy lesznek itt még fejlemények, hiszen, mint látjátok elég eseménydús, és sokszor kiszámíthatatlan 1-1 rész :)
Na, jöjjön akkor Ariana része :)

A fájdalom teljesen kijózanított. Az egész testemet végigjárta és úgy éreztem menekülnöm kell. Magamra kapva a ruhámat kirohantam az autómhoz és kizárva minden gondolatot elindultam. Nem gondolhatok most bele, hogy mi történt, hogy képes volt ezt tenni és ilyen fájdalmat okozni nekem. Hol van már a gyengéd Kellan, aki olyan lágyan szeretkezett velem a születésnapomon? Ha nem lett volna elég, hogy patakzottak a könnyeim még az eső is esni kezdett. Zokogva szorongattam a kormányt és csak az éles csattanásra kaptam fel a fejem. Belehajtottam valakibe. Hát ez remek! Ennél jobb napom már nem is lehet. Megtöröltem a szemem és magamra kapva a kabátomat kiszálltam. Ez legalább eltakarta szakadt felsőmet. A srác, aki kiszállt az előttem levő kocsiból ismerős volt, de hirtelen nem tudtam beazonosítani, amíg meg nem jelent Nick is.

-          Emmy! Jól vagy? – szaladt oda hozzám míg Connor ellenőrizte a kárt. Átölelt és a fülembe súgta, hogy a többiek nem tudják, hogy ez csak játék. Szorosan hozzábújtam nem, csak azért mert kellett, hanem mert szükségem volt arra, hogy valakit átölelhessek.

-          Nem nagy a kár szerencsére láttam, hogy megcsúsztál és félrerántottam a kormányt. – lépett hozzánk Connor. – Ja és bocs, hogy genyó voltam veled. Ha tudom, hogy Nick csaja vagy hozzád sem érek! – mentegetőzött mire bólintottam.

-          Connor én most haza viszem Emmyt! – mondta Nick és kinyitotta nekem az ajtót. Beültem és némán bámultam magam elé. Nick beült mellém és megfogta a kezem. Lassan felé fordítottam a fejem és elhatároztam, hogy egy szót sem szólok arról, ami történt.

-          Mi történt? – kérdezte.

-          Csak gondoltam keringek kicsit és közben gondolkozom. Tudod, hogy milyen nehéz időszak ez nekem. Nem tehetek, róla mindig rám jön a sírás és nem akarom, hogy Ben lássa. – hazudtam és el is hitte.

-          Most hazaviszlek és Connor kocsija miatt ne aggódj! A tiéden csak egy kis karcolás van, meg sem látszik, de ha szeretnéd, van egy barátom, aki megjavítja. – magyarázta én pedig nem tudtam mást csinálni csak bólintottam. Az út hátralevő részét némán tettük meg. Otthon aztán elbúcsúztunk és a szobámba rohantam. Azonnal a zuhany alá álltam és percekig folyattam magamra a forró vizet, ami összemosódott a könnyeimmel. Megerőszakolt az, akit a világon a legjobban szeretek. Teljesen letaglózott a tudat, hogy ezt meg tudta tenni velem. Sajgott az egész testem és pocsékul éreztem magam. De végülis erről is csak én tehetek. Meg lett az eredménye a kegyetlenkedésemnek. Igen ezt megérdemeltem- ismételgettem magamban. Magamra csavartam a törölközőmet, és úgy ahogy voltam lefeküdtem. A mobilomon két nem fogadott hívás és egy sms várt. Kellan hívott és az smst is ő küldte. Természetesen bocsánatot kér és bánja, hogy ezt tette, de elszállt az agya. A falhoz vágtam a telefonom és összehúztam magam az ágyon. Hogy tudom még most is ennyire szeretni? Az egyik legborzalmasabb rémálmomat váltotta valóra és mégis attól szenvedek, hogy nem ölelhetem, és nem csókolhatom. Ez kész téboly. Behunytam a szemem és az ő mosolygós arca jelent meg a szemeim előtt.

Másnap reggel úgy ébredtem, mint akit agyonvertek. Azért sem fogom hagyni, hogy lássa, mennyire fáj, amit tett velem. Könnyűvérűnek tart? Hát legyen! Akkor úgy fogok csinálni, mint akinek ez az egész meg sem kottyant. Felvettem egy miniszoknyát és a kedvenc ingem majd belebújtam a magas sarkúmba és miután felraktam magamra a sminket letipegtem a nappaliba ahol Ben várt elég morcos arccal.

-          Arról volt szó, hogy nem fogsz inni és balhézni, ha jól emlékszem! Mi ez az egész Emmy? Az életed egy rohadt szappanoperához kezd hasonlítani! – támadt nekem rögtön.

-          Ne aggódj értem Ben! Tudom, mit csinálok! –mondtam és otthagytam, mert hallottam, hogy Nick dudál. Beszálltam és adtam egy puszit az arcára.

-          Tudom, hogy ez csak színjáték, de valami hihetetlen jól nézel ma ki! Amúgy sem gyengén vagy jó csaj, de ennyire jól már rég néztél ki! –mért végig elismerően.  Elmosolyodtam, ez most igazán jólesett.

-          Köszönöm! Te is egész jó pasi vagy Nick Jacobson! De azért ne szálljon fejedbe a dicsőség! –kacsintottam rá mire elnevette magát.

-          Hol érhetnék a tanár úr nyomába? – mondta majd rögtön el is hallgatott.

-          Semmi baj! A tanár úr is jó pasi! – mosolyogtam még mindig pedig ez most fájt.

-          Emmy gyere el velünk bulizni este! Ha jól tudom fasírtban vagy a barátnőiddel és meg sem ünnepeltük normálisan a szülinapodat! Egy nagyon exkluzív helyre vinnélek, ahová legálisan jutnánk be. Nem történhet semmi bajod! Eljössz? –nézett rám könyörögve. Végülis miért ne? A barátnőim levegőnek néznek, bár mintha Jane szemében láttam volna valami megértés félét. A pasim megerőszakolt és amúgyis gyűlöl.

-          Szívesen elmennék! Rám fér egy jó kis buli! – válaszoltam őszintén. Majd iszok egy kicsit és esetleg más is szóba jöhet. A suliba érve kinyitotta nekem az ajtót és kézen fogva sétáltunk volna be, ha a Mandyt kísérő Rob nem áll elénk.

-          Nem félsz kisgyerek? – lökte meg Nicket mire a többiek próbálták őt visszafogni, de lerázta a kezüket. Nick végigmérte majd közelebb lépett hozzá.

-          Mondd, csak mégis mitől kellene félnem? Talán tőled?- lökte vissza.

-          Attól, hogy szétverem a fejedet! Mióta dugod a barátom csaját? – nézett rám megvetően.

-          Rob állítsd le magad! – húztam hátrébb Nicket. A bolond még megvereti, magát azt pedig nagyon nem kellene.

-          Te jobb, ha hallgatsz kis ribanc! Ne felejtsd el, amit mondtam neked! Ezt még nagyon csúnyán megjárod, erről én fogok gondoskodni! – fordult egész testével felém és megint azt láttam, hogy képen tudna törölni.

-          Kopj le róla, mert szétverem a fejed! – lökte meg Nick, de úgy, hogy majdnem elesett. Erre vérszemet kapott és nekiment Nicknek. Tommal együtt próbáltam leszedni Nickről és végül sikerült is. Abban a pillanatban érkezett meg Kellan.

-          Ti meg mi a francot csináltok? Tőletek visszhangzik az egész utca. – nézett hol Nickre, hol pedig Robra.

-          Elnézést tanár úr, de a barátja sértegette a barátnőmet és elvesztettem a fejem! – szólalt meg Nick. –Gyere, kicsim menjünk! – fordult aztán felém és ölelte át a vállam. Átkaroltam a derekát és szó nélkül bementünk. Láttam, ahogy Mandy a fejét rázza és Jane is fájdalmasan néz utánunk. 

-          Nick te teljesen megőrültél? – förmedtem rá.

-          Szívesen édesem! –vigyorgott mire elnevettem magam.

-          Tudod, hogy értettem! Ez igazán kedves volt tőled! Kérhetnék még valamit? – néztem rá szépen.

-          Ne kímélj! – sóhajtott fel színpadiasan.

-          Szeretném, ha ma tényleg úgy viselkednénk, mint egy szerelmes pár.

-          Azért mert…- nézett rám kérdőn.

-          Mert kaptam tőle egy smst amivel eléggé megbántott és most kicsit neheztelek rá!

-          Biztos, hogy ez a jó megoldás? Én persze benne vagyok! – mondta.

-          Igen ezt kell tennünk! – mondtam és átkaroltam a nyakát ő pedig közelebb húzott a derekamat átkarolva. Mikor látta, hogy jön Kellan a szemével jelzett nekem én pedig rögtön elővettem a szerelmes pillantásom és végigsimítottam a haján. Szándékosan nem néztem felé csakis Nickkel foglalkoztam.

-          Már elment. – szólalt meg Nick, de nem engedte el a derekam.  – Kicsit feltűnő lenne, ha csak akkor ölelgetnélek, amikor a tanár úr látja. – válaszolt, amikor meglátta gyanakvó arckifejezésem. Igazat adtam neki. A szünetekben végig együtt voltunk. Leült a padra én pedig elé ültem és úgy ölelt. Mosolyogva és látszólag boldogan beszélgettünk és nem felejtett el néha kedvesen végigsimítani az arcomon. Akik láttak minket azt hihették dúl a nagy szerelem és ki tudja, milyen ostoba dolgokról fecsegünk. Pedig ha csak sejtették volna.

-          Holnap elmegy a felügyelő! Nem kell már sokáig titkolóznod! – suttogta a fülembe Nick mosolyogva.

-          Ez jó hír, de nagyon félek is! – simítottam végig az arcán. – Az apád mit fog ehhez szólni?

-          Az apám már megszokta, hogy minden héten más csajjal állítok, haza ne aggódj! A tanár úrral kell rendezni ezt a dolgot, de csak szépen lassan! Nem támadhatod le, hogy csak hazugság volt és, hogy mennyire szereted.

-          Igen tudom. – sóhajtottam.

-          Mennem kell drága Emmy, mert kosáredzésem lesz. Bízom benne, hogy a szerelmed nem fog bosszúból kikészíteni a pályán! – vigyorgott majd felállt és úgy tett mintha megcsókolna. Kellan és a csapat abban a percben mellőzött el minket és a fiúk hangosan kiabáltak, ujjongtak.

-          Emmy nem leszel az én barátnőm is? A tenyeremen hordoználak cica! – kiabált Bill.

-          Ja, majd pont egy ilyen balfék fog neki kelleni! Hé, Emmy, ha megunnád, a srácot megadom a számom és csak hívj! – vigyorgott egy másik srác, akit máris egy harmadik kiabált túl:

-          Te vagy a leg tutibb csaj az egész államban baby! Ha érett pasira vágysz, keress meg!

-          Fiúk jó lenne, ha inkább a kosárra összepontosítanátok! – szólt rájuk Kellan nem kis haraggal a hangjában.

-          Tanár úr nem lehet elmenni egy ilyen kis szépség mellett! Nehogy azt mondja már, hogy magának nem tetszik! – kötekedtek vele, nyilván nem vették észre azt, amit én.

-          Igen ki vele tanár úr! A kis Emmy nagyon jó csaj ugye? – kérdezte Bill. Kellan rám nézett én pedig kerültem a tekintetét.

-          Helyes kis lány. – mondta végül unottan és hátraindult nyomában a nyálcsorgató pasikkal. Nick hátranézett és megvonta a vállát majd eltűntek a szemem elől. Jó ideje a padon ültem, már amikor eszembe jutott, hogy reggel a zsebembe csúsztattam egy levelet, amit Kellannek írtam benne az igazsággal, ezzel az egészről. Sosem fogom megmutatni neki, de jó volt kiírni magamból. Elővettem és éppen kihajtogattam volna amikor Kate jelent meg mellettem és szinte kitépte a kezemből.

-          Nahát! A tanár úrnak írunk szerelmes levelet közben meg Nick Jacobsonnal járunk?- lobogtatta meg előttem.

-          Azonnal add vissza! – ugrottam fel.

-          Azt már nem! elérted, hogy leszálljak róla, de ezt most odaadom neki! Hagy tudja meg mire ment ki a mi kis versenyünk! – vigyorgott. Na, ja, hülye picsa már rég tudja!

-          Kate légy szíves add vissza azt a kurva levelet! –kaptam utána, de elrántotta és a pálya felé kezdett szaladni.

-          Most megtudja Nick is, hogy milyen vagy! – kiáltotta hátra majd tovább futott. Nekem sem kellett több utána iramodtam. Már majdnem odaért Kellanhez amikor hátulról rávetettem magam és a földre borultunk. Nem is olyan messziről meghallottam a csajbunyó szót. Na, nem itt nem lesz semmilyen bunyó, nekem csak a levél kell. Kate ki akart kúszni alólam, de leszorítottam és a levél után nyújtózkodtam. Már majdnem elértem, amikor egy kéz elhalászta az orrom elől. Felnéztem és legnagyobb rémületemre a levél Kellan kezében volt. Gyorsan felugrottam majd kitéptem a kezéből. Meglepődve nézett rám.

-          Ez az én levelem. – magyaráztam neki mire gúnyosan nézett rám.

-          Az én nevem van rajta. – mutatott rá.

-          Biztos rosszul látta! –mondtam és hátat fordítva neki elsétáltam. Hülye Kate! Minek kell folyton bekavarnia? Pufogva mentem haza és elkezdtem készülődni az estére. Erre lesz most szükségem. A bátyám összeírt listája az éjjeliszekrényen várt. Remek most még elmehetek bevásárolni! Gyorsan összekaptam magam és a hipermarkethez hajtottam majd miután elvégeztem a bevásárlást megálltam a kávézónál ahová mostanában jártam. Megvettem a shakem és ki indultam a kocsihoz, amikor szembetaláltam magam Robbal és Tommal. Tom azonnal megfogta Rob karját, de már késő volt.

-          Kit látnak szemeim? A kicsi Emmy teljesen egyedül.

-          Szállj le rólam Rob! –próbáltam kikerülni, de elém állt.

-          Mi most elbeszélgetünk! Akár akarod akár nem! – húzott magával.

-          Rob engedd már el! – próbálta az útját állni Tom.

-          Ebbe most ne szólj bele! – mordult rá és behúzott egy sikátorba. Ebben a percben Tom telefonjára sms érkezett és néhány sikertelen kísérlet után otthagyott minket.

-          Most mi lesz? Le fogsz ütni? Feldarabolsz?  - estem neki.

-          Nehogy már még neked álljon feljebb! Tudod te, hogy mit műveltél Kellannel? Teljesen ki van készülve idegileg. Segg részegre itta magát és zokogott érted? Felnőtt férfi létére úgy kellett összekaparnunk a saját szőnyegéről.

-          Ez elég durva vicc! – néztem rá mérgesen.

-          Tudod mi a durva? Hogy ez nem vicc! Teljesen összetörted és aztán még egy párszor keresztülgázoltál rajta.

-          Én..én nem akartam ezt. – mondtam kábultan.

-          Mit akartál Emmy? –sóhajtott fel és a hajába túrt.

-          Megvédeni őt. – motyogtam, de mégis meghallotta.

-          Mitől és miért? – kapta fel a fejét.

-          Ez hosszú és, úgysem hinnél nekem! - löktem el magam a faltól és már indultam volna.

-          Na, nem most nem fogsz itt hagyni! Mondd, el miért csinálod ezt!

-          Hinni fogsz nekem? – fordultam vele szembe.

-          Azt majd eldöntöm, ha megtudtam az okot.

-          Szeretem Kellant!

-          Egy lófaszt szereted! Akkor nem csókolóznál mással! – emelte fel megint a hangját.

-          Na, jó ennek így semmi értelme! – indultam el.

-          Oké ne haragudj, folytasd! Szóval szereted Kellant! – forgatta a szemét.

-          Igen. De te is tudod, hogy soha nem hagyta volna, hogy elvigyem a balhét és ezzel saját magának ártott volna. Rob ha tőlünk kirúgják, ebben az államban nem kap munkát! Semmi nem igaz abból, amit Nickkel előadtunk. Azt akartam, hogy egy időre kiábránduljon belőlem, és amíg itt van, a felügyelő ne legyen ebből gond.

-          Hát sikerült kiábrándítanod! Figyelj Emmy egy jó tanács! Hagyd őt békén! Az, aki ilyen hülyeségeket képes kitalálni nem illik hozzá. Ő felnőtt férfi és egy érett nőre van szüksége nem egy kis lányra.

-          Rob te hallod mit beszélsz? Szeretem őt annak ellenére, hogy megerőszakolt! – csúszott ki a számon. Rögtön közelebb lépett hozzám.

-          Milyen hülye kis ribanc vagy! Már majdnem bedőltem neked meg az ártatlan kis szemeidnek! Kellan meg az erőszak! Szemét, hazug kis kurva vagy Emmy! Meg ne lássalak még egyszer a közelében mert esküszöm nem riadok vissza semmitől. – mondta majd a falnak lökött és elviharzott. Fejemet ingatva néztem utána majd hazaindultam. Gyorsan lezuhanyoztam és átöltöztem és már jött is értem Nick.

A klub előtt már nagy tömeg sorakozott, de minket soron kívül beengedtek. Nagyon jól éreztem magam, rengeteget táncoltunk és csak akkor álltam le mikor ki kellett mennem a mosdóba. Egy pillanatra mintha Mandyt és Janet láttam volna, de aztán letudtam annyival, hogy csak hallucinálok. Nicktől kértem egy füves cigit és a mosdó mellett ácsorogva rágyújtottam. Sosem gondoltam volna, hogy majd ilyet teszek, de annyira ki voltam idegileg, hogy muszáj volt valamihez nyúlnom. Beleszívtam és a falnak támaszkodva élveztem a magányt, amikor valaki megállt mellettem. Nem nagyon érdekelt, hogy ki az teljes figyelmemet a cigire és arra fordítottam, hogy minél jobban elszálljak, már amennyire ettől a vacaktól el lehet. Már kezdtem volna egészen belemelegedni, amikor az a rohadt cigi kialudt. Gondoltam, aki mögöttem áll szintén cigizik így felé fordultam.

-          Ne haragudj! Tudnál adni nekem tüzet? – érintettem meg a vállát. Hátrakapta a fejét és ijedten láttam, hogy Kellan az.

-          Emmy! Ez mi a kezedben? - ragadta meg a csuklóm, amikor el akartam dobni.

-          Semmi közöd hozzá! – mordultam rá.

-          Tudod, mit fogok én neked adni! Két pofont, ha ilyen hülyeségeket csinálsz! – kiabált és kivette a kezemből a cigit majd megszagolta. – Füves cigi? A rohadt kurva életbe Emmy teljesen elment az eszed? – rázott meg.

-          Mit érdekel az, hogy én mit csinálok? Gyerünk, üss csak meg! Ahhoz nagyon értesz, hogy bánts! – vágtam a szemébe, de rögtön meg is bántam hisz épp azt csinálom vele én is.

-          Tudod mit? Szívj füves cigit, idd magad részegre és tedd tönkre az egész életed! – fordult el tőlem.

-          Azt is fogom tenni! – vágtam rá és már indultam volna vissza, amikor utánam nyúlt és visszahúzott.

-          Az egy dolog, hogy engem gyűlölsz, de azt elárulhatnád, hogy magadat miért akarod tönkretenni! – nézett rám egy percig megint olyan szépen, amitől mindig elolvadtam. Ekkor nagyobb tömeg érkezett kettéválasztva minket. Kellan oldalra nézett így zavartalanul nézhettem őt és nem kellett megkeményíteni a pillantásomat sem. Úgy hozzásimultam volna, annyira akartam őt érezni, de nyilvánvalóan utál annak ellenére, hogy most megint óvni próbál. Rám nézett mire elkaptam a szemem és elindultam kifelé. Nick rögtön látta, hogy valami nincs rendben velem, de nem firtatta. Lassú dal következett mire közelebb húzott magához és úgy táncoltunk tovább. Fejemet a vállára hajtottam és hamarosan észrevettem Kellant, aki a falnak dőlve engem nézett egészen addig amíg Rob oda nem ment hozzá és minket meglátva magyarázni nem kezdett neki. Akkor azonnal megváltozott az arckifejezése és feldúltan fordult Rob felé. Kíváncsi voltam miről beszélgethetnek.  Kellan visszafordult felém és idegesen mért végig.

-          Nick azt hiszem, valami baj van! –suttogtam a fülébe.

-          Miből gondolod? – tartott el egy kicsit magától.

-          Itt vannak Kellannék. Az előbb rajtakapott, ahogy füves cigit szívok és most beszélt Robbal. Azóta baromi ideges, és ha jól látom, éppen erre tartanak.  – hadartam mire hátrakapta a fejét és megragadva a kezem vonszolni kezdett, de ekkor ránk vetült a reflektorfény.

-          Meg is van a két kiválasztott, akik a következő fantasztikus dalt előadják nekünk! – hallottuk a hangszórókból és minden fej felénk fordult.

-          Igen te ott Törpilla és a magas szőke srác gyertek ide! – harsogta felénk a műsorvezető.

-          Nick itt meg mi a fene folyik? – fordultam felé.

-          Karaoke. Fel kellene menned!

-          Na, nem! – fordultam el és kezdtem el nyomakodni a kijárat felé.

-          Ez az! Üdvözlünk mi a neved? – ordította a hangszóró.

-          Kellan. – hallottam meg a hangját és megállt bennem az ütő. Lassan megfordultam és megláttam őt a színpadon. Te jó ég mégis mit akar? Énekelni? Ő?

-          Nahát Törpilla ne menekülj! Gyere ide hozzánk! – mutatott rám a felkonferáló. –

-          Hagyd csak! Nem fog feljönni ahhoz nem elég bátor és bevállalós! – mondta Kellan mire többen nevetni kezdtek.

-          Hűha, mi ez, ha nem kihívás? – adta a lovat alá a srác. Tudtam, hogy ez régi trükk, de nem tudtam ellenállni neki. Még, hogy én nem vagyok bátor? Újabb meglepetés lesz neked kisapám. Énekelni is tudok, nem is akárhogyan nem hiába készülök színésznek. A színpadhoz nyomakodtam és felszaladtam a lépcsőn. 

-          Felhúztad magad?  Úgy látom ez kemény találat volt! – vigyorgott a srác. Kellanhez léptem és szorosan vele szemben álltam meg.

-          Biztos vagyok benne, hogy nem sértésnek szánta! – mondtam a srácnak Kellan szembe nézve.

-          Hűha, itt kemény harc lesz! – nevetett a műsorvezető. – A ti dalotok nem más, mint egy gyönyörű szerelmes dal..

-          Ne is folytasd! Nincs szerelmes dal! – szakítottam félbe.

-          Valami pörgős jobb lenne! –értett velem egyet Kellan is.

-          A kívánságotok számomra parancs! Akkor a ti dalotok Az Empire state of mind. Mehet? – kérdezte és mikor bólintottunk leugrott a színpadról majd elindult a zene. Kíváncsi voltam, hogy fogja megoldani Kellan mert nem néztem ki belőle, hogy tud rappelni. Mikor belekezdett nagyot dobbant a szívem. Mert az egy dolog, hogy jól adta elő magát, de a hangja is nagyon dögös volt. Hihetetlenül jó volt! A tömeg is kinyilvánította a tetszését, Kellan pedig az én részem előtti résznél felém fordult és gúnyosan felhúzta a szemöldökét. Majdnem elnevettem magam. Gondolom azt hitte, hogy ez most nekem kínszenvedés lesz és majd szánalmasan nyávogni fogok. Kétségbeesett fejet vágtam majd belekezdtem a refrénbe mire lefagyott az arcáról a gúnyos mosoly. Egészen belelendültünk az előadásba a tömeg tombolt én pedig amilyen gyorsan lehet lemenekültem a színpadról. Nick már lent várt és kezemet megragadva próbált utat törni a tömegben. Hamarosan már a kijáratnál jártunk és gyorsan autóba pattantunk.

-          Emmy ez kibaszott jó volt! Nem is tudtam, hogy ennyire jól tudsz énekelni is! – dicsért meg.

-          Köszönöm! Szeretnék színészetet tanulni és ahhoz nem árt ha az ember tud énekelni és táncolni is. – mosolyogtam rá.

-          Biztos, hogy egy nap még nagy színész lesz belőled! Belőlem meg valószínűleg haltáp, ha a pasid széttrancsíroz! –sóhajtott fel gondterhelten.

-          Már miért trancsírozna szét? – ütöttem a vállára.

-          Biztos volt valami oka, hogy olyan idegesen csörtetett felénk. Láttad már mekkora karjai vannak? Ha azzal bever, tuti ott maradok! – mondta majd hirtelen elhallgatott.

-          Igen már láttam mekkora karjai vannak, sőt ölelt is vele. –szomorodtam el egy pillanatra. – De nem rád haragszik, hanem rám. Nem fog bántani téged! – mondtam mire félénken nézett rám. – Nem Nick engem sem fog! – villantottam felé egy mosolyt.

-          Holnap szakítunk, mit szólsz? – dobta be hirtelen az ötletet.

-          Már holnap? – néztem rá riadtan mire nevetni kezdett.

-          Na, mi van csak nem belém szerettél? – kötekedett.

-          Csak váratlanul ért, de rendben. – bólintottam rá. Megérkeztünk a házunk elé és ő is kiszállt velem. A kocsinak dőlt és úgy várta, hogy bemenjek. elköszöntem tőle és befelé indultam majd mégis megfordultam és visszamentem hozzá.

-          Tudod Nick Jacobson nem is vagy te akkor seggfej! –vigyorogtam.

-          Akkor ezen túl biztonságban tudhatom a tökömet ugye? – mosolygott.

-          Én nem fogom bántani. – nevettem. – Komolyra fordítva a szót, mindent nagyon köszönök! – mondtam és megöleltem. Így álltunk ott percekig. Pár nap alatt nagyon közel kerültünk egymáshoz.

-          Te vagy a legjobb fiúbarátom! – mosolyogtam rá mikor elváltunk egymástól.

-          Ennek igazán örülök, mert én így vagyok veled! Te egy nagyon értékes ember vagy Emmy ezt ne felejtsd el! Nehéz lesz tisztázni a dolgokat, de segítek! – mondta majd nyomott egy puszit a homlokomra és elment. Gyorsan lezuhanyoztam majd azonnal ágyba bújtam. Elalvás előtt még visszagondoltam a közös fellépésre majd mosolyogva álomba merültem.

Másnap reggel úgy döntöttem teljesen vissza fogottan fogok öltözni. Combközépig érő farmert és ujjatlan inget vettem fel hozzá pedig balerinacipőt. A hajamat sem vasaltam ki, hagytam, hogy körbeölelje az arcom. Autóba ültem és elindultam a suliba. Egyedül ballagtam be és szomorúan sétáltam el Mandy és Jane mellett, akik viszont azonnal megállítottak.

-          Mi az lányok kapok egy újabb fejmosást? – néztem rájuk fáradtan.

-          Kapsz, de bocsánatkérés is párosul mellé. – fogta meg a kezem Mandy.

-          Miért nem mondtad el nekünk, hogy miért csinálod ezt az egészet? Nem szóltunk volna róla a fiúknak! – ölelt meg Jane.

-          Ti hisztek nekem? –néztem rájuk könnyes szemmel.

-          Hát persze, hogy hiszünk! – bólogatott Mandy.

-          Nick azt mondta az a legjobb, ha minél kevesebben tudnak róla. Ne haragudjatok! Úgy éreztem megszakad a szívem, de nem mondhattam el! – ölelte át mindkettőjüket.

-          Bemehetnék hölgyek? –kérdezte Kellan mire ijedten rebbentünk szét. Rólam tudomást sem véve a csajokra mosolygott én pedig lehangoltam néztem utána.

-          Beszélsz vele? – kérdezte Mandy.

-          Igen, tervezem. Gyertek, menjünk órára, suli után mindent elmesélek! – mondtam és bementünk. Az órák gyorsan elrepültek már majdnem üres volt az iskola amikor Kellan felbukkant a szertárnál.

-          Kellan beszélhetnénk? – léptem hozzá.

-          Nincs miről beszélnünk!  mondta rám sem nézve.

-          Szerintem pedig lenne! –követtem kitartóan. Már fel volt öltözve mégis a tornaterembe tartott. Nem gondolkoztam egy percig sem bementem utána és bezártam az ajtót.

-          Mit akarsz? Gondolom hallani, ahogy újra, megalázkodom előtted és bocsánatot kérek!  Hát tessék! Kérlek, bocsásd meg, hogy olyan erőszakos voltam Veled! Nincs rá mentségem! – mondta miközben a súlyokat pakolta a helyükre. Éreztem, hogy hamarosan robbanni fogok.

-          Rohadtul nem erről akarok veled beszélni! – léptem mellé.

-          Akkor mégis miről Emmy? Azt hittem ez foglalkoztat leginkább. Robnak is eldicsekedtél azzal mekkora vadbarom voltam nem igaz? – nézett rám ellenségesen.

-          Azt hittem elmondtad neki és egyébként is csak kicsúszott a számon! – támadtam vissza.

-          Hát persze. Olyan menő dolognak tartottam, hogy megerőszakoltalak, hogy még a helyi rádióban is el akartam újságolni. – lépett el mellőlem.

-          Hagyjuk már ezt a témát! Sokkal fontosabb dologról kell Veled beszélnem! –követtem.

-          Nem tudom, mi másról beszélhetnénk még.  – vonta meg a vállát, ahogy én szoktam.

-          Kettőnkről. – böktem ki mire megfordult.

-          Az már nem létező dolog. Most ha nem haragszol mennem kell! – mondta és az ajtóhoz ment, de az nem nyílt. Hiába rángatta meg sem mozdult.

-          Hát ez fasza! Lezárt a biztonsági rendszer! – ütött az ajtóra ököllel.

-          Az mit jelent?- léptem mögé.

-          Azt jelenti, hogy ha tetszik, ha nem végig kell, hallgassalak, mivel egy jó darabig itt leszünk. 

Ariana