Mi jöhet még?

Sziasztok!

Meghoztam az új részt. Köszönjük a pipákat és a hozzászólásokat! Szép napot és jó olvasást mindenkinek! :-)

Hát ez a csók nem volt semmi, de a sértő szavai után nem adom meg azt az elégtételt, hogy kimutatom mennyire élveztem. Janice szinte a semmiből bukkant elő, de jobbkor nem is jöhetett volna. Beszálltam mire azonnal elindultunk.

-        -  Úgy látom ez nem sikerült valami fényesen! – nézett rám aggódva.

-         - Nem mondhatnám. De, hogy került ide Kellan? – kérdeztem kíváncsian.

-          -Megbeszéltük, hogy lejön. Tudod, szünet van az iskolátokban.

-        -  Szóval te végig tudtad? Jaj Janice sosem fog nekem megbocsájtani! – görnyedtem össze.

-         - Nem szabad feladnod.

-          -De nem hallgat, rám bármit mondok is. Nem hiszi el, hogy tényleg minden érte volt!

-          -Majd én segítek neked! Bízd ide! –kacsintott rám. Közben hazaértünk és azonnal csomagolni akartam, de nem engedte. Végül rávett, hogy maradjak még legalább egy napot. Leültünk a konyhában és elmeséltem mi történt a temetőben, amikor meghallottam az ismerős hangot.

-          -Bassza meg! Akkor Ő a diáklány, aki összetörte a szíved? – erre a mondatra azonnal hátrafordultunk és meglepődve ismertem fel a fiatal rendőrt. Rámosolyogtam, de ahogy Kellanre néztem leolvadt a mosoly az arcomról. Felálltam a székről és újra Harleyre mosolyogtam majd közelebb léptem hozzá.

-          -Nahát, Harley Davidson rendőr úr! Mit keres itt? Csak nincs valami gond? – kérdeztem mire Kellan hangosan felnevetett. Meglepődve néztem rá.

-          -Harley Davidson? Basszátok meg ez most komoly? – kapott röhögő görcsöt mire kérdőn néztem rá.

-          -Upsz kicsit elferdítettem az igazságot. – pirult el a rendőr. – A nevem Harley Mitchels csak olyan jól hangzott és aranyos voltál mikor elhitted! – mosolygott.

-          -Az is aranyos lesz, mikor lekeverek neked egyet! Te pedig befejeznéd végre a röhögést? – legyintettem meg Kellant.

-          -Te komolyan elhitted, hogy úgy hívják? – vigyorgott.  Közelebb léptem hozzá és úgy néztem a szemébe.

-          -De jó kedve lett hirtelen a tanár úrnak! Meg kellene nézetnie magát egy orvossal, mert a hangulatingadozás valami súlyos agybajnak is lehet a jele! – mondtam mire hallottam, hogy az anyukája és Harley halkan kuncognak. Láthatóan ez felbőszítette, mert egészen közel jött hozzám és majdnem összeért az orrunk.

-          -Kettőnk közül neked kellene orvoshoz menned! Szeretlek, nem szeretlek, kihasználtalak, de közben meg nem is kisasszony! – támadt nekem mire megragadtam a pólóját és úgy húztam magam közelebb hozzá.

-          -Én, szeretlek téged és nem használtalak ki, de nem vagy képes felfogni! – sziszegtem neki. – Nem te vagy az első tőlem idősebb pasi, aki akart tőlem valamit! Csak, hogy tudd! –mondtam neki majd elengedtem és megpróbáltam ellépni tőle, de visszarántott.

-          -Na, ne viccelj! Áruld el akkor mégis miért engem választottál? – húzott magához túlságosan is közel.

-          -Bukok a magas, szőke pasikra, akik tahó módon viselkednek a nőkkel! – néztem rá gyilkos tekintettel, amit ő is viszonzott ám mielőtt még visszavághatott volna Janice lépett hozzánk.

-          -Gyerekek! Mielőtt még kinyírjátok, egymást mit szólnátok hozzá, ha előkészülnénk az ebédhez? – mosolygott.

-          -Itt maradsz? – nézett rám kíváncsian Kellan.

-          -Az anyukád meghívott pár napra. Okoz ez neked bármilyen problémát? – kérdeztem kedvesen.

-          -Nekem ugyan nem! Felnőtt emberek vagyunk csak nem lesz gond. Ó várj csak elfelejtettem, hogy te még gyerek vagy! Legfeljebb elfenekellek! – vigyorgott.

-          -Vigyázz nagyon vigyázz magadra Kellan Lutz, mert ha én, elfenekellek, azt megérzed! – néztem rá csábítóan mire legnagyobb elégedettségemre nagyot nyelt.

-          -Anya Te ezt hagyod? – kérdezte Janicetől panaszosan mire elmosolyodtam.

-          -Kisfiam tudod, hogy te vagy nekem a legfontosabb a világon, de bizony néha nem ártana neked egy fenékbe billentés!  - csipkelődött Janice majd belém karolt és magával vitt egy másik szobába ami Kellan szobája mellett volt.

-         - Ha nem gond áthoztam ide a dolgaidat! – szólalt meg.

-          -Ez csak természetes. Hagy foglalja el a szobáját Michael Jordan! –vigyorogtam mire elkezdett nevetni.

-        -  Nincs még egy ilyen aranyos lány amilyen te vagy Emmy! Reméljük hamarosan a fiam is megérti, hogy feleslegesen durcáskodik. Most pedig öltözz át, mert piszkos lett a ruhád! –mondta kedvesen majd kiment.

-         - Attól tartok ez már több egyszerű durcáskodásnál. – huppantam le az ágyra. A táskámból előszedtem a rövidnadrágom és egy pólót majd megmostam az arcom és felfrissítettem a sminkem. Éppen abban a pillanatban léptem ki az ajtómon amikor Kellan is az övén.  Végigmértük egymást majd összekapcsolódott a tekintetünk. A szívem őrült kalapálásba kezdett és már majdnem újra magyarázkodni akartam, amikor eszembe jutott, hogy talán nem kellene megint felhozni ezt a témát. Megfordultam hát és lesiettem a konyhába.

-          -Segíthetek valamit Janice? –léptem be az ajtón.

-          -Szedhetnél pár szál virágot Emmy drágám! Ami a vázában van, már igencsak haldoklik.

-          -Már megyek is! –mosolyogtam rá és Kellant kikerülve a kertbe mentem. A virágoskert gyönyörű volt, látszott rajta, hogy Janice rengeteget foglalkozik vele. Beljebb haladtam egyenesen át a virágokkal díszített boltív alatt és jártamban néha lehajoltam megsimítani egy-egy szegfűt és százszorszépet. Teljesen elvarázsolt ez az egész virág birodalom, olyannyira, hogy még az időről is megfeledkeztem és arról is, hogy hol vagyok. Úgy éreztem magam mintha egy mesében lennék és így történhetett meg, hogy hamarosan először csak dúdolni majd énekelni kezdtem a kedvenc mesém egyik részletét.

-         - Százszorszépek, s rózsabimbók, locska-fecske népek.
Órák hosszat ülnek és mesélnek.
Egymagamban sokszor így álmodom.
Hogyha szárnyal erdő mélyén csirregő madárdal.
Szólok én akármelyik madárral vagy inkább így álmodom.
Édes vizű patak habja szól és értem ér vagy tán csak álmodom?
Álmom való Csodaországban, mert ez a Csodaország bennem él.

Jót mosolyogtam magamon majd elhatároztam, hogy visszaindulok. Hirtelen mozdulattal megfordultam és Kellannek ütköztem. Ó te jó ég ez, de ciki! Valószínűleg hallotta az előadásomat és most már jogosan mondhatja, hogy gyerek vagyok. Ez a mosoly nem sok jót jelent.

-          -Muszáj mindig a hátam mögé osonnod? – támadtam neki.

-          -Nem osontam mögéd.  Kész az ebéd, gyere! – mondta és elindult előttem pedig egy percre úgy láttam legszívesebben magához ölelne, de biztos csak képzelődtem. Mindenesetre annak örültem, hogy nem hozta szóba, amit hallott. Egy fél pillanatom volt az örömre nem több, mert hamarosan hátrapillantott egy vigyor kíséretében.

-          -Emmy Csodaországban! – kacsintott rám én pedig legszívesebben bokán rúgtam volna, de e helyett elé siettem és megálltam előtte majd csúnyán néztem rá.

-          -Nessa is mindig így néz, rám mikor nem kapja, meg amit akar! Mondjuk a kalapos nyusziját! –mondta nevetve mire hatalmasat löktem rajta. Magam sem tudom honnan volt ekkora erőm, de elvesztette az egyensúlyát és engem is magával rántva elterült a virágok között én pedig rajta. Ösztönösen átfogta a derekamat az én kezeim pedig vállára simultak. Az ajkai közel voltak, túlságosan is közel és éreztem, ha nem húzódok, el tőle nem fogom tudni megállni, hogy ne csókoljam meg. Mégsem mozdultam csak néztem a szemébe megbabonázva és éreztem, ahogy hevesebben dobog a szíve bár ez a hirtelen eséstől is lehetett. Csak feküdtem rajta és nem bírtam betelni vele, legszívesebben megérintettem volna az arcát, de most az egyszer nem akartam letámadni. Annyira szépek a szemei és az ajkai.  Ennyi nem bírtam tovább! Lassan hajoltam rá és nagyon gyengéden kezdtem ízlelgetni. A szemében meglepettséget láttam. Mielőtt még vissza tudott volna csókolni - már ha egyáltalán akart- feltornáztam magam és amilyen gyorsan csak tudtam elrohantam. A ház sarkánál megálltam és próbáltam normalizálni a légzésemet, ami nem ment könnyen. Hogy lehet valakit ennyire szeretni? Hogy lehet túlélni, ha ő már nem szeret? Ezek a kérdések foglalkoztattak. Beléptem a házba és rögtön a konyhába mentem. Janice kérdőn nézett rám, amit hirtelen nem is értettem.

-          -A virágok. – mondtam és az ajkamra haraptam.

-          -Elfelejtetted? – mosolygott szélesen.

-          -Elejtette. – hallottam meg a hátam mögött Kellan hangját. Megfordultam és láttam, hogy valóban a kezében vannak a virágok, amiket szedtem. Átnyújtotta és közben összeért a kezünk, amitől legnagyobb bosszúságomra elpirultam. Az anyukája csillogó szemmel figyelt minket. Nem tudom mi ütött belém, de mostanában ha a szemébe nézek, egyszerűen elakad a szavam és olyan vagyok, mint akit hipnotizáltak. Most még a szám is kinyitottam, mint aki csókra vár. Abban a pillanatban megcsörrent a telefonom és ijedten kaptam el a szemem. Előhalásztam a mobilom és meglepetten meredten a kijelzőre. Mrs. Perkins?

-          -Tessék! – szóltam bele bizonytalanul.

-          -Emmy, de jó, hogy elértelek! Az igazgató úr rábólintott a legújabb színdarabra, amit kigondoltam és mindketten úgy gondoljuk te lennél a legmegfelelőbb a főszerepre.

-          -Miért éppen én? – kérdeztem gyanakodva. Ki tudja mit találtak ki? Pláne ha Jacobson is engem akar a szerepre. Mostanában már jobb lett a viszonyunk, de még nem az igazi.

-          -Mert egy musical lenne és neked van a legszebb hangod. Ráadásul a szerep is közel állna hozzád és a tehetséged is meg van hozzá. – sorolta.

-          -Igazán kíváncsivá tett! Melyik darabról van szó? – kérdeztem és tényleg nagyon érdekelt.

-          -Természetesen a Szépség és Szörnyetegről. – mondta ki végre.

-          -Gondolom nem a Szörnyeteg szerepét szánja nekem! – viccelődtem. – Megint jó csajt kellene játszanom? – fintorogtam.

-          -Emmy te egy törékeny szépség vagy és remek a hangod! Vállald, el kérlek! Tudod, hogy indulunk az idei versenyen is és Veled biztos nyerők vagyunk! Ráadásul, ha jól hallottam a Színművészeti Egyetemre szeretnél jelentkezni. Ha megnyerjük a versenyt szinte lehetetlen, hogy ne vegyenek fel. – győzött meg egyetlen pillanat alatt.

-          -Vállalom! – vágtam rá.

-          -Ez remek! A rajzfilm alapján dolgozunk, nem változtatunk semmin, de azért odaadom majd a szövegkönyvet. Mikor tudunk találkozni?

-          -Jelenleg nem vagyok otthon, de amint hazaérek, hívom önt. –ígértem majd elköszöntünk és boldogan mosolyogva tettem le a telefont. A többiek kérdőn néztek rám.

-          -Ha jól hallom valaki megkapta az iskolai színdarabban Belle szerepét! – lépett hozzám Janice mosolyogva.

-          -Igen ráadásul ez nagyon fontos szerep, mert ezzel bekerülhetek az egyetemre! – öleltem át ujjongva. Miután kibontakoztunk egymás öleléséből Kellanhez fordultam.

-          -Gratulálok! – vigyorgott. – Azért a tesi órákat nem elhanyagolni! – kacsintott mire majdnem kiszakadt belőlem, hogy mi értelme a tesinek ha nem ő tanítja. Leültünk ebédelni és egész végig kerültem Kellan tekintetét. Semleges dolgokról folyt a beszélgetés anya és fia között én pedig örültem, hogy nem kell mondanom semmit. Ebéd után kiharcoltam Janicenél, hogy elmosogathassak, ő pedig befogta Kellant törölgetni. egymás mellett álltunk és néha a szemem sarkából rápillantottam. Az egyik ilyen alkalommal elmosolyodott, de nem nézett rám. Annyira megörültem, hogy nem figyeltem oda és az egyik tányér hangos csobbanással esett a mosogatóba Kellanre fröcskölve a forró habos vizet. Az egész pólóját beterítette és még a földre is jutott belőle.  Azonnal lehúztam a mosogatókesztyűt és lekaptam róla a pólót majd a törlővel itattam fel a hasáról és mellkasáról a vizet. Egy szót sem szólt, de gondoltam, hogy ideges lehet.

-          -Ne haragudj! A franc vinné, el olyan béna tudok lenni! – hadartam és óvatosan vizsgálgattam mennyire sérülhetett meg. Nem tagadom élveztem, hogy végigsimíthatok a mellkasán és a hasán.

-          -Semmi baj kics… Emmy! Nem is fáj!- köszörülte meg a torkát. – Megyek és veszek fel egy másik pólót! – mondta és szinte elrohant.  Azt akarta mondani kicsim. Nem mondaná, ha annyira gyűlölne. Egyedül fejeztem be a mosogatást majd kiültem a teraszra Janice mellé. Kellan is felbukkant és a korlátnak támaszkodva nézett minket.

-          -Gyerekek, mint szólnátok hozzá, ha adnék nektek egy kis ház körüli munkát? – szólalt meg végül az anyukája.

-          -Persze anya mondd csak! – lökte el magát a korláttól.

-          -Ki kellene festeni a kis házat. Én egyedül nem szívesen fogok, hozzá tudod, hogy nem sok érzékem van az ilyesmihez.

-          -Nem probléma, kifestem még ma! – mondta.

-          -Én is szívesen segítek! –álltam fel.

-          -Megoldom. – vonta fel a szemöldökét Kellan.

-          -Gondolom, de én segíteni fogok benne! –tettem csípőre a kezem és határozottan néztem rá. Most nem engedem, hogy kicsússza a kezeim közül szépfiú- gondoltam magamban.

-          -Ez remek! – állt közénk Janice. – Emmy van ruhád, amit felvehetsz? –kérdezte és rögtön rábólintottam. -  -Fiam neked sem ártana átöltöznöd!  - mondta és már ott sem volt. Felszaladtam a szobába és felvettem a farmernadrágom, ami épphogy eltakarta a fenekemet és az ingem, amit megkötöttem a derekamon. Gondoltam bedobok mindent. A hajamat copfba fogtam és elégedetten szemléltem magam a tükörben. Leszaladtam a lépcsőn és azonnal szembe találtam magam Janiceszel. Elégedetten bólogatott.

-         - Kellant a ház mögött találod, most szedi elő a festékeket! Én nem is nagyon zavarnálak Titeket! Elugrom az egyik barátnőmhöz! – kacsintott rám majd mielőtt egy szót is mondhattam volna elviharzott. Megigazítottam a hajam és elindultam a kis házhoz.

Kellan félmeztelenül állt nekem háttal és a házat szemrevételezte. Egy pillanatig gyönyörködtem benne majd melléléptem.

-          -Felőlem kezdhetjük! – mondtam mire futólag rám pillantott majd azonnal visszafordult felém és végigmért.

-          -Te így akarsz festeni? – tette fel a kérdést, aminek nem sok értelme volt ebből azt szűrtem le, hogy zavarban van.

-          -Ha gondolod én is levetkőzhetek félmeztelenre! – vigyorogtam.

-          -Chh mintha meg mernéd tenni! – mondta megvetően mire elkezdtem kigombolni az ingem.

-          -Emmy… a szomszéd pont idelát! – mondta és azonnal elém állt szemeit az enyémekbe fúrva és igyekezett nem a melltartómat bámulni. Eljött az ideje egy kis ráhatásnak.

-          -A szívem majd kiugrik mindig mikor így nézel rám! – mondtam neki és nem is hazudtam. – Megnézed? – kérdeztem és már el is kaptam a kezét, amit aztán a mellkasomra szorítottam. Köpni, nyelni nem tudott, sőt ennyire zavarba jönni még sosem láttam. Úgy rántotta el a kezét mintha megégette volna és majdnem kiborította a festéket. Elfordultam és mosolyogva gomboltam be az ingem majd lehajoltam, hogy felvegyek egy ecsetet.

-          -Nick mit fog ehhez szólni? – fordult hozzám. Na, ennyit arról, hogy közelebb kerülünk egymáshoz és végre hinni fog nekem.

-          -Nem vagyunk együtt Nickkel. – mondtam a szemébe.

-          -Eddig tartott a nagy szerelem? – kérdezte látszólag érdektelenül.

-          -Sosem volt szerelem, de ezt nem fogom még egyszer elmagyarázni. Majd eljön az idő, amikor te is belátod, hogy miattad tettem, amit tettem. Nem fogok veled veszekedni!- mondtam halkan, mert tényleg nem akartam vele vitázni. Szeretem, őt nem fogom nyirbálni az idegeit. Belemártottam az ecsetet a festékbe felmásztam a létrára és mázolni kezdtem a ház falát.

-          -Láttam, amikor megcsókolt. – mondta és ő is festeni kezdett.

-          -Sokáig gyakoroltunk, hogy élethű legyen. – válaszoltam, de kezdtem dühbe gurulni.

-          -Jó duma! – nézett rám gúnyosan mire lejöttem a létráról és osztani kezdtem.

-          -Na, idefigyelj! Semmi jogod nincs hozzá, hogy ítélkezz felettem! Te, aki annyi mindent tudsz, rólam pont te törsz felettem pálcát?- lendítettem meg az ecsetet ezzel befestékezve a mellkasát, de nem érdekelte.

-          -Mit tudok rólad Emmy? Mi volt igaz és mi hazugság? – csapta le az ecsetet.

-          -Minden igaz volt kivéve azt, hogy már nem szeretlek és csak a szex miatt kellettél!

-          -Nem tudom, hogy ezt elhihetem-e! – mondta keserűen.

-          -Ha nem akarod, nem hiszed el! –vontam meg a vállam pedig nagyon fájt, hogy ezt csinálja. Szótlanul festettünk tovább, de láttam, hogy néha rám néz, és igencsak elgondolkozik. Elég gyorsan haladtunk pár óra alatt el is készültünk. Fáradtan roskadtam le a lépcsőre és éreztem, hogy még az arcom is festékes. Árnyék vetült rám és felnézve Kellant pillantottam meg.

-         - Köszönöm, hogy segítettél! – mondta komolyan.

-          -Te is segíthetnél nekem! – mosolyodtam el szomorúan majd felálltam és a ház felé indultam.

-          -Emmy! Lenne kedved elmenni, lovagolni? Vagy egy ilyen nagyvárosi lánynak ez túl nagy falat? – mosolygott gúnyosan. Tudtam, hogy provokálni akar, de nem tudtam ellenállni.

-          -Már akkor lovon ültem, amikor te még azt sem tudtad mi az a ló! – mondtam határozottan és megemeltem az állam. Jó tudom, nem kellene hazudnom. De most mondjam meg neki, hogy lovat csak tisztes távolból láttam eddig? A fenéket! Hisz nem lehet nagy dolog lovagolni. Felül az ember és aztán elvágtat a naplementébe vagy valami ilyesmi. Fél óráig suvickoltam magam, míg végre lejött az összes festék. A hajamat hagytam szabadon a hátamra omlani gondoltam milyen jó lesz már, amikor vágtatás közben belekap a szél. Feszes farmert és kockás inget vettem fel, mert egy filmben azt láttam, hogy úgy menő lovagolni. Az időközben hazaérő Janice adott egy lovaglócsizmát, ami remekül ment a szerelésemhez. Igazi belevaló lovas csaj voltam azt leszámítva, hogy sosem ültem még lovon. Lelibegtem a lépcsőn ahol bezsebeltem az elismerő pillantást Kellantől majd elindultunk. Pár perces sétára volt csak az istálló. Kihoztak két lovat, akik hatalmasak voltak még jó, hogy nem őket üljük meg. De kis cuki póni van ott hátul ő tuti az enyém lesz.

-          -Emmy hagy mutassam be neked Gyilkost! – lépett hozzám Kellan és a tőlem nem messze álldogáló fekete lóra mutatott.

-          -Hello Gyilkos! – intettem oda neki és türelmetlenül vártam, hogy kihozzák a kis pónimat.

-          -Nem akarod, kicsit jobban megismerni mielőtt felülsz rá? – nézett rám kérdőn Kellan.

-          -Kire? –kaptam oda a fejem. Szerelmem már az egyik hatalmas lovat simogatta és lassan, ugyan de leesett, hogy Gyilkos jelenleg az én lovam. Nyeltem egy nagyot és búcsút vettem a kis pónitól. Odasétáltam a lóhoz mire rám horkantott. Atyaég ez a ló utál engem!

-          -Nem kaphatnám meg inkább azt a kis édest, aki ott van hátul? – mosolyogtam rá.

-          -A pónin akarsz lovagolni? – nevetett. Bár végülis Nessa is azon szokott! –gondolkozott el.

-          -Pukkadj meg! Csak vicceltem! – mondtam és a ló felé fordultam. Oké akkor most fel kellene ülnöm. Ez az állat hatalmas. Megpróbáltam belekapaszkodni és felhúzni magam mire Kellan kíváncsi pillantásával találtam szembe magam.

-          -Mi van? – kérdeztem morcosan.

-          -Mit csinálsz? – mosolygott majd a hónom alá nyúlt és feltett a lóra. Jézusom ne! Nem akarom! Sőt mi több követelem, hogy valaki szedjen le erről a szörnyetegről, mert olyan tériszonyom van, hogy az kibírhatatlan! Na, jó végülis talán annyira nem vészes csak maradjon egyhelyben.  Magabiztosan Kellanre mosolyogtam és kihúztam magam.

-          -Oké akkor szerintem indulhatunk is!- ugrott fel a lóra.

-          -Hát persze! – mosolyogtam kétségbeesetten és végigsimítottam a ló nyakát. Most miért nem indul?

-          -Menjünk paci jó? – duruzsoltam neki, de csak állt egyhelyben. Kellan már jóval előttünk volt és én is elindultam volna, de nem tudtam mit csináljak.

-          -Adok neked cukrot meg répát vagy kérj, bármit csak ne égess, le könyörgöm! – mondtam hangosabban mire odajött az egyik lovászfiú és egy mosoly kíséretében útnak indított minket. Ahogy a ló megmozdult szorosan átkaroltam a nyakát és kétségbeesetten szorítottam. Lassan baktattunk így egy idő után megpróbáltam kihúzni magam és szépen megülni a lovat. Hamarosan felvettem a ritmusát és elégedetten vigyorogtam. Kellan hátranézett és olyan gyengéden mosolygott rám, mint már hetek óta nem.  Beértem őt és egymás mellett sétáltunk. Nem nehéz lovagolni, sőt mi több elég élvezetes lenne, ha nem törte volna már szét a hátsómat a nyereg.

-          -Mit szólsz egy kis vágtához? – nézett rám kihívóan. Hű hát az fasza lenne, ha tudnám, hogy kell ezt az átkozottat irányítani.

-          -Benne vagyok! – villantottam rá egy pasi bűvölő mosolyt. Most állt meg a tudomány. Már kezdtem feladni a dolgot mikor az állat megőrült és szélsebesen elkezdett száguldani Kellan után. A rohadt életbe ilyen gyorsan nem tudok alkalmazkodni hozzá! Erősen szorítottam és próbáltam a helyemen maradni, de éreztem, hogy csúszok. Hát tessék eljött a vég! Nem így akartam meghalni, de nem válogathatok. Abban a pillanatban lefordultam a lóról és a földre gurultam majd elterültem.

-          -Jézusom! Cicám jól vagy? – jelent meg előttem Kellan. Ő is meghalt volna? Ez a végzet dolog nem szórakozik.

-          -Remekül! –nyögtem. – Pasi visszaszerzés céljából elszenvedett ló általi halál vagy valami ilyesmi lesz majd a síromra írva. – mozdítottam meg a lábam. Hé, akkor még élek!

-          -Nem estél akkorát, hogy belehalj! Mi történt? – segített felülni.

-          -Az történt, hogy rohadtul nem ültem még lovon ebből kifolyólag rohadtul nem tudok lovagolni sem. – álltam fel nagy nehezen és azt sem tudtam mit beszélek. Beszéd közben leporoltam magam és tovább magyaráztam.

-          -Komolyan nem tudom, mit kellene még tennem, hogy komolyan vegyél! – igazgattam magamon a ruhát. – Még erre az átkozott szörnyetegre is felültem, mert úgy láttam kezdesz megenyhülni irányomba! – néztem rá és láttam, hogy mosolyog.

-         - Remek most meg kinevetsz! Biztos hülyén nézhetek ki és tiszta kosz vagyok. Megérte a nagy készülődés! A fene vinné el az összes nyálas romantikus filmet! Kibontott, haj ami lebeg a szélben mi? Majd kiütötte a szememet. Szűk farmer, hogy szexi legyek? Le merem fogadni, hogy a fenekem és a combom tele van horzsolással.  Piszkos vagyok, fáradt és szerelmes egy pasiba, aki utál, hát azt hiszem, hogy én itt és most… fejeztem volna be, de akkor Kellan forró ajka tapasztotta be a számat. Kábultan karoltam át a nyakát és viszonoztam a csókot. Amikor elváltunk egymástól mosolyogva simított végig a hajamon.

-          -Jobban érzed magad? – kérdezte halkan.

-          -Egy kicsit igen, de félek, hogy ez megint csak ösztönös volt és aztán megint jössz a hazudtál és nem szeretsz témával. – mondtam őszintén a szemébe.

-          -Nem fogok. Szeretnélek megérteni Emmy! Nem tudok mást ígérni csak azt, hogy meghallgatlak és próbálok hinni neked! De ez egy folyamat nem megy azonnal. Ugye megértesz? – emelte meg az állam.

-          -Ha ez az ára annak, hogy megbocsáss nekem akkor rendben! – bólintottam rá.

-          -Gyere, te kis hős menjünk haza! Ne aggódj, majd én vezetem a lovad!- mosolygott rám majd felültetett és ő is felpattant a lovára és a kantárt fogva vezette az enyémet. Nem beszélgettünk mindketten a gondolatainkba mélyedtünk. Néha lopva rápillantottam. Hihetetlen, hogy mennyire jó pasi! Vacsorára értünk haza és hármasban ettünk kint a teraszon. Jó hangulatban telt az este és végre láttam némi reményt a kibékülésre. A szobám előtt búcsúztunk el egy rövid csókkal majd mindketten visszavonultunk. Zuhanyzás után fáradtan, de annál boldogabban ültem le az ágyra. Hallottam, hogy ő is ébren van még így a falhoz lépdeltem és rátapasztottam a fülem. Nem hallatszott semmi, de tudtam, hogy ott van és talán éppen rám gondol. Lassan visszaosontam az ágyba és kimerültségtől azonnal elaludtam. Másnap korán keltem és összepakoltam a cuccaimat, mert ma már muszáj hazamennem. Óvatosan lementem a nappaliba és egy darabig még beszélgettem Janiceszel majd búcsút vettem tőle és megkértem, hogy mondja meg Kellannek, hogy az osztálykiránduláson találkozunk. Betartottam a sebességet és időben haza is értem. Rögtön felhívtam a csajokat és megbeszéltük mi történt, na meg persze az osztálykirándulás részleteit is. Egy táskába bepakoltam mindent, amire szükségem lesz a következő három napban majd bementem Ben szobájába beszélgetni egy kicsit. A telefonom kikapcsoltam nem akartam beszélni senkivel, időt akartam adni magamnak, hogy mindent megemészthessek, ami az elmúlt hetekben történt velem.  Korán aludni mentem és másnap reggel kipihenten ébredtem. Elkészültem majd elköszöntem Bentől és felszálltam a suli buszra, ami értem jött. Kellan már fent volt és mosolyogva köszöntött, mint bármelyik diákot, de ez most természetes volt.  Rögtön Jane és Mandy közé ültem és végignevettük az utat.  Hamarosan megérkeztünk az óceánhoz és elfoglaltuk a szállásunkat. Mi természetesen hárman voltunk egy szobában. Nem voltak kötött programok ezért úgy gondoltuk a lányokkal, hogy keresünk egy eldugott kis zugot és napozunk, fürdünk. Átöltöztünk bikinibe és magunkra kaptunk egy hosszú inget majd felvettük a táskáinkat és lesétáltunk a partra. Rögtön kiszúrtam Kellant aki Miss Smith az irodalom tanárnő mellett állt és elmélyülten beszélgettek. A tanárnőt még jó indulattal sem lehetett szépnek nevezni, de bomba teste volt azt elismerem. Láthatóan az volt a célja, hogy elcsavarja Kellan fejét, akinek ez mintha nagyon imponált volna. Rendben, ha te így én is így! Mandy és Jane is kiszúrták a dolgot és kíváncsian néztek rám. Megvártam míg Kellan észrevesz majd látványosan lecsúsztattam magamról az inget és áldottam az eszem, hogy a legszexisebb bikinit hoztam magammal.  Leterítettem a napozóágyra egy törölközőt majd leültem. Kinyújtottam a lábaimat és megtámaszkodtam a könyökömön majd egyik kezemmel a hajamba túrtam és hátra hajtottam a fejem.  Néhány perc múlva már a fél kosár csapat ott lebzselt körülöttem és mindenki szerette volna bekenni a hátam, vagy hozni valamit inni. Bill alig bírt magával így megengedtem, hogy hozzon nekem egy fagyit. Kellan egyre többször nézett felénk és kivárva a megfelelő pillanatot, amikor a tanárnő épp elment valamiért felálltam és hozzá sétáltam.

-          -Jól érzi magát tanár úr? – mosolyogtam rá és mélyen a szemébe nézve megnyaltam a fagyit. Elnyílt az ajka és láttam, hogy elértem, amit akartam, mert ezek után csak ez lesz az eszében. Rákacsintottam majd a fagyit a szemetesbe dobva beszaladtam az óceánba. Elmerültem benne majd pár perc után kijöttem és lefeküdtem napozni. A hajam begöndörödött a víztől és a vízcseppek lassan végiggördültek a nyakamon. Érdekes módon Kellannek ezek után nem volt kedve a tanárnővel flörtölni, fél szemét mindig rajtam tartotta. Zavart, hogy nem tudok kettesben lenni vele, de majd eljön az én időm is. Sötétedés után természetesen megtiltották, hogy kimenjünk, de mint tudjuk a szabályokat nem nekem találták ki. Felkaptam a bikinimre az ingem és leosontam a partra, hogy járjak egyet és, hogy megmártózzak a vízben. Halkan lépdeltem a puha homokban, amikor egy kar ölelt át hátulról. Rögtön ráismertem az illatra és elmosolyodtam.

-          -Nem érzem túl jól magam! Egy pimasz diáklány felizgatott délután aztán se szó se beszéd otthagyott. Most pedig kilógott az engedélyem nélkül, de ezt nem ússza meg szárazon! - suttogta szexis hangon a fülembe majd felkapott és beszaladt velem a vízbe. Átkaroltam a nyakát és becsuktam a szemem, ahogy beljebb gázolt.

-          -Honnan tudtad, hogy itt leszek? – szólaltam meg végül.

-          -Mert az a szabály, hogy senki sem jöhet le a partra sötétedés után. Mint tudjuk, te gyűlölöd a szabályokat így nem volt nehéz kitalálni, hogy itt leszel. – mosolygott rám majd csókolni kezdett. Azonnal viszonoztam és lábammal kulcsoltam át a derekát miközben a víz körbenyaldosott minket. Egy pillanatra mintha tétovázott volna, de ekkor újra ajkára tapadtam és átdugtam a nyelvem szájába. Kiemelt a vízből és a lefektetett a partra. Felém hajolt és végigsimított az arcomon.

-          -Azután amit veled tettem megértem, ha nem akarsz..- kezdte, de félbeszakítottam.

-          -Akarlak! – húztam magamra. Megemelt és levette a bikini felsőm majd nyelvével előbb a nyakamat majd végül a melleimet kényeztette.  Éreztem, hogy most maximálisan ki akar elégíteni, de nem volt türelmem várni. Feltornáztam magam és már szinte erőszakosan rángattam le róla a fürdőnadrágját.

-          -Most azonnal! –suttogtam a fülébe mire magára emelt és mélyen elmerült bennem. Egyre gyorsabban mozogtunk majd éreztem, ahogy egyre közelebb kerül a beteljesedéshez. Nem érdekelt, hogy nekem még időre lenne szükségem hozzá csak ő számított. Hamarosan felnyögött és melegség áradt szét bennem.  Lefektetett maga mellé majd csókolni kezdett és simogatni a legérzékenyebb pontomat. A testem megfeszült, körmeim végigszántottak a hátán és kis sikoly tört fel belőlem, ahogy elértem a csúcsra. Teljesen elernyedtem, hagytam, hogy rám adja a bikinimet és magához húzzon. Mosolyogva nézett és az arcomat puszilgatta. Bágyadtan vigyorogtam rá. Mennyire jó pasim van nekem!

-          -Akkor ez azt jelenti, hogy újra megpróbáljuk együtt? – kérdeztem és lélegzetvisszafojtva vártam a választ. 

                    Ariana